"A Zabaszauruszok első kötetéből ismert három jó barát sikeresen elérte célját: Rilex, a tirex kitanulta a fogorvos szakma csínját-bínját, Kunyi bármikor degeszre tömheti a hasát, Barmol, a raptor pedig kedvére villoghat vadonatúj fogsorával. Csakhogy… …a postás egy nap titokzatos levelet hoz Leiszút Feliszúttól. Kunyi, akit valójában Káró, a varjú csal kelepcébe, gyanútlanul útra kel, hogy meglátogassa a selypítős sárkányt, akit olyan csúful meglopott. Rilex és Barmol azonban megérzik a veszélyt, és a keselyű után indulnának…
…ám ekkor egy hatalmas, tűzokádó árnyék vetül Dínómdánomra, és azt mennydörgi: Háromig számolok…!"
Sorozat: Zabaszauruszok második része
Hogy találtam rá?
Olvastam az első részt és nagyon imádtam.
Saját példány? Dedikált?
Saját, de sajnos nem dedikált. :(
Kiknek ajánlom?
Gyermekded lelkű felnőtteknek és a gyerekeknek. Leginkább 6-14 éves korig.
Értékelés:
Az első rész kellemes élményt nyújtott, ezért kíváncsian vártam a következőt. Meglepő módon nem egy különálló történet lett, hanem az előző rész folytatása. Azt gondoltam, hogy biztosan egy sárkányokról szóló új történet lesz, de onnan követhetjük nyomon a kis barátaink életét, ahol abbahagytuk.
A szereplők semmit nem változtak, Kunyi ugyanolyan szeleburdi, mint az első részben, jó kis kalamajkát okoz a többieknek és saját magának is azzal, hogy öntörvényű és nem gondolkozik előre. Rilex fogorvosi kötelességének tesz eleget, Barmol pedig csodálatos hangjával - újonnan szerzett fogai segítségével-, kápráztatja el a dinoszaurusz előkelőségeket. Leiszút Feliszút pedig a nagy becsben tartott aranyait számolgatja.
Rilexet azonban roppantul zavarja, hogy Kunyi csak lustálkodik és nem csinál semmit, ezért egy trükkel ráveszi, hogy útnak induljon és itt kezdődik el az igazi kaland. Történet szempontjából ismét egy kedves; vicces és imádni való sztorit kaptunk. A barátok összetartanak, ahogy azt illik; és segítik egymást jóban-rosszban. Egy pillanatra sem maradnak egyedül, megpróbálnak megoldani minden apró problémát, a kis Káró pedig rendszeresen keresztbe tesz nekik.
"Te Kunyi! Nem tapasztottál a szájpadlásomhoz valamit?"
Tökéletes mese a barátságról, a becsületről és arról, hogy hogyan ismerjük el, ha hibázunk és miként javítsuk ki azt. Nincs túlságosan sok szereplő, ezért könnyedén tudják követni az eseményeket a kicsik is, a részletek nem bonyolultak és humorból sincs hiány. Emiatt igazán szerethetővé válhat már az elején is a mese. Egy-két helyen a beszédhibás selypítés és Barmol "udvari" szóhasználata kissé zavaró volt, mert nehezebben tudtam olvasni a sorokat még én is. Néha vissza kellett olvasnom a mondatot, hogy megértsem, mit is akartak ott mondani. Ennek ellenére a könyv hibátlan, ez csupán egy apró dolog, ami negatív lehet.
Számomra szimpatikus, hogy több részre bontotta fel az író a regényt, hiszen egy gyerekkönyvnek hosszú lett volna egyben (ha ugyan csak ennyi rész lesz belőle, én nem bánnám, ha végül többet sikerülni írni), az illusztrációk nagyszerűen feldobják és a három kötet szépen mutat a gyerekpolcon. A világban sok a lehetőség, ezért el tudom képzelni, hogy később egy különálló történetet is penderít nekünk az író.
Csak ajánlani tudom, mert egy gyerek számára szerintem felejthetetlen élményt nyújtanak a karakterek és a történet egyaránt.
Kiknek ajánlom?
Gyermekded lelkű felnőtteknek és a gyerekeknek. Leginkább 6-14 éves korig.
Értékelés:
Az első rész kellemes élményt nyújtott, ezért kíváncsian vártam a következőt. Meglepő módon nem egy különálló történet lett, hanem az előző rész folytatása. Azt gondoltam, hogy biztosan egy sárkányokról szóló új történet lesz, de onnan követhetjük nyomon a kis barátaink életét, ahol abbahagytuk.
A szereplők semmit nem változtak, Kunyi ugyanolyan szeleburdi, mint az első részben, jó kis kalamajkát okoz a többieknek és saját magának is azzal, hogy öntörvényű és nem gondolkozik előre. Rilex fogorvosi kötelességének tesz eleget, Barmol pedig csodálatos hangjával - újonnan szerzett fogai segítségével-, kápráztatja el a dinoszaurusz előkelőségeket. Leiszút Feliszút pedig a nagy becsben tartott aranyait számolgatja.
Rilexet azonban roppantul zavarja, hogy Kunyi csak lustálkodik és nem csinál semmit, ezért egy trükkel ráveszi, hogy útnak induljon és itt kezdődik el az igazi kaland. Történet szempontjából ismét egy kedves; vicces és imádni való sztorit kaptunk. A barátok összetartanak, ahogy azt illik; és segítik egymást jóban-rosszban. Egy pillanatra sem maradnak egyedül, megpróbálnak megoldani minden apró problémát, a kis Káró pedig rendszeresen keresztbe tesz nekik.
"Te Kunyi! Nem tapasztottál a szájpadlásomhoz valamit?"
Tökéletes mese a barátságról, a becsületről és arról, hogy hogyan ismerjük el, ha hibázunk és miként javítsuk ki azt. Nincs túlságosan sok szereplő, ezért könnyedén tudják követni az eseményeket a kicsik is, a részletek nem bonyolultak és humorból sincs hiány. Emiatt igazán szerethetővé válhat már az elején is a mese. Egy-két helyen a beszédhibás selypítés és Barmol "udvari" szóhasználata kissé zavaró volt, mert nehezebben tudtam olvasni a sorokat még én is. Néha vissza kellett olvasnom a mondatot, hogy megértsem, mit is akartak ott mondani. Ennek ellenére a könyv hibátlan, ez csupán egy apró dolog, ami negatív lehet.
Számomra szimpatikus, hogy több részre bontotta fel az író a regényt, hiszen egy gyerekkönyvnek hosszú lett volna egyben (ha ugyan csak ennyi rész lesz belőle, én nem bánnám, ha végül többet sikerülni írni), az illusztrációk nagyszerűen feldobják és a három kötet szépen mutat a gyerekpolcon. A világban sok a lehetőség, ezért el tudom képzelni, hogy később egy különálló történetet is penderít nekünk az író.
Csak ajánlani tudom, mert egy gyerek számára szerintem felejthetetlen élményt nyújtanak a karakterek és a történet egyaránt.
Köszönöm a példányt a kiadónak!
BORÍTÓ: Kedves, színes és aranyos. A gyerekek rögtön megszeretik, a műfaj egyértelmű. Tökéletesen passzol az előző részhez. Imádom, hogy ugyanazt a betűtípust és motívumot alkalmazzák a sorozatnál. 5/5
TÖRTÉNET: Ugyanolyan szerethető és cuki volt, mint az előző rész, méltó folytatás. Azt gondoltam, hogy különálló történet lesz, de meglepett és nagyon tetszett, hogy onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. 5/5
KARAKTEREK: Senki nem változott meg, az író tökéletesen megalkotta a szereplőket és tartotta is végig magát a személyiségükhöz. Szerethetőek és humorosak egytől-egyig. 5/5
BORÍTÓ: Kedves, színes és aranyos. A gyerekek rögtön megszeretik, a műfaj egyértelmű. Tökéletesen passzol az előző részhez. Imádom, hogy ugyanazt a betűtípust és motívumot alkalmazzák a sorozatnál. 5/5
TÖRTÉNET: Ugyanolyan szerethető és cuki volt, mint az előző rész, méltó folytatás. Azt gondoltam, hogy különálló történet lesz, de meglepett és nagyon tetszett, hogy onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. 5/5
KARAKTEREK: Senki nem változott meg, az író tökéletesen megalkotta a szereplőket és tartotta is végig magát a személyiségükhöz. Szerethetőek és humorosak egytől-egyig. 5/5
Pontozás
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Barmol, Kunyi
Amit szerettem benne: A történetet, rajzokat
Amit nem szerettem benne: -
Adatok
Kiadó: Kolibri
Megjelenés: 2018
Oldalszám: 204
Műfaj: Meseregény
