Stephanie Garber - Caraval (Caraval 1.)

"Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja. Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!"

Hogy találtam rá?

Sokat hallottam róla és érdekelt. 

Saját példány? Dedikált?
 
Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a rejtélyeket és a fantasyt.

Értékelés:

A borítója isteni szép, ezért nem is csodálom, ha ilyen sokan megcsodálják ezt a könyvet. Imádom a beépített könyvjelzőt! Első ránézésre engem is a külseje és a cím fogott meg. Azt gondoltam, hogy egy cirkuszos, varázslatos világba fog elvinni a könyv, ahol bármi megtörténhet. Tele mágiával és rejtélyekkel.

Már rögtön az elején belecsöppenünk az eseményekbe, adott nekünk a két testvérpár: Tella és Scarlett, akiket az apjuk a markukban tart és szigorú szabályok szerint kell élniük az életüket. Scarlettnek megvan a kijelölt férfi, akihez hozzá kéne mennie, ez lenne az a pont, ahol a lányoknak lehetősége lenne megszabadulni a zsarnok apjuktól.

"Úgy érezte, egész világa nem más, mint egy társasjáték óriási táblája, amin az apja játszogat..."

Tellában szerettem, hogy nem ijedt meg az apjuktól, annyira érdekelte és el szeretett volna menni a Caravalra, hogy még a büntetést is hajlandó lett volna elviselni. Scarlett pedig azért érdekelt, mert ő volt a visszahúzó erő. Megpróbálta lebeszélni a testvérét, pedig régen ő volt az, aki mindent megadott volna, hogy eljusson erre a csodás helyre. Szimpatikus volt, hogy a két lány ennyire eltérő személyiség.

Nagyon tetszettek a levelek, szerintem remek ötlet volt ezzel kezdeni a regényt, így fel tudtuk magunkban vázolni a helyzetet, és könnyebben át tudtuk érezni, hogy mit is jelentett volna ez az egész a lánynak/lányoknak.

"Túlélni nem elég: élni kell."

A Caraval csupa rejtély és szemfényvesztés, maga az olvasó sem tudja sokszor, hogy mi a valóság és mi a játék része. Az író remek fogalmazókészséggel rendelkezik, tanulni is lehet tőle néhány új szót, szerettem, ahogy hosszan ábrázolta a cselekményeket, és tájakat.

Kevésbé tetszett, hogy rengeteg volt a kuszaság benne, és néhol el tudtam veszni ezek miatt, illetve egyik főszereplő sem került hozzám túl közel. Nem azért, mert kidolgozatlanok voltak, azzal semmi baj nem volt. Egyszerűen csak nem tudtam velük együtt érezni, a történet mégis vitt magával és vártam, hogy mi lesz ebből. Egy-két helyen nyitott dolgok maradtak számomra, amire remélem a következő részben választ kaphatunk.

Külön dicséretet érdemel a borítókészítő és a fordító.

Összességében én szerettem, még az apró hibáival is, kíváncsian várom a következő részt!

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ:  Egyszerűen meseszép, ilyennek kell lennie egy profi borítónak. Mind a beltartalom, mind a külcsín nagyon ügyes munka.  5/5
 
TÖRTÉNET: Voltak apróbb értetlen dolgok, amik később sem derültek ki, de nagyon izgalmas és fordulatos olvasmány. 4/5

KARAKTEREK: Senki nem került hozzám nagyon közel, de emberiek voltak és különbözőek. Tetszett a lányok ellentéte. 3/5

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Nigel talán

Amit szerettem benne: A történetet és az alapötletet

 
Amit nem szerettem benne: A karaktereket

Adatok

Kiadó: Libri

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 470

Műfaj: Fantasy

Tovább

Christelle Dabos - A ​tél jegyesei [A tükörjáró 1.]

"Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.
Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig
Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. A lánynak az állandó káprázattal és a Sárkányokkal is meg kell küzdenie: a Légvár az a hely, ahol az ember a saját gondolataiban sem lelhet biztonságra. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt…
Történet egy felejthetetlen hősnőről egy részletgazdag és izgalmas világban, tele cselszövéssel és meglepetéssel.
Christelle Dabos trilógiájának első kötete számos irodalmi díjat nyert, és a legnagyobb francia kiadó, a Gallimard első könyveseknek járó elismerését is magáénak tudhatja."
a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?

Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta.


Saját példány? Dedikált?
 
Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Fantasykedvelőknek és azoknak, akik egy remek és aranyos történetet szeretnének olvasni.

Értékelés:

Első pillanatban már magához láncol a könyv. A borító nagyon szép munka, érdekes és egyből rá lehet ismerni a műfajra. Alig várja az olvasó, hogy kiderüljön miről is szólhat. A papír pont olyan kellemes tapintású, mint ahogy szeretem. Ugyan a könyvben nincsenek illusztrációk (ami esetleg elfért volna), mégis olyan jól választották meg a betűtípust, hogy ad egy kis plusz hatást a képek hiányában.

Az írónő

Ophélie első perctől kezdve nekem roppant szimpatikus. Mégpedig azért, mert nem egy tipikus hősnővel van dolgunk. 
Ő nem túl szép, nem érdeklik a női dolgok: a szépség; a ruhák. Őt azok a tárgyak kötik le, amikből olvashat. Ügyetlen, félénk és a szépség helyett a kényelmet helyezi előtérbe, amivel már rögtön kilóg az átlagos hősnők közül. 

Dabos karakterábrázolása nekem nagyon megnyerő volt, nem csak azért, mert különös tulajdonságokkal ruházta fel a szereplőket, hanem azért is, mert különösen is viselkednek, mégis emberiek. Szó szerint magam előtt láttam minden karaktert, és azonnal el tudtam képzelni a stílusát, a járását és hamar megismertem a gondolkodásukat. 

Thorn engem  leginkább a Büszkeség és Balítéletből Mr. Darcyra emlékeztetett, akit meglehetősen imáááádok. Számomra a nemtörődömsége, az egész jelleme őt idézte fel. Nem csak a főhősnőnek, de még az olvasónak is nehéz volt olvasnia Thorn érzéseiben. A többi szereplő is érdekes volt, Artemisztől Rókáig. Mindenkinek megvolt a maga egyedi stílusa, és a jelleme. Tetszett, hogy senki nem az, akinek látszik és, hogy mágia is vegyült a könyvbe.

"– A nagynénémnél jobb szövetségest nem talál – érkezett végül a felelet. – Soha ne bújjon ki a védelme alól, ne menjen sehova a beleegyezése nélkül, rajta kívül ne bízzon meg senkiben!
– Önt is beleértve?
Thorn fújt egyet, és Ophélie orrára csapta az ajtót. Nem volt semmi humorérzéke."

Általában nem szeretem a hasonló személyiséggel megáldott embereket, mint amilyen Archibald is volt, ő valamiért mégis szórakoztatott. Vártam a felbukkanását és azt, hogy mi fog kisülni a helyzetből. Remélem a következő részekben többet fog szerepelni. Róka sunyi segítőkészsége és humora illett Ophélie mellé, jó ötlet volt betenni egy ilyen karaktert a főszereplőhöz.

A történet kicsit lassan bontakozott ki, de én egy percre sem unatkoztam. Nem bántam ezt a tempót, mert mindig tudott újat mondani és egyre többet tudtam meg a világról is. Érdekes volt és tele volt ügyes ötletekkel, kíváncsian várom, hogy a többi részben mennyit tudunk még meg az egészről. Olvastam volna még bőven az ottani emberekről és arról, hogy hogyan élnek. Egyedül ezt tudom felhozni egy kis hátránynak, hogy nem volt -számomra- elég a leíró rész, többet és többet akartam olvasni erről a világról.

"Mert az illúziók csak arra jók, hogy megszépítsék a valóságot; ha szertefoszlanak, nem marad más, egyedül az igazság."

Régen olvastam már hasonló történetet és ez a könyv erőt adott, hogy érdemes még keresgélnem a fantasy műfajban, mert még mindig akadnak egyedi és jó kötetek.  Ez tényleg egy olyan regény volt, aminek minden percét élveztem.

A Mimus néven azóta is nevetek.

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ:  Nagyon szép munka, egyszerűen nem lehet belekötni, és nem is akarok. Tökéletes. 5/5
 
TÖRTÉNET: Nem mindenre derült fény az első kötetben, mégis végig fenntartotta az érdeklődésemet. Szórakoztató és egyedi. 5/5

KARAKTEREK: Imádtam őket, egyáltalán a tipikus főhős-pasi kombó, és ez baromira tetszett. Iszonyat jó volt egy olyan regényt olvasni, ahol nem minden sikerül a főszereplőknek, nem tökéletesek és nem mindig tudnak maguk felelni a sorsukért. Egytől-egyik mindenki különös és szerethető. 5/5

Pontozás  

Történet: 6/5

Karakterek: 6/5

Borító: 6/5

Kedvenc karakter: Thorn

Amit szerettem benne: Stílus, alapötlet, karakterek. Egyszóval: minden

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 580

Műfaj: Fantasy

Tovább

Caleb Carr - A halál angyala [Dr. Laszló Kreizler 1.]

"1896, ​New York. A város egyik legnevesebb lélekbúvára a magyar származású Laszlo Kreizler. Amikor a rendőrséget vezető Theodore Roosevelt tudomást szerez egy borzalmas gyilkosságsorozatról – amelynek áldozatai fiatal gyerekek, főleg prostituáltak –, a város hatalmas urainak akarata ellenére Kreizler segítségével megindítja a nyomozást. De nem hivatalosan, hiszen azt sokan nem néznék jó szemmel, főleg Kreizler botrányosan modern felfogása miatt, mely szerint az ember személyiségét és tetteit csak összefüggéseiben lehet megismerni. A doktorhoz csatlakozik John Schuyler Moore, a New York Times újságírója, Sara Howard, a metropolisz rendőrségének első női alkalmazottja, valamint két detektív is, az Isaacson testvérpár. A csapat nyomozni kezd, a gyilkos azonban egyre-másra szedi áldozatait, akiket brutálisan gyilkol és csonkít meg. Csak Laszlo Kreizler képes megállítani őt, de a doktor ellenségei és a gyilkos semmit és senkit sem kímélnek.

Caleb Carr kritikailag rendkívül méltatott regénye húsz évvel a megjelenése után sem veszített semmit az erényeiből, még ma is lebilincselő, izgalmas és okos thriller. 2018-ban televíziós sorozat készült belőle Daniel Brühl, Dakota Fanning és Luke Evans főszereplésével."

Hogy találtam rá?

Az egyik ismerősöm mesélt róla.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Krimikedvelőknek kötelező darab.

Értékelés:

Nagyon-nagyon vártam már ezt a regény, mert irtó jókat hallottam róla. Totál odavagyok a krimis, sorozatgyilkosos dolgokért, rengeteget olvasok a témáról, dokumentum filmeket is nézek. Nem volt tehát kérdés, hogy előbb-utóbb ez a regény is el fog jutni hozzám, hiszen jó témát boncolgat.

Első kézbevételre egy vastagabb, érdekesnek tűnő könyvnek tűnik. A színvilága nagyon szép a borítónak, tetszenek ezek a kockákba elhelyezett képek és tárgyak, ad egyfajta érdekességet, és kérdéseket vet fel már az olvasása előtt is. Kik ők, mik ezek a tárgyak? Mire használják őket? A könyv belseje igazi klasszikus vastag olvasmány, kisebb betűkkel. Látszik, hogy ebben a kötetben valóban van munka.

"Mégsem tudtam egy pillanatra sem teljesen megfeledkezni arról, hogy tolvajok és gyilkosok vesznek körül, akiknek ugyan rendkívül nyomós okaik voltak tetteik elkövetésére, mégsem tesznek olyan benyomást, mintha bármikor is ellenükre volna újra hasonló dolgokat művelni." 

Már néhány oldal után észrevehető, hogy az író mennyit foglalkozott a regénnyel, valószínűleg rengeteg kutatómunkát is végzett, mert a leírásai hitelesek és pontosak. Egyből belevág a kezdetekbe, nem kertel, izgalmas jelenettel indítunk és egy percig nem unatkozunk. Annak ellenére, hogy vastag és apró betűs, nagyon jól lehet vele haladni.
Számomra külön pont volt az, hogy szép leíró részekkel van tele az egész könyv. Sokszor hiányolom a regényekben, hogy kevés a tájleírás, az részletek pontos ismertetése, és leginkább  a párbeszédeken, a cselekményeken van a hangsúly. Viszont rengeteg információt lehet megszerezni a leírásokból, amiket én kifejezetten szeretek, így hát extra volt számomra, hogy itt több időt szenteltek ennek. Igazi élmény volt olvasni őket.

Nem csupán New York és környékét írta le remekül az író, hanem a karakterek korhűsége és az akkori tudományágak is fantasztikusan újjá tudtak éledni a szemem előtt. Az egész könyvnek volt egy különleges kisugárzása, ami nem engedte, hogy letegyük. Az író a páratlan stílusával garantálja nekünk, hogy ne unatkozzunk egy percre sem, folyamatosan ismerjük meg az újabb információkat, gördülékeny az egész.

"Tudtam,hogy gyerekkorában idiótának tartották, s a gyerekek általában rendkívül könyörtelenek az idiótákkal."

Negatívumként annyit tudok csak felhozni, hogy hiányoltam a lábjegyzeteket, ahol még a leírásokhoz megtudhattunk volna bővebb információkat is, de ez már lehet csak az én véleményem és másnak nem volt hiányérzete ezzel kapcsolatban. Én el tudtam volna még fogadni kisebb-nagyobb plusz adatokat.

Bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket, és szeretne részese lenni egy remek, kidolgozott és szórakoztató regénynek.

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ: Nekem nagyon tetszik, elegáns és pontosan annyit mutat meg a történetből, amennyit kell. Nincs túlcsicsázva, látszik, hogy ez egy komolyabb regény. 5/5
 
TÖRTÉNET: Számomra nagy élmény volt, régen olvastam már hasonlót, és roppantul tetszett, hogy ennyire nagy figyelmet fordított az író a leírásokra és a gyönyörű fogalmazásmódra. 5/5

KARAKTEREK: Kidolgozottak és élethűek 5/5

FILM/KÖNYVEMLÍTÉSEK: 

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Kreizler

Amit szerettem benne: Történet, stílus, leírások

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Agave könyvek


Megjelenés: 2018

Oldalszám: 512

Műfaj: Krimi

Tovább

Gaál Viktor - Battleground Zero

"Nem túl gyakori, hogy valaminek a kezdetét ennyire pontosan hozzá tudod kötni egy bizonyos dátumhoz, különösen, ha ez a valami ilyen gyorsan terjed. November ötödike volt a fordulópont, legalábbis Londonban.
Az apokalipszis visszavonhatatlanul elkezdődött, a felnőttek kezéből kicsúszott az irányítás – a gyerekek viszont játszi könnyedséggel vették át a kontrollt. Gaál Viktor regénye ijesztő képet fest arról a világról, ahol már semmi sincs úgy, ahogy korábban volt, ahol a megtanult minták nem működnek, ahol a valóság minden képzeletet felülmúl, és végérvényesen úgy is marad.
VIGYÁZAT! BRUTÁLIS, SZÓKIMONDÓ SZÖVEG!

Adam Osburn vagyok. Harmincéves. Londonban élek. Egy pályavesztett kulturális antropológus, könyvesbolti eladó. Sosem akartam Londonban élni, sem könyvesbolti eladó lenni.
Már nem vagyok az. Ennyi a jó hír.
Túlélő vagyok. Túléltem az apokalipszist.
Hallottál az Elysium hálózatról? És Ozy üzeneteiről?
Nem?
Az baj.
Akkor te nem leszel túlélő."


Hogy találtam rá?

Többen ajánlották már, de az egyik barátnőm nagyon dicsérte.

Saját példány? Dedikált?
 
Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a hasonló témákat.

Értékelés:

Az egyik barátnőm ajánlotta a könyvet, és első kézbevételre nagyon tetszett: a borító valóban szép, iszonyat bejött ez a fekete szín a lapok szélén, és az egész összhatás nagyon kedvező; a törött mobiltelefon remek választás volt, így egy kicsit bele is látunk, hogy vajon miről szólhat ez a könyv. 

Jópofa volt, hogy üzenetre osztotta fel az író a regényt, de kevésbé tetszett az, hogy az író néha odaszól az olvasónak, illetve a E/1 személyben íródott stílus. Tudom, hogy ezzel a történetet akarta nyomatékosítani, és átérezhetőbbé tenni az egészet, de nem, sajnos ez így nem jött át, sőt.

A sztoriban sok lehetőséget láttam, hiszen el tudok képzelni egy ilyen világot. Nap, mint nap találkozok a könyvben leírtakhoz hasonló gyerekekkel, akiket csak "én" érdek irányít, nem képesek átadni a helyet a buszon, hangoskodnak, trágár nyelvezetet használva beszélnek, és mindent maguknak akarnak. Esztelenül csak a telefonjukat nyomkodják, és a könyv olvasása közben, szinte láttam magam előtt, ahogy a hálózatba belépnek és tervezgetik, hogy hogyan támadják meg a felnőtteket.

" - Omar!!! - ordította, és idegbeteg módjára dübörgött a párás ablakon. - Omartekkhöcsőőőg!"

Ez a része a regénynek igencsak érdekes volt, és mindvégig tényleg nagyon vártam, hogy ebből jó dolog is kisülhet. Ám még mindig zavart az író stílusa, szinte azt éreztem, hogy rám akarja erőltetni a mondanivalóját, nem pedig azt akarja, hogy beleéljem magam a regénybe, és a dolgok mögé lássak. Nem egy jó történetet akart szánni nekem, hanem valami okítást, vagy figyelemfelkelést, hogy "hé ébredjetek!", amivel nem is igazán lett volna bajom, ha átgondoltabbak lettek volna a szereplők.

Úgy éreztem, hogy nem volt eléggé helyretéve ez a része a kötetnek, és így egy iszonyat remek ötletről csúsztunk le, mert nem volt szépen felépítve köré az egész keret, nem volt alapja. Nem tudom, hogy a szerkesztés hibája-e, de így kicsit nehezebben sikerült haladni vele.

Végig kétes érzelmek keringtek bennem, hol azt gondoltam, hogy ez jó lesz és olvassam tovább, máshol pedig azt, hogy sajnos ebben nem lesz semmi változás. Sajnálom, hogy nem kapott az író elég támogatást ehhez, legalábbis nekem úgy tűnik.

A szereplők közül volt, akivel tudtam azonosulni, mások pedig irritáltak, nem tetszett, hogy pont a magyar beszél tört nyelven, még az arabok tökéletesen beszélnek. Habár meg kell hagyni, hogy Tamás nagyon szimpatikus karakter volt az első perctől kezdve, nem tudom igazán, hogy miért. Talán, mert megpróbált segíteni a többieken, és ő maradt egyedül nyugodt.

"Odakinn, Hampstead Heath fái között, láthatatlan varjak károgtam felém. Tehetik a pimasz dögök, mert még a holdfény sem fedi fel kilétüket. 
Ők megmondták.
Ők tudták előre, hogy ez lesz."

Adammel nem igazán tudtam együtt érezni, végig olyan személytelennek tűnt, nem éreztem, hogy meghatnák az események és ki akarna törni ebből. Viszont szerettem az elejtett humorokat és utalásokat a játékokra, filmekre. Nagyon tetszett még az, ahogy a gyerekek pontokat kaptak egy-egy feladatért.

Összességében az alapötlet nagyon-nagyon kedvező, de valahogy nem sikerült belőle kihozni azt, amit az író szeretett volna, ezt sajnálom. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel egy esetleges "jövőkép", és szereti a hasonló történeteket!

A példányért köszönet a kiadónak és a Kildarának.

BORÍTÓ: Szép munka, nagyon imádom a fekete színt a lapok szélén. 5/5
 
TÖRTÉNET: Az alapötlet igazán ötletes, el tudok képzelni egy hasonló helyzetet én is, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki az író ebből. Nem igazán élveztem a stílust és a karaktereket, de a történet eléggé lekötött az elején, hogy folytassam, ám később vontatott lett. 2/5

KARAKTEREK: Nem tudtam átérezni őket, nem éltek számomra. Ugyan többféle személyiséggel is találkoztunk, mégsem szerettem meg senkit. 3/5

Pontozás  

Történet: 2/5

Karakterek: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Nem igazán avattam kedvencet

Amit szerettem benne: Az alapötlet

 
Amit nem szerettem benne: A stílus, a karakterek

Adatok

Kiadó: Libri

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 544

Műfaj: Krimi

Tovább

Daniel Cole - Rongybaba

"Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.

Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték?
William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…
Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!"

Hogy találtam rá? 

A kiadó friss könyvei között keresgéltem egy jó krimi után.


Saját példány? Dedikált?

Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Krimikedvelőknek, és azoknak, akik egy nagyon-nagyon jó könyvre vágynak!

Értékelés:

Első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt a könyv. Tetszett a szerkezete; a borító; a történet, amit ígért nekünk. Kicsit sérülékeny a borító lapja, de ez nem igazán zavart.

Zseniális kezdés volt a rongybaba megtalálása. Egyből felkeltette az érdeklődésemet, szuper volt végre valami egyedi, elképzelhető gyilkosságról olvasni, ami ráadásul tényleg zseniálisnak mondható - nem túlzás-. Nem gondoltam volna soha, hogy létezhet olyan elsőkönyves író, mint Daniel Cole. Keményen odatette magát, és látszik, hogy rengeteg munka áll a regény mögött. Le a kalappal előtte, mert nagyszerűt alkotott!

"Áruld hát el, ha te vagy az ördög, akkor én mi vagyok?"

Nem csak a karakterek és a történet tette remekké ezt a kötetet, hanem az egész mögötte álló munka is jócskán segítette, hogy elérje a kívánt hatást. Szinte mondhatni, hogy egy tökéletes krimivel volt dolgom, amit nem fogok egyhamar elfelejteni. A műfaj kedvelőinek kötelező darab!

Minden karakter egy-egy külön személyiség, Wolf nem kifejezetten szerethető főhős, azonban együtt lehet vele érezni, és érdekel a sorsa, tudni akarod, hogy mi lesz vele. Emily tökéletes mellékszereplő volt az egész történet alatt. Ha nem éppen a főhősért aggódtunk, akkor ő tette hol viccesebbé, hol pedig érdekesebbé a sztorit. Remek társ volt Wolf mellett, kitartó a végsőkig. Számomra mégis az egyik mellékszereplő volt a legkedvesebb, Edmunds odaadása és kitartása még Emilyét is felülmúlta. Az, hogy ennyire a végére akart járni az ügynek, szinte olyan volt, mintha az író azért teremtette volna meg őt, hogy végig ő legyen az, aki a történet gördülékenységét elősegíti. Valószínű, hogy ez volt a cél.

"– „Bármely gyáva képes csatába menni, ha biztos a győzelemben, de mutass nekem valakit, aki a harcot választja, amikor tudja, hogy veszíteni fog” –"

A könyv nem tartalmazott kliséket, mindig próbált egyedi lenni és ügyelt rá, hogy fenntartsa az olvasó figyelmét. Az apróbb humorok igazán élvezhetővé tették, és miközben izgultunk a szereplőkért vagy azért, hogy vajon mikor és hol csap a le gyilkos meg-megmosolyogtatott bennünket az író.

Talán egy kicsit -ha figyelmesek voltunk - , rájöhettünk, hogy mi köti össze az áldozatokat, ennek ellenére mégis a legszebb az volt az egészben, hogy a végén már azt sem tudtam, hogy kiről mit higgyek el, ez egy plusz löketet adott a könyvnek.

Bátran ajánlom minden krimikedvelőnek, kötelező darab!

A példányért köszönet a kiadónak és a Kildarának.

BORÍTÓ: El tudtam volna képzelni félelmetesebb borítót is, mégis nagyon tetszik! A műfajt egyből felismerjük benne, és a könyvre is szépen utal. 5/5
 
TÖRTÉNET:  Végig nagyon feszülten olvastam, minden egyes résznél többet tudtam meg. Alig vártam, hogy kiderüljön végre ki a gyilkos! Iszonyat izgalmas volt. 6/5

KARAKTEREK: A főszereplőn kívül még rengeteg mellékkarakter is elnyerte a szeretetem, mindegyik külön-külön személyiség, élőek. 5/5

Pontozás  

Történet: 6/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Edmunds

Amit szerettem benne: A stílusát, a történetet és úgy mindent!

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Libri

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 496

Műfaj: Krimi

Tovább

Nick Cutter - Mélység

"Különös ​járvány tizedeli a világot: a Kórtól az emberek elkezdenek felejteni. Előbb apró dolgokat, mint például hol hagyták a kulcsaikat, majd később egészen komolyakat, kezdve a vezetéstől a beszédig. Végül a testük elfelejt működni, és meghalnak. Gyógymód nincs – egészen egy szenzációs felfedezésig.
Kutatók a Csendes-óceánban, a Mariana-árok mélyén találnak egy ambróziának elnevezett anyagot, ami az első vizsgálatok alapján nem csak a Kórt, de minden más betegséget is képes meggyógyítani.
Az óceán mélyén felállított különleges laboratóriummal azonban megszakad a kapcsolat. Egy kis létszámú mentőcsapat indul útnak, hogy kiderítsék, mi történt, és hamarosan olyan borzalmakkal szembesülnek, melyekhez képest a Kór általi halál már egyáltalán nem tűnik ijesztőnek.
Nick Cutter az utóbbi pár évben hívta fel magára a figyelmet vérfagyasztó horroraival, a műveiről Clive Barker és Stephen King is nagy elismeréssel nyilatkozott. Most végre bemutatkozik Magyarországon is, eddigi legfélelmetesebb könyvét tartja kezében az olvasó."

Hogy találtam rá?

Olvastam már tőle A Falka című regényt, és nagyon-nagyon szerettem! 

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Horrorkedvelőknek.

Értékelés:

A borító első ránézésre nagyon szimpatikus, a műfajt azonnal felismerjük. Kicsit sérülékeny a fedőlap, de a belső részek papírjai kényelmesen lapozhatóak. Átlapozva a könyv több részből épül fel, a főbb eseményekre választották szét. A betűtípus megfelelő. A borítón különösképpen tetszik az elmosódás.

Ebben a könyvben is szerettem az író laza, könnyű stílusát. Hamar fel tudjuk venni a ritmust a szereplőkkel és a történésekkel, nincs túlmagyarázva egy mondat sem. Egyedül az zavart benne, amikor a hangokat utánozta az író, és néha már túl sokszor írta le őket, ahelyett, hogy mondatokkal fejezte volna ki. Számomra az volt a legjobb ebben a könyvben, hogy nem csak egyfajta zsánerhez kapcsolta a kötetet Nick, hanem megpróbálta továbbvinni az alapötletet, és ezzel még érdekesebbé tenni a regényt. Volt ebben horror, tudomány, sci-fi, mégsem éreztem kuszának vagy érthetetlennek. Éppen ellenkezőleg, a könyv egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. A Merülés részek nagyon izgalmasra sikeredtek, bele tudtam magam élni, ahogy lefelé "zuhanunk" az óceán feneke felé. A sötétség, a különleges állatok és az érzés, hogy bármikor meghalhatunk roppantul figyelemfelkeltő volt.

Angol borító

Kicsit lassúnak éreztem a fontosabb részek megelevenedését, pedig az elején gyorsan haladtunk. Westlake naplójával egyértelművé vált, hogy valami történik/történt lent, és talán az ambrózia
mégsem olyan tökéletes, mint amilyennek gondoljuk, igaz, erre hamarabb is kapunk jeleket. A könyv félelme pont ezekben a részekben rejlik, nem tudjuk pontosan, hogy mivel van dolgunk, csupán kisebb falatokat kapunk belőle, hogy érzékeljük.

A Falkához képest horror nézetben ez kevesebbnek tűnt, ott sokkal jobban belemászott az agyunkba az író, itt viszont imádtam a tudományos előzményeket, a felfedezés örömét. Azt sajnáltam, hogy a Kórról nem tudtunk meg különösebben sok mindent, szerettem volna, ha erről bővebben mesél nekünk az író, nehéz volt így elképzelni, hogy miért is annyira fontos, hogy lemenjenek ilyen mélyre. Úgy éreztem a végén kicsit lelankadt az író figyelme, és egy kissé furcsa befejezést kaptunk, amiből lehetett volna többet is kihozni, de ezt mindenki döntse el maga.

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik olvastak már az írótól, vagy pedig szeretik a horrortörténeteket és van gyomruk az ilyesmihez.

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ: Szimpatikus, első ránézésre is megnyerő, érezni lehet a könyv hangulatát és a műfaját. 5/5
 
TÖRTÉNET: Nekem nagyon tetszett az alapötlet, érdekes volt egy ilyen megközelítésben is horrort olvasni az írótól. Néhol kicsit belassult, de nem volt rossz, csak hiányoltam a félelmet belőle, inkább undorítónak tartanám. 4/5

KARAKTEREK: Mindenki másmilyen volt, Clayton nemtörődöm karakterét imádtam, tetszett, hogy nem csak pozitív tulajdonságokkal ruházott fel az író egy-egy személyt. Úgy látszik a sanyarú sorsú embereket szereti az író. 4/5

FILM/KÖNYVEMLÍTÉSEK: 

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Dr. Clayton Nelson, M-ke

Amit szerettem benne: Az alapötletet, a stílusát

 
Amit nem szerettem benne: Nem volt eléggé ijesztő

Adatok

Kiadó: Agave könyvek


Megjelenés: 2017

Oldalszám: 432

Műfaj: Horror

Tovább