Stephen King - Rémálmok és Lidércek I-II.

Stephen King - Rémálmok és Lidércek

"King harmadik novellagyűjteménye ez. A rendszeres olvasók tudják, hogy King önmagával szemben a legszigorúbb. Így ebbe a kötetbe is csak a legjobb írásait válogatta, sőt beemelt néhányat a még nem publikáltak közül is, hogy valódi nóvumokkal örvendeztesse meg olvasóját. Ebben a kötetben huszonegy elbeszélést tár az "Állandó Olvasó" elé. Egyik-másik már-már kisregény terjedelmű, de "Á. O." ezt aligha bánja..." 

Hogy találtam rá?

King, szóval egyértelmű, hogy el kellett olvasnom, valamint Molyon a "Minden napra egy King" című esemény miatt döntöttem úgy, hogy most azonnal nekilátok.

Kiknek ajánlom?

King rajongóknak egyértelműen, valamint a borzongás kedvelőinek.


Bevezetés: 

Már nagyon régóta el szerettem volna olvasni ezt a könyvet Kingtől, csakhogy még nem olvastam tőle novellás kötetet így kicsit félve kezdtem neki. Moly-on jelentkeztem egy eseménybe, melyen öt King könyvet kell elolvasni, és szerencsére ez is közte volt. Az esemény előtt pár hónappal már olvastam belőle néhány történetet, de aztán félre tettem, mert megláttam, hogy lesz belőle esemény. Így hát, amikor elérkezett az idő és nekikezdhettem még mindig voltak kételyeim, hogy milyen is lesz majd, de a végén nem kellett csalódnom.

Értékelés:


A borító nem tetszett, sokkal jobb az, ahol egy kéz nyúl ki egy alvó nőhöz, az nagyon találó. Ez a szem olyan semmitmondó, oké, kicsit szörnyes, de a másik az teljes mértékben kiüti. Még az angolnál is jobb.

Az első történet a Dolan és a Cadillac. Lehetséges, hogy ez az egyik leghosszabb novella, de eléggé magával ragadott, úgyhogy neki is estem gyorsan a többinek így, már amennyire időm engedte. Ezután következik a Hercehurca vége, ez már kevésbé tetszett.

Másik magyar borító

A következő az Engedjétek hozzám a kisdedeket!, ezt egyenesen le sem tudtam tenni, majd az Éjszakai Denevér. Kicsit aggódtam, mert mostanában felkapták a vámpíros történeteket és egy időre elegem lett az ilyenekből, de Kingben megint nem csalódtam, viszont az azutáni kis történet sokkal jobban tetszett, habár rövidebb volt, Papóca címen. Viszont a két jó után -szerintem-, egy kicsi unalmas történet következett a Nekünk épül a ház. 

De ezt ki is ütötte azonnal a Csattogó fogsor, ez az egyik kedvencem ebből a könyvből. Bár eléggé kiszámítható volt, hogy mi lesz benne, már csak a címről is, ennek ellenére nagyon tetszett. Mindig is elképzeltem, hogy nagyanyám fogsora egyszer életre kel és meg akar enni valakit, nos King ezt meg is örökítette. Anyának, szeretettel megint egy olyan kisnovella, ami szerintem nem volt annyira izgalmas, de néha ilyen is kell.

Éééés el is érkeztünk a másik nagy kedvencemhez A mozgó ujj-hoz. Kicsit hasonló a csattogó fogsorhoz. A történetben Howard, egy idősebb férfi, a fürdőszobában furcsa dologra lesz figyelmes. Azt látja, hogy a csapból egy ujj kezd kimászni, megpróbál a feleségének szólni, több alkalommal is, de valahogy soha nem viszi rá a lélek, mert fél, hogy az asszony teljesen bolondnak nézné. Az egész történetben Howarddal vagyunk, aki napokig küszködik azzal hogy vajon tényleg látja-e azt az ujjat kikukucskálni a csapból, vagy csak a képzelete játszik vele? Vajon merjen-e szólni a feleségének, amikor az a fürdőszobába szeretne menni? Howard a végén már annyira fél a csapból kileső ujjtól, hogy a fürdőszobát már meg sem meri közelíteni, éjszaka kimenne inkább az utcára könnyíteni magán. A történet végén a szomszéd kihívja a rendőrséget, mert Howard megpróbálta megölni az ujjat (előtte próbálkozott már mindenféle vegyszerekkel is, de azok sem használtak, az ujj pedig Őt akarja), és elég furcsa hangok hallatszank ki a fürdőszobából. Szerintem ez volt az egyik legizgalmasabb kisnovella a kötetben, majd ezután következett.  

Angol borító

A Tornacipő, amilyen izgalmas és magával ragdó volt a Mozgó ujj, ugyanolyan érdekes volt ez is. John Tell egy stúdiónál dolgozik és egyik nap a mosdóban meglát egy koszos, piszkos tornacipőt, csak az egyik fülkében van, így nem lehet senkié sem. A tornacipő csak úgy magányosan üldögél minden alkalommal a fülkében és egyre koszosabb és mocskosabb. Tell a történet során megérdeklődi az ismerőseitől, hogy mégis mi lehet az. Kideríti, hogy valakit megöltek abban a fülkében, a későbbiekben Tell találkozik is az illető szellemével.  

A Haver, baromi jó zenekaruk van a következő állomásunk. Ebben egy házaspár autózik az államban, de eltévednek és egy kis városkába érkeznek meg. Nem mondom, hogy nem volt izgalmas vagy érdekes, de az előző kettő novella sokkal jobban megfogott.

Az ez utáni novella az Otthoni szülés, nos megint egy olyanhoz érkeztünk el, amit imádtam az Esős évszakkal együtt. Az Otthoni szülésben életre keltek a halottak egy kis szigeten, alapból szívem csücskei a zombis történetek, úgyhogy egyértelmű volt, hogy a kedvencem lesz.  

Az esős évszakban pedig egy házaspár kirándulni indult egy kis városba, ahol figyelmezteti őket még a város elején egy öreg házaspár, hogy jobban teszik ha visszafordulnak, mert most van az esős évszak náluk. A fiatalok persze nem hallgatják meg őket, így este az égből zuhanó varangyok áldozatai lesznek.  

A Szép lovacskám, inkább elgondoltató volt, mint szórakoztató, gondoltam, hogy lesz benne valami rémisztő vagy ilyesmi, de nekem végig csak elgondolkoztató volt, de különben tetszett. A Bocsánat, nem téves is kicsit kiszámítható volt, de marha jól meg volt csinálva, ez is az egyik kedvencem a kötetből. Az egész úgy van megcsinálva, mintha egy forgatókönyv lenne, végig írja a neveket, hogy ki, mit csinál. Ez a leírás eltért a többitől, úgyhogy ez is egy plusz pontot adott rá.  

Kép a Dolan és a Cadillac című filmből

A Tízórai emberek egyszerűen fantasztikus volt, nagyon egyedi az ötlete és végig izgalmas volt és el sem tudtam volna képzelni, hogy kik lehetnek azok az, akiket a főszereplő lát. A lényeg az volt, hogy egy férfi egyik nap fura alakokat kezd látni, nagyon undorító fejük van számára, mintha földönkívüliek lennének vagy szörnyek, majd a végén már a munkahelyen is megjelennek, köztük lesz a főnöke is. Nem tudok másik olyan regényt, novellát vagy filmet, amiben hasonló lett volna a téma, szóval eléggé megfogott, ez is nagy kedvencem lett. A Crouch end is eléggé izgalmas volt, itt is egy fiatal nő és egy férfi volt a főszerepben, majd később már csak a nő. Elkeveredtek egy utcára, ahol még nem jártak, mert a férfinek erre kellett jönnie, hogy találkozzon valakivel, de út közben benéztek az egyik bokorba, ahol a férfi valami olyasmit látott, amit nem akart megemlíteni a nőnek. Később a férfit elvitték valami ismeretlen lényeg vagy ilyesmik és a nő egyedül bóklászik az utcában. A Maple Street-i ház és az Ötödik negyed megint kicsit unalmasabb volt, mint az eddigiek, de a sok jó után kellett ilyen is.  

A Doktor esete Holmesos történet, kicsit jobban számítottam volna, mert imádom Holmes történeteit, King is megpróbálkozott írni egy ilyet de szerintem maradjon inkább a saját fantázia embereinél. Nem azt mondom, hogy nagyon rossz volt, de annyira nem fogott meg engem. A koldus és a gyémánt csak mindössze két oldalas kis szösszenet, de tetszett, főleg, hogy angyalok vannak benne. Mivel ilyen rövid nem sok mindent tudok hozzáfűzni, el kell olvasni.

Pontozás 

Történet: 4/5 

Karakterek: 4/5

Borító: 3/5 

Kedvenc karakter: Nem igazán van, amik tetszettek, ott mindenhol szerettem a főszereplőt. 

Amit szerettem benne: Az, ahogy össze voltak állítva a történetek, ahol számomra valami unalmas volt, ott rögtön jött valami nagyon jó, amit imádhattam. 

Amit nem szerettem benne: Néhány novella, de hát van ez így, nem lehet az egész tökéletes. Valamint a borító, az lehetett volna jobb, bár szó mi szó, a régi legalább félelmetes egy icipicit.

Adatok 

Kiadó: Európa 

Sorozat: King sorozat 

Megjelenés: 1995 

Oldalszám: 796 

Eredeti cím: Stephen King - Nightmares & Dreamscapes

Tovább