"Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.
Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a
borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi
gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót
kényszer-gyógykezelésre ítélték?
William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…
Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!"
Hogy találtam rá?
A kiadó friss könyvei között keresgéltem egy jó krimi után.
Saját példány? Dedikált?
Igen, de nem dedikált.
Kiknek ajánlom?
Krimikedvelőknek, és azoknak, akik egy nagyon-nagyon jó könyvre vágynak!
Értékelés:
Első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt a könyv. Tetszett a szerkezete; a borító; a történet, amit ígért nekünk. Kicsit sérülékeny a borító lapja, de ez nem igazán zavart.
Zseniális kezdés volt a rongybaba megtalálása. Egyből felkeltette az érdeklődésemet, szuper volt végre valami egyedi, elképzelhető gyilkosságról olvasni, ami ráadásul tényleg zseniálisnak mondható - nem túlzás-. Nem gondoltam volna soha, hogy létezhet olyan elsőkönyves író, mint Daniel Cole. Keményen odatette magát, és látszik, hogy rengeteg munka áll a regény mögött. Le a kalappal előtte, mert nagyszerűt alkotott!
"Áruld hát el, ha te vagy az ördög, akkor én mi vagyok?"
Nem csak a karakterek és a történet tette remekké ezt a kötetet, hanem az egész mögötte álló munka is jócskán segítette, hogy elérje a kívánt hatást. Szinte mondhatni, hogy egy tökéletes krimivel volt dolgom, amit nem fogok egyhamar elfelejteni. A műfaj kedvelőinek kötelező darab!
Minden karakter egy-egy külön személyiség, Wolf nem kifejezetten szerethető főhős, azonban együtt lehet vele érezni, és érdekel a sorsa, tudni akarod, hogy mi lesz vele. Emily tökéletes mellékszereplő volt az egész történet alatt. Ha nem éppen a főhősért aggódtunk, akkor ő tette hol viccesebbé, hol pedig érdekesebbé a sztorit. Remek társ volt Wolf mellett, kitartó a végsőkig. Számomra mégis az egyik mellékszereplő volt a legkedvesebb, Edmunds odaadása és kitartása még Emilyét is felülmúlta. Az, hogy ennyire a végére akart járni az ügynek, szinte olyan volt, mintha az író azért teremtette volna meg őt, hogy végig ő legyen az, aki a történet gördülékenységét elősegíti. Valószínű, hogy ez volt a cél.
"– „Bármely gyáva képes csatába menni, ha biztos a győzelemben, de mutass nekem valakit, aki a harcot választja, amikor tudja, hogy veszíteni fog” –"
A könyv nem tartalmazott kliséket, mindig próbált egyedi lenni és ügyelt rá, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét. Az apróbb humorok igazán élvezhetővé tették, és miközben izgultunk a szereplőkért vagy azért, hogy vajon mikor és hol csap a le gyilkos meg-megmosolyogtatott bennünket az író.
Talán egy kicsit -ha figyelmesek voltunk - , rájöhettünk, hogy mi köti össze az áldozatokat, ennek ellenére mégis a legszebb az volt az egészben, hogy a végén már azt sem tudtam, hogy kiről mit higgyek el, ez egy plusz löketet adott a könyvnek.
Bátran ajánlom minden krimikedvelőnek, kötelező darab!
A példányért köszönet a kiadónak és a Kildarának.
BORÍTÓ: El tudtam volna képzelni félelmetesebb borítót is, mégis nagyon tetszik! A műfajt egyből felismerjük benne, és a könyvre is szépen utal. 5/5
TÖRTÉNET: Végig nagyon feszülten olvastam, minden egyes résznél többet tudtam meg. Alig vártam, hogy kiderüljön végre ki a gyilkos! Iszonyat izgalmas volt. 6/5
KARAKTEREK: A főszereplőn kívül még rengeteg mellékkarakter is elnyerte a szeretetem, mindegyik külön-külön személyiség, élőek. 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Edmunds
Amit szerettem benne: A stílusát, a történetet és úgy mindent!
Amit nem szerettem benne: -
Adatok
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 496
Műfaj: Krimi
William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…
Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!"
Hogy találtam rá?
A kiadó friss könyvei között keresgéltem egy jó krimi után.
Saját példány? Dedikált?
Igen, de nem dedikált.
Kiknek ajánlom?
Krimikedvelőknek, és azoknak, akik egy nagyon-nagyon jó könyvre vágynak!
Értékelés:
Első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt a könyv. Tetszett a szerkezete; a borító; a történet, amit ígért nekünk. Kicsit sérülékeny a borító lapja, de ez nem igazán zavart.
Zseniális kezdés volt a rongybaba megtalálása. Egyből felkeltette az érdeklődésemet, szuper volt végre valami egyedi, elképzelhető gyilkosságról olvasni, ami ráadásul tényleg zseniálisnak mondható - nem túlzás-. Nem gondoltam volna soha, hogy létezhet olyan elsőkönyves író, mint Daniel Cole. Keményen odatette magát, és látszik, hogy rengeteg munka áll a regény mögött. Le a kalappal előtte, mert nagyszerűt alkotott!
"Áruld hát el, ha te vagy az ördög, akkor én mi vagyok?"
Nem csak a karakterek és a történet tette remekké ezt a kötetet, hanem az egész mögötte álló munka is jócskán segítette, hogy elérje a kívánt hatást. Szinte mondhatni, hogy egy tökéletes krimivel volt dolgom, amit nem fogok egyhamar elfelejteni. A műfaj kedvelőinek kötelező darab!
Minden karakter egy-egy külön személyiség, Wolf nem kifejezetten szerethető főhős, azonban együtt lehet vele érezni, és érdekel a sorsa, tudni akarod, hogy mi lesz vele. Emily tökéletes mellékszereplő volt az egész történet alatt. Ha nem éppen a főhősért aggódtunk, akkor ő tette hol viccesebbé, hol pedig érdekesebbé a sztorit. Remek társ volt Wolf mellett, kitartó a végsőkig. Számomra mégis az egyik mellékszereplő volt a legkedvesebb, Edmunds odaadása és kitartása még Emilyét is felülmúlta. Az, hogy ennyire a végére akart járni az ügynek, szinte olyan volt, mintha az író azért teremtette volna meg őt, hogy végig ő legyen az, aki a történet gördülékenységét elősegíti. Valószínű, hogy ez volt a cél.
"– „Bármely gyáva képes csatába menni, ha biztos a győzelemben, de mutass nekem valakit, aki a harcot választja, amikor tudja, hogy veszíteni fog” –"
A könyv nem tartalmazott kliséket, mindig próbált egyedi lenni és ügyelt rá, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét. Az apróbb humorok igazán élvezhetővé tették, és miközben izgultunk a szereplőkért vagy azért, hogy vajon mikor és hol csap a le gyilkos meg-megmosolyogtatott bennünket az író.
Talán egy kicsit -ha figyelmesek voltunk - , rájöhettünk, hogy mi köti össze az áldozatokat, ennek ellenére mégis a legszebb az volt az egészben, hogy a végén már azt sem tudtam, hogy kiről mit higgyek el, ez egy plusz löketet adott a könyvnek.
Bátran ajánlom minden krimikedvelőnek, kötelező darab!
A példányért köszönet a kiadónak és a Kildarának.
BORÍTÓ: El tudtam volna képzelni félelmetesebb borítót is, mégis nagyon tetszik! A műfajt egyből felismerjük benne, és a könyvre is szépen utal. 5/5
TÖRTÉNET: Végig nagyon feszülten olvastam, minden egyes résznél többet tudtam meg. Alig vártam, hogy kiderüljön végre ki a gyilkos! Iszonyat izgalmas volt. 6/5
KARAKTEREK: A főszereplőn kívül még rengeteg mellékkarakter is elnyerte a szeretetem, mindegyik külön-külön személyiség, élőek. 5/5
Pontozás
Történet: 6/5
Karakterek: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Edmunds
Amit szerettem benne: A stílusát, a történetet és úgy mindent!
Amit nem szerettem benne: -
Adatok
Kiadó: Libri
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 496
Műfaj: Krimi
