2016. november 25., péntek

Danielle Paige - A gonosz ébredése [Dorothynak meg kell halnia II.]

"Amy ​​Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből.
Miután egy tornádó végigsöpört a lakókocsiparkunkon, Ózföldén kötöttem ki.
De ez az Ózfölde nem olyan volt, mint a könyvben és a filmben. Dorothy visszatért, és elkezdte kilopni a varázslatot a földből. A Varázsló is újra eljött.
Glindát már nem lehetett Jó Boszorkánynak nevezni. És ki maradt meg a Gonosz Boszorkányok közül? Egyesítették erőiket a Gonoszok Forradalmi Rendjében, ahová engem is be akartak sorozni. A küldetésem? Megölni Dorothyt.
És amikor egy csapat egykori – vagy talán nem is csak egykori – gonosz boszorkány akar valamit, elég nehéz nemet mondani. Csakhogy a merénylői küldetésem nem a tervek szerint alakult. Dorothy még mindig életben van. A Rend eltűnt. És az otthonom, amelyet mindenáron magam mögött akartam hagyni, veszélybe kerülhet.
Ezen az eltorzult és megosztott helyen valahogy meg kell találnom Noxot és a Rend maradékát, megvédenem Ózfölde igazi uralkodóját, legyőznöm Dorothyt és csatlósait – miközben megpróbálok rájönni, mit keresek itt valójában. De kiben bízhatok meg egy olyan országban, ahol a jó és a rossz közötti határvonalat egy erősebb szél is átrendezheti?
KI AZ IGAZI GONOSZ?

Danielle Paige a Columbia Egyetemen végzett. Korábban televíziós volt, munkáját Writers Guild of America díjjal ismerték el, és többször jelölték Emmy-díjra tévéműsorokért. Miután átváltott az ifjúsági irodalomra, három regénye jelent meg digitális formában (No Place Like Oz; The Witch Must Burn; The Wizard Returns), amelyek a Dorothynak meg kell halnia előzményei. Jelenleg New Yorkban él."


Hogy találtam rá?

A Dorothynak meg kell halnia folytatása.

Saját példány?

Igen.

Kiknek ajánlom?

Akik szeretik az Óz történetét, és olvasták az első részt.

Bevezetés:

Tetszett az első rész, így el szerettem volna olvasni ezt is. Nem voltak elvárásaim, az első rész után gondoltam, hogy ez sem lehet rossz.

Értékelés:

A történet ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Az író nem fecsérli az idejét azzal, hogy bemutassa eddig min mentek keresztül a szereplők. Amynek nem sikerült a küldetése, miszerint meg kell ölnie Dorothy-t ahhoz, hogy Ózföldön minden újra a régi legyen és harmóniában élhessenek az ottaniak. Smaragdváros lángokban áll, a Bádogembernek megszerezték a szívét. Most viszont menekülniük kell.

A menekülés alatt rengeteg új eseménybe csöppenünk bele, új helyekre jutunk el a karakterekkel és ez újabb bonyodalmakat tár elénk. Megtudjuk, hogy kicsoda Pete, és ahogy a történet halad egyre jobban megismerhetjük a főszereplőnket is. Az író ebben a részben leginkább rá összpontosít, és mialatt a főszereplővel foglalkozunk alig vesszük észre, hogy minden cél, ahová a szereplők eljutnak, közelebb visz minket a végeredményhez.

Kicsit furcsa volt, hogy semmilyen felvezetés nélkül csöppenünk bele az eseményekbe, kellett egy kis idő, mire visszarázódtam a történetbe. Emiatt nem tartottam annyira jó ötletnek, hogy az írónő teljesen ott folytatta a sztorit, ahol jártunk. Viszont még mindig fantáziadús az ötlet, könnyen lehet vele haladni, habár nekem egy kicsit sok volt ez a csata és harcolás. Az előző rész inkább véres volt és sötét, ennek a hangulata viszonylag jobban emészthető, annak ellenére, hogy sok az öldöklés és a harc benne.

Összességében szerintem nem romlott sokat a történet, lehetett volna kicsit összetettebb és izgalmasabb (néha kicsit unalmas volt ez a sok gyilkolászás és utazás). A stílus továbbra is megnyerő, rengeteg kreativitás van az írónőben, és az, hogy kiderült, hogy mi is igazából Ózfölde elég érdekes irányt vet a harmadik regényre, kíváncsian várom a folytatást.

Történet: Utazással és harccal van tele, ami néhol kicsit unalmasabb, de mégis gyorsan olvastatta magát a regény.

Karakterek: Amyről és Pete-ről sokkal többet megtudtunk, mint eddig. Leginkább az író most a szereplőkre helyezte a hangsúlyt. Szerethetőek és érdekes még mindig.

Borító: Illik az előző részhez, szépen kidolgozott. Talán a betűtípus kicsit kusza, de mindenképpen hangulatos.

Összesítés: Kicsit másra számítottam az első rész után, de mégis érdekes volt olvasni, sok minden kiderült, amire eddig nem kaptunk választ, és újabb kérdések is felmerültek. Várom az új részt!


Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 3/5 

Karakterek: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Madárijesztő

Amit szerettem benne: A kreativitás

Amit nem szerettem benne: Unalmas részek

Adatok

Kiadó: Gabo

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 360

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Népszerű bejegyzések