2019. szeptember 9., hétfő

Ferenc K. Zoltán - A ​Halál Színe Vörös

"1944 novembere. Horthy sikertelen kiugrási kísérlete és a nyilasok hatalomátvétele megpecsételte a Hitler által erőddé nyilvánított Budapest sorsát. Itt veszi kezdetét a történet, melyben megismerhetjük Farkas Zoltánt, aki családja meggyilkolása után nyilasnak áll.
Litauszky János csendőrt, akit csak hazája védelme motivál, és a kommunista ellenállás pár tagját, akik semmitől sem riadnak vissza azért, hogy a nácik és a velük szövetséges magyar csapatok elbukjanak és Magyarország ismét egy szabad ország legyen. Ám, ahogy a front zsugorodik, és feltárulnak az emberi elme legaljasabb
bugyrai, mindannyian rájönnek, hogy ebben a harcban nincsenek jók vagy rosszak, csak az ember… aki mindenre képes.
A történet végigkíséri az olvasót a második világháború második leghosszabb és legtöbb halálos áldozatot követelő városcsatáján,
amely 109 napig tartott, 50 nap teljes körülzárásban, reménytelenségben, ahol mindenki csak egy dologban volt biztos: A saját halálában."

Hogy találtam rá?

Az író keresett meg, hogy olvassam el.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket és szívesen olvasnának arról, hogy milyen volt a háború Magyarországon.

Értékelés:

Ritkán találkozok hasonló témával, amit kicsit sajnálok is, mert illene több komoly könyvet olvasnom. Így nagy érdeklődéssel vágtam bele a regénybe.

Már első kézbevételre szimpatikusnak mondható a regény, hiszen a borító szépen kidolgozott, illik a színvilág és az illusztráció a témához. A kéz meglehetősen kifejező, a "halál" jut róla az eszembe. A könyv könnyen fogható; kényelmes tartani; nem túl nagy a mérete. A belsejére ráfért volna némi szerkesztés, mert sok a helyesírási hiba/elütés/mondatvégi írásjelek hiánya. Ez kissé rontott az olvasói élményen, mert néhol nehézkes volt az olvasás.

Ferenc K. Zoltán könyve a második világháború egyik városcsatáját mutatja be, mégpedig azt, ami Budapesten zajlott. Ezzel nemcsak az író első könyvét olvashatjuk, hanem a témában is elsőnek mondhatja magát, mert tudtommal ezzel kapcsolatban nem sok mindennel találkozhatunk.

A hangulatot és azt a kort, amiben játszódik, kellőképpen visszaadja az író, kicsit olyan érzésem volt, mintha ő is átélte volna a történteket. Beleéléssel és pontossággal tudja elmesélni az eseményeket, jeleneteket.

"A hét minden hétköznapján bejárt dolgozni, a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárba és a távoli szovjet földön és Afrikában való csatározások számára nem voltak másik, mint háttérzaj, az ő kis világában."

A főszereplőként Farkas Zoltánt követhetjük nyomon, akit a könyv elején leszerelnek; majd az Oroszok miatt belép a Hungarista mozgalomba. Erős jellem, akivel könnyű azonosulni, mindig megpróbál helyesen cselekedni, már amennyire egy háborúban ez lehetséges.

A történet több szálon fut és több szereplővel is megismerkedhetünk. Ez nekem picit zavaró volt, mert nehéz ennyi mindenkire figyelni, és sok idő is eltelt, mire valaki újra szerepelt. Az elején lassú a történetvezetés, kell egy kis idő, mire az ember hozzászokik a könyvhöz, igazán élvezetes akkor lesz, amikor belecsöppenünk az eseményekbe. Ez körülbelül a könyv felénél már nagyon érezhetővé válik.

Látszik a rengeteg kutatómunka, ami megelőzte a regény írását. Az író nem könnyű témát választott, mégis sikerült kihoznia belőle a legjobbat. A történelmi háttérről még többet megtudhat az olvasó, ezáltal könnyen el tudja képzelni az akkori világot. Az író stílusa nyers, szókimondó. Nem próbálja szépíteni a történetet, ahol kell, ott kellő brutalitással írja le a cselekményeket. A regényben nincs szóismétlés, jók és kellően hosszúak a leíró részek is. Élvezhető volt, lehetett vele haladni (még a hibák ellenére is), ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló témákat.

Első könyves íróként szerintem teljesen jó irányba halad az író. Érdemes rá figyelmet szentelni.

Köszönöm a példányt az írónak!

BORÍTÓ: A színek és a kompozíció szerintem találó, a betűtípus is passzol a témához. Az akasztott emberek nekem annyira nem tetszenek, mert kicsit eltér a rajz többi stílusától. 

TÖRTÉNET: Az eleje lassan indul be, igazán a felétől tudtam élvezni a sztorit. A vége kifejezetten tetszett és a lezárás is jól sikerült.

KARAKTEREK:
Kicsit sokan voltak, főleg az elején, de a főszereplővel meg voltam elégedve. Úgy cselekedett, ahogy azt vártam volna, együtt tudtam vele érezni. A mellékszereplők között is találhattunk olyat, aki szimpatikus volt.



Pontozás 


Történet: 3/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Xavier

Amit szerettem benne: A stílus

Amit nem szerettem benne: A szerkesztés


Adatok

Kiadó:  Underground

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 250

Műfaj: Történelmi

2019. szeptember 7., szombat

Agatha Christie - Egy ​marék rozs [Miss Marple 7.]

"Rex Fortescue-t, a nagystílű üzletembert senki sem szerette, sőt: sokan legszívesebben eltették volna láb alól. Olyan sokan, hogy amikor egy nap
a közutálatnak örvendő férfiú valóban mérgezés áldozata lesz, a rendőrséget a gyanúsítottak tömege valósággal megbénítja. Szerencsére azonban segítségükre siet a bájos, rózsás arcú, ősz hajú falusi vénkisasszony, Miss Marple, és így aztán mégiscsak horogra akad a valódi tettes."

Hogy találtam rá?

Szeretem Agatha könyveit és láttam, hogy megjelent ezzel az új borítóval, így kíváncsi lettem. 

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki olvasott már Agatha könyvet és szerette.

Értékelés:

Nem olvastam még ezt a történetet és a filmet sem láttam, így ötletesem sem volt, hogy milyen lehet azon kívül, amit a fülszöveg ígér. Agatha könyvei közül már olvastam jópárat és mindig kedveltem benne a csavaros fordulatokat, no meg azt, hogy bárkire gondolsz gyilkos gyanánt, valószínűleg nem ő lesz az.

Szeretem a detektívtörténeteket, engem már az első néhány oldal után lekötött a regény, hiszen nem volt elhúzva, hamar kiderült a halál és egyből belecsöppentünk a történésekbe. Rex Fortescue-nak több ellensége is volt, így nehéz volt tippelni, hogy ki is ölhette meg őt, ennek a rejtélye engem végigkísért a könyv végéig, mert nem tudtam nyugodni, hogy ki és miért ölthette meg az öreget.   

"Crump természetesen hazudik, de ez nem baj, mert ha az ember tudja valakiről, hogy hazudik, akkor az már olyan, mintha az igazat mondaná."

Csavaros történet a kezdetektől, különösen tetszett, hogy nem egy átlagos Miss Marple regénnyel volt dolgunk, hiszen az öreglány csak a végén csatlakozott a nyomozáshoz, és úgymond kisegítette azt. Élveztem, hogy mások gondolatmeneteit követhettük nyomon.

A versre elkövetett gyilkosságokat szórakoztatónak találtam, adott egy kis plusz élményt a könyvhöz. Ami kissé zavart, hogy túl sok szereplőt mutatott be az írónő, nehéz volt követnem, hogy ki kicsoda és kinek mi az alibije, picit lassabban haladtam az elején emiatt. Ennek ellenére hozta a könyv a megszokott nyomozós, gondolkozós élményt.

Volt egy tippem, hogy ki lehet a gyilkos, de hamar eltették láb alól, így hát csalódottan próbáltam összetenni a dolgokat és újra nekiálltam keresni, hogy ki a tettes. Szerencsére a végére összeállt bennem is a kép és másodjára sikerült kitalálnom, hogy ki ölte meg Rex-et. Büszke voltam magamra és egy kis plusz sikerélményt adott.

"Ma már senki sem hisz a varázslókban, senki sem hiszi, hogy a varázspálca egyetlen suhintásával békává lehet változtatni az embert. De ha azt olvassák az újságban, hogy bizonyos mirigykivonatokból készült injekcióval tudósok megváltoztatják az ember szöveteit, és egyszeriben egészen más ember lesz belőle, hát ezt mindenki azon nyomban elhiszi."

Csak amiatt kap 4 csillagot, mert az elején nehézkesen tettem össze a szereplőket, de utána már nagyon élvezhető és letehetetlen könyvvé vált.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Nekem nagyon tetszik ez az egységes illusztráció, amit ezeknél a kiadásoknál alkalmaznak. Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő és szép. 5/5 

TÖRTÉNET: Hozza a szokásos hatást, csavaros és érdekfeszítő. 4/5 

KARAKTEREK: Érdekesek, bárkiről el tudtam képzelni, hogy gyilkos lehet. 4/5 

Könyvemlítések: Lewis Caroll - Alice csodaországban; Tennyson Alfréd - Királyidillek

Pontozás 


Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: -

Amit szerettem benne: Krimi szálat

Amit nem szerettem benne: Az elején a sok szereplőt

Adatok

Kiadó: Helikon

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 284 

Műfaj: Krimi

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Népszerű bejegyzések