Dacre Stoker · J. D. Barker - Dracul

A ​Drakula hivatalos előzménye, amelyet a klasszikus regény szerzőjétől hátramaradt feljegyzések és szövegek inspiráltak.

"1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel, szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt, aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő, különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből. Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza, hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen véget ért, valójában csak most kezdődik.
A Dracul egy kitalált történet, amely Bram Stokerről és a testvéreiről szól, akik egy sötét lény nyomába erednek. A vadászat Írországban kezdődik, a gyermekkori otthonukban, azután a testvérek bejárják Európát, és végül sor kerül az emlékezetes, végső találkozásra. A Dracul valóságos és kitalált szereplőkkel dolgozik, és új megvilágításba helyezi a világirodalom legfélelmetesebb és legmaradandóbb történetét."

Hogy találtam rá?

Szeretem a vámpíros történeteket és le kellett rá csapnom.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a régi, klasszikus vámpíros könyveket.

Értékelés:

Régen olvastam már vámpíros könyvet, de ez a műfaj az egyik kedvenceim közé tartozik, így amikor megláttam ezt a könyvet rögtön el akartam olvasni. 

Első kézbevételre egy nagyon szép munkát láthatunk, mind a borító és a belív terén is. A könyv eléggé vastag, bő 500 oldal, így egy hosszabb olvasmányra számíthat az olvasó. A papír kellemes tapintású, jó volt lapozgatni.

A Dracula történetét már rengetegen feldolgozták ilyen-olyan formában, és még így is sok titkot rejteget az eredete. Bram Stoker jegyzeteinek alapján készült el ez a könyv, és az írók megpróbálták a legjobbat kihozni belőle, a könyv hátuljában az ezt igazoló fotókat és eredeti feljegyezések is megtalálhatjuk. Az egész regényt átjárja a gótikus hangulat, helyszíneknek pedig az akkori korhoz passzoló (1800-as évek) elemeit használják: romos kastélyok; temetők; boncterem. Így hamar látszik, hogy egy horror, thriller könyvhöz mindent megtalálunk benne, amire szükségünk van.

A történet viszonylag lassan indul be az elején, ám tetszett, hogy két idősíkon keresztül ismerjük meg. Bram gyerekkora és a felnőttkor között váltakozik a cselekmény. Ám nemcsak Bram életébe nyerhetünk betekintést, hanem a testvérei gondolataiba is beleláthatunk, az írók több szereplő szemszögéből mutatják be a történetet. A sztori a kezdeti lassúság ellenére igencsak felpörög a végére és letehetetlenné válik. Az elején nehezebben tudtam vele haladni, így 3 hétig tartott az olvasása, bár ebben az is közrejátszott, hogy hosszú.

Bram beteges gyermek, aki a házat elhagyni sem tudja, felnőttként azonban erős és talpraesett. Nekem ez a karakterváltozás tetszett, főleg, ahogy kiderül, hogy lett ilyen. Ellen dadus érdekes és különleges szereplő volt a könyv elejétől a végéig. A története nagyon megfogott, alig vártam azokat a részeket, amik róla szóltak. Mindig meg tudott lepni, imádtam, hogy Bram testvére, Matilda művészlélek volt, és az ahogy Ellen dadusról készítette a rajzokat, valami zseniális pluszt adott az egész könyvnek. Volt egy különleges hangulata tőle. Thornleyt az első percekben annyira nem kedveltem meg, ezzel szemben a végére szimpatikusabbá vált, amiatt, ahogy a felesége iránt érzett. Aki még kiemelkedő karaktere volt a regénynek és szerintem még említésre méltó az mindenképpen a magyar származású Vámbéry.

"Mozdulatlanná dermedtem, és felpillantottam a vészjósló kastélyra. A viharvert köveket vastagon benőtte a borostyán meg a moha. Résnyire húzott szemmel összpontosítottam: apró hangyákat láttam a köveken mászkálni. Ahhoz képest, hogy milyen hideg volt, természetellenesen élénknek mutatkoztak. Ide-oda szaladgáltak valamiféle célból, amelyet kizárólag ők ismertek. Pókokat is láttam. Több száz volt belőlük, lázasan szőtték komisz hálóikat a borostyán levelei között abban a reményben, hogy legyet fognak. Tudtam, hogy ezeket a dolgokat csak én látom. Matilda mellettem állt, reszketett a hidegtől, és a kastély sötét ablakait bámulta."

Az írók stílusa szerintem több, mint rendben volt. Szépek és kidolgozottak a leíró részek, nem túl hosszúak, pont kellemes olvasni őket. A boncteremben; temetőkben és az elhagyatott kastélyban játszódó jelenetek igazán borzongatóra sikeredtek. A régi, klasszikus vámpíros történetek érzéseit kellőképpen visszaadja a regény. Ha valaki hasonlóra vágyik, akkor a Dracul ideális lehet a számára. Ajánlom azoknak, akik el szeretnének merülni egy olyan regényben, ahol a vámpírok még koporsókban aludtak, alakot változtattak és emberek után vadásztak.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Engem elsőre megfogott, kellőképpen ijesztő, a színvilág illik a műfajhoz, nincs túlzsúfolva. Szép munka.

TÖRTÉNET: Az elején kicsit lassan indult be a tényleges történet, nem volt túl ijesztő, ám annál inkább izgalmas. 

KARAKTEREK: Elen volt a legérdekesebb és a legszimpatikusabb számomra, viszont a többiek sem voltak elhanyagolva. Együtt lehet velük érezni, és mindenki más és más jellem. 

Könyvemlítések: Marmion - 361. oldal

Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Ellen dadus

Amit szerettem benne: A stílus, történet

Amit nem szerettem benne: Kicsit lassan indul be

Adatok

Kiadó:  Agave

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 506

Műfaj: Horror

Tovább

M. Kácsor Zoltán - Acsargó-mocsarak [Zabaszauruszok 3.]

"Leiszút Feliszút bajban van. Szerencsére régi barátai, a Zabaszauruszok első két kötetéből már jól ismert Rilex, Barmol és Kunyi azonnal a segítségére sietnek, és nekivágnak a veszedelmes útnak, hogy kiderítsék, hogyan csendesíthetik le a Csendetlen-óceánt…

…csakhogy az Acsargó-mocsarakban lakó rettenetes Dragalád kémei eközben kelepcébe csalják a jóhiszemű sárkányt, Káró nem hagy fel a gonoszkodással, Fogkopácsnak pedig szörnyűséges titok jut a tudomására…

A számtalan izgalmas kaland közben pedig hol itt, hol ott bukkan fel három titokzatos büdösmadár. Vigyázat, orrokat befogni!"

Hogy találtam rá?

Olvastam az előző részeket és imádom a sorozatot.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a dinókat.

Értékelés:

Ez a sorozat határozottan az egyik kedvenc gyerekkönyvem közé került be. Könnyedségével és játékosságával hamar a gyerekek szívébe férkőzik és nehéz onnan eltüntetni. Emiatt is vágtam bele az új részbe, és az elolvasása után ugyanúgy várom a következő részt.

Már első látásra is egy aranyos, izgalmasnak tűnő könyvecskét foghatunk a kezünkbe. Az illusztráció tökéletes összhangban van a címmel és a sorozat többi részével is. Kellemes a könyv tapintása és a beépített könyvjelző is segít nekünk abban, hogy hamar megtaláljuk, hogy hol hagytuk abba (már ha le tudjuk tenni). 

"Csakhogy azóta sokkal hatalmasabb, veszedelmesebb, és főként büdösebb szörnyetegek vetődtek felénk..."

A történet ott folytatódik tovább, ahol az előző véget ért. Kunyit szinte istenségnek tartják, Leiszút Feliszút pedig az aranyai megvédésével foglalatoskodik. A három jó barátnak újabb nehézségekkel kell megküzdeniük: büdösmadarak garázdálkodnak a környéken. Régi pajtásaik ismét segítségre szorulnak.

A regényt nehéz letenni, olvashatóságát az is megerősíti, hogy két szálon fut. A három barát és Feliszút Leiszút szemszögéből is láthatjuk a történetet,  a váltott szemszög miatt jobban emelkedik az izgalom és a feszültség. Új szereplőkkel is találkozhatunk ebben a részben is, ami nekem pl. hatalmas örömet adott, mert az egyikőjüket nagyon megkedveltem.

"Majd sohanapján kiskedden, amikor úgysincsen kedvem! Meg oszladozó békát nyúzó pénteken!"

A humor semmit sem változott, könnyen jön és a gyerekek számára egyszerűen megjegyezhetőek a mondatok, így nem csodálkoznék, ha egy kisgyerek az elolvasás/felolvasás után úgy kezdene el beszélni, ahogy a szereplők teszik azt. A csodaszép rajzokkal megáldott könyv pedig biztosan fenntartja az érdeklődést a gyerekek számára, így jó néhány órára kikapcsolódást tud nyújtani kisebbeknek-nagyobbaknak egyaránt.

Rettentően hangulatos az egész és iszonyat szerethető, még egy felnőtt ember számára is. A karakterek nagyon közel kerülnek hozzánk és velük tudunk izgulni a végsőkig, a legnagyobb kaland pedig még ezután érkezik meg hozzánk...várom a folytatást!

Ajánlom mindenkinek, aki már olvasta a korábbi két kötetet; illetve figyelmébe ajánlom még azoknak a szülőknek, akik egy eseménydús; vicces és emlékezetes könyvet szeretnének ajándékozni. A zabaszauruszok tökéletes választás erre.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Egyszerűen csodálatos, gyönyörű az illusztráció. A cím és a rajz is tökéletesen passzolnak egymáshoz. 5/5
 
TÖRTÉNET: Ugyanolyan aranyos, mint az előző két kötet. Eseménydús, humoros és imádják a gyerekek. 5/5

KARAKTEREK: A főszereplők semmit nem változtak, Kunyi viszi a humort a többiek pedig továbbra is kedvesek, szerethetőek.  5/5

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Barmol, Kunyi

Amit szerettem benne: Alapötlet, humor

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 224

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

Tovább