Tiszlavicz Mária - Mellékhatás [BuKo történetek 2.] - Borítóleleplezés

Azt ​mondták, csodaszer.
Azt mondták, javítja az életminőséget.
De azt nem mondták, hogy halálos lehet.

"Viktor Martinek nyomozó a magánélete elől a munkába menekül. Informátora tippjét követve egy veszélyes összeesküvésre bukkan, ám mielőtt megoszthatná felfedezését a társával, Felixszel, balesetet szenved. A Fehér-tónál tér magához, és csak egy névre emlékszik: Tom. Erején felül kell teljesítenie, ha a kusza emléktöredékeit rendszerezni akarja.
Viktor eltűnése után Felix veszi kézbe a nyomozást, de alig akad valami, amin elindulhat. Kutatását segítik a Viktor életét megszínesítő – vagy éppen megkeserítő – nők.
Egyre több szövevényes titokra bukkan, és csakhamar a gyógyszeripar sötét oldalával találja szemben magát. Ahhoz, hogy megoldja az ügyet és Viktort épségben tudja, hét évet vissza kell lépnie az időben – amikor a társa kezdő nyomozóként először találkozott a nemezisével.
Vannak sérelmek, amelyek lassan mérgezik meg a lelket. A két nyomozó vajon idejében megtalálja a választ arra, mi vezette Viktort a Fehér-tóhoz? A visszaszámlálás megkezdődött…"

A Mellékhatás c. könyv megjelenik magánkiadásban, várható időpontja: 2019. december 13.

Rendelés: https://forms.gle/xHMCnBbSYEKXukLf6

Moly adatlap: https://moly.hu/konyvek/tiszlavicz-maria-mellekhatas

 

A szerzőről:

Irodalom-, művészet- és zenekedvelő családban nőttem fel. Amint megtanultam olvasni, anyukám kezéből kivettem egy Agatha Christie könyvet, ő meg hagyta, hogy elolvassam – így kezdődött számomra a rejtélyek, kalandok és regények szeretete. Akkor úgy hittem, írni könnyű, nekem is menni fog. De beláttam, hogy amit könnyű olvasni, valóban nehéz megírni. Azóta folyamatosan gyakorlok, fejlesztem magam írástechnika terén, és falom a könyveket. Kedvenceim a krimi, a humoros és a romantikus regények, én is főleg ilyen történeteket írok.

Idáig két regényem jelent meg nyomtatásban, a romantikus Őrangyalom, valamint a Duplacsavar c. akciókrimi, melynek folytatása a Mellékhatás. Novelláim online felületen és nyomtatott formában is olvashatóak, például a Könyvmolyképző Kiadó Meghitt pillanatok c. antológiájában. Idén karácsonykor jelenik meg, szintén a KMK gondozásában, A legvagányabb olvasókönyvem c. kötet, melyben egy mesét olvashattok tőlem egy királyfiról, egy sárkányról és egy pöttyös labdáról.

Idézetek a könyvből:

„Francnak vettem meg neki azt a mobilt! – gondolta Viktor Martinek hadnagy, miközben ránézett a szélvédőre tűzött sárga juharlevélre. Feltámadt a szél, tucatnyi levelet sodort magával, teleszórta a járdát és a parkoló autókat. Viktor lesöpört párat a Citroën motorháztetejéről, majd felvette azt az egyet, amit egy gondos kéz betett az ablaktörlő lapátja alá. Fekete filccel apró, nyelvet öltő emotikont rajzoltak rá.”

„ Ez lenne a Fehér-tó?

Nyarat idéző, virágos házak álltak körülötte, a víz sötéten hullámzott, hegyek vigyázták a csendet. A távoli vízpart felett ködfátyol kavargott, békák és madarak kórusára lidércek táncoltak.”

„ Az utca távoli pontján, mely épphogy belefért a kép felső sarkába, egy alak állt meg egy lámpaoszlop mellett.

– Ez Viktor – jelentette ki Felix. Olyan biztos volt benne, mint a saját nevében. Az elmosódott alak mozdulatai, ahogy lángot csiholt az öngyújtóból, majd a szájához emelte a kezét, összetéveszthetetlen volt.”

„…ahogy Nora haladt a történettel, úgy felhősödött el Kramer parancsnok arca. Eleinte még kevergette az elé helyezett kávét, de egy idő után a kanál megállt a levegőben, majd apró darabokra tördelte a csészealjra helyezett kockacukrokat. Mikor Nora a mondandója végére ért, Kramer letette a kanalat, összefűzte az ujjait, és hatalmas sóhaj után ennyit kérdezett:

– Mondd csak, édes egyetlen kislányom, te eszednél vagy?”

„– Nem kéne cigizned, kicsi lány – mondta Viktor, amint elvette a felkínált szálat.

– Majd ha te leszoksz, visszatérünk rá, vénember – vágta rá Rotte, miközben meggyújtotta a saját cigarettáját.”

„– Ez sem fáj? – nézett fel rá Irene, és Tom elkapta a kárörvendés apró szikráját. Szóval, ha így akar játszani a nő, ő benne van.

– Nem fájt, amíg maga meg nem nyomkodta – közölte, majd panaszos hangon hozzátette: – Minden betegét így kineveti?

– Csak akik büszkeségük miatt magas lóról esnek pofára! Ó, nem büszke, hanem fafejű! Maga nagyobb tuskó, mint amiket itt hasogat!

– Mióta szerette volna ezt a poént elsütni?”

„– Emma két év elteltével már csak kétoldali támasztékkal tudott járni – magyarázott tovább Irene. – Ez már középsúlyos állapot a sclerosis multiplexes betegek esetében. Csak egyetlen lépés választotta el a tolószéktől, ami teljesen kiszámíthatatlan, hogy bekövetkezik-e, és ha igen, mikor. A kezelőorvosa pont ezért vetette be Emmát a fingolimod vizsgálati programba. Emma még fiatal volt, megérdemelte, hogy jó élete legyen.

– Jó élete? Az ég szerelmére, ez a kísérlet gyilkosság!” 

A sclerosis multiplexről:

A betegség a központi idegrendszert támadja, oka egyelőre ismeretlen, ezért csak tüneti terápia létezik. Nevéből adódóan az agy, illetve a gerincvelő bármely pontján felbukkanhat, így a tünetei nagy változatosságot mutatnak.

Az érintett területeken ún. demyelinizációs folyamat zajlik, mely annyit tesz, hogy az idegrostok elvesztik a természetes szigetelésüket, ezáltal károsodik az ingerületvezetés, az idegrostok által beidegzett terület működése romlik (pl. a páciens merevnek érzi a lábait, nem bírja rendesen hajlítani a térdét; látótérkiesés vagy teljes vakság is bekövetkezhet; érzelmi zavarok jöhetnek létre).

Akut fázisban a tünetek fellángolnak, de nagy dózisú szteroidterápiára mérséklődnek vagy akár teljesen meg is szűnnek. Azért, hogy a páciensnek ne legyenek ilyen fellángolásai, alkalmazzák a fenntartó, tüneti terápiát. A betegség kialakulásának egyik feltételezett oka, hogy a szervezet saját maga ellen fordul, ezért az immunrendszer működését visszaszorító kezelést kap a páciens. Több ilyen gyógyszer létezik, egyik a történetben is felbukkanó fingolimod, forgalomba hozatali nevén Gilenya®.

Tovább

Sophie Hannah - A ​háromnegyed rejtélye [Hercule Poirot új esetei 3.]

"Hercule Poirot ebéd után hazatérvén egy feldúlt hölgyet talál az ajtaja előtt, aki dühösen kérdőre vonja: miért írt neki levelet, azzal vádolva, hogy megölt egy bizonyos Barnabas Pandyt, akiről ő soha életében nem hallott? Erről a Barnabasról Poirot sem hallott még soha, és soha eszébe nem jutott volna, hogy egy levélben vádoljon bárkit is gyilkossággal. A nyomozó még jobban elcsodálkozik, amikor lakásában egy idegen férfit talál, aki azt állítja, aznap reggel levelet kapott tőle.
És persze őt is Barnabas Pandy meggyilkolásával vádolta meg benne.
Hány levél lehet még? Ki küldte őket és miért? És főleg: ki a csoda ez a Barnabas Pandy? Él-e még? Vagy valóban meggyilkolták? Csodás nyomoznivaló egy mesterdetektív számára!"

 Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta. 

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti Agatha könyvet és vágyik valami újra.

Értékelés:

Ezelőtt a könyv előtt egy Agatha regényt is elolvastam, így viszonylag friss rálátásom volt arra, hogy ő hogyan írt, és nyomdokaiba lépve Sophie mit tud nyújtani a rajongóknak. Kicsit féltem attól, hogy nem fogja hozni ugyanazt a hatást az írónő, így picit kételkedve vágtam bele a regény olvasásába.

A borító gyönyörű, különösen tetszett az, hogy a kapunál az írónő neve fölött egy bajuszra emlékeztető minta van. Frappánsan el lett rejtve ez a kis utalás Poirotra. A könyv tapintása is kellemes és belül a fejezetelválasztások is tetszetősek voltak.

"Egy híján mindegyikük az otthonomban keresett föl, hogy lehordjanak a levelekért, amelyeket nem én küldtem, és meg sem hallották, amikor elmagyaráztam, hogy nem én írtam őket! Fárasztó és csüggesztő volt, mon ami. És egyikük sem tudta megmutatni a kapott leveleket."

Legelőször, amit észrevettem a könyv olvasása során az az volt, hogy az írónő hibátlanul tudta hozni a karaktert és az eseményeket. Észre sem vehetjük azt, hogy ezt a könyvet nem Agatha írta, habár az előző részeket nem olvastam tőle. Említésre méltó még, hogy Poirot beszéde, a francia szóhasználat is megmaradt, bár ezt a legkönnyebb utánozni. Mind a mozgását, a gondolatmenetét sikerült eltalálni, egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem Poirot-ról olvasok, ugyanazt a tojásfejűt kaptuk meg, mint a jó öreg Agatha regényekben.

A történet izgalmasan indul, kifejezetten szerettem benne ezt a gyorsaságot, hogy már a könyv elején kiderül a konfliktus. Onnantól kezdve csak faltam a lapokat, nagyon fenn tudta tartani az érdeklődésemet a történet. Az olvasóban több személy is felmerül, mint lehetséges gyilkos, kisebb-nagyobb jeleket hint el nekünk az írónő, amitől valaki mindig gyanússá válik.

"Peter, nagy különbség van a bűnös cselekedet és a bűnös jellem között. Nem az számít, mit csinált az ember, hanem hogy kicsoda. Lehet, hogy valaki soha életében egyetlen rossz lépést nem tesz, és soha nem művel olyasmit, amitől a világ hangosan tiltakozik, de ettől még lehet velejéig romlott."

A végén a romantikus szálat egy kicsit erőltetettnek éreztem, de ennek ellenére egy nagyon élvezhető regényt kaptunk, amelyet akár Agatha is írhatott volna nekünk. Mindenképpen ajánlom, ha valaki már végigolvasta Agatha összes regényét, ebből a kötetből kiindulva méltó utódot sikerült találni a krimik királynője helyére.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Nagyon szép munka, gyönyörűek az illusztrációk rajta és az utalás a bajuszra. 5/5 

TÖRTÉNET: Szerettem a krimiszálat, jó volt úgy kezdeni, hogy egyből belevágtuk a lényegbe. Érdekesen alakultak az események, főleg a karakterek háttértörténetei. 4/5 

KARAKTEREK: Tudta hozni az írónő Poirot karakterét, és a többiek is érdekesek voltak. Annabelről egészen a végéig nem tudtam eldönteni, hogy milyen jelleme van, Catchpool pedig remek segítőtársnak bizonyult. 4/5 

Könyvemlítések: -

Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Poirot

Amit szerettem benne: Nyomozás

Amit nem szerettem benne: A végén a romantikus szál

Adatok

Kiadó: Helikon

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 256 

Műfaj: Krimi

Tovább

Csin Jung - Hős ​születik [A Sasíjász legendája I.]

"A ​12-13. században a dzsürcsi Csin és a kínai Szung birodalom harcban áll. Tomboló Menny Kuo és Vasszívű Jang fogadott testvérek, és szívből gyűlölik az északi, dzsürcsi betolakodókat. Asszonyaik
Egy, a kormány embereivel vívott harc közben Tomboló Menny Kuo meghal, Vasszívű Jang pedig eltűnik. Kuo fia, Kuo Csing Mongóliába kerül, ahol Dzsingisz kán védőszárnyai alatt cseperedik fel. Kiváló íjász lesz, aki egyszer egy nyílvesszővel két sast is lelő – így lesz a neve Sasíjász. Bosszút akar állni apjáért, és fel akarja szabadítani hazáját a Csin birodalom igája alól. Jang Kang a Szung birodalom katonája, majd árulója lesz. A két fiú, akit szüleik testvéreknek szántak, egymással szemben találja magát.

A Sasíjász legendáját, a „kínai Gyűrűk Urát” eddig több mint 300 millióan olvasták világszerte, a regényciklusból számos mozifilm és tévésorozat készült.
Csin Jung (Louis Cha) (1924-2018) a kínai vuhszia (harcművészeti fantasy) irodalom legnépszerűbb szerzője, Hongkong leghíresebb írója volt. Karrierjét újságíróként kezdte, később forgatókönyvíró, majd egy hongkongi napilap társalapítója és főszerkesztője lett. 1955 és 1972 között tizenöt vuhszia regényt írt, melyek Kína-szerte hatalmas sikert arattak, mindegyikből film is készült. Életművéért az angol és a francia kormány is kitüntetésben részesítette, magas szintű irodalmi munkásságáért számos egyetem tiszteletbeli professzorává fogadta."
gyermeket várnak, a férfiak pedig megesküsznek, hogy gyermekeik egy életre összetartoznak majd.

Hogy találtam rá?

Nagyon megfogott a borítója és amikor láttam, hogy "Kínai Gyűrűk ura"-ként emlegetik, kötelező darabnak gondoltam.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretnek más kultúrákról olvasni és kedvelik a fantasy, történelmi regényeket.

Értékelés:

Első kézbevételnél már azonnal neki akartam állni a regénynek, alig bírtam várni vele. Annyira csodaszép ez a borító és a történetet is nagyon érdekesnek találtam. Nem is nagyon tudok mondani olyan könyvet, amiben Dzsingisz kán feltűnne, izgatottan vártam az olvasást.

Az előre leszögezem, hogy aki Gyűrűk Ura szintű történetre vágyik, az csalódni fog.

A könyv eleje pörgősen indul, tetszettek a felvezetések és a történet bevezetése. A nevekkel volt egy kis bajom, mert fogalmam sem volt jó ideig, hogy ki-kicsoda. Annyira hasonlóak voltak nekem, hogy nem sikerült megjegyeznem kivel mi történik, így mindig vissza kellett lapoznom a könyv elejére, hogy melyik szereplőről is van szó éppen. Hálás köszönet egyébként ezért a plusz információért, totál elvesztem volna nélküle.

"Csu Cung arca égett a szégyentől. Tanult ember volt, pontosan tudta, milyen becsületesen éltek a régiek. Le is volt írva Sze-ma Csien A történetíró feljegyzéseiben." 

Miután megszoktam a neveket már zavartalanul olvashattam a sorokat, élvezetes volt ez a legendaszerű történet. Olvasás közben mindig elképzeltem a harcjeleneteket, akárcsak egy filmben. Különösen tetszett, hogy fantasy elemeket is csempészett az író a történetbe: különleges lények és fegyverek. Mégis valahogy sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt, ahol még hihetővé válik a regény és nem túl misztikus és hihetetlen.

Rengeteg a leíró rész is, ami számomra nagyon fontos, mert ezek teszik a könyvet kerek egésszé. Néhol kicsit vontatottá vált az olvasás, ám ezekből is sikeresen lehetett gyűjteni az újabb információkat akár a történettel, akár a világgal kapcsolatosan.

"Toluj az éjszakát annak a három mozdulatnak a gyakorlásával töltötte, amelyet Csu Cung mutatott neki előző nap, de amikor eljött a reggel, és se fogadott testvérét nem találta sehol, se Ögödej bátyját nem tudta meggyőzni, hogy tartson vele, egyedül vágott neki, hogy szembenézzen Tuszakával, aki viszont nyolc barátjával együtt érkezett."

Élvezhető regénynek bizonyult, annak ellenére is, hogy másra számítottam a fülszöveg alapján (értsd: A Gyűrűk Ura említés), várom a következő részt!

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Csodaszép, imádom a színösszeállítást. 5/5 

TÖRTÉNET: Változó volt, hol imádtam és nagyon lekötött, máshol pedig vontatottá vált. 4/5

KARAKTEREK: Egy-két karakter volt, aki lekötött. A főszereplőket nem kedveltem kifejezetten, viszont  3/5

Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Dzsingisz kán

Amit szerettem benne: Alaptörténetet

Amit nem szerettem benne: Néhol vontatottá vált

Adatok

Kiadó: Szenzár

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 470 

Műfaj: Történelmi, kaland

Tovább

Ferenc K. Zoltán - A ​Halál Színe Vörös

"1944 novembere. Horthy sikertelen kiugrási kísérlete és a nyilasok hatalomátvétele megpecsételte a Hitler által erőddé nyilvánított Budapest sorsát. Itt veszi kezdetét a történet, melyben megismerhetjük Farkas Zoltánt, aki családja meggyilkolása után nyilasnak áll.
Litauszky János csendőrt, akit csak hazája védelme motivál, és a kommunista ellenállás pár tagját, akik semmitől sem riadnak vissza azért, hogy a nácik és a velük szövetséges magyar csapatok elbukjanak és Magyarország ismét egy szabad ország legyen. Ám, ahogy a front zsugorodik, és feltárulnak az emberi elme legaljasabb
bugyrai, mindannyian rájönnek, hogy ebben a harcban nincsenek jók vagy rosszak, csak az ember… aki mindenre képes.
A történet végigkíséri az olvasót a második világháború második leghosszabb és legtöbb halálos áldozatot követelő városcsatáján,
amely 109 napig tartott, 50 nap teljes körülzárásban, reménytelenségben, ahol mindenki csak egy dologban volt biztos: A saját halálában."

Hogy találtam rá?

Az író keresett meg, hogy olvassam el.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket és szívesen olvasnának arról, hogy milyen volt a háború Magyarországon.

Értékelés:

Ritkán találkozok hasonló témával, amit kicsit sajnálok is, mert illene több komoly könyvet olvasnom. Így nagy érdeklődéssel vágtam bele a regénybe.

Már első kézbevételre szimpatikusnak mondható a regény, hiszen a borító szépen kidolgozott, illik a színvilág és az illusztráció a témához. A kéz meglehetősen kifejező, a "halál" jut róla az eszembe. A könyv könnyen fogható; kényelmes tartani; nem túl nagy a mérete. A belsejére ráfért volna némi szerkesztés, mert sok a helyesírási hiba/elütés/mondatvégi írásjelek hiánya. Ez kissé rontott az olvasói élményen, mert néhol nehézkes volt az olvasás.

Ferenc K. Zoltán könyve a második világháború egyik városcsatáját mutatja be, mégpedig azt, ami Budapesten zajlott. Ezzel nemcsak az író első könyvét olvashatjuk, hanem a témában is elsőnek mondhatja magát, mert tudtommal ezzel kapcsolatban nem sok mindennel találkozhatunk.

A hangulatot és azt a kort, amiben játszódik, kellőképpen visszaadja az író, kicsit olyan érzésem volt, mintha ő is átélte volna a történteket. Beleéléssel és pontossággal tudja elmesélni az eseményeket, jeleneteket.

"A hét minden hétköznapján bejárt dolgozni, a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárba és a távoli szovjet földön és Afrikában való csatározások számára nem voltak másik, mint háttérzaj, az ő kis világában."

A főszereplőként Farkas Zoltánt követhetjük nyomon, akit a könyv elején leszerelnek; majd az Oroszok miatt belép a Hungarista mozgalomba. Erős jellem, akivel könnyű azonosulni, mindig megpróbál helyesen cselekedni, már amennyire egy háborúban ez lehetséges.

A történet több szálon fut és több szereplővel is megismerkedhetünk. Ez nekem picit zavaró volt, mert nehéz ennyi mindenkire figyelni, és sok idő is eltelt, mire valaki újra szerepelt. Az elején lassú a történetvezetés, kell egy kis idő, mire az ember hozzászokik a könyvhöz, igazán élvezetes akkor lesz, amikor belecsöppenünk az eseményekbe. Ez körülbelül a könyv felénél már nagyon érezhetővé válik.

Látszik a rengeteg kutatómunka, ami megelőzte a regény írását. Az író nem könnyű témát választott, mégis sikerült kihoznia belőle a legjobbat. A történelmi háttérről még többet megtudhat az olvasó, ezáltal könnyen el tudja képzelni az akkori világot. Az író stílusa nyers, szókimondó. Nem próbálja szépíteni a történetet, ahol kell, ott kellő brutalitással írja le a cselekményeket. A regényben nincs szóismétlés, jók és kellően hosszúak a leíró részek is. Élvezhető volt, lehetett vele haladni (még a hibák ellenére is), ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló témákat.

Első könyves íróként szerintem teljesen jó irányba halad az író. Érdemes rá figyelmet szentelni.

Köszönöm a példányt az írónak!

BORÍTÓ: A színek és a kompozíció szerintem találó, a betűtípus is passzol a témához. Az akasztott emberek nekem annyira nem tetszenek, mert kicsit eltér a rajz többi stílusától. 

TÖRTÉNET: Az eleje lassan indul be, igazán a felétől tudtam élvezni a sztorit. A vége kifejezetten tetszett és a lezárás is jól sikerült.

KARAKTEREK: Kicsit sokan voltak, főleg az elején, de a főszereplővel meg voltam elégedve. Úgy cselekedett, ahogy azt vártam volna, együtt tudtam vele érezni. A mellékszereplők között is találhattunk olyat, aki szimpatikus volt.

Pontozás 

Történet: 3/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Xavier

Amit szerettem benne: A stílus

Amit nem szerettem benne: A szerkesztés

Adatok

Kiadó:  Underground

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 250

Műfaj: Történelmi

Tovább

Agatha Christie - Egy ​marék rozs [Miss Marple 7.]

"Rex Fortescue-t, a nagystílű üzletembert senki sem szerette, sőt: sokan legszívesebben eltették volna láb alól. Olyan sokan, hogy amikor egy nap
a közutálatnak örvendő férfiú valóban mérgezés áldozata lesz, a rendőrséget a gyanúsítottak tömege valósággal megbénítja. Szerencsére azonban segítségükre siet a bájos, rózsás arcú, ősz hajú falusi vénkisasszony, Miss Marple, és így aztán mégiscsak horogra akad a valódi tettes."

Hogy találtam rá?

Szeretem Agatha könyveit és láttam, hogy megjelent ezzel az új borítóval, így kíváncsi lettem. 

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki olvasott már Agatha könyvet és szerette.

Értékelés:

Nem olvastam még ezt a történetet és a filmet sem láttam, így ötletesem sem volt, hogy milyen lehet azon kívül, amit a fülszöveg ígér. Agatha könyvei közül már olvastam jópárat és mindig kedveltem benne a csavaros fordulatokat, no meg azt, hogy bárkire gondolsz gyilkos gyanánt, valószínűleg nem ő lesz az.

Szeretem a detektívtörténeteket, engem már az első néhány oldal után lekötött a regény, hiszen nem volt elhúzva, hamar kiderült a halál és egyből belecsöppentünk a történésekbe. Rex Fortescue-nak több ellensége is volt, így nehéz volt tippelni, hogy ki is ölhette meg őt, ennek a rejtélye engem végigkísért a könyv végéig, mert nem tudtam nyugodni, hogy ki és miért ölthette meg az öreget.   

"Crump természetesen hazudik, de ez nem baj, mert ha az ember tudja valakiről, hogy hazudik, akkor az már olyan, mintha az igazat mondaná."

Csavaros történet a kezdetektől, különösen tetszett, hogy nem egy átlagos Miss Marple regénnyel volt dolgunk, hiszen az öreglány csak a végén csatlakozott a nyomozáshoz, és úgymond kisegítette azt. Élveztem, hogy mások gondolatmeneteit követhettük nyomon.

A versre elkövetett gyilkosságokat szórakoztatónak találtam, adott egy kis plusz élményt a könyvhöz. Ami kissé zavart, hogy túl sok szereplőt mutatott be az írónő, nehéz volt követnem, hogy ki kicsoda és kinek mi az alibije, picit lassabban haladtam az elején emiatt. Ennek ellenére hozta a könyv a megszokott nyomozós, gondolkozós élményt.

Volt egy tippem, hogy ki lehet a gyilkos, de hamar eltették láb alól, így hát csalódottan próbáltam összetenni a dolgokat és újra nekiálltam keresni, hogy ki a tettes. Szerencsére a végére összeállt bennem is a kép és másodjára sikerült kitalálnom, hogy ki ölte meg Rex-et. Büszke voltam magamra és egy kis plusz sikerélményt adott.

"Ma már senki sem hisz a varázslókban, senki sem hiszi, hogy a varázspálca egyetlen suhintásával békává lehet változtatni az embert. De ha azt olvassák az újságban, hogy bizonyos mirigykivonatokból készült injekcióval tudósok megváltoztatják az ember szöveteit, és egyszeriben egészen más ember lesz belőle, hát ezt mindenki azon nyomban elhiszi."

Csak amiatt kap 4 csillagot, mert az elején nehézkesen tettem össze a szereplőket, de utána már nagyon élvezhető és letehetetlen könyvvé vált.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Nekem nagyon tetszik ez az egységes illusztráció, amit ezeknél a kiadásoknál alkalmaznak. Egyszerű, mégis figyelemfelkeltő és szép. 5/5 

TÖRTÉNET: Hozza a szokásos hatást, csavaros és érdekfeszítő. 4/5 

KARAKTEREK: Érdekesek, bárkiről el tudtam képzelni, hogy gyilkos lehet. 4/5 

Könyvemlítések: Lewis Caroll - Alice csodaországban; Tennyson Alfréd - Királyidillek

Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: -

Amit szerettem benne: Krimi szálat

Amit nem szerettem benne: Az elején a sok szereplőt

Adatok

Kiadó: Helikon

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 284 

Műfaj: Krimi

Tovább

Tom Sweterlitsch - Letűnt ​világok

"Shannon ​Moss a Haditengerészeti Nyomozóiroda egyik titkos részlegének az ügynöke, aki már többször vett részt űrutazással vagy időutazással járó küldetéseken. A részleg létezéséről kevesen tudnak, alapvetően két funkciót lát el. A Mélyűr felfedezésével az expedíciók egyrészt az emberiség számára alkalmas bolygókat keresnek. A Mélyidőben történő ugrásokkal pedig lehetség
Nyugat-Pennsylvania, 1997: Shannon Mosst gyilkossághoz riasztják. Egy SEAL-kommandós brutálisan végzett a családjával, ám tinédzser lánya nincs az áldozatok között, és eltűntnek nyilvánítják. A gyilkos a USS Libra nevű űrhajó legénységének tagja volt, ami azonban a korabeli jelentések szerint sosem tért vissza a Mélyidőbe tett ugrásából. Moss saját tapasztalatból tudja, hogy az időutazás komoly mentális traumát okozhat, és arra gyanakszik, hogy a SEAL-kommandós láthatott valamit a jövőben, ami kiváltotta a cselekedetét. Moss az eltűnt lány nyomába ered, és ugrást hajt végre a Mélyidőbe. Különböző lehetséges jövőkbe utazik, hátha talál valamit, ami segít megoldani a jelenbeli ügyet. Nyomozása során azonban olyan információ birtokába jut a Terminusszal kapcsolatban, ami az egész világ jövőjét megváltoztathatja.
es jövőkbe utaznak, hogy a jelenben megoldhatatlannak bizonyuló eseteket göngyölítsenek fel. Az ugrásokkal azonban vigyázni kell: korábbi expedíciók felfedeztek egy, az ismert világ végső pusztulásával járó eseményt, a Terminust, ami egyre több lehetséges jövőben fordul elő, és az időbeli bekövetkezése minden egyes ugrással közeledik a jelenhez.
Tom Sweterlitsch hajmeresztő elképzelésekkel játszadozik ebben a fordulatos és meghökkentő regényben, ráadásul minden ötletét olyan természetességgel tárja az olvasó elé, hogy egy pillanatra sem kételkedünk bennük. De a tudományos-fantasztikus alaphelyzet ellenére a Letűnt világok egy rendkívül emberi történet a felfoghatatlan megértéséről. Igazi mestermű, amely a popkultúra olyan remekeit idézi fel, mint a Twin Peaks, az Eredet és a True Detective – A törvény nevében."

Hogy találtam rá?

Sok jót hallottam róla, és a fülszöveg nagyon megfogott engem is.


Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Minden sci-fi kedvelőnek szerintem kötelező darab.

Értékelés:

A könyvet már többen ajánlották nekem, mert a krimi-sci-fi szálat érdekesnek találták. Első kézbevételre is szimpatikus regényt tarthatunk a kezünkben. A borító teljesen visszaadja a könyv hangulatát és a műfajt, a mérete pont ideális, kényelmesen lehet tartani.

A tekintetemet legelőször a vörös, kiemelt jelenet ragadta meg, mely jól hangsúlyozza azt, hogy nem egy vidám történetet rejtenek a lapok. Engem már a fülszöveg is megvett magának, régen találkoztam ennyire különleges történettel. Kicsit nehezen tudtam elképzelni, hogy hogyan fér bele egy regénybe a horror; nyomozás és a sci-fi. Ám mind a világ, mind a történet szempontjából szerintem kivételes könyvet olvashatunk Tomtól.

Nehéz erről a könyvről írni, mert annyi minden kavarog még mindig a fejemben az olvasása után. Talán kezdeném ott, hogy már maga a cím is érdekfeszítő, azonnal megmozgatja az ember fantáziáját. Az író stílusa is kifogástalan, annak ellenére, hogy férfi, remekül tud azonosulni a női főszereplőnkkel: Shannon Mosszal, aki egy hihetetlenül erős, kitartó személyiség. Könnyedén bele tudtam élni magam a szerepébe, mert szinte él. Rengeteg dolgon kell keresztül mennie, mégis mindvégig elhivatott maradt, ezt szerettem benne a legjobban. Történhetett bármi, ő mindenből a legjobbat akarta kihozni és próbált jól cselekedni. Sajnáltam őt a szülői kapcsolata miatt, főleg a kórházi jelenet miatt; ám ettől csak még jobban szimpatikussá vált a szememben.

A könyv legnagyobb erejét a nyomozás adta. A hidegvérű gyilkolászás és kegyetlenség remekül van megírva, igazán élvezetes; az pedig csak a csúcspont, hogy ezt az író megspékelte a sci-fi szállal, és a jövőbe megyünk nyomokat keresni. Ez nem csak egy egyedi pontja a történetnek, amivel máshol nem igazán találkozhatunk, hanem fontos szál is az idősíkok miatt. Borzongató, filozofikus olvasmány; az egész regénynek van egy nyomasztó hangulata, nem fogjuk egyhamar elfelejteni ezt a történetet az olvasás után sem.

Nagyon tetszett, ahogy ki volt alakítva a lehetséges időkben való létezés, az, ahogy kapcsolatban van a jelennel. A Terminus ijesztő és egyben fantasztikus is, olvastam volna róla még többet. A hitelességével -amit Tom valószínűleg számos kutatómunkával dolgozott ki-, és a logikával egy letehetetlen könyvet kapunk, szinte észre sem vesszük, hogy több száz oldalon keresztül rágtuk magunkat (és a körmünket is). Kedvelhetővé tette még az egészet a humor is, amit néhol elszórt nekünk az író (pl. a jövőben az utalások sorozatokra, eseményekre).

Amit még ki kell emelnem a könyvből, azok a hasonlatok. Sok idézetet kiírhatnék, ami megfogott, talán mégis ez került hozzám a legközelebb:

"Megkönnyebbültem, hogy közeledik az utazásom vége, de az érkezések különböznek az indulásoktól, nincs meg bennük az otthon megpillantásának öröme a hosszú távollét után; a jövő Földjeivel inkább olyan érzés találkozni, mintha az ember belenézne egy tükörbe, és valaki másnak az arcát látná benne."

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a krimi vagy a sci-fi könyveket, nem fog csalódni az olvasó. Számomra egy felejthetetlen élmény volt. Tom egy olyan világba varázsol el minket, ahol ezek a műfajok szépen megjelennek és emlékezetes pillanatokat nyújtanak. Plusz pont az írónak amiatt, hogy Moss kedvenc sorozata az X-akták (az enyém is)!

Köszönöm a példányt a kiadónak! Hatalmas élmény volt, biztosan újraolvasom!

BORÍTÓ: Szép munka, tökéletesen illik a könyvhöz. A kedvencem a vörös rész, ahol a könyv egyik fontos jelenetét láthatjuk. 5/5 

TÖRTÉNET: Nem találtam benne semmi kivetnivalót, mindvégig érdekes és izgalmas. A műfajok keveredése sem okozott gondot, sőt, remekül illeszkedtek egymáshoz. Újraolvasás lesz! 5/5

KARAKTEREK: Rég szerettem már meg ennyire főszereplőt, abszolút semmi bajom nem volt vele. Kedvelhető és vele együtt tudunk izgulni. Annak ellenére, hogy nem rajtuk van a hangsúly, jól megírt szereplőkkel találkozhatunk. 5/5


Könyvemlítések: A Fekete paripa; Időcsavar

Pontozás 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Moss

Amit szerettem benne: Történet

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó:  Agave

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 352

Műfaj: Sci-fi, horror, krimi

Tovább

Dacre Stoker · J. D. Barker - Dracul

A ​Drakula hivatalos előzménye, amelyet a klasszikus regény szerzőjétől hátramaradt feljegyzések és szövegek inspiráltak.

"1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel, szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt, aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő, különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből. Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza, hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen véget ért, valójában csak most kezdődik.
A Dracul egy kitalált történet, amely Bram Stokerről és a testvéreiről szól, akik egy sötét lény nyomába erednek. A vadászat Írországban kezdődik, a gyermekkori otthonukban, azután a testvérek bejárják Európát, és végül sor kerül az emlékezetes, végső találkozásra. A Dracul valóságos és kitalált szereplőkkel dolgozik, és új megvilágításba helyezi a világirodalom legfélelmetesebb és legmaradandóbb történetét."

Hogy találtam rá?

Szeretem a vámpíros történeteket és le kellett rá csapnom.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a régi, klasszikus vámpíros könyveket.

Értékelés:

Régen olvastam már vámpíros könyvet, de ez a műfaj az egyik kedvenceim közé tartozik, így amikor megláttam ezt a könyvet rögtön el akartam olvasni. 

Első kézbevételre egy nagyon szép munkát láthatunk, mind a borító és a belív terén is. A könyv eléggé vastag, bő 500 oldal, így egy hosszabb olvasmányra számíthat az olvasó. A papír kellemes tapintású, jó volt lapozgatni.

A Dracula történetét már rengetegen feldolgozták ilyen-olyan formában, és még így is sok titkot rejteget az eredete. Bram Stoker jegyzeteinek alapján készült el ez a könyv, és az írók megpróbálták a legjobbat kihozni belőle, a könyv hátuljában az ezt igazoló fotókat és eredeti feljegyezések is megtalálhatjuk. Az egész regényt átjárja a gótikus hangulat, helyszíneknek pedig az akkori korhoz passzoló (1800-as évek) elemeit használják: romos kastélyok; temetők; boncterem. Így hamar látszik, hogy egy horror, thriller könyvhöz mindent megtalálunk benne, amire szükségünk van.

A történet viszonylag lassan indul be az elején, ám tetszett, hogy két idősíkon keresztül ismerjük meg. Bram gyerekkora és a felnőttkor között váltakozik a cselekmény. Ám nemcsak Bram életébe nyerhetünk betekintést, hanem a testvérei gondolataiba is beleláthatunk, az írók több szereplő szemszögéből mutatják be a történetet. A sztori a kezdeti lassúság ellenére igencsak felpörög a végére és letehetetlenné válik. Az elején nehezebben tudtam vele haladni, így 3 hétig tartott az olvasása, bár ebben az is közrejátszott, hogy hosszú.

Bram beteges gyermek, aki a házat elhagyni sem tudja, felnőttként azonban erős és talpraesett. Nekem ez a karakterváltozás tetszett, főleg, ahogy kiderül, hogy lett ilyen. Ellen dadus érdekes és különleges szereplő volt a könyv elejétől a végéig. A története nagyon megfogott, alig vártam azokat a részeket, amik róla szóltak. Mindig meg tudott lepni, imádtam, hogy Bram testvére, Matilda művészlélek volt, és az ahogy Ellen dadusról készítette a rajzokat, valami zseniális pluszt adott az egész könyvnek. Volt egy különleges hangulata tőle. Thornleyt az első percekben annyira nem kedveltem meg, ezzel szemben a végére szimpatikusabbá vált, amiatt, ahogy a felesége iránt érzett. Aki még kiemelkedő karaktere volt a regénynek és szerintem még említésre méltó az mindenképpen a magyar származású Vámbéry.

"Mozdulatlanná dermedtem, és felpillantottam a vészjósló kastélyra. A viharvert köveket vastagon benőtte a borostyán meg a moha. Résnyire húzott szemmel összpontosítottam: apró hangyákat láttam a köveken mászkálni. Ahhoz képest, hogy milyen hideg volt, természetellenesen élénknek mutatkoztak. Ide-oda szaladgáltak valamiféle célból, amelyet kizárólag ők ismertek. Pókokat is láttam. Több száz volt belőlük, lázasan szőtték komisz hálóikat a borostyán levelei között abban a reményben, hogy legyet fognak. Tudtam, hogy ezeket a dolgokat csak én látom. Matilda mellettem állt, reszketett a hidegtől, és a kastély sötét ablakait bámulta."

Az írók stílusa szerintem több, mint rendben volt. Szépek és kidolgozottak a leíró részek, nem túl hosszúak, pont kellemes olvasni őket. A boncteremben; temetőkben és az elhagyatott kastélyban játszódó jelenetek igazán borzongatóra sikeredtek. A régi, klasszikus vámpíros történetek érzéseit kellőképpen visszaadja a regény. Ha valaki hasonlóra vágyik, akkor a Dracul ideális lehet a számára. Ajánlom azoknak, akik el szeretnének merülni egy olyan regényben, ahol a vámpírok még koporsókban aludtak, alakot változtattak és emberek után vadásztak.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Engem elsőre megfogott, kellőképpen ijesztő, a színvilág illik a műfajhoz, nincs túlzsúfolva. Szép munka.

TÖRTÉNET: Az elején kicsit lassan indult be a tényleges történet, nem volt túl ijesztő, ám annál inkább izgalmas. 

KARAKTEREK: Elen volt a legérdekesebb és a legszimpatikusabb számomra, viszont a többiek sem voltak elhanyagolva. Együtt lehet velük érezni, és mindenki más és más jellem. 

Könyvemlítések: Marmion - 361. oldal

Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Ellen dadus

Amit szerettem benne: A stílus, történet

Amit nem szerettem benne: Kicsit lassan indul be

Adatok

Kiadó:  Agave

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 506

Műfaj: Horror

Tovább

M. Kácsor Zoltán - Acsargó-mocsarak [Zabaszauruszok 3.]

"Leiszút Feliszút bajban van. Szerencsére régi barátai, a Zabaszauruszok első két kötetéből már jól ismert Rilex, Barmol és Kunyi azonnal a segítségére sietnek, és nekivágnak a veszedelmes útnak, hogy kiderítsék, hogyan csendesíthetik le a Csendetlen-óceánt…

…csakhogy az Acsargó-mocsarakban lakó rettenetes Dragalád kémei eközben kelepcébe csalják a jóhiszemű sárkányt, Káró nem hagy fel a gonoszkodással, Fogkopácsnak pedig szörnyűséges titok jut a tudomására…

A számtalan izgalmas kaland közben pedig hol itt, hol ott bukkan fel három titokzatos büdösmadár. Vigyázat, orrokat befogni!"

Hogy találtam rá?

Olvastam az előző részeket és imádom a sorozatot.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a dinókat.

Értékelés:

Ez a sorozat határozottan az egyik kedvenc gyerekkönyvem közé került be. Könnyedségével és játékosságával hamar a gyerekek szívébe férkőzik és nehéz onnan eltüntetni. Emiatt is vágtam bele az új részbe, és az elolvasása után ugyanúgy várom a következő részt.

Már első látásra is egy aranyos, izgalmasnak tűnő könyvecskét foghatunk a kezünkbe. Az illusztráció tökéletes összhangban van a címmel és a sorozat többi részével is. Kellemes a könyv tapintása és a beépített könyvjelző is segít nekünk abban, hogy hamar megtaláljuk, hogy hol hagytuk abba (már ha le tudjuk tenni). 

"Csakhogy azóta sokkal hatalmasabb, veszedelmesebb, és főként büdösebb szörnyetegek vetődtek felénk..."

A történet ott folytatódik tovább, ahol az előző véget ért. Kunyit szinte istenségnek tartják, Leiszút Feliszút pedig az aranyai megvédésével foglalatoskodik. A három jó barátnak újabb nehézségekkel kell megküzdeniük: büdösmadarak garázdálkodnak a környéken. Régi pajtásaik ismét segítségre szorulnak.

A regényt nehéz letenni, olvashatóságát az is megerősíti, hogy két szálon fut. A három barát és Feliszút Leiszút szemszögéből is láthatjuk a történetet,  a váltott szemszög miatt jobban emelkedik az izgalom és a feszültség. Új szereplőkkel is találkozhatunk ebben a részben is, ami nekem pl. hatalmas örömet adott, mert az egyikőjüket nagyon megkedveltem.

"Majd sohanapján kiskedden, amikor úgysincsen kedvem! Meg oszladozó békát nyúzó pénteken!"

A humor semmit sem változott, könnyen jön és a gyerekek számára egyszerűen megjegyezhetőek a mondatok, így nem csodálkoznék, ha egy kisgyerek az elolvasás/felolvasás után úgy kezdene el beszélni, ahogy a szereplők teszik azt. A csodaszép rajzokkal megáldott könyv pedig biztosan fenntartja az érdeklődést a gyerekek számára, így jó néhány órára kikapcsolódást tud nyújtani kisebbeknek-nagyobbaknak egyaránt.

Rettentően hangulatos az egész és iszonyat szerethető, még egy felnőtt ember számára is. A karakterek nagyon közel kerülnek hozzánk és velük tudunk izgulni a végsőkig, a legnagyobb kaland pedig még ezután érkezik meg hozzánk...várom a folytatást!

Ajánlom mindenkinek, aki már olvasta a korábbi két kötetet; illetve figyelmébe ajánlom még azoknak a szülőknek, akik egy eseménydús; vicces és emlékezetes könyvet szeretnének ajándékozni. A zabaszauruszok tökéletes választás erre.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Egyszerűen csodálatos, gyönyörű az illusztráció. A cím és a rajz is tökéletesen passzolnak egymáshoz. 5/5
 
TÖRTÉNET: Ugyanolyan aranyos, mint az előző két kötet. Eseménydús, humoros és imádják a gyerekek. 5/5

KARAKTEREK: A főszereplők semmit nem változtak, Kunyi viszi a humort a többiek pedig továbbra is kedvesek, szerethetőek.  5/5

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Barmol, Kunyi

Amit szerettem benne: Alapötlet, humor

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 224

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

Tovább

Jessica Townsend - Csudamíves [Nevermoor 2.]

"Morrigan ​Crow legyőzte a halálos átkot, kiállta a veszélyes próbákat, és felvételt nyert a rejtélyes Csudálatos Társaságba, a titokzatos Nevermoor azonban még számtalan felfedeznivalót tartogat
számára. Ám hamar rá kell jönnie, hogy nem minden varázslat a jót szolgálja.

Morrigan a Társaság új tagjaként azt reméli, hogy végre igazi családra és barátokra lel. Csudákra számít, kalandokra és felfedezésekre, de kiderül, hogy a Társaság egyetlen dologgal akarja megismertetni: a Csudamívesek által elkövetett rémtettekkel. Ráadásul valaki zsarolja a társait…
És ami a legrosszabb: az emberek sorra tűnnek el. Nevermoor fantasztikus városát, amely valaha a mágia biztonságos szigete volt, most félelem és gyanakvás fojtogatja…
A világhírű sorozat első kötete, a Nevermoor: Morrigan Crow négy próbája című ifjúsági regény 2017-es megjelenése óta szinte az egész könyvszakmát lázban tartja. Nem véletlen, hiszen sokak szerint a Harry Potter-könyvek méltó utódja született meg. A regény alig egy év alatt tömérdek díjat zsebelt be, 33 nyelvre fordítják le, a 9 részesre tervezett könyvsorozatból pedig a 20th Century Fox filmet is készít."

Hogy találtam rá?

Molyon láttam, hogy sikeres és már olvastam az előző részt.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a mágiát.

Értékelés:

A tél jegyesei után ez volt a következő könyv, amit nagyon vártam. Az előző részben megfogott a világ és a történet. Morrigan egy aranyos; nem sablonos; szerethető karakter, így hamar sokak kedvence lett ez a sorozat. A Harry Potter könyvekhez tudnám egy picit most én is hasonlítani ezt a részt (az előzőben kevésbé éreztem), de leginkább csak a tanulós/utazós jelenet miatt. Ám ez egyáltalán nem zavaró, mivel a két történet azért teljesen más, de látszik, hogy az írót befolyásolta Rowling sorozata.

"Hawthorne karja lendült a magasba.

- Kaphatunk köpenyt is, kisasszony?"

Ez a kötet tele van varázslattal és különlegességgel, nem utolsó sorban pedig izgalommal. Már rögtön az eleje is pörgősen kezdődik, nincs unalmas felvezetés, minden perce élvezet. Nagyon szerettem, hogy az egész világról és a karakterekről is többet tudhatunk meg, hiszen ezek fontos elemek egy sorozatban, ha nem kedveljük legalább az egyiket, akkor nem is igazán haladunk tovább. Itt viszont az író mindkét dologgal remekül teljesít, a régi karaktereket szépen bővíti és az új szereplők is érdekesek. Rengeteg olyan apróságot is megtudunk Nevermoorról, amitől még inkább megszeretjük, és láthatóvá válik, hogy foglalkoztak a világ felépítésével.  

Fontos még megjegyezni azt is, hogy az író tökéletesen odafigyel arra, hogy a főszereplő negatív és pozitív élményei rendszeresen váltakozzanak. Morrigan alapvetően egy rossz háttérrel rendelkező lány, és ez az iskolában is meg fog mutatkozni. Együtt tudunk vele érezni és izgulni érte, jó az összhang a vidám és a szomorú jelenetek között. Miss Cheery nekem az első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt, tök aranyos, de tényleg. Nagyon. Szeretnék én is magamnak ilyen kalauzt. Lambeth pedig a maga különc viselkedésével hamar belopta magát a szívembe, főleg, hogy a többiek szerint még ijesztő is.

"A bonbonos fánkot meg kell kóstolnod - mutatott egy standra, ahol meleg fánkot árultak, amibe lila szilvadzsemet töltöttek, és fahéjas cukorba forgatták. - És a sörbetrózsákat. A palacsintát felejtsd el, túl van értékelve."

Minél tovább jutunk a történetben, annál inkább belebonyolódunk az eseményekbe és ettől válik gyorsan olvashatóvá a regény. Míg az első rész leginkább arról szólt, hogy Morrigan be tud-e kerülni ebbe a társaságba, addig a második kötet csak azt boncolgatja, hogy Morrigannak mivel kell megküzdenie, ha el szeretné magát fogadtatni ebben a különös világban. Illetve miért nem engedik őt rendesen tanulni, ahogy a többieket és mik ezek a különös eltűnések? Ezekre a kérdésekre kaphatunk választ, ha elolvassuk a második részt.

Negatívnak talán annyit tudnék felhozni, hogy az első kötetben és ebben is Jupiter keveset foglalkozik a lánnyal, viszont az azért átjön, hogy szereti és vigyáz rá, már-már lányaként. Azonban egy kicsit szemet tud szúrni, hogy ide-oda járkál, és nincs mindig jelen. 

Ajánlom mindenkinek, aki olvasta az elsőt! Ja és igen! Valószínűleg az író nagyon édesszájú lehet, mivel a könyvben rengeteg édességet említ...huh meg is kívánja az ember.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ:  Egyszerű, de tetszik, hogy nagyon hasonlít az előzőre, és így tökéletesen látszik, hogy egy sorozathoz tartozik. 4/5
 
TÖRTÉNET:  Pörgősebbre sikeredett, mint az előző rész, pedig már azt is nagyon szerettem. Több mindent megtudunk a világról, és sok csudával találkozhatunk benne. 5/5

KARAKTEREK: Jobban megismerhettük őket ebben a kötetben, így könnyebb volt megszeretni az egyes szereplőket. Kifejezetten tetszett, ahogy egy-két szereplőről nem tudtad eldönteni, hogy hová tennéd a jók és rosszak skáláján. 4/5

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Ezra Squall, Lambeth

Amit szerettem benne: Alapötlet és a története

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 420

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

 

Tovább

Leda D'Rasi - Kezdetek ​és sorsdöntő évek [Boszorkánydinasztia 0.]

"A ​boszorkányok köztünk élnek, ezt tudjuk jól. Van azonban számos kérdés, ami megválaszolásra vár. Pontosan mióta vannak jelen a történelemben? Hogyan alakult meg a Dinasztia? Miért döntöttek úgy az Égiek, hogy különleges erőt adnak halandóként született asszonyok kezébe? És ha már itt
tartunk: egyáltalán kik azok az Égiek?

A Boszorkánydinasztia előzménytörténete ezekre a kérdésekre ad választ, régmúlt korok és híres történelmi helyszínek során át kalauzolva az olvasót. Végigéljük a boszorkányok kalandjait, mintha mi magunk is közéjük tartoznánk. Megismerjük Unát, az elsőszülött boszorkányt, akit vezérsége nehéz helyzetek elé állít.
Az is kiderül, hogy a sokak által kedvelt, szabad szájú holdboszorka, Luna, kitől örökölte habókos természetét, és mióta nagy hódolója az „erősebb” nemnek. Nem mindennapi barátság az övék, melyet istenek kötöttek sok ezer évvel ezelőtt, és az idők viharát kiállva szilárdan tart is, mind a mai napig.
De vajon hogyan kezdődött? Íme a válasz!
A Boszorkánydinasztia sorozat írónője fellebbenti a fátylat a régmúltról, és elvezeti olvasóit a boszorkányok történelmének fényesebb, és olykor sötétebb korszakába… oda, ahol minden elkezdődött…"

Hogy találtam rá?

Olvastam a többi kötetet is az írónőtől.

Saját példány? Dedikált?

Saját, dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki olvasta az előző részeket.

Értékelés:

A könyv tökéletesen passzol a többi részhez. Szimpatikus; jó ötlet volt, hogy az írónő kerüljön rá a borítóra, ezzel is mutatva, hogy hol kezdődött minden. Ahogy azt a címe is mutatja, a könyv a Boszorkánydinasztia kezdetét meséli el az olvasóknak. Megtudhatjuk, hogy hogyan alakult meg a Dinasztia, hogyan találkozott Una és Luna Fairyvel, milyen kalandokban vettek részt életük során.

Az első gondolatom a könyvről, amit kiemelnék, az az lenne, hogy örültem, hogy kicsit megszakadt a romantikusabb szál, kifejezetten érdekes volt, hogy az előtörténetbe is betekinthettünk, amolyan megszakító rész ez, ami teljesen jó, ha előjön ilyen hosszú sorozatnál. Nem bántam, hogy eddig ennyire mélyen nem ismerhettük őket.

"Una lassan közelebb osont a bozótoshoz. A mozgolódás egyre erősebb lett, tisztán látszott, hogy remegnek az ágak-levelek. Valami van ott!"

A Luna-Una páros baromi jó volt...főleg, hogy Una komolyabb karakter, és így megvolt a humoros hangulata az egész regénynek. Szerettem a civakodást, és Luna őszinte elszólásait. Yasmina története érdekelt leginkább, hamar azonosulni tudtam vele és érdekessé vált a szememben.

Az írónő stílusa még mindig kellemes, könnyedén olvasható, hamar végig lehet olvasni a regényt, mert nehéz megszakítani az olvasást. Szeretem a humorát. Külön plusz pont volt nálam az, ahogy Una és Luna megtudták, hogy kicsodák, annak ellenére, hogy a könyv eleje picit lassabb volt, ezek a részek is nagyon izgalmasra sikerültek.

A világfelépítésről még mindig kicsit többet szeretnék megtudni, kedvelem az ilyen elrejtett dolgokat a regényekben, amik sokkal jobban segítenek megérteni, hogy hogyan élnek a szereplőink az adott helyen. 

"Megkeményítette hát a szívét, és hangtalanul, mint ahogy a köd száll alá, lesétált a fennsíkról. Lábai szinte nem is érintették a talajt, ahogy lefelé tartott a meredek parton. Jótékonyan takaró párától körülvéve tényleg úgy mozgott az éjszakában, mint egy földre szállt felhőtakaró. Minden lépés nehéz volt, és minél közelebb ért a helyhez, ahová tartott, annál inkább nem akart lépni." 

Negatívnak igazából annyit tudnék csak mondani, hogy az elején kicsit vontatott volt, lassan indultak be az igaz események, de aztán egy remek regényt kaphattunk cserébe. Akik olvasták a többi könyvet semmiképp se hagyják ki! Ajánlom minden fantasyimádónak és azoknak, akik már találkoztak a többi résszel. 

BORÍTÓ: Szerintem találó lett, szépek a színei és passzol a sorozatba. Plusz pont, hogy az írónő került rá. 

TÖRTÉNET: Lassan indul be a cselekmény, viszont cserébe izgalmas és érdekes történetet kaphattunk. 

KARAKTEREK: Yasmina kifejezetten tetszett, róla többet olvastam volna. Luna hozza a szokásos formáját, amitől sokak kedvence lett/lesz. A régi karakterek hűek a többi könyvhöz, nem térnek el a szerepüktől.

Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Fairy, Yasmina

Amit szerettem benne: Karakterek és a világ

Amit nem szerettem benne: Lassan indul be a történet

Adatok

Kiadó: Mogul

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 270

Műfaj: Fantasy

Tovább

M. Kácsor Zoltán - Sárkánytörvény (Zabaszauruszok 2.)

"A Zabaszauruszok első kötetéből ismert három jó barát sikeresen elérte célját: Rilex, a tirex kitanulta a fogorvos szakma csínját-bínját, Kunyi bármikor degeszre tömheti a hasát, Barmol, a raptor pedig kedvére villoghat vadonatúj fogsorával. Csakhogy…
…a postás egy nap titokzatos levelet hoz Leiszút Feliszúttól. Kunyi, akit valójában Káró, a varjú csal kelepcébe, gyanútlanul útra kel, hogy meglátogassa a selypítős sárkányt, akit olyan csúful meglopott. Rilex és Barmol azonban megérzik a veszélyt, és a keselyű után indulnának…
…ám ekkor egy hatalmas, tűzokádó árnyék vetül Dínómdánomra, és azt mennydörgi: Háromig számolok…!"

Sorozat: Zabaszauruszok második része

Hogy találtam rá?

Olvastam az első részt és nagyon imádtam.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de sajnos nem dedikált. :(

Kiknek ajánlom?

Gyermekded lelkű felnőtteknek és a gyerekeknek. Leginkább 6-14 éves korig.

Értékelés:

Az első rész kellemes élményt nyújtott, ezért kíváncsian vártam a következőt. Meglepő módon nem egy különálló történet lett, hanem az előző rész folytatása. Azt gondoltam, hogy biztosan egy sárkányokról szóló új történet lesz, de onnan követhetjük nyomon a kis barátaink életét, ahol abbahagytuk.

A szereplők semmit nem változtak, Kunyi ugyanolyan szeleburdi, mint az első részben, jó kis kalamajkát okoz a többieknek és saját magának is azzal, hogy öntörvényű és nem gondolkozik előre. Rilex fogorvosi kötelességének tesz eleget, Barmol pedig csodálatos hangjával - újonnan szerzett fogai segítségével-, kápráztatja el a dinoszaurusz előkelőségeket. Leiszút Feliszút pedig a nagy becsben tartott aranyait számolgatja.

Rilexet azonban roppantul zavarja, hogy Kunyi csak lustálkodik és nem csinál semmit, ezért egy trükkel ráveszi, hogy útnak induljon és itt kezdődik el az igazi kaland. Történet szempontjából ismét egy kedves; vicces és imádni való sztorit kaptunk. A barátok összetartanak, ahogy azt illik; és segítik egymást jóban-rosszban. Egy pillanatra sem maradnak egyedül, megpróbálnak megoldani minden apró problémát, a kis Káró pedig rendszeresen keresztbe tesz nekik.

"Te Kunyi! Nem tapasztottál a szájpadlásomhoz valamit?"

Tökéletes mese a barátságról, a becsületről és arról, hogy hogyan ismerjük el, ha hibázunk és miként javítsuk ki azt. Nincs túlságosan sok szereplő, ezért könnyedén tudják követni az eseményeket a kicsik is, a részletek nem bonyolultak és humorból sincs hiány. Emiatt igazán szerethetővé válhat már az elején is a mese. Egy-két helyen a beszédhibás selypítés és Barmol "udvari" szóhasználata kissé zavaró volt, mert nehezebben tudtam olvasni a sorokat még én is. Néha vissza kellett olvasnom a mondatot, hogy megértsem, mit is akartak ott mondani. Ennek ellenére a könyv hibátlan, ez csupán egy apró dolog, ami negatív lehet.

Számomra szimpatikus, hogy több részre bontotta fel az író a regényt, hiszen egy gyerekkönyvnek hosszú lett volna egyben (ha ugyan csak ennyi rész lesz belőle, én nem bánnám, ha végül többet sikerülni írni), az illusztrációk nagyszerűen feldobják és a három kötet szépen mutat a gyerekpolcon. A világban sok a lehetőség, ezért el tudom képzelni, hogy később egy különálló történetet is penderít nekünk az író.

Csak ajánlani tudom, mert egy gyerek számára szerintem felejthetetlen élményt nyújtanak a karakterek és a történet egyaránt.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Kedves, színes és aranyos. A gyerekek rögtön megszeretik, a műfaj egyértelmű. Tökéletesen passzol az előző részhez. Imádom, hogy ugyanazt a betűtípust és motívumot alkalmazzák a sorozatnál. 5/5

TÖRTÉNET: Ugyanolyan szerethető és cuki volt, mint az előző rész, méltó folytatás. Azt gondoltam, hogy különálló történet lesz, de meglepett és nagyon tetszett, hogy onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. 5/5

KARAKTEREK: Senki nem változott meg, az író tökéletesen megalkotta a szereplőket és tartotta is végig magát a személyiségükhöz. Szerethetőek és humorosak egytől-egyig. 5/5

Pontozás 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Barmol, Kunyi

Amit szerettem benne: A történetet, rajzokat 

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 204

Műfaj: Meseregény

Tovább

Agatha Christie - A ferde ház

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy, szerető, bár kissé zűrzavaros család. A Leonidesek boldogan éltek kis, ferde házukban… Egészen addig, míg a családfő, a milliomos Aristide meg nem halt. Valaki a családból inzulin helyett mérget tett a fecskendőjébe.

Ki a gyilkos, és miért ölt? Szerelemből, pénzvágyból vagy tán bosszúból? A rejtély nyomába eredő fiatalember indítóoka legalább világos: Sophia, az áldozat legidősebb unokája addig nem hajlandó kitűzni esküvőjük napját, míg ki nem derül az igazság…"

Hogy találtam rá?

Szeretem az írónőt, és felkeltette a figyelmemet a történet.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a krimiket, vagy az írónő könyveit. Illetve ajánlom még figyelemébe azoknak, akik egy rejtélyes, gondolkozásra sarkalló könyvet szeretnének olvasni.

Értékelés:

Első ránézésre is szerethető már a könyvecske, tetszik ennek a sorozatnak a formatervezésre, az, hogy kicsi, barátságos méret. Könnyű tartani és lapozni, kellemes az oldalak tapintása és nem kenődik el rajta a tinta. Az írónő neve - ha nem ismerik -, egy picit nehezen olvasható, de ettől függetlenül passzol a könyv stílusához.

Az előtörténet, melyet pár oldal után megismerhetjük egyszerű: adott nekünk egy férfi és egy nő, akik szeretik egymást és hosszas várakozás után végre összeházasodhatnának, ha a hölgy családjában nem történne gyilkosság. A céljuk az, hogy megtalálják ki a gyilkos és békében egybe tudjanak kelni.

A történetet Charles szemszögéből olvashatjuk, E/1 személyben. Ettől közelebb érezzük magunkhoz az eseményeket és könnyebben bele tudjuk élni magunkat a nyomozásba. Charles mindvégig próbált kívülállóként gondolkodni, senkiről nem vont le hirtelen következtetéseket és legfőképpen senkit nem ítélt el. Nem fogta a szerelme pártját, a saját gondolatait és megérzéseit használta fel a könyv során, hogy közelebb tudjon jutni a gyilkoshoz. Tetszett, hogy egy szintén kívülálló ember segítségét, tanácsát kérte az ügyben: az apjáét.

"– És különben se vagyok oda Sherlock Holmesért. Rém ódivatú. Hintón furikáznak."

A Leonides család tagjai érdekesek voltak, és mindenkiről el tudtuk volna képzelni a gyilkosságot, hiszen a nagy vagyon érdekében bárkinek szándékában állhatott volna végezni az öregemberrel. Agatha a legapróbb információkat árulja el egy-egy szereplőről. pl: Nagyon tetszett az a rész, ahol Charles megfigyeli az embereket és megállapítja, hogy egy olyan ember, aki a másikra néz, majd gyorsan el, az félszeg, becsületes embernek számíthat. Egy-két ilyen jellemvonásból már be tudtuk azonosítani, hogy ki milyen ember lehet, ami adott egy kis segítséget.

A nyomozás alaposan fel van vezetve, mindig egyre többet tudunk meg, de soha nem jutunk közelebb ahhoz a személyhez, aki elkövette. Az olvasó maga is úgy hiheti, hogy a nyomozók végig rossz úton járnak, és sokkal körültekintőbbnek kellene lenniük, hogy elkapják a tettest. Akárcsak minden jó krimiben, itt is a félrevezetés tökéletesen kidolgozott, mégis, ha valaki ügyesebb azonnal rájönne, hogy kire lehetne gyanakodni. 

Charles nekem egy kicsit érzéketlennek tűnt az eseményekkel szemben, noha jó volt az, hogy senkivel nem volt elítélő, mégis hiányoltam azt, hogy legyen egy elképzelése arról, hogy ki lehetett az elkövető. Hiányzott az, hogy gyanakodjon valakire. 

Aristide-ről olvastam volna többet, hogy milyen ember lehetett, egy-két helyen voltak elszórva róla infók, de keveselltem. El tudtam volna képzelni, ahogy a szereplők mesélnek többet róla, és jobban megismerjük a kapcsolatot a család és a halott között.  

Sophiával kapcsolatban mindvégig az volt az érzésem, hogy titkol valamit, és biztosan ő vezet majd el minket a gyilkoshoz. Annyira homályos és kevés dolgot osztott meg a nyomozónkkal, hogy szinte biztos benne az olvasó, hogy valamit rejteget.

"A könyveihez menekült, minél távolabb a való élettől… Azt hiszem, szenvedett… a gyerekek nagyon tudnak szenvedni…"

Számomra izgalmas élményt tudott nyújtani és a végén meglepett, ilyen befejezésre én sem számítottam. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. A könyvből film is készült, amit az elolvasása után érdemes megnézni, hogy teljessé tegyük az élményt! Jó szórakozást!

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Illeszkedik a többi kötethez, tetszik, hogy ennyire letisztult és egyszerű. A stílus nagyon jól érezhető belőle, további pozitívuma még, hogy felettébb kedvezően hat ez a kisebb méret. 5/5

TÖRTÉNET: Egy-két oldalas felvezető után már rögtön belevágunk a nyomozásba és az eseményekbe. Egészen a végkifejletig nem lehet tudni, hogy ki követte el a gyilkosságot, így sok esélyt ad az írónő arra, hogy törjük a fejünket. Engem meglepett. 5/5

KARAKTEREK: Nem különösebben fogunk megszeretni senkit sem, mert több karakter is színre lép a könyv során, és nem átfogóan ismerkedünk meg velük, de mindegyik külön egyéniség, még ha csak pár percre is találkozunk velük. Vannak negatív és pozitív személyiségjegyeik, így még nehezebb megtippelni, hogy ki lehet a gyilkos. 4/5

Pontozás 

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Nem lett különösebben kedvencem senki

Amit szerettem benne: A történet

Amit nem szerettem benne: Charles kicsit érzéketlen volt nekem

Adatok

Kiadó: Helikon

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 270

Műfaj: Krimi

Tovább