"Száll a szélben egy mondás, miszerint aki volt olyan őrült, hogy a Sóságon telepedett le, az túlél bármit. És egyébként is: kinek jutna eszébe ezt a kiszikkadt világot felprédálni?A sóságiaknak idejük sincs elgondolkozni azon, hol tévedtek; sokuknak a vitorlásaikba sem sikerül bepattanniuk. Mintha csak az Apokalipszis ismételné önmagát.
A Hadúr vezette hordával szemben garantált a homokba harapás, aki teheti, a szélre bízza sorsát. Számukra egy régi-új mondás jelenti az utolsó reményt: aki keres, az túlél.
Igaz ez a fosztogatókkal érkező sámánra, a világgal szemben is kardot rántani kész harcosra, vagy a kalmárra, aki a végromlás második hullámának napján is csak egy üzletet akart nyélbe ütni. A végtelen sósivatagot szelve, tudtukon kívül közelítenek egymás felé – hogy karambol, békés keresztezés, netán társulás kerekedik ki a találkozásukból, majd elválik.
Eközben a fosztogatók elveszett Istene végre jelt ad magáról, szólítja híveit. A megváltás mégis távolabb van, mint gondolnák. Mert a Sóságot sokan hajlamosak sivárnak, éppen ezért kiszámíthatónak tartani, azonban alig maroknyian ismerik végső természetét: határtalan hamisságát.
A három, párhuzamos szálon futó történetben komoly hangsúlyt kap a fosztogatók rettegett hordája, és persze számos dolog visszaköszön a Saltlands társasjátékból: járművek, tárgyak, helyszínek; a főszereplőkön túl pedig fel-feltűnik a többi választható karakter is."
Hogy találtam rá?
A Kildara csoporton keresztül.
Saját példány? Dedikált?
Igen.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki ismeri már a játékot, vagy pedig szereti a hasonló témájú filmeket, könyveket.
Értékelés:
Régen volt már az az időszak, amikor társasjátékkal játszottam, vagy éppen szerepjátékkal. Így egy kicsit nehéz volt visszazökkenni, és el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehet egy játékról írni egy regényt, főleg magyar játékról, magyar írótól. Ezen a ponton szeretném megdicsérni az alkotókat, mert valóban ügyes munkát végeztek, mégpedig egy olyan témában, ami meglehetősen nehéz, és mi magyarok eléggé hiányban vagyunk e téren. A csapatnak mégis sikerült egy olyan sztorit kialakítani, ami gördülékeny, könnyedén bele tudjuk magunkat élni, és magával ragad.
“Itt vagyok, és itt is leszek, túlélem a csatákat, a harcosokat, a vezéreket, az embertelen környezetet. A biztos pont vagyok.”
Leginkább a Mad Max-hez tudnám hasonlítani az egészet, amit kifejezetten szeretek. Sok hasonlóságot véltem felfedezni köztük, de picit sem zavart. Mindig nagyon közel álltak hozzám az efféle történetek/filmek/regények. Kicsit féltem, hogy milyen lesz a könyv, pont amiatt, hogy ennyi átfedéssel találkoztam közben, de pár oldal után már láttam, hogy itt bizony ügyesen ki lett dolgozva minden és rengeteg az egyediség.
A Sóságban emberek próbálnak túlélni, nincs üzemanyag, víz. Minden kihalt, száraz és forró. Csátvák Soma nagyszerűen helyezte be a karaktereket ebbe a kicsit sem élhető világba.
A történetet három szemszögből láthatjuk: a Kalmár, a Harcos és a Sámán szemén keresztül. Egyetlen cél vezérli mindegyiküket, a túlélés; hogy eljussanak egy olyan helyre, ahol végre nem csak sivatag van, hanem élet is.
Kifejezetten tetszett, hogy minden szereplő más (beszéd, cselekedet), mégis megvoltak az alap koncepciók hagyva, amik kellenek egy hasonló felépítésű regénybe.
- a Kalmár bármilyen körülmények között képes üzletet teremteni
- a Harcos bátor és büszke, az erő megjelenése
- a Sámán, aki a spiritualitás megtestesítője, prédikátor
Nemcsak a nyelvi elemek teszik azzá, nem csak a történet, hanem a szöveg egésze, már maga a cím is sokat elárul, ha végig olvasod a regényt. Rengeteget tud tanítani, és az tetszett a legjobban benne, hogy nem csak szórakoztató céllal jött létre, mondanivalója van, és okít, ami szintén egy hiányzó pont a mostani könyvekben.
„Nem tudom, mijét fogja érni a fosztogatónak, és hogyha talál is, mit fog érni vele szemben. De kockázat nélkül nincs nagy üzlet – és mi lehet nagyobb fogás a saját életemnél?”
A papír kicsit zavaró volt, néha nehezen lehetett hajtani, talán túl vastag volt, de egyébként szép.
Elég sok helyen találkoztam „…” befejezéssel, ami egy icipicit megszakította az olvasást, de más negatívumot nem lehet mondani a regényről.
Összességében nekem nagyon tetszett, kivételes a témában, és minőségileg is toppon van. Igazán szívesen olvasnék még hasonlót, és az írónak is ajánlom, hogy NE hagyja abba, ritka az ilyen tehetséges író.
UI: A könyv olvasása után megnéztem a honlapot, és WOW, nagyon jók a grafikák, a videó...huh, le a kalappal!
A példányért köszönet az írónak és a Kildarának!
BORÍTÓ: Nagyon illik a történethez, szép illusztráció. Tetszenek a színei, a kép stílusa, és az oldalakon elhelyezett kis csontvázak is igencsak hangulatosak. Igényes munka. 5 pont
TÖRTÉNET: Végig élveztem a posztapokaliptikus világot. Az író hibátlanul fogalmaz, nagyon gördülékenyen tud írni, látszik a regényben, hogy szívből írt. 5 pont
KARAKTEREK: A szereplők egytől-egyig érdekesek, még a mellékkarakterek is. Minden cselekedetük ésszerű és érthető. Érdekes volt úgy olvasni, hogy nem volt külön nevük, mégis tudtuk, hogy kiről van éppen szó. 4 pont
Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!
Pontozás
Történet: 5/5
Karakterek: 4/5
Karakterek: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Kalmár
Amit szerettem benne: A történet
Amit nem szerettem benne: A "..." befejezések
Adatok
Kiadó: Smashwords
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 260
