Shinjou Mayu - Bare the Heart (Tárd ki a szívedet)

"Bare the Heart (Kokoro wo Hadaka ni Shite). Mina is a high school freshman with a crush on her math teacher…who also happens to be her cousin Yukiya! Mina has always been very precious to Yukiya, and at times it seems like he can see straight through to her heart, but can he ever see her as a woman and not just his cute little cousin? How long can Mina's flirtations go unnoticed by Yukiya (or by the sadistic and lascivious chemistry teacher, for that matter)?"

Hogy találtam rá?

Kerestem mangákat, mert már régen olvastam és szerettem Shinjou Mayu-tól a Virgin Crisist, úgyhogy azt gondoltam megpróbálkozok a rövidebb mangáival is.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik Shinjou Mayu munkáit és egy kis romantikára vágynak.


Bevezetés:


Az első rész, a kötet címét viseli Tárd ki a szívedet! Főszereplője Tomorura Mina, aki szerelmes az unokatestvérébe és egyben matematika tanár is abban az iskolában, ahová Mina jár. A tanár úr több lánynak is tetszik, ezt pedig Mina nagyon bírja elviselni. Azt szeretné, ha a tanár úr csak az övé lenne és senki másé. A tanár úr észreveszi, amikor Mina éppen féltékenykedik és a lány füzetébe egy kis üzenetet ír "Gyere át ma hozzám!". Ám arról Mina nem tud, hogy egy másik tanár is érez iránta valamit
A második történet címe Egy vámpír a nyakamon. Hitomi nem régóta jár az iskolájába, de máris csatlakozott a rajt szakkörhöz, egyik nap éppen a rajzfüzetét keresi a sötét szobában, amikor valaki hirtelen felkapcsolja a villanyt és egy férfi jelenik meg Hitomi előtt. Hitominak nagyon megtetszik a férfi, aki Kairinek hívnak. Eldönti, hogy őt szeretné lerajzolni, ezért elindul, hogy megkeresse, ám a férfit félreérthető helyzetben találja egy másik férfival. Ám nem az történik, mint amire Hitomi gondol, kiderül ugyanis, hogy Kairi egy vámpír és a másik férfi vérét szívja. Kairi megkéri a lányt, hogy tartsa titokban a dolgot, ezt ő meg is teszi, de vajon meddig tudja magát türtőztetni, vajon meddig tudja titokban tartani az érzéseit?

Egy oldal a kötetből (katt a képre)

A harmadik történet címe, Ölelj, olvassz el! Airi egy nála egy évvel fiatalabb sprinter fiú (Ryou-kun) segítője. A srác folyton piszkálja Airit, akit ez egy kicsit idegesít és nem érti, hogy miért csinálja ezt vele a fiú. Egyik nap a fiú megkérki, hogy hagy kísérhesse haza Airit és közben megkéri, hogy Valentine napra csináljon neki házi készítésű csokoládét. A lány vonakodik, nem tudja, hogy mi tévő legyen, még magának sem képes beismerni, hogy szerelmes a fiúba és amikor Ryou-kun megcsókolja őt, ő csak visszautasítja. Ezzel magára haragítja a Ryou-kunt, aki később nem fogadja el tőle a csokoládét. Vajon, mit fog tenni Airi?

A negyedik rész címe: Vizsgálj meg gyengéden! Yamazaki Sanae vakbélműt miatt kórházba került és nem szabadna ennie, de hát nagyon éhes, ezért kimerészkedik. Ám megbotlik, de szerencsére egy jóképű, fiatal orvos megfogja, Sanae-nek nagyon megtetszik és szerencséjére kiderül, hogy ő lesz a kezelőorvosa az öreg után. Sanae megpróbál közeledni az orvoshoz, akinek szintén nem közömbös a lány. Sajnos azonban, egy nővér észreveszi őket és csúnya pletykák kezdenek szövődni, a doktor úr pedig távolságtartó lesz, Sanae pedig nem tudja mit tegyen.




Értékelés:



Összességében egyikkel sem volt nagy bajom, bár az első az nekem túl tipikus tanár-diák (és még unokatestvér) kapcsolat volt, a második azért nem tetszett annyira, mert a vámpíros történeteket már unom. A harmadik történet aranyos volt, egyedi, az teljesen jó volt. A negyedik is nagyon tetszett, habár az is eléggé mindennapi történet volt, adott az orvos és a beteg, akik egymása szeretnek.
A rajzolása az teljesen jó, bár itt-ott vannak néha hibák, de különben aranyos ahol kell és szép, ahol kell. A történetek kidolgozottak, eleget megtudunk a karakterekről. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a főszereplő pasik eléggé hasonlítottak egymásra kinézetre, azon lehetett volna kicsit alakítani, hogy ne legyen mindegyik majdnem egyforma.

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Ryou-kun

Amit szerettem benne: Rajzolás, és a harmadik történet

Amit nem szerettem benne: Az első történet túl tipikus, a másodikban a vámpíros rész már elcsépelt, de ha azt nézzük, hogy mikori a történet, akkor semmi baj vele.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 5

 Megjelenés: 1995

Oldalszám: 184

Eredeti cím: Shinjou Mayu - Kokoro wo Hadaka ni Shite

Tovább

Akizuki Koh - Gotoh Sei - Fujimi Orchestra (Fujimi zenekar)

"Morimura Yuuki, concertmaster at Fujimi Citizens Orchestra, loves music and his small, amateurish, but tight-knit group at Fujimi. His world is shaken up when a brilliant, new conductor, Tounoin Kei, is recruited to breathe life into their music and orchestra. Yuuki feels Tounoin's high demands will do nothing but chase away the members, but when he draws more from them than they ever thought possible, Yuuki reconsiders his own motives for staying at Fujimi. Obviously, the newcomer Tounoin understands Fujimi more than Yuuki ever did and even has the girl that Yuuki's been in love with for the past three years, at his feet. Nursing a wounded pride Yuuki resigns from Fujimi, but Tounoin has other ideas…" 


Hogy találtam rá?


Nézegettem a mangák között és láttam, hogy Bella is olvasta.




Értékelés:

A történet egy amatőr zenekarról szól, a Fujimiről. A zenekar tagjai eléggé változó korosztály, van diák, idős, fiatal, de mindenki azért jár a klubba, mert imád zenélni. A klubban családias hangulat uralkodik mindig, látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást és a zenét, amit együtt alakítanak.
A Fujiminek van úgymond egy vezetője, Morimura Yuuki, ő lesz a mi egyik főszereplőnk. Ő a zenekar első hegedűse és koncertmestere, mindig próbálja terelgetni a többieket a jó út felé és teljes szívét-lelkét beleadja a Fujimibe. Yuuki eléggé visszafogott, csendes és kedves fiú, aki a klubbnak él és a zenélésnek, habár nem hisz abban, hogy ő igazán jó lenne.

Azzal indulnak be az események, hogy a klubbhoz egy új karmester érkezik Tounoin Kei, aki fiatal, nagyon csinos és iszonyatosan képzett karmester. Kei tanítási módszerei teljesen eltérnek Yuukiétől, ő sokkal többet követel meg a többiektől, elvárja, hogy mindig őt nézzék miközben zenélnek és ne a kottát. Így a többieket ez motiválni fogja, hogy sokkal többet gyakoroljanak otthon, mert a Fujiminél nem nézhetnek majd bele füzetbe és ha elrontják a dalt, azzal a többieket hátráltatnák. Yuuki teljesen kiad ettől a tanítási módszertől és erős ellenszenvet kezd érezni az új karmester iránt, aki ráadásul még arrogáns is.

Yuuki úgy dönt, hogy elhagyja a Fujimit, mert úgy érzi, hogy számára már egyáltalán nincsen hely a klubban, hiszen megérkezett a nagyszerű karmester, Kei, aki mindenkit ösztönöz a több gyakorlásra. Azt azonban Yuuki nem sejti, hogy az új karmester mit fog cselekedni, amikor megtudja, hogy Yuuki el akarja hagyni a Fujimit.

A karmester ugyanis felkeresi Yuukit és olyat tesz vele, amit még senki nem csinált a fiúval, így Yuuki még jobban megutálja a karmestert és még az is kiderül róla, hogy az erőszakra nem csupán Kei szánta rá magát, hanem Yuuki egy barátnője biztatta őt.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Yuuki barátnőjét sem tudtam teljesen megérteni, tudniillik, hogy Yuuki odavolt Natsukoért, feleségül szerette volna venni. Ám amint Tounoin megjelent, Natsuko csak vele kezdett foglalkozni és nyilvánosan látszott, hogy teljesen belehabarodott Tounoinbe. Egy nap adódott is alkalma elmondani ezt a fiúnak, és itt jön be a történetbe a bonyodalom, hogy Tounoin elmesélte a lánynak, hogy ő bizony meleg. Natsuko pedig szépen közölte a férfival, hogy szerinte a barátja Yuuki is meleg és, hogy nála bepróbálkozhat nyugodtam, nos így lett az, hogy Tounoin rámászott szegény főszereplő fiúnkra.  

A rajzolása egész szép volt szerintem, de nem olyan, amin ámulok és bámulok. A történet pedig nem igazán jött be. Yuuki szerintem iszonyat hamar túltette magát azon, hogy Kei megerőszakolta, egy normális ember nagyon nehezen jut ilyesmin túl. Sőt talán egész életében sem jut túl ilyesmin, Yuuki pedig szinte azonnal túllépett rajta, nem is érdekelte, hogy mi történt, csak dühös volt. Nem próbálta senkivel megbeszélni, nem sírt stb. Másrészről végig azt hangoztatja a történet során, hogy mennyire utálja Tounoint, és végül a manga utolsó öt lapjában gyorsan összehozzák őket. Ez így nagyon nem volt jó szerintem, nem sok logika volt így benne, legalább lett volna akkor rövidebb. Engem nem hatott meg.

Oké, hogy ez egy manga és annyira nem lényeges a logika, de én szeretem, ha legalább van benne értelem és tudom rendesen követni a főszereplő észjárását, de Yuukiét egyszerűen nem tudtam megérteni, Tounoin volt a hűvös, és nem pedig ő. Ennek ellenére Yuuki leszarta, hogy mit csinált vele Tounoin. Ha legalább néhány lapon keresztül sírdogált volna, vagy láttam volna, hogy szomorú emiatt a dolog miatt..azt mondom, hogy oké, szegény... DE semmi ilyesmi nem volt, tényleg csak dühös volt Kei-re ezért és inkább az volt előtérbe helyezve, hogy neki miért kell mennie a Fujimihez, amikor ott Kei a karmester és neki már semmi dolga nem lenne ott, nem pedig az, hogy mit tett vele és ezért nem szeretné őt látni sem.

Pontozás

Történet: 2/5

Karakterek: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Kei

Amit szerettem benne: A borító és a rajzolás

Amit nem szerettem benne: Az, hogy Yuuki hamar túltette magát az eseményeken és, hogy végig azt hangoztatta, hogy ő utálja Tounoint, aztán az utolsó öt lapban mégis megszereti.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 5

 Megjelenés: 2005

Oldalszám: 189

Eredeti cím: Akizuki Koh - Gotoh Sei - Kanrei Zensen Conductor

Tovább

Otomo Katsuhiro - Visitors (Látogatók)

"Visiting someone else's apartment could be a very dangerous thing to do, especially if you forget to knock before you enter..."

 Hogy találtam rá?


Nézelődtem a mangák között a horror kategóriánál.




Értékelés:


Már az anyukánk is megmondta, hogy ne menjünk be úgy egy ajtón, hogy ne kopognánk legalább egyszer és ezt érdemes is betartani, tanítja meg nagyon jól ez a kis pár lapos manga.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Ichikawa Yutaka egyetemista, egy napon ketten is elfelejtenek bekopogni hozzá és ebből csúnya dolgok sülnek ki. Kiderül, hogy Ichikawa élete nem is olyan átlagos, mint a legtöbb egyetemistai diáké, nem éppen hétköznapi dolgokat rejteget a szekrényében és mellesleg nem úgy mutatja ki a szeretet, ahogy azt kellene...

Eléggé kicsi történet az egész, szóval nem nagy nehézség elolvasni. Túl rövidnek éreztem, szerintem ha hosszabbra csinálták volna, akkor sokkal jobban átjöhetett volna az egész témája, pedig szerintem jó volt. A rajzolása sem volt igazán szép, így annyira engem nem fogott meg, pedig nagyon jót is ki lehetett volna hozni ebből. Viszont a végső képen a "The end" felirat feletti részen jót kacagtam.

Pontozás

Történet: 2/5

Karakterek: 2/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: A főszereplő

Amit szerettem benne: Az alapsztori jó lett volna és a műfaj

Amit nem szerettem benne Túl rövid volt, nem éltem bele magam

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 1

 Megjelenés: 1984

Oldalszám: 24

Eredeti cím: Otomo Katsuhiro - Houmonsha

Tovább

Stephen King - Ezüst pisztolygolyók

"A hold minden lelkes, avatott vagy amatőr bámulójának feltüntetett, hogy jó néhány pontatlanságot engedtem meg magamnak a történeti elképzelt ideje, az 1984-es év holdciklusait illetően. Ezúton üzenem azon kedves olvasóimnak, akik talán azt gondolják,hogy jobb jutott eszembe, hogy de igen… csak túlságosan nagy volt a kísértés, és nem tudtam neki ellenállni."

Hogy akadtam rá?

King könyv és gyorsan kellett valami rövidebb olvasmány Moly.hu-ra az egy éjszakás olvasásra. Láttam, hogy mások is ezt olvassák el, úgyhogy ezt választottam.

Kinek ajánlom?

Elsősorban azoknak, akik szeretik Kinget, valamint olyanoknak, akik még csak ismerkednek Kinggel vagy az olvasással, mivel rövidke így könnyen lehet vele haladni. Harmadik okként pedig felhozom, hogy vérfarkas van benne, sok embert ez vonz.

Bevezetés: 

Magyar borító odaillő, jól megvan rajzolva a vérfarkas, viszont az angol sem rossz, csak ott sokkal kevesebb látszik a vérfarkasból.

A történetet nem nehéz kitalálni, nyilván vérfarkasról szól. Az egész történet kis részekre van bontva és minden résznek a címe az adott hónap, amikor az esemény történik. Ezt nagyon jó ötletnek találtam, nagyon kreatív.

Minden hónapban meghal valaki, így mutatja be, hogy a vérfarkas, hogy szedi áldozatait, hogyan lakmározik egész évben egy kisvárosban, Tarker's Millben. Minden egyes áldozatot bemutat King bácsi, néhány dolgot megtudunk róluk.

Értékelés:   

Marty a filmben

Minden hónapban meghal valaki, így mutatja be, hogy a vérfarkas, hogy szedi áldozatait, hogyan lakmározik egész évben egy kisvárosban, Tarker's Millben. Minden egyes áldozatot bemutat King bácsi, néhány dolgot megtudunk róluk. Mos pedig rajtam a sor, hogy néhány mondatot írjak az áldozatokról, legalábbis leírok néhány nevet, csak úgy megemlékezésképpen.

Arnie Westrum az első áldozat, aki otthon kártyázik, mert rettentően unatkozik, amikor egyszer csak zajt hall az ajtóból, mintha valaki kaparászná, végül nem tudja visszafogni magát és kinyitja az ajtót. Ezután pedig Stella Randolpha februári hullánk, aki mindig férfiakról álmodik és még sosem volt senkije. Majs sor kerül még Clyde Corliss és Alfie Knopfler fejére is.

Egyetlen egy túlélője lesz a vérfarkas támadásának, mégpedig Marty, egy kisfiú és ő lesz egyedül az, aki fiatal kora létére sokkal ügyesebben oldja meg a vérfarkas dolgot, mint a felnőtt vadászok együttvéve.

Angol borító

Érdemes elolvasni ezt a regényt, nem valami hosszú, de elszórakoztatja az embert néhány órára. Szívesen olvastam volna még erről a történetről, mert szeretem a vérfarkasos regényeket, de hát örülök, hogy King bácsi ennyit is adott nekem. Jól meg volt szerkesztve és fogalmazva a történet, ismét kiemelném, hogy a hónapokra való felosztás nagyon jó ötlet volt. Azt sajnáltam egyedül, hogy ilyen rövidke volt a történet, szerettem volna megtudni többet a vérfarkasról, jó lett volna megismerkedni jobban a karakterével és arról, hogy hogyan élte meg az egészet. Hiszen egy ilyen ember, amilyen ő lehetett azelőtt, hogy vérfarkassá vált valószínűleg nehezen fogadta ezt a dolgot és jó lett volna ha ezt részletesen ismerteti az író, no de nem baj, így is nagyszerű volt a regény.

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 3/5

Kedvenc karakter: Marty

Amit szerettem benne: Az, hogy vérfarkas van a történetben és maga a történet

Amit nem szerettem benne: Hamar vége lett

Adatok

Kiadó: Európa

Sorozat: King sorozat

 Megjelenés: 1985

Oldalszám: 128

Eredeti cím: Stephen King - Cycle of the Werewolf

Film: Magyarul ugyanezzel a címmel, angolul Silver Bullet.

Tovább

Boichi - Hotel

 
"In the year 2272 A.D. Mankind is extinct.
A computer continues to live on in order to complete a mission in a world where all life has gone extinct. This is a record of those 27 million years of its heroic struggle. "


Hogy találtam rá?


Keresgéltem a mangák között és megtetszett a borítója.


Értékelés: 


Elég nehéz róla beszélni, mert nagyon komoly témája van. A történet, hogy egy Dockins nevű professzor a világ fejesei elé tárja a problémát: az emberek visszafordíthatatlan károkat okoztak, a hőmérséklet növekedett, ami a tengerekből több gázt szabadított fel. Úgy számítja, hogy 2250-re a hőmérséklet el fogja érni a 100°C fokot, ennek következtében a tengerek ki fognak száradni.

Az emberiség elérkezett a teljes kipusztuláshoz. Egyetlen lehetőséget lát csak kiútként, ha építenek egy "Bárka" nevű hajút, amibe beleteszik majd az emberi DNS-eket és a hajó el fogja juttatni őket egy másik bolygóra, ahol új életet kezdődhet majd el. A földön pedig egy tornyot szeretnének építeni, ami pedig a többi élőlénynek a génjeit tárolná el. Amikor már a többi ember is észreveszi a problémát meg is építik ezeket. A torony vezetője egy számítógép lesz, aki valójában a főszereplőnk lesz, mert ő meséli el végig az emberiség történetét. Ennek a toronynak lesz a neve Hotel, a számítógépet pedig a professzor rakoncátlan tanítványa nevezi el Louisnak.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Amikor eljön a "vég" a professzor tanítványa, Keira Louishoz visz egy DNS-t, ami a professzor és az ő gyermeke, és megkéri Louist, hogy védje meg. Az első fejezet úgy záródik le, hogy Louis elénekel egy utolsó dalt "anyjának" Keirának, közben pedig a bolygó haldoklik.

A második fejezetben végig Louis-szal vagyunk, aki hosszú-hosszú éveken keresztül próbálja megvédeni a DNS-eket, közben pedig a torony is sérül, rengeteg időt azzal tölt, hogy megpróbálja magát feljavítani a környezeti hatások után szerzett sérülésektől.

Louis végig kitart a célja mellett és rendületlenül próbálja megvédeni a magában eltárolt DNS-eket. 2079-től egészen 27034732-ig őrzi meg őket az utókornak, ám ezután megsemmisül.

Hihetetlenül szép és kidolgozott mind a történet, mind a rajzolása. Csak ajánlani tudom. Azért furcsa belegondolni, hogy ez is egy alternatíva lehet...vajon az ember rá fogja bízni az egész életét és mindenét egy gépre?

Pontozás

Történet: 6/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Louis, természetesen

Amit szerettem benne:: Az EGÉSZ, a történet, a rajzolás, MINDEN!

Amit nem szerettem benne:: Nem volt ilyen!

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 1

 Megjelenés: 2006

Oldalszám: 43

Eredeti cím: Boichi - Hotel

Tovább

Taishi Zaou - Eiki Eiki - Color (Szín)

"When art student Takashiro Tsuda chose to show his painting, Color, in a gallery exhibition, he never dreamed that an uncannily similar painting would hang next to his – with the same title, even. Works of art come from the deepest depths of an artist’s soul, so how can anyone else be expressing themselves so much like Takashiro? Filled with a yearning to find his artistic soulmate, Takashiro goes off to art school in Tokyo and meets classmate Sakae Fujiwara. Soon, Takashiro learns that this is the artist he’s been searching for – the one who created a Color so much like his own – but Sakae is a guy! Can such a profound connection between two people transcend gender and become something more?"

Hogy találtam rá?

A mangás kihívásra kaptam Bellától.


Értékelés:

A történetünk egyik főszereplő Tsuda Takashiro, aki festő szeretne lenni, amatőr kiállításokon is szoktak megjelenni képei, itt kezdődik az egész történet. Ugyanis Takashiro meglát a saját festménye mellett egy nagyon hasonló képet, ugyanolyan színekből épül fel az is, mint az övé. Takashirot nagyon érdekelni kezdi, hogy ki készíthette azt a képet - ráadásul a kép címe is ugyanaz, amit ő adott a sajátjának: Szín-, találkozni akar az illetővel és meg szeretné ismerni, minél előbb. Hamarosan ki is deríti, hogy Fujiwara Sakae-nek hívják azt, aki ennyire lenyűgözte a képével. Takashiro végig abban a tudatban van, hogy Sakae-chan (ugyanis így említik neki a készítő nevét), egy lány. Takashiro a kiállításon beleszalad egy fiatal, helyes fiúba, de akkor még nem tulajdonít semmit az egésznek. Azonban, amikor Takashiro az iskolába megy és újra belebotlik (szó szerint, mert megint egymásnak esnek) a fiúba, akkor már örül, hogy végre megint láthatta az ismeretlent.

A rajziskolában bemutatkozásra kerül a sor és kiderül, hogy Sakae-chan és az a fiú, akibe belebotlott a kiállításon és a tanterem előtt egy és ugyanaz a személy. Sakae-kun (így már kun, mivel rájött, hogy fiú), ahogy megtudja Takashiro nevét egyből felugrik a padról és megöleli őt és megmondja Takashironak, hogy örül, hogy végre találkoztak, mert már nagyon megszerette volna ismerni őt. Takashiro úgy gondolja, hogy majd nagyon jó barátok lesznek, mivel így megértik egymást, de hamarosan mindkettőjüknek erősebb érzései kezdenek kialakulni barátságnál.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Ezután néhány fejezetig eléggé aranyos részek jönnek, bemutatják, hogy Takashiro és Sakae szinte minden nap együtt vannak, végül egy nap, amikor Takashiro házában vannak Sakae-kun bevallja, hogy nagyon szeretné megcsókolni Takashiro-kunt. Takashiro elsőnek nagyon meglepődik ezen a kijelentésen, ugyanis az iskolában ő is majdnem megcsókolta a fiút, mert szintén ugyanúgy érez, ahogyan Sakae-kun is. A fiúk közül még egyikőjük sem élte át az első csók egyedi érzését ezért egymást kérdezik, hogy vajon, hogyan is kéne csinálni ezt a dolgot? Végül Sakae-kun ráveszi magát és megkéri Takashirot, hogy csukja be a szemét. Itt csattan el az első csókjelenet, ezután pedig sülve-főve együtt lesznek és már az iskolában sem szégyellik magukat, mindenki előtt csókolóznak és együtt ebédelnek, ahogyan azt a szerelmes párok szokták csinálni. Persze az iskolatársak ezen szörnyülködnek, de a végére ők is megbékélnek a dologgal.

A történet ezután romantikus és vicces, majd az utolsó fejezetben Takashiro telefont kap melyben közlik, hogy az édesapja beteg lett és, hogy utazzon haza. Takashiro így is tesz, Sakae-kun pedig teljesen depressziós lesz emiatt. Ám ő sem fog egész nap a szobában kuksolni, merthogy az édesapja felkeresi, mert neki kéne átvennie a családi üzletet, mivel idősebb testvére megszökött a barátnőjével.
Így olybá tűnik, hogy Takashiro és Sakae-kun elszakadnak egymástól, Takashiro próbálja elérni telefonon Sakae-kunt, de a családja nem engedi, hogy találkozzanak vagy beszéljenek egymással. Így hát Takashiro - amint édesapja felgyúgyul-, egyből visszautazik Tokióba, hogy ismét együtt lehessen Sakae-kunnal, de mivel nem tudja felvenni vele a kapcsolatot osztálytársaihoz fordul és együtt mennek el Sakae-kun házához. Ahol is kijátsszák az őrt, így Takashironak alkalma jut bemenni a házba, hogy megkeresse Sakae-kunt és elmondja neki, hogy együtt akar vele lenni és nem érdekli semmi más sem.

Végül is története legalább volt és a karakterek is egész aranyosak, a rajzolása sem csúnya, bár pár helyen itt is előkerült a zsiráfnyak. Nem volt unalmas, a történet is haladt előrefelé, néhol elmosolyodtam néhol pedig elpirultam. Nem éreztem azt, hogy túl hamar megszerették volna egymást, nem éreztem azt, hogy gyorsan mentek volna az események, pont jó volt minden és legalább itt a fiú fiúnak nézett ki.

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5


Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Sakae-kun, ha választani kell.

Amit szerettem benne:: Az, hogy aranyos volt úgy az egész.

Amit nem szerettem benne:: Alapból taszító, hogy fiú-fiú kapcsolat van, de mivel ez a műfaja, nem húzom le ezért. Sőt, itt még ez sem zavart. Néhol a rajzolása nem tetszett, de amúgy eléggé szép volt.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 5

 Megjelenés: 1999

Oldalszám: 207


Eredeti cím: Mikiyo Tsuda - Eiki Eiki - Color

Tovább

Eiki Eiki - Mikiyo Tsuda - Dear Myself (Kedves Önmagam)

"One fateful morning, Hirofumi awakens to discover he has no memory of the previous two years. He has forgotten his classmates and everything he's learned at school. All he recalls is the car accident that caused his amnesia. When he finds a letter written to himself, he is shocked to discover that he has been romantically involved with the tragic and handsome Daigo! Can true love triumph over the loss of memory? And will Hirofumi be able to make Daigo smile again?"


Hogy találtam rá?


Bella ajánlotta, mert megkértem, hogy küldjön már néhány mangát, amit el tudok olvasni Moly.hu-n a mangás eseményre. Ez volt az egyik, amit küldött.

Értékelés:

A történetünk főszereplője Mizui Hirofumi, aki egy nap arra ébred, hogy körülötte furcsa dolgok történnek. Más helyen vannak a bútorai, a családtagjai idősebbek, mint voltak, furcsa egyenruhát akarnak ráadni és más évet írnak, mint amire emlékezett. Édesanyjával elmennek egy orvoshoz, hogy kiderítsék mi a probléma (előtte teljesen hülyének nézték szegény flótást), ehhez még sok ész sem kell, hogy a doki megmondja, az elmúlt két év teljesen kiesett a fiú fejéből.

Hazafelé indulva az édesanyjával, a hallottakon tűnődik, amikor megjelenik a másik főszereplő Furubayashi Daigo, aki állítja, hogy ismeri Hirot, de ő bizony nem emlékszik egyáltalán a fiúra. Noha, mint az később kiderül Daigo és Hiro együtt járnak (igen, két fiú). Hirofumi teljesen kiakad azon, hogy ő együtt járt egy férfival, mert tudomása szerint ő nem meleg, legalábbis nem emlékszik olyasmire, hogy egy férfival járt volna valaha is. Még csak el sem tudja magát képzelni egy fickóval. Ezen történtek után Hirofumi nekilát, hogy megkeresse a naplóját (a doki ajánlotta neki, hogy nézzen szét, nincs-e esetleg egy naplója), és így megtudja, hogy mi történt vele az elmúlt két évben. Hirofumi végig azt képzeli, hogy az ő testét megszállta egy földönkívüli és ezért nem emlékszik az elmúlt két évre, mert közben végig az a bizonyos földönkívüli cselekedett helyette. Másrészről az Idegen még üzenetek is írogatott neki.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Ez lenne az alaptörténet és végül is ezen kívül nem sok izgalmas történik, Hirofuminek nem kell sok idő ahhoz, hogy elkezdjen valamit érezni Daigo iránt, már az első nap elküldi, hogy ő ugyan nem meleg és hagyja békén. Ám szinte rögtön meg is bánja ezt a tettet, mivel a szíve szörnyen sajogni kezd amiért így bánt Daigo-val. Így hát lassan fel is keresi őt, persze Daigo azt hiszi, hogy már minden rendben van és többször is megpróbál rámászni Hirofumira, azt remélve, hogy ha a testük majd egybefonódik, akkor a lelke is emlékezni fog a fiúra és végre minden a régi kerékvágásba mehet át. De hát Hirofumi sírva fakad és ezt látva Daigo szomorú lesz és elszalad a lakásból, ami végül is teljesen logikus...ő mászik rá szerencsétlen kis srácra, erre ő rohan el. No, mind1.

Az egész nem szól másról, csak arról, hogy Daigo végig sír és nyafog, hogy őt senki sem szereti, ezzel teljesen magához láncolja Hirofumit, aki meg sajnálja Daigot és hát valamilyen szinten vonzódik hozzá, mert állandóan szeretné látni a mosolyát és, hogy boldog. Mire a történet végére eljutunk, legalább háromszor járjuk meg a kórházat, mert vagy Hirofumit csapja el valami, vagy éppen Daigoval történik valami. Szóval nem az a "rágjuk le a körmünket, amíg elolvassuk" típus, és sok izgalom meg esemény nincsen benne, ezért unalmas is valamilyen szinten. De lehet vele haladni.

A rajzolása sem kifejezetten szép, egynémelyik helyen a karaktereknek zsiráfnyaka van és fura kezeik, de hát mit is vártunk egy ilyen történettől? Legalább a férfiak férfiaknak néznek ki, oké, nem mindenhol, de a többségében férfinak néznek ki és legalább ez értékelhető.

Szerintem csak azok olvassák el, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak romantikával és kevés akcióval, az akciót nem csak a sztorira értem, hanem az eseményekre is (konkrétan csak azok a részek vannak, ahol Daigo rá akar mászni Hirofumira, aztán a vége felé elcsattan egy csók is).

Pontozás

Történet: 2/5

Karakterek: 2/5

Borító: 3/5

Kedvenc karakter: Az nincs.

Amit szerettem benne:: A borító az még egész jó, más nem. Annyi, hogy legalább fiúnak néztek ki.

Amit nem szerettem benne:: Az, hogy nem volt semmi izgalom benne, állandóan baja esett valakinek és a rajzolása sem volt szép. Valamint, hogy Daigo állandóan nyafogott, mint valami emós.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 3

 Megjelenés: 1998

Oldalszám: 180


Eredeti cím: Eiki Eiki - Dear Myself

Tovább

Stephen King - Csontkollekció

"Békésen pihen tóparti nyaralójában családjával, amikor fergeteges vihar kerekedik, kitombolja magát, majd elvonul. És akkor leszáll a köd. Egyre közeledik, és furcsa csápok, nyúlványok, tapadókorongok kúsznak elő belőle, és amit megragadnak…
A klubban kártyázik, de hiányzik egy játékos. Sebaj, az ott ülő jól nevelt idegen felajánlja, hogy beszáll. Csakhogy nem hajlandó kezet fogni bemutatkozáskor. Ez a gesztus ugyanis végzetes következményekkel járhat.
Megrendeli a tejet, narancslevet, hisz milyen jó is az, ha házhoz szállítják! Hajnalban jön a tejesember, és lerakja az ajtó elé az árut… ja, hogy esetleg földúsította az üvegek tartalmát? Talán mégis jobb, ha elugrunk a boltba!
A kimeríthetetlen fantáziájú Stephen King vérfagyasztó történeteinek újabb kötete garantálja, Kedves Olvasó, napi borzongásadagját. Nyugodt álomról azonban szó se essék!"


Hogy találtam rá?

Kingre nem nehéz rátalálni, valamint Molyon a "Minden napra egy King" nevű kihíváson is részt vettem vele.

Kinek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik Kinget vagy a novellásköteteket és szeretnének néhány órára kikapcsolódni egy-egy szuper történettel a kezükben.

Bevezető:

Egy novelláskötet, ami huszonegy kisebb-nagyobb történetet foglal magába. Az első történetből még egy filmet is készítettek (A Köd), ugyanezzel a címmel. Valamint található még a könyvben olyan történet is, ami a Rémálmok és Lidércek című filmben lett tálalva.

Értékelés:

A magyar borító jobb, az angolon csak egy kis majom van cintányérral. Ez a kéz a magyarra se valami jó, még mindig jobb.

Angol borító

Ez a novelláskötet hasonlóan jó volt, mint az Éjszakai műszak. Itt is minden egyes sor magával ragadó volt. Legelőször A Köd című novellával kezdünk, ami kb. 200 oldalas, de irtó jó. Valószínűleg ezért lett belőle egy jó két órás film is (a kötet után megnéztem és van olyan jó, mint a novella). A történet elején egy családi háznál vagyunk, ahol van kisgyerek, tó, meg minden ami egy szép élethez kell. A szülők boldogok együtt, a gyerekük okos, de hamarosan megtörik ez a kis idill, mert vihar közeleg, majd meg is érkezik igen hamar. A háznál egy hatalmas fa dönti ki a csónakházukat. A főszereplő, David és a fia, valamint a szomszédjuk autóval elmennek a bevásárlóközpontba, hogy beszerezzenek néhány fontos kelléket. Azonban a vihar egymaga nem volt elég, egy sűrű köd is közeledik a városka felé. A főszereplő és fia pedig ott ragadnak a bevásárlóközpontban, mert egy illető beszaladt a boltba, hogy a ködben van valami és, hogy senki se menjen ki az ajtón. Néhányan azonban megpróbálják, de soha nem térnek vissza a boltba. Napokig ott marad mindenki, mert félnek kimenni, főleg azután, hogy a generátornál egy fiatal fiút megölt valamilyen fura, polipszerű karokkal rendelkező lény. Azonban hősünknek nem csak a ködben megbújó, félelmetes szörnyekkel kell megküzdenie, hanem azokkal is, akikkel napok óta be van zárva. Az alapötlet szerintem hihetetlenül jó és a kivitelizés sem kutya, de ezt tudjuk King bácsiról.

A Tigris a következő kismű, ez mindössze hat oldalas, úgyhogy sok mindent nem lehet elmondani róla. Arról szól, hogy egy kisfiú az iskola WC-jében egy tigrist lát meg.
A majom ismét egy hosszabb novella. Itt egy játékmajom keseríti meg egy férfi gyerekkorát, ezután pedig már felnőttként is megtalálja. A játékmajomnak cintányérok vannak a kezében és ha ezeket elkezdi összecsapni, mindig valami rossz dolog történik. A férfi megpróbált megszabadulni a majomtól, de nem sok ideig tartott, mert a majom kiutat talált.

A következő novella szerintem minden diáknak tetszene, én legalábbis sokszor elgondolkoztam az iskolában ilyesmivel, mint amit leír a novellában King bácsi. Káin ébredése a címe. Egy fiú egyetemei kollégiumba jár, aztán egy nap lövöldözésbe kezd, lényegében ennyi az egész. Úgy emlékszem, hogy olyan 6 vagy 8 oldalas lehet, úgyhogy ez sem egy hosszú adag, tessék elolvasni!
Mrs. Todd rövid útjai is igazán nagyon megérintett. Ebben egy szép, fiatal nőről van szó, aki ha autóval megy mindig megpróbál a lehető legrövidebb úton eljutni a célja felé. Ha már talált egy rövid utat, akkor megpróbál még ennél is rövidebbet találni. És néha ezek az utak, nagyon furák...Ez is az egyik kedvencem a novelláskötetből.

A Jaunt egy kicsit elvontabb (ha lehet ilyet mondani Kingnél), mert a lényeg az, hogy az emberek a földről a Marsra költöznek át, mert nincs elég vizük és benzinhiány is van, mellékesen. Ezt viszont csak úgy lehet megtenni, ha valaki jauntól, ami lényegében teleportálás. A jaunt feltalálása is benne van részletesen a regényben, ahogy egy tudós egerekkel kísérletezik, de valamiért, amikor az egeret fejjel előrefelé teszi be a jauntba, akkor az meghal. Később rájön, hogy az a probléma, hogy jauntolni csak úgy lehet, ha valaki alszik, mert különben olyan dolgokat lát, amitől megzakkan. A főszereplő és a családja pedig éppen a jauntolásra készül és közben a gyerekeinek mesélni a történetet a Marsról, a jauntolásról. Azonban arra senki sem számít, hogy amikor a kisfiút altatnák el gázzal, akkor visszatartotta a lélegzetét, így nem is aludt még jauntolt...

"A köd"-ből egy kép

A Talpalávalóban egy zenekarral vagyunk, akik nem nagyon híresek, de mégis ismertek. Meghívják őket egy esküvőre, ahol játszaniuk kell és a felkérő majdhogynem megfenyegeti őket, hogy ne merjenek nevetni a menyasszonyon, amiért az eléggé kövérke.

Elérkeztünk a vershez, ami a novelláskötetben található. Paranoid címmel, ezt nem is szeretném jellemezni, vagy leírni a lényegét. Szerintem felesleges, egy verset bárki bármikor el tud olvasni, sok beszélnivaló nincs róla.

És íme itt a második kedvenc novellám A tutaj. Ebben a történetben négy fiatal beszökik egy kis tóhoz a semmi közepére, ráadásul már nincs is igazán meleg az úszáshoz. Féltékenykedés, szerelem, minden játszik közben, de a történet legjobbja az, hogy a tóban van valami fura, olajfolthoz hasonlító dolog. Ám ez a valami úszni is tud, úgyhogy hamar rájönnek, hogy nem olajfolt. A fiatalok egy dokkra másznak fel a hideg víz elől, közben a folt egyre közelebb merészkedik közéjük. Az egyik lány közelebb megy hozzá, hogy megnézze mi az és színesnek, szivárványszínűnek látja a foltot és megpróbálja megérinteni. Ám ekkor beleesik a vízbe, a folt pedig elevenen megeszi, csakúgy, mint később a másik három fiatalt is és közben egyre nagyobb lesz...

Az istenek szövegszerkesztője is az egyik kedvencem. Itt egy férfi unokaöccsétől kap születésnapjára egy szövegszerkesztőt. A gyerek azonban kis okoska volt -mert sajnos meghalt-, és mindig szeretett dolgokat építeni, javítgatni, készíteni. A férfi hamar ki is próbálja a szövegszerkesztőt és azt tapasztalja, hogy amit beír a gépbe, az meg is történik. Végül már a saját családját is megmásítja, annyira belejön a gépelésbe. Szerintem ez is igazán érdekes volt és végig arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha egyszer én is kapnék egy ilyen szövegszerkesztőt valakitől, nagyon sok dolgot megváltoztatnék az életembe. Na igen, szerintem King is ebből indult ki.

A férfi, aki nem fogott kezet sem valami hosszú novella, de ez sem unalmas. Itt a cím adja magát, egy férfiről szól, aki megpróbált minél kevesebbszer érintkezni bárkivel is, mert akihez hozzáér az meghal.

Világnagy strand, különkiadás

A Világnagy strand-ban néhány egy űrhajú zuhan le egy bolygóra, ahol csak homok van, ergo sivatag. Ám az egyikőjük teljesen másnak látja a sivatagot, mint ami és teljesen begolyózik tőle. Mikor a megmentőcsoport megérkezik, el sem akar menni a helyszínről, rabja lett a sivatagnak.
Most is egy nagy kedvenc következik A Kaszás képe, ebben egy tükör van, amiről azt gondolják, hogy a Kaszásé és aki meglátja magát a tükörben, az hamarosan a kaszást is megpillanthatja és az lesz az utolsó dolog, amit lát. Nagyon rövid kis történet, de nekem tetszett.

A Nona szintén nagyon fantasztikus novella, szerintem a címből is látható, hogy egy lányról szól. De igazából a főszereplőnk egy fiú, aki találkozik Nonával, aki egy nagyon csinos, szép lány. A fiú azonnal beleszeret, ahogy megpillantja és teljesen rabja lesz a lánynak, képes bármit megtenni érte, akár még ölni is. De a végén kiderül, hogy nem igazán érte ez meg. Ez talán a második leghosszabb novella, de kb. nekem a második helyen is áll. :)

Ismét egy kis verses részhez érkeztünk, Owennek címmel, ezért ehhez sem fogok írni semmit, csak megemlítem, hogy benne van.

Ééééés a harmadik nagy kedvencem a Túlélő típus, elég sok minden kiderül szerintem a címből, én legalábbis sejtettem, hogy miről fog szólni és irtóra örültem neki, hogy igazam lett, mert imádom az ilyen témájú sztorikat. A lényeg: egy férfi egy kis szigetszerű (igen, csak szerű, mert igazából nem sziget, csak sziklák vannak és semmi más) helyre jut hajótörés miatt. Csak egy kis napló van nála, amibe fogja írni a történéseit. Így olvassuk végig a történet, mintha egy naplót olvasnának (ez a módszer meglehetősen tetszik minden könyvben, szeretem a naplószerű regényeket/novellákat). Minden nap ír valamennyit a naplójába, megírja, hogy szinte sosincs mit ennie, állandóan sirályokat próbál eltalálni kővel, hogy azok elpusztuljanak és megegye őket. Egyszer-kétszer sikerül is ám nem mindig száll le a "szigetre" sirály. Később már nem lesz mit ennie a férfinek, itt jön szóba, hogy ő igazából egy sebész és az is, hogy véletlen megcsúszik a köveken, beragad a lába és nyílt törést szenved. Így hát levágja a lábát és, mint sebész ellátja magát, nehogy elvérezzen. Ám az éhség nagy úr, úgyhogy meg is eszi a levágott lábat, később pedig amikor már nem bír magával, mert napok óta nem evett semmit, levágja a másik lábát is. Aztán mindig darabokat belőle, amíg már csak a törzse lesz meg. Ekkora következnek a kezei és itt ér véget a történet, mivel nincs mivel írnia. Akármilyen morbid is, nagyon-nagyon tetszett, mert hát én az ilyeneket csípem. :) Nagy ölelés Kingnek!

Otto bácsi kocsija nyilván egy kocsiról szól. Otto bácsi egy kis elszigetelt helyen él, nem messze a falutól, ahol a családja él. Az unokája minden nap visz neki ételt, Otto bácsi pedig arról panaszkodik, hogy a házával szemben levő autó mindig egyre közelebb megy a házához. Érzi, hogy hamarosan el is fog érni oda. Az unokája ekkora még nem érti, hogy miről beszél az öreg, de később, amikor egyik nap holtan találja az öreget az ágyában, megérti a történteket és azt, hogy az öreg miért mondta, amit mondott. Az unokának pedig saját tapasztalatai is vannak az autóval kapcsolatban.

A tejesember két részre osztott, szintén rövidke novella. Kis autós történet, de ez annyira nem volt érdekesem a számomra, de azért el lehetett olvasni.

Egy másik angol borító

A Nagyi viszont sokkal jobban bejött. Itt egy kisfiú marad egyedül a nagyanyjával, aki súlyos beteg és egész nap csak fekszik, általában a fiú anyukája visz fel neki ételt és mindent mást is ő csinál meg, de most el kellett mennie otthonról. Így meghagyta a fiúnak, hogy maradjon otthon vele. Ám a nagyi közel nem olyan jó fej, mint általában az öregek. A fiú egyenesen irtózik tőle és attól, hogy megölelje. A történet végén pedig oka is lesz félni az öregtől, ugyanis úgy tűnik, hogy a nagyi meghalt, de mégis fura dolgok történnek.

A rugalmas golyó balladája, inkább elgondolkoztató, mint érdekes. Itt egy író, szerkesztő és ügynök beszélgetése folyik. Egy férfiről beszélgetnek, aki elég furcsa dolgokat művelt, de mégis imádják a művét. A szerkesztő és az író levelezett is még a regény készült. Csak ennyit fűzök még hozzá: furnit és furnusz. Aki elolvassa az érteni fogja.

A szoros a befejező novella a kötetben. Egy idős hölgyről szól, aki soha nem hagyta el még a helyet, ahol élt, pedig az egy igazán kis eldugott hely, mert egy szoros veszi körbe. A családja már rég nem lakik ott vele, hanem messzebb élnek a városban, de mindig visznek az öreg hölgynek valamit a városból, ha éppen szüksége lenne valami. Ám egyik alkalommal a hölgy nekivág a szorosnak...
Összességében imádni való a novelláskötet, nincs panaszom semmire sem, King megint kitett magáért.

Pontozás

Történet: 6/5

Karakterek: 5/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Hm...Nona, azt hiszem.

Amit szerettem benne:: A novellák sorrendje, hogy egy rövid egy hosszú megoldásban volt tálalva.

Amit nem szerettem benne:: A tejesember annyira nem jött át, de a többi nagyon jó volt.

Adatok

Kiadó: Európa

Sorozat: King sorozat

 Megjelenés: 2002

Oldalszám: 708

Eredeti cím: Stephen King - Skeleton crew

Tovább

Stephen King - Éjszakai műszak

  „...nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat…” – írja Stephen King e húsz kiváló elbeszélést tartalmazó kötet előszavában. A félelem – hiába is tagadnánk – mindannnyiunk életében jelen van. Emlékezzünk csak vissza gyerekkori
mumusainkra, nyomasztó álmainkra, felnőttkori szorongásainkra. Ezek a félelmek olyankor megalapozottak, máskor teljesen irracionálisak, néha elmosódottak, máskor határozott alakot öltenek. Aztán ott a borzongás, ami szintén kellemetlen, de azért mégis mohón olvassuk az újságban, hogy „Agyonverte…”, „Kútba dobta…”, „Feltrancsírozta…” stb. Stephen King a maga mesteri és utánozhatatlan módján formába önti, történetekké kerekíti ezeket az érzéseket, csakhogy e teljességgel modern mesékben nem a vasorrú bába, hanem egy megvadult mosodai gőzvasaló üldözi áldozatát, a hétfejű sárkány helyett életre kelt játék hadsereg indít véres bosszúhadjáratot, netán a fűnyíróember ajánlja fel szolgálatait a kertvárosi ház gyanútlan lakóinak, s nem kell az óriások birodalmába látogatni, megteszi egy sivár országúti pihenő, ahol őrjöngő kamionok hajkurásszák a kávéra betérő fáradt utast, Puhatestű Jackről már nem is szólva… Nos, kedves Olvasó, kucorodjon kedvenc karosszékébe, készítsen maga mellé egy csésze teát, bár olykor egy pohárka feszültségoldó töményebb sem árt (hanem a cigarettával csínján bánjon, mert esetleg meglátogatják a Leszoktató Rt. munkatársai!), és lapozza fel a kötetet. Azért előtte nem árt ellenőrizni – biztos, ami biztos –, hogy jól bezárta-e az ajtót…

Hogy találtam rá?


King könyv, ez mindent megmagyaráz, valamit Molyon a "Minden napra egy King" eseményen is részt vettem vele.


Kiknek ajánlom?


Azoknak, akik imádják Kinget és szeretik a borzongatós könyveket.


Bevezető:

Novelláskötet, huszonegy történetet foglal magába, amik között akad olyan, amely film formájában is megjelent (Kukorica gyermekei, Maximális túlhajtás - ez Kamionok néven fut, megjegyeztem ezt a filmet maga az író rendezte).

Értékelés:

A magyar és az angol borító is semmitmondó, a magyaron ez az épület szörnyű, az angolon meg megint a madárijesztő van. 

Éjszakai szolgálat, kép a filmből

Ez a novelláskötet sokkal jobban tetszett (ha lehet ilyet mondani :3 ) mint a Rémálmok és Lidércek. Ebben a kötetben mindegyik novella megfogott valamiért, nem volt benne olyan, ami ne tetszett volna. Rögtön az elején egy levelezésszerű történettel kezdünk. Jerusalem's lot a címe. Levelek útján tudjuk meg az egész történet, kiderül, hogy a ház, ahol a főhősünk lakik, nem teljesen hétköznapi. A takarítónői közlik vele, hogy nem tetszik nekik ez a ház sosem volt jó a ház. A házban ugyanis rengeteg szellem lakozik, a történet végén a főhős és az egyik szolgája pedig megpróbálja őket felkeresni.



Az Éjszakai műszak a második novella a kötetben, erről kapta a nevét a gyűjtemény. Nem is csoda, mert ez az egyik legjobb benne. Hall egy gyárban dolgozik és szinte minden nap meggyűlik a baja a patkányokkal, akik a közelben szaladgálnak. Minden egyes alkalommal megpróbálja valahogy elintézni őket, ahogy ezt mások is teszik. Hamarosan azonban a főnök arra kéri őket, hogy menjenek le a legalsó részbe dolgozni, itt viszont még a fentinél is sokkal nagyobb és agresszívabb patkányok vannak. Szinte meg sem ijednek az embertől, ha az megpróbálja megdobni őket valamivel. Sőt, harapnak is. A csapat végül a patkányok nyomába szegül, le az alagsor alá, hogy víztömlőkkel elintézzék őket, nem is számítva arra, hogy odalent óriási patkányok vannak és a csapatot még a denevérek sem hagyják békén. A történet végére a csapat összes tagját elkapják az állatok, a fentiek pedig kis idő után úgy döntenek, hogy a többiek után mennek, mert ugyan "van ott néhány patkány, na és akkor mi van?"

Ezután következett az Éjszakai hullámverés. Ebben egy A6 nevű vírus támadta meg a várost és már nagyon kevés túlélő van, néhány fiatal egy éjszakája tekinthetünk bele, de nem is fűznék hozzá sokat, mert nagyon rövid, tessék elolvasni!

Angol borító

Az ezután levő kis történet is iszonyat hosszú, de akkor is elég érdekes, a címe: Az Átjáró. Ezt sem szeretném részletezni, mert tényleg csak pár oldal az egész és nem lenne sok értelme. annyit elárulok, hogy űrkutatás témás. A következőtől viszont többet lehet írni, mert az hosszabb volt.  

A mángorló nevet kapta az írótól. A történet szintén egy gyárban játszódik, egy felügyelő a főhősünk, Hunton, aki egy baleset helyszínére megy, ahol egy gyorsvasaló - és hajtogatógép magába szippantott egy nőt, nos el lehet képzelni, hogy mennyi maradt meg belőle. Szegény asszonyt vödörben kellett kivinniük. A gyár alkalmazottai átnevezték emiatt a gépet Mángorlóra. A későbbiekben még több baleset történik és a végére kiderül, hogy a gép éjszakánként életre kel és megpróbálja bekapni azt, aki éppen vele dolgozik.

A mumus cím novellában egy pszichológusnál vagyunk, aki éppen az egyik páciensével beszélget. A férfi elmeséli a történet, hogy neki valamikor három gyermeke is volt, de mindegyiket megölték. Billings egyből azzal kezdi, hogy megölte mindhárom gyermekét, persze nem saját kezűleg, de azért a doki itt kicsit meglepődik. Billings első gyermeke éjszakánként félt elaludni, mindig megkérte az apját, hogy nézze meg, van-e valami a szekrényében? Persze a férfi nem igazán hitte el neki, azt, hogy a kisfiú mindig lát valamit a szekrényben, mert ugyan melyik szülő hinné el? Biztosan mindegyik azt gondolja, hogy csak a gyereke képzelődik, mert látott valami horrorfilmet a tévében, vagy éppen rémálma volt és akkor kelt fel a szörnyűség mélyéből. Így hát Billings nem sokat törődik azzal, hogy a gyerek jobban érezze magát, mert nem hiszi, hogy bármi is lehet a szekrényben. A fia meg is hal, aztán 4 év múlva a második gyermeke is így jár. A harmadik gyerek is felriadt éjszakánként, de Billings nem szerette volna bevinni hozzájuk, mert azt hallotta, hogy nem tesz jót, ha a gyerek a szüleivel alszik. Ám Billings is éjszakánként fura hangokat kezd hallani és minden este felkel egy bizonyos időpontban és motoszkálást hall, a szekrényt már ki sem meri nyitni. Aztán hallja, hogy a gyermeke sikongat és őt hívja meg a mumust emlegeti a férfi még így sem ment a gyerek segítségére. Majd egy jó óra múlva hallotta, hogy a gyerek már megint sír és mivel őt szerette a legjobban, rohant, hogy megnézze mi történik, de akkor már késő volt, mert a kisfiú meghalt. A végpoént nem lövöm le, ez sem túl hosszú, ha elnyerte a tetszésedet ez a kis jellemzés, akkor érdemes elolvasni. 

Elérkeztünk a második kedvencemhez, aminek címe: A szürke anyag. Itt egy kis városkában vagyunk, ahol a legtöbben ismerik egymást. Az elején egy Timmy nevű fiú fut be egy bárba, azzal, hogy az apjával történt valami és most azonnal menjenek és nézzenek utána. Néhány férfi el is indul, hogy megkeresse Timmy apját, hiszen már egy jó ideje nem is láttak, állandóan csak a fiát küldte át sörért. Timmy az egyik illetőnek elmesélte, hogy mi történt és végig még a házhoz mennek ő meséli, hogy mit hallott a gyerektől. Kiderül, hogy elvileg a sörtől változott meg teljesen Timmy apja, mert néha kerül rossz sör az ember kezébe, megesik. Az apuka állandóan csak sörért küldte el a gyereket, már ki sem mozdult a szobából, majd később már az egész szobát elsötétítette, mondván, hogy a nap nagyon bántja a bőrét. Mire a házhoz ér a kis csapat már a lenti résznél érzik is a fura szagot és Timmy apjának is furcsa a hangja. Amikor pedig ajtót nyit csak egy nagy, folyós valami az apuka, aki szinte már alig felismerhető, hogy valamikor ember volt.

Maximális túlhajtás, kép a filmből

A Csataér is igazán rövid kis történet, itt egy dobozt küldenek a főhősnek, aki először azt hiszi, hogy bomba, de nem is téved sokat, mert néhány játékot küldtek neki, akik életre keltek. A Kamionokban pedig a kamionok kelnek életre és terrorizálják az embereket. Elütik őket, mert éppen ehhez van kedvük, vagy éppen kényszerítik őket, hogy amikor kifogyott a benzinük töltsék őket tele. Külön megjegyzés, hogy erről készült film is Maximális túlhajtás címen és ez az egyetlen film, amit maga King bácsi rendezett.


A Néha visszatérnek a következő állomásunk, ezt láttam még régebben filmen, úgyhogy örültem neki, hogy ezt is elolvashatom. Ebben egy tanár a főszereplő, akinek még régen néhány diákfiú megölte a bátyját. A tanárúrnak meggyűlik a baja egy-két diákjával, ugyanis utalásokat tesznek a bátyja halálára, a későbbiekben a tanár fel is ismeri őket...visszajöttek a halálból és úgy néznek ki, mintha egy napot sem öregedtek volna. Csak most nem a jó öreg bátyót akarják, hanem a kis öcsikét. Már filmen is nagyon tetszett, de így novellában is nagyon jó volt, érdemes volt elolvasni, nem csalódtam.

Az Indián télben egy sorozatgyilkosról van szó, aki állandóan elviszi az áldozat fejeit, puhaléptű Jacknek hívják. Állandóan nőket támad meg, csak a legvégén fog kiderülni, hogy ki is ő...a főszereplő nem emlékszik a végén, hogy hol töltötte az éjszakát és aznap este, megint megöltek egy lányt.

A visszatérők, kép a filmből

A Párkány című novella megint nem olyan túl hosszú, de ez sem unalmas. A főszereplő éppen azzal a férfival beszélget a történet elején, akinek a feleségével viszonya van. A férfi ráveszi egy pisztoly segítségével, hogy másszon át a párkányon keresztül (ami több tíz méter magasan van), a másik szobába, mert akkor megengedi, hogy elvigye a pénzét és a feleségét is megtartsa. A főhős nagy nehezen átjut a másik szobába, igaz néhányszor majd leesik a mélységbe, mert a párkány tele van galambokkal, amik végig csipkedik a lábát. Majd amikor átjut, ő veszi rá a fickót, hogy tegye meg ugyanezt, az végül nem derül, hogy neki is sikerült-e átjutni, de így is izgalmas a történet. 

A fűnyíróember a másik nagy kedvencem, Harold a főszereplő nagyon szerette a pázsitját, a szomszédfiúnak mindig fizetett, hogy nyírja le a füvét. Egyszer viszont a fiú véletlen a fűnyíróval elgázolt egy macskát. Így hát ezek után senki nem akart igazán füvet nyírni náluk, Harold pedig miután egy mormotát látott meg a hatalmas füvében, felhívta a fűnyírótársaságot, hogy valakit küldjenek majd ki a holnapi nap folyamán. Ez meg is történik, ám nem sejti, hogy milyen lesz az új fűnyíróember. Állandóan fű szaga van és a szájából is fűszag terjeng, nem is csoda, mert a fűnyíróember maga eszi meg a füvet és minden mást is, amit a fűben talál.

Egy másik külföldi borító

A következő kisnovella is tetszene sok mindenkinek, mert a leszokásról szól, hogy pontosítsak a cigiről való leszokásról. A Leszoktató RT. szíves örömest segíteni bárkinek leszokni a dohányzásról és mindezt ingyen tenné meg. Morrison az egyik ismerősétől kapja a Leszoktató RT. névkártyáját, napokig gondolkozik rajta, hogy menjen-e el, biztos csak átverés az egész, de végül megteszi és felkeresi őket. Ám a társaság nem éppen olyan, ahogy az Morrison elképzelte. Igazából megzsarolják és közlik vele, hogy a nap 24 órájában figyelni fogják őt és ha megszegi a szabályt, mi szerint nem gyújthat rá, akkor el fogják rabolni a feleségét, ha pedig megint megszegi, akkor a fiát is. Harmadik botlásnál pedig eltörik a fia karjait. Morrison így megpróbál minél jobban uralkodni magán a családja érdekében, de egyszer viszont megszegi és a feleségét elrabolják és megkínozzák. Ennek ellenére a történet végére a Leszoktató RT. eléri célját, mert Morrison nem gyújt rá többet.

A Tudom mire van szükséged egy kicsit romantikusabb történet is lehetne, de nem éppen az. Egy fiatal, egyetemista lányról szól, akinek a barátja meghal egy balesetben, de szinte azonnal fel is tűnik egy másik lovag, aki tökéletesnek tűnhet, de a lány barátnője nyomozni kezd a fiú után és ki is derül, hogy nem éppen tökéletes. A fiú pl. nagyon okosnak állítja be magát, hogy tudjon a lánynak segíteni a vizsgákra, de közel nem olyan okos, még azt is elfelejti, hogy milyen zoknit vett fel. És valahogy mindent tudott a lány barátjának haláláról, így hát a tökéletes már korántsem az.

A kukorica gyermekei a következő NAGY kedvencem, de nem fogok róla sok mindent mondani, mert akik King rajongók, biztosan ismerik. Több részes film is van belőle, úgyhogy biztosan hallott már róla mindenki. Egy kisváros, ahol csak gyerekek vannak, mert a felnőtteket mind megölték és 17 éves korukban ők is áldozatul adják magukat a kukoricának. Az ötlet szerintem nagyon jó, nem csoda, hogy több filmet is készítettek belőle, amikhez már volt szerencsém és egész jól sikerültek, de a novella azért még mindig jobb. :)

Kedvencem a filmből, Isaac

Az utolsó létrafok-ban egy férfi kap egy levelet a húgától, és közben elmeséli, hogy mi történt velük még kisebbek voltak. Állandóan a pajtában játszották, hogy felmásztak a magas létrára, onnan pedig a csőr tetejére, a földön pedig egy hatalmas szénakazal várta őket. Persze tilos volt oda felmászniuk, de mégis megtették, mert gyerekek voltak és amit nem szabad és tilos, tuti, hogy azt fogják csinálni. A létre ugyan nagyon rossz volt és állandóan recsegett, de azért ők felmásztak rajta és leugrottak a szénára. Egyik alkalommal viszont a létre eltört, a férfi kishúga pedig ott marad lógva a föld felett, mert mélg nem érkezett meg teljesen a széna felé...

Lassan elérkezünk az utolsó novellához, de még előtte van az Aki a virágot szereti, na ez aztán tényleg romantikus történetnek tűnhet az elején, de ez sem az. Nem fogom leírni, hogy mi a téma, mert kb. 4 oldalas mindössze vagy még annyi sem, szóval aki lusta sokat olvasni, legalább ezt olvass el. :)
Még egyet útravalónak-ban egy kisvárosban játszódik, ahol éppen hóviharban és egy félig megfagyott férfi tántorog be a bárba, a vendégek tele öntik itallal, így hamar magához tér és elmondja, hogy a feleségét és a gyermekét kereste, mert ők kint maradtak a viharban. A társaságnak nem sok kedve van kimenni a viharba a fickóval, mert rossz történetek keringenek azokról, akik kimentek ilyen ítéletidőben. A végén ki is derül, hogy miért, mert hát a környéken vámpírok tanyáznak, legalábbis ezt állítják. Ebben a történetben még utalás is van az első kisnovellára a Jerusalem's lot-ra.

A 312-es szoba az utolsó novella, ez eléggé szomorú, nem inkább félelmetes. Ebben ismét egy fiú a főszereplő, akinek az édesanyja már régóta kórházban fekszik, mert súlyos beteg és nem igazán lehet rajta segíteni. A fiú megtenne mindent, hogy az anyja jobban érezze magát, így pont ezért hosszú ideig azon gondolkozik, hogy vajon jót tenne-e neki azzal, ha gyógyszert ad neki? Ezt az orvosok azonban szigorúan megtiltották, még egy egyszerű fájdalomcsillapítót sem vehetne be. Ám a fiú nem bírja tovább nézni anyja szenvedését és legalább egy marék gyógyszert odaad neki.


Hát ennyi lett volna a novellák kisebb-nagyobb elemzése. Nekem nagyon tetszett ez a kötet, érdemes lenne minden King rajongónak elolvasnia.

Pontozás

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 2/5

Kedvenc karakter: Kukorica gyermekeiből minden gyerek, talán. De a Néha visszatérnek főszereplője is tetszett.

Amit szerettem benne: Minden tetszett, mindegyik nagyon jó volt.

Amit nem szerettem benne: A borító, na az lehetett volna jobb, annyira szerintem nem illik hozzá.

Adatok

Kiadó: Európa

Sorozat: King sorozat


 Megjelenés: 2005

Oldalszám: 464

Eredeti cím: Stephen King - Night Shift

Tovább

Stephen King - Rémálmok és Lidércek I-II.

Stephen King - Rémálmok és Lidércek

"King harmadik novellagyűjteménye ez. A rendszeres olvasók tudják, hogy King önmagával szemben a legszigorúbb. Így ebbe a kötetbe is csak a legjobb írásait válogatta, sőt beemelt néhányat a még nem publikáltak közül is, hogy valódi nóvumokkal örvendeztesse meg olvasóját. Ebben a kötetben huszonegy elbeszélést tár az "Állandó Olvasó" elé. Egyik-másik már-már kisregény terjedelmű, de "Á. O." ezt aligha bánja..." 

Hogy találtam rá?

King, szóval egyértelmű, hogy el kellett olvasnom, valamint Molyon a "Minden napra egy King" című esemény miatt döntöttem úgy, hogy most azonnal nekilátok.

Kiknek ajánlom?

King rajongóknak egyértelműen, valamint a borzongás kedvelőinek.


Bevezetés: 

Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet Kingtől, csakhogy még nem olvastam tőle novellás kötetet így kicsit félve kezdtem neki. Moly-on jelentkeztem egy eseménybe, melyen öt King könyvet kell elolvasni, és szerencsére ez is közte volt. Az esemény előtt pár hónappal már olvastam belőle néhány történetet, de aztán félre tettem, mert megláttam, hogy lesz belőle esemény. Így hát, amikor elérkezett az idő és nekikezdhettem még mindig voltak kételyeim, hogy milyen is lesz majd, de a végén nem kellett csalódnom.

Értékelés:


A borító nem tetszett, sokkal jobb az, ahol egy kéz nyúl ki egy alvó nőhöz, az nagyon találó. Ez a szem olyan semmitmondó, oké, kicsit szörnyes, de a másik az teljes mértékben kiüti. Még az angolnál is jobb.

Az első történet a Dolan és a Cadillac. Lehetséges, hogy ez az egyik leghosszabb novella, de eléggé magával ragadott, úgyhogy neki is estem gyorsan a többinek így, már amennyire időm engedte. Ezután következik a Hercehurca vége, ez már kevésbé tetszett.

Másik magyar borító

A következő az Engedjétek hozzám a kisdedeket!, ezt egyenesen le sem tudtam tenni, majd az Éjszakai Denevér. Kicsit aggódtam, mert mostanában felkapták a vámpíros történeteket és egy időre elegem lett az ilyenekből, de Kingben megint nem csalódtam, viszont az azutáni kis történet sokkal jobban tetszett, habár rövidebb volt, Papóca címen. Viszont a két jó után -szerintem-, egy kicsi unalmas történet következett a Nekünk épül a ház. 

De ezt ki is ütötte azonnal a Csattogó fogsor, ez az egyik kedvencem ebből a könyvből. Bár eléggé kiszámítható volt, hogy mi lesz benne, már csak a címről is, ennek ellenére nagyon tetszett. Mindig is elképzeltem, hogy nagyanyám fogsora egyszer életre kel és meg akar enni valakit, nos King ezt meg is örökítette. Anyának, szeretettel megint egy olyan kisnovella, ami szerintem nem volt annyira izgalmas, de néha ilyen is kell.

Éééés el is érkeztünk a másik nagy kedvencemhez A mozgó ujj-hoz. Kicsit hasonló a csattogó fogsorhoz. A történetben Howard, egy idősebb férfi, a fürdőszobában furcsa dologra lesz figyelmes. Azt látja, hogy a csapból egy ujj kezd kimászni, megpróbál a feleségének szólni, több alkalommal is, de valahogy soha nem viszi rá a lélek, mert fél, hogy az asszony teljesen bolondnak nézné. Az egész történetben Howarddal vagyunk, aki napokig küszködik azzal hogy vajon tényleg látja-e azt az ujjat kikukucskálni a csapból, vagy csak a képzelete játszik vele? Vajon merjen-e szólni a feleségének, amikor az a fürdőszobába szeretne menni? Howard a végén már annyira fél a csapból kileső ujjtól, hogy a fürdőszobát már meg sem meri közelíteni, éjszaka kimenne inkább az utcára könnyíteni magán. A történet végén a szomszéd kihívja a rendőrséget, mert Howard megpróbálta megölni az ujjat (előtte próbálkozott már mindenféle vegyszerekkel is, de azok sem használtak, az ujj pedig Őt akarja), és elég furcsa hangok hallatszank ki a fürdőszobából. Szerintem ez volt az egyik legizgalmasabb kisnovella a kötetben, majd ezután következett.  

Angol borító

A Tornacipő, amilyen izgalmas és magával ragdó volt a Mozgó ujj, ugyanolyan érdekes volt ez is. John Tell egy stúdiónál dolgozik és egyik nap a mosdóban meglát egy koszos, piszkos tornacipőt, csak az egyik fülkében van, így nem lehet senkié sem. A tornacipő csak úgy magányosan üldögél minden alkalommal a fülkében és egyre koszosabb és mocskosabb. Tell a történet során megérdeklődi az ismerőseitől, hogy mégis mi lehet az. Kideríti, hogy valakit megöltek abban a fülkében, a későbbiekben Tell találkozik is az illető szellemével.  

A Haver, baromi jó zenekaruk van a következő állomásunk. Ebben egy házaspár autózik az államban, de eltévednek és egy kis városkába érkeznek meg. Nem mondom, hogy nem volt izgalmas vagy érdekes, de az előző kettő novella sokkal jobban megfogott.

Az ez utáni novella az Otthoni szülés, nos megint egy olyanhoz érkeztünk el, amit imádtam az Esős évszakkal együtt. Az Otthoni szülésben életre keltek a halottak egy kis szigeten, alapból szívem csücskei a zombis történetek, úgyhogy egyértelmű volt, hogy a kedvencem lesz.  

Az esős évszakban pedig egy házaspár kirándulni indult egy kis városba, ahol figyelmezteti őket még a város elején egy öreg házaspár, hogy jobban teszik ha visszafordulnak, mert most van az esős évszak náluk. A fiatalok persze nem hallgatják meg őket, így este az égből zuhanó varangyok áldozatai lesznek.  

A Szép lovacskám, inkább elgondoltató volt, mint szórakoztató, gondoltam, hogy lesz benne valami rémisztő vagy ilyesmi, de nekem végig csak elgondolkoztató volt, de különben tetszett. A Bocsánat, nem téves is kicsit kiszámítható volt, de marha jól meg volt csinálva, ez is az egyik kedvencem a kötetből. Az egész úgy van megcsinálva, mintha egy forgatókönyv lenne, végig írja a neveket, hogy ki, mit csinál. Ez a leírás eltért a többitől, úgyhogy ez is egy plusz pontot adott rá.  

Kép a Dolan és a Cadillac című filmből

A Tízórai emberek egyszerűen fantasztikus volt, nagyon egyedi az ötlete és végig izgalmas volt és el sem tudtam volna képzelni, hogy kik lehetnek azok az, akiket a főszereplő lát. A lényeg az volt, hogy egy férfi egyik nap fura alakokat kezd látni, nagyon undorító fejük van számára, mintha földönkívüliek lennének vagy szörnyek, majd a végén már a munkahelyen is megjelennek, köztük lesz a főnöke is. Nem tudok másik olyan regényt, novellát vagy filmet, amiben hasonló lett volna a téma, szóval eléggé megfogott, ez is nagy kedvencem lett. A Crouch end is eléggé izgalmas volt, itt is egy fiatal nő és egy férfi volt a főszerepben, majd később már csak a nő. Elkeveredtek egy utcára, ahol még nem jártak, mert a férfinek erre kellett jönnie, hogy találkozzon valakivel, de út közben benéztek az egyik bokorba, ahol a férfi valami olyasmit látott, amit nem akart megemlíteni a nőnek. Később a férfit elvitték valami ismeretlen lényeg vagy ilyesmik és a nő egyedül bóklászik az utcában. A Maple Street-i ház és az Ötödik negyed megint kicsit unalmasabb volt, mint az eddigiek, de a sok jó után kellett ilyen is.  

A Doktor esete Holmesos történet, kicsit jobban számítottam volna, mert imádom Holmes történeteit, King is megpróbálkozott írni egy ilyet de szerintem maradjon inkább a saját fantázia embereinél. Nem azt mondom, hogy nagyon rossz volt, de annyira nem fogott meg engem. A koldus és a gyémánt csak mindössze két oldalas kis szösszenet, de tetszett, főleg, hogy angyalok vannak benne. Mivel ilyen rövid nem sok mindent tudok hozzáfűzni, el kell olvasni.

Pontozás 

Történet: 4/5 

Karakterek: 4/5

Borító: 3/5 

Kedvenc karakter: Nem igazán van, amik tetszettek, ott mindenhol szerettem a főszereplőt. 

Amit szerettem benne: Az, ahogy össze voltak állítva a történetek, ahol számomra valami unalmas volt, ott rögtön jött valami nagyon jó, amit imádhattam. 

Amit nem szerettem benne: Néhány novella, de hát van ez így, nem lehet az egész tökéletes. Valamint a borító, az lehetett volna jobb, bár szó mi szó, a régi legalább félelmetes egy icipicit.

Adatok 

Kiadó: Európa 

Sorozat: King sorozat 

Megjelenés: 1995 

Oldalszám: 796 

Eredeti cím: Stephen King - Nightmares & Dreamscapes

Tovább