Christelle Dabos - Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban [A tükörjáró 2.]

"2017 egyik legnagyobb ifjúsági könyvsikere, A tél jegyesei végre folytatódik! A Tükörjáró-sorozat második részében a Sark kegyetlen világába száműzött Ophélie hirtelen az érdeklődés középpontjába kerül. Nemcsak különleges képességeire derült fény, hanem arra is, mekkora fenyegetést jelent ellenségei számára. Nincs más választása, minthogy saját maga leplezze le az udvari intrikákat. Ebben a különösen veszélyes helyzetben pedig csak titokzatos vőlegényére, Thornra számíthat. Eközben rejtélyes eltűnések tartják izgalomban az udvart, Ophélie pedig hirtelen egy nyomozás kellős közepébe csöppen, amelynek végén talán megtalálhatja az igazságot a Délibábosok keltette
illúziók mögött." 

Hogy találtam rá? 

Olvastam az első részt, és a tavalyi évben a kedvenc könyvem lett.

Saját példány? Dedikált?

Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

A könyv elnyerte nálam a 6-os csillagozást, ami a maximum fölötti! 

Mindenképpen azoknak ajánlom, akik olvasták az első részt, ezt is imádni fogják! Akik pedig még nem olvasták az első részt, azok kezdjenek neki, ha lehet akkor azonnal! 

Értékelés:

Ennek a kötetnek az első része volt számomra a legjobb könyv már hosszú-hosszú ideje (a Harry Potter köteteket óta), és gyakorlatilag számoltam vissza a napokat, amikor végre megjelenik a következő része. Akkora erő és olyan sok egyedi elem szerepel ebben a világban, hogy nehéz ellenállni neki. Sokkal vastagabbra sikeredett ez a kötet, mint az előző, és reméltem, hogy ugyanolyan hatást fog kelteni bennem, azonnal nekiláttam az olvasásnak, ahogy a kezembe került.

Szerintem az egyetlen hátránya a könyvnek az, hogy nehéz tartani, annyira vaskos. Néha meg is fájdult a kezem, ahogy olvastam a sorokat, egyébként kívül-belül tökéletes, és ez nem túlzás.

A főszereplőnk Ophélie még mindig ugyanaz a szerethető karakter, akinek megismertük. Kissé ügyetlen, hétköznapi lány - leszámítva a képességeit -, aki nem feltűnően szép, mégis rengeteg ember figyelmét magára vonja azzal, hogy bekerült a Sark világába. Ezért is lett különleges a számomra: nem olyan szép, mint minden hősnő, nem áll ki magáért és nem ért semmihez. Thorn a vőlegénye, aki meglehetősen mogorva alak parancsokat osztogat neki és annak ellenére, hogy a lányt veszélyek fenyegetik minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy megvédje és életben tartsa. A  régi szereplők közül senki nem lett elfelejtve, mindenki feltűnik kisebb-nagyobb időszakokra, és ez nagyon-nagyon szimpatikus volt, mert rengetegen felejtenek ki mellékszereplőket a következő részekből.

"Elölnézetből Thorn maga volt a kimértség és érzéketlenség megtestesült szobra, hosszú, hegyes orrát olyan magasan hordta, ahová az emberiség kis bajai látszólag nem érhettek fel. A háta mögött azonban ideges ujjaival ütemesen dobolt a másik keze csuklóján."

Volt az egész könyvnek egy kellemes, magával ragadó hangulata, amitől teljesen beleéled magad az eseményekbe, szinte ott élsz Te is a Sarkon és látod magad előtt a szereplőket (itt külön meg is dicsérném a fordítót, mert remek munkát végzett). Ritkán fordul elő velem, de ennél a sorozatnál mindig az van, hogy nem azt várom mikor lesz vége, mikor tudom meg, hogy mi-miért történik, hanem végig azon agyaltam amikor kézbe vettem, hogy "úristen, ezzel mindjárt végzek, és akkor mi lesz velem?!". Három nap alatt elolvastam. Valahol ez egy nagyon jó, mégis fájdalmas érzés.

Nehéz a történetről spoiler mentesen írni, mert annyi minden történik benne és rengeteg az ok-okozati dolog is. Azt hittem, hogy nagy titkok fognak itt kiderülni, de mindig több és több meglepetés ért, egyre jobban megismertem az írónő egyedi világát, miközben szurkoltam azért, hogy a szereplőim végre kimondják és rájöjjenek, hogy mit gondolnak. A két főszereplőnk kapcsolata zseniális köröket jár le, régen olvastam hasonlót. Mindeközben nem feledkezünk meg azokról a dolgokról, amik a többiekkel történnek, ha egyszer valami fel lett vezetve, akkor azt végig is visszük, úgy, ahogy kell.

Tetszett ez az "isteni" rész is a könyvben, egyáltalán nem unalmas, sőt inkább érdekessé tették ezek az emlékek a regényt, és csupán csak sejthető volt, hogy kié. A történet vége pedig egy még nagyobb meglepetést tartogat az olvasók számára.

"Gondolkodni képtelen volt, minden mást maga körül viszont többszörösen felerősítve érzékelt: az esőcseppek kopogását a köveken, a ruhájába belekapó szelet, az arcába fúródó szemüvegét..."

Sokáig gondolkoztam azon, hogy mit írhatnék még a végre, de nem igazán találom a szavakat, talán még mindig a könyv hatása alatt vagyok. Ha egyetlen könyvet kellene ajánlanom az elmúlt 10-15 évből, akkor ez lenne az. Kellemes olvasást előre is!

Köszönöm a kötetet a kiadónak! 

Történet: Lendületességében nem változott, ugyanúgy olvastatja magát, mint az első rész, pörgős és izgalmas eseményekkel nyomta tele nekünk az írónő. Egy percig sem unatkozunk, aranyos és fantáziadús.  

Karakterek: Ugyanúgy imádom őket, Thorn számomra a favorite, a legjobb férfi karakter, akivel találkoztam az elmúlt években.

Borító: Imádom, hogy meghagyták az előző borító stílusát, és csak a színében változtattak, illetve az illusztráción. Érdekes, felkelti a figyelmet és még a stílus is leolvasható belőle.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 6/5 

Karakterek: 6/5

Borító: 6/5

Kedvenc karakter: Thorn

Amit szerettem benne: MINDENT!

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 660

Tovább

Jessica Townsend - Nevermoor - Morrigan Crow négy próbája [Nevermoor 1.]

"Morrigan Crow elátkozott gyerek. Mivel épp Napszálltakor született, őt okolják minden bajért: ha
Csakhogy épp mielőtt tizenkettőt ütne az óra, az ajtóban megjelenik egy különös férfi, és azt kérdezi: „Mondd csak, akarsz-e élni?” Jupiter kimenti a Füst és Árny Vadászainak karmából Morrigant, és egy titokzatos városba, Nevermoorba viszi. Ahhoz azonban, hogy maradhasson, és felvételt nyerjen a Csudálatos Társaságba, a lánynak négy próbát kell kiállnia.
Az élete a tét: ha sikerül, biztonságban élhet tovább Nevermoorban, ha nem, el kell hagynia a várost, és szembenéznie a végzetével."
megdöglik a konyhamacska, ha szívrohamot kap a kertész. Ám ami ennél is szörnyűbb, hogy a 11. születésnapján, pontban éjfélkor meg kell halnia.

Hogy találtam rá?

Molyon láttam, hogy sikeres.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekkönyveket és a mágiát.

Értékelés:

Elég hamar sikeressé vált a könyv és nagyon el szerettem volna olvasni. Már a borító is sejteti velünk, hogy ebben a könyvben valószínűleg varázslat, csodák és más hasonló dolgok fognak megjelenni. Általában nem szeretem, ha egyből a Harry Potterhez hasonlítanak valamit, és ezt ennél a kötetnél is felfedeztem, sokan a híres sorozattal hozták kapcsolatba - amit nagyon szeretek -, így hát arra jutottam, hogy ezt magamtól kell eldöntenem.

Első kézbevételre egy nagyon aranyos könyvecskét tarthatunk a kezünkben, kellemes a borító tapintása és a betűtípusok is kedvezőek a szemnek. Sajnáltam, hogy nincsenek benne külön illusztrációk.

A történet hamar kibontakozik és megismerhetjük Morrigant és a családját. A főszereplő lány már rögtön az első perctől kezdve szimpatikus, és hamar együttérzést vált ki belőlünk, legfőképpen a családja és a leendő halála miatt. Ez indításnak szerintem erős volt, egyből azt éreztette velem, hogy nem szabad letennem a könyvet, mert tudnom kell, hogy mi fog történni. A gördülékeny és sokszor vicces stílus miatt pedig gyorsan lehetett haladni, abszolút élvezetes élményt nyújt az olvasó számára, minden megvan benne, ami egy ifjúsági regényhez kell: kedvelhető karakterek; izgalmas történet és a könnyed stílus. Ennek a háromnak az összhatása remek hangulatot kelt és azonnal a történet szerelmeseivé váltunk.

"- Morrigan - szólította meg Jupiter teljesen más hangon. - Nem akarsz élni?"

Nem gondolom azt, hogy ez egy nagy HP utáni próbálkozás lenne, szimplán csak a jó elemek alkalmazásáról van szó és persze arról, hogy az író remek fantáziával van megáldva és emellett még tehetséges is. A mellékszereplőkkel is szépen bánik, adott nekünk az okos, titkolózó idős férfi, aki végig segíti Morrigant, és minden szituációt nyugodtan kezel; kapunk egy szerethető barátot is, egy hatalmas macskát és természetesen ellenségek is megjelennek. Az író még ezekbe a plusz szereplőkbe is sok időt fordított, mert mindegyik külön személyiség, a párbeszédekben is jól látszik ez.

Fenestra is kiemelkedő alakja volt a könyvnek, jellegzetes stílusával felejthetetlen maradt a számomra, a Csudamíves pedig egyenesen a kedvencemmé vált. Már maga a neve is nagyon tetszett. Jupiter annyira nem varázsolt el, mint a többiek, leginkább egy pótapához tudnám őt hasonlítani, aki mindig mindenre tudja a megoldást (való igaz, hogy itt olyan Dumbledore érzésem támadt). Nem csupán a karaktereket és a történetet tette szerethetővé az írónő, hanem az egész világot is ügyesen építette fel, aprólékosan adagolta róla az információkat. Tetszett ez a két világra bontás, mindig ötletesek ezek a felállások, a karácsonyi jelenetek pedig egyszerűen imádnivalóak voltak, főleg a zöld-piros versengés. :)

"– Nevermoor… – suttogta maga elé.
    Tetszett neki a hangzása. Mint egy titok, egy olyan szó, ami csak az övé."

Még a drámaibb részeit is imádtam a könyvnek, például amikor Morrigant döntések elé helyezték, vagy amikor a családja olyan csúnyán bánt vele, mintha ott sem lenne. Együtt izgultam vele a próbák alatt, és vártam, hogy mi lesz a sorsa.
Maradhat Nevermoorban, vagy távoznia kell?
Az biztos, hogy a könyv sokak kedvence lesz még, engem nagyon megnyert. Bárkinek ajánlanám, nem okoz csalódást se kicsiknek se nagyoknak.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Jobban szeretem a rajzos borítókat, ezért számomra szebb az angol kiadású borító, ennek viszont van egy varázslatosabb hangulata. 4/5
 
TÖRTÉNET: Elvarázsolt, újra gyereknek éreztem magam, akárcsak a Harry Potter köteteknél, nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, mert ígéretesnek tűnt. Az viszont kicsi elrettent, hogy kilenc részre tervezik, de én bízok benne, ja és várom a filmet! :) 5/5

KARAKTEREK: Különlegesek, nem mondanám őket egyáltalán sablonosnak, mindenkinek megvan a maga stílusa, és könnyen megszerethető bárki. Azért adok csak négy pontot, mert a kedvencem keveset szerepelt. 4/5

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: A Csudamíves

Amit szerettem benne: Alapötlet és a története

 
Amit nem szerettem benne: Keveset szerepelt a kedvencem

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 380

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

Tovább

Jane Corry - Vértestvérek

"Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.
Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra.
Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?

Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetközi bestsellerré vált."

Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta.

Saját példány? Dedikált?

Saját.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a thrillereket, és a testvéri kötelékről szóló regényeket.

Értékelés:

Első találkozásra egy nagyon figyelemfelkeltő könyvet foghatunk a kezünkbe. A borító valóban szép, és kifejező. Tetszik, hogy a harmadik kabát ki van hagyva, ezzel is utalva arra, hogy az egyik lány már nem él. Könnyedén le tudjuk olvasni a borítóról a stílust, anélkül, hogy elolvasnánk a fülszöveget, így megtudhatjuk, hogy nagy vonalakban miről szólhat a történet.

A könyvet lapozni nem nehéz, mert igazán kellemes tapintása van, a borító nem gyűrődik meg (habár én egy puha könyvhordozót használok hozzá, amit a könyvhéten vásároltam); a betűméret megfelelő. Kedvelem, hogy a XXI. század kiadásai ideális méretűek a kezünkbe, és a táskánkba.

"Mintha a sorsom szólt volna hozzám. Kérdés, hogy meg akarom-e hallani."

A regény felépítését tekintve három nagyobb részből áll, az események körülbelül egy évnyi időtartam alatt játszódnak le. Visszaemlékezős jeleneteket is bevágott az írónő, így egyszerűen tudjuk megismerni az eseményeket részletről-részletre.

Szerettem a regényben azt, hogy nem csak egy ember szemszögéből láthattuk a cselekményt, hanem hol az egyik, hol a másik lány bőrébe bújhattunk bele. A váltott szemszög nem volt egyáltalán zavaró a számomra, inkább hozzátett az eseményekhez egy pluszt. Az írónő nemcsak a harmadik lány halála körüli kérdéseket feszegeti, hanem egyéb más, drámai hangulatú témák is megjelennek a regényben pl: a fogyatékkal élés és a velük való törődés nehézsége; a börtönélet; erőszak. Továbbá remek volt arról is olvasni, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egy olyan személyhez, akinek valamilyen sérülése/betegsége van. Ezekből a reakciókból nagyon sokat lehetne tanulni.

Az egyik kedvenc részem a börtönös volt, én totál odavagyok a sittes sztorikért, így nagyon örültem, hogy itt is már gyakorlatilag ezzel kezdődik a történet. Kissé elkeserítő volt, hogy ennyire keveset tudtunk meg a börtönlétről, annak ellenére is, hogy a könyv nem erről szólt, írhatott volna kicsit bővebben az ottani körülményekről az írónő. Gyakorlatilag azon kívül, hogy ott oktatott és megjelent egy-két rab, akiknek a bűneiről megtudunk pár sort, nem igazán derült ki, hogy ők hogyan élik a mindennapjaikat. Pedig a történet szempontjából fontos lett volna, hogy együtt tudjunk érezni Alisonnal, amiért egy ilyen helyen kell töltenie a fél napját. Illetve az iskolai és a börtönbeli oktatás összehasonlítása is eredményes lett volna. Pozitív volt viszont benne, hogy elég figyelmet szenteltek arra, hogy a rabokat oktassák és megpróbálják az agresszivitásukat csökkenteni.

"Rázd a fejed jobbra-balra, mondta magában Kitty. Miért segítsen valakinek, aki képes járni és beszélni?
Francba. Megint le-föl lett belőle."

Kevésbé kedveltem a regényben, hogy kicsit lassan indulnak be a nagy események, az írónő sokáig húzta a végkifejletet, aztán a végén még egyet csavart az egészen, amit már túlzásnak éreztem, ha azt kihagyja, akkor a történet sokkal találóbban sikerül. Néhol Kitty vergődése is sok volt számomra, illetve hol úgy éreztem, hogy tudja mi megy körülötte, és próbál tenni ellene, máskor pedig pont azt, hogy nem érdekli az, ami körülötte zajlik és nem sokat fog fel belőle. Talán pont ez volt a lány karakterének a lényege, de engem egy picit zavart ez a dolog.

A történet lényege a testvérek közti kötelék és szeretet, még akkor is, ha azok állandóan csak veszekednek, az írónő szépen fogalmazza meg ezt, hiszen a testvéreknél akkor is ott a szeretet, ha éppen azt mások nem is látják. Ez a része a regénynek szerintem szépen átjött, és az, amit be akart mutatni az írónő.

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: A borító sokat elárul a könyv témájáról és a stílusról. Tetszik, ahogy kihagyták a harmadik kabátot, utalva ezzel is, hogy az egyik lány halott. A vörös cím feliratot viszont inkább fehérrel írtam volna, kicsit túlzás lett a piros. 5/5
 
TÖRTÉNET: Szimpatikus volt végig, hogy nincs túlgondolva, mégis érdekes és könnyű olvasmány meglepetésekkel. 4/5

KARAKTEREK: A két főszereplő ellentétes, mégis van bennük valami közös. Mindketten erős jellemek. Kittyt szerettem a szókimondósága miatt, Alisont pedig azért, amit tett. 4/5

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Ólomember 

Amit szerettem benne: Alapötlet, börtön

 
Amit nem szerettem benne: A túlzott csavar a végén

Adatok

Kiadó: XXI. század 

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 400

Műfaj: Thriller

Tovább

Leda D' Rasi - Talán tündérmese [Boszorkánydinasztia III.]

"Van, hogy a múlt gúzsba köt.

Fairy a Dinasztia legtitokzatosabb tagja. Jéghideg, távolságtartó, érzelemmentes. Saját bevallása szerint előbb ugrana fejest az első működő vulkánba, semhogy egy férfihoz legyen kötve. Igen ám, csakhogy az Égieket nem érdekli a boszorkány véleménye. Ők úgy szövik a szálakat, ahogy a legjobbnak tartják, így Fairy sem kerülheti el a sorsát. Vagyis a férfit, aki – akarja vagy sem – a párja. A kérdés csak az: mit tenne meg, hogy szabaduljon a helyzetbtől?

Ruehl, az alakváltók koronahercege vadászatra indul. Prédája a számára rendelt nő, akit udvarlás helyett becserkészéssel kell elejteni. A férfi számára nem kis kihívás a boszorkány, ő azonban nem adja fel. Ahogy a múlt darabkái lassan a felszínre kerülnek, Ruehl megérti, mi lapul az ellenséges pillantás mögött, és felveti a fejét a kétség. El tudja-e feledtetni a nővel az élet rémségeit?

Míg ők ketten egymás kitartását teszik próbára, a háttérben az Ítélőszék sem tétlenkedik. Vezérük meggyöngült egészsége sötét felhőként borul a szövetségre, és felbukkan egy ifjú katona, aki vakmerő tervvel áll elő, hogy visszaállítsa mestere egykori hatalmát.

A sorozat harmadik részében az írónő a vadregényes Afrikába kalauzolja az olvasót, és miközben megmutatja, mire képes a vak gyűlölet, bebizonyítja, hogy a szerelem még a legmélyebb sebeket is képes begyógyítani. Mert attól, hogy egy történet rémesen indul, még lehet tündérmese a vége."

Várható megjelenés: Október 22

Hogy találtam rá? 

Mogul kiadós könyv és ismerem a szerzőt is.

Saját példány? Dedikált?

Igen.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki odavan a témáért, vagy olvasta az előző részeket. Ha még nem, akkor hajrá! :) 

Értékelés:

Már vártam a történetet, mert olyan kevés mostanában az ehhez hasonló fantasy regény, vágytam egy jó vérfarkasos-boszorkányos sztorira. Amikor megtudtam, hogy az előző részekből a két kedvenc karakterem része jön, nagyon boldog voltam. Foglalkoztatott, hogy alakul a hideg Fairy és a hősszerelmes Ruehl kapcsolata.

Stílusában a könyv nem sokat változott. Ugyanúgy hozza azt a könnyedséget és rugalmasságot, amelyet az előző részekben megszokhattunk. Az alapfelállással nem várat sokáig az írónő, hamar az események közepén találjuk magunkat. Szeretem Leda könyveiben, hogy mindig vicces és szórakoztató tud lenni, de ugyanakkor megjelenik egy mélyebb vonulata is a történetnek, ami sokkal közelebb hozza az olvasóhoz a karaktereket. Ez a változatosság teszi gördülékennyé és mozgalmassá a sztorit.

A karakterek másabbak voltak, mint az előző részben, el tudtam volna képzelni őket még több szituációban, hogy alaposabban megismerhessük a motivációikat. De ezt lehet csak én hiányolom. Ennek ellenére, mint ahogy már említettem, találóak és humorosak a jelenetek. Nagyon szerettem Fairy visszaemlékezéseit, feldobtak ezek a plusz információk. Ezekkel soha nem lehet mellélőni.

A főszereplőhöz nagyon illett ez a férfiutálat, hűen tükrözte a jellemét. Nyinive számomra egy plusz volt, egyetlen aki valamilyen érzelmet ki tudott csikarni a boszorkányból, ez igazán aranyossá tette a jeleneteiket. Ruehl nagyjából olyan volt, mint amilyennek korábban elképzeltem. Kedveltem, hogy ő is elég gyorsan felhúzza magát, ha nem kapja meg, amit akar. Látszott, hogy az írónő figyelt arra, hogy Ruehl és Lazarus testvérek, és olyan fajhoz tartoznak, amelynek jellegzetessége a türelmetlenség és a heves érzelmek. Főleg, ha a párjukról van szó.

A könyvben nem csak a romantika és a humor jelenik meg, hanem fontos dolgokra is rávilágít nekünk az írónő. Ilyen például az éhezés, a nyomor, a drogproblémák és a betegségek, továbbá a szülő-gyermek kapcsolatra is odafigyelt. Szóval a regény nem csak a jó dolgokra összpontosít, nagy tanulságokat rejt magában. Így a cím is igazán találó: Talán tündérmese. Ha egy kapcsolat nem indul tökéletesen, és nem minden happy, mégis megkaphatja bárki a maga tündéremeséjét, ha egy kicsit odafigyel a másikra.

Összességében úgy gondolom, ismét egy jó kis történetet kaptak a Dinasztia sorozat olvasói.

Történet: Hasonlóan könnyed és hangulatos, teljesen illik a sorozat eddigi kötetei közé. A sztori lassan forrja ki magát, viszont gyorsan kiderül ki-kivel van. A nyelvezet könnyed és humoros, így gyorsan lehet vele haladni.

Karakterek: Az előző részekhez képest kissé másabbak lettek, mint vártam. De ettől még szerethetőek és emberiek.

Borító: Tökéletesen passzol a szériába. Tetszik ez a hátulról fotózós stílus, amit a borítóképnél alkalmaznak.

A könyvre itt tudsz előrendelni: 

https://konyvmogul.hu/leda-drasi-boszorkanydinasztia/talan-tundermese/

https://konyvmogul.hu/leda-drasi-boszorkanydinasztia/

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 4/5 

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Ruehl

Amit szerettem benne: A könyv rugalmassága, olvashatósága és a visszaemlékezős részeket

Amit nem szerettem benne: El tudtam volna képzelni még több jelenetet külön-külön a szereplőkről, ahol jobban, mélyebben megismerhetjük őket.

Adatok

Kiadó: Mogul

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 482

Tovább

Neil Patrick Harris - A különc varázsló [A különc varázsló 1.]

"Carter szülei halála után nagybátyjához kerül. Sajnos Sly, aki bűvész, lopásból tartja fenn magát.
Carter így hányatatott körülmények között menekül nagybátyjával egyik hajléktalanszállóról a másikra. Amikor azonban Sly nagybácsi őt is lopásra kényszeríti, úgy dönt, hogy elmenekül. Sly nagybácsi üldözőbe veszi, Carter végül egy mozgó vonatra ugrik, és egy kis városban ébred másnap. Étel után kutatva találkozik Mr. Vernonnal, aki egy csodálatos bűvész, de nem az artista társulat tagja. Mr. Vernon egy bámulatos kártyatrükkel búcsúzik, és eltűnik Carter szeme elől egy lapot maga után hagyva. Mikor Carter megvizsgálja a kártyát, észreveszi, hogy össze van ragasztva. A kártyalapot szétválasztva egy címet talál Mr. Vernon nevével. A fiú nem tud ellenállni a kísértésnek, és felkeresi a címet, ahol már várnak rá…"

Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Gyerekeknek és azoknak a felnőtteknek, akik még mindig szeretik a gyerekkönyveket.

Értékelés:

Az íróval először az Így jártam anyátokkal sorozatban ismerkedhettem meg. Jellegzetes karaktere és stílusa sok mindenkit megnevettetett és rengeteg ember kedvencévé vált. Ám nemcsak a szereplése miatt mondhatjuk zseniálisnak Neilt; rengeteg színdarabban is játszott/játszik és énekelt/énekel. Nagyon meglepett, amikor megláttam, hogy egy gyerekkönyvet is írt. Mindig lenyűgöznek az olyan emberek, akik ennyi mindenhez értenek és ennyire jók is az elkezdett dolgokban. Látszik, hogy szívből csinálják mindegyiket. Így hát iszonyat kíváncsi voltam a regényre és mondhatom egyáltalán nem csalódtam, még jobb embernek és annál tehetségesebbnek tartom az írót.

Az alaptörténet nem csak cuki és szeretni való, hanem tanulságos is. Rengeteg témát magába foglal ez a kis kötet; nem csak a barátság, a becsületesség és a család játszik fontos szerepet, hanem az egymás elfogadása és a szeretet is megjelenik.

"Az utcák hálózatán messze túl hatalmas épületegyüttes terült el a városka fölötti hegyekben; ablakai olyan fényesek voltak, mintha milliárdnyi szentjánosbogár világította volna meg."

Egyrészt engem is a csodálatos illusztrációk, a gyönyörű díszítések fogtak meg. Másrészt a cselekmény és az a sok belefektetett idő és szeretet, ami körülöleli az egész regényt. Szerintem legutóbb a Harry Potternél éreztem hasonlót. Amikor tényleg átérzed, hogy az író szívből ír, nem pedig a pénzért vagy a sikerért. Pusztán el akarja mesélni, ami a szívében van és szeretné megosztani másokkal a gondolatait, érzéseit.

Cartert valahogy a kis Neilként képzeltem el, a bűvészmutatványaival és a stílusával (bár a fordító is biztos erre próbált figyelni :) ). Hamar meg tudtam szeretni, tetszett, hogy ennyire erős karakter lett, és ami meglepő volt, hogy az író hagyta, hogy hibákat kövessen el.

 "GYAAAAKOOOOOROOOOLJ MÉÉÉÉG! Nagyon jó, te okos kis zseni!"

Igazán ötletes volt az, ahogy az író búvésztrükköket tanít (képekkel) a könyv olvasása során ezzel néha-néha megszakítva a sztorit egy kis vidám kikapcsolódásra. Így nem csupán a történetet meséli, hanem megszólítja az olvasót is. Feladatokkal látja el, játszik, oktatja és megnevetteti, mindezt olyan természetesen adja elő, mintha valóban ott lennénk és nekünk magyarázná, azt, hogy hogyan kell csinálni a trükköket.

Számomra hatalmas élmény volt, hogy olvashattam ezt a könyvet. A gyerekek garantáltan imádni fogják, iszonyat szerethető az egész és az illusztrációk teljesen élővé teszik az egészet. Gyorsan elolvasható (akár pár óra alatt is) és még a tartalomjegyzékre is érdemes odafigyelni, minden apró részletre! :)

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Nagyon szép rajzolása van, illeszkedik a betűtípus a regény hangulatához, a szöveg és a könyv külső színei vidámak, viszont a lenti férfiillusztráció kelt egy kis "félelmet" az olvasóban, és utal arra, hogy nem csak nevetés lesz a könyvben. 5/5
 
TÖRTÉNET: Nem bántam, hogy fiatalabbaknak íródott, én is nagyon tudtam élvezni. Izgalmas, aranyos és nem utolsósorban tanulságos. 5/5

KARAKTEREK: Nem mindenki került hozzám túlságosan közel, de szinte az összes szereplő él, és mindenki találhat kedvencet közülük.   4/5

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Leila, Mr. Vernon

Amit szerettem benne: Ötletességét, aranyosságát

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Maxim 

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 240

Műfaj: Gyerek és ifjúsági

Tovább

David Levithan - Nap nap után [Nap nap után I.]

 "„A" sohasem tudja előre, hogy másnap hol fog ébredni, és kinek a személyiségét fogja felvenni. Már rég beletörődött ebbe, sőt kialakította saját életstratégiáját is: Ne kötődj senkihez! Maradj észrevétlen! Ne avatkozz bele semmibe! Minden megy is a maga útján rendesen, mígnem egy reggel „A" Justin testében ébred, és találkozik a fiú barátnőjével, Rhiannonnal. Attól a pillanattól fogva „A"
jól bevált szabályai értelmüket vesztik, mert főhősünk nap nap után a lánnyal akar lenni. David Levithan az írói képzelet új távlatait nyitja meg. A szerző feltárja az olvasó előtt egy magával ragadó történetben „A" életének és szerelmének bonyolultságát, melyből kiderül, vajon Rhiannon képes lesz-e igazán szeretni a mindennap valaki más testében formát öltő „A"-t."


Hogy találtam rá?

A kiadó ajánlotta.

Saját példány? Dedikált?

Saját, nem.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a kortárs, ifjúsági regényeket. Kedvelik a romantikát és nem akadnak ki, ha másságról is kell olvasniuk.

Értékelés:

Azt gondoltam, hogy egy romantikus, unalmasabb történetnek nézünk elébe.  Nem igazán kedvelem a nyálas sztorikat, így kissé tartottam a könyvtől, de annyit hallottam már róla és olyan sokan ajánlottak, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Azt le kell szögeznem, hogy nem láttam még a filmet, úgyhogy arról a részéről semmit nem tudok elmondani, teljesen csak a könyvélményből tudok gondolatokat meríteni.

A borító nem igazán jön be, legalábbis a filmes. Tetszenek ezek a képek, mert lényegre törőek, de sokkal jobban kedvelem a másik borítót, az kifejezőbb. Maga a könyv borítása viszont annál inkább elnyerte a tetszésemet, nagyon sima a felülete, nem törik könnyedén. A lapok kicsit érdesek és kemények voltak, de legalább nem szakadnak el!

Az író új nekem, nem olvastam még semmit sem tőle, pedig láttam, hogy már több könyve is megjelent. A stílusa tetszett, jók voltak a szófordulatok, a leírások. Nagyon sok helyen gyönyörűen fogalmaz és rengeteg idézetet tudnék beszúrni a könyvből, ami nálam ritka, mert mindig keresem mi hová illene. :) Az alaptörténet pedig fantasztikus. Szerintem már mindenki belegondolt abba, hogy milyen lehet más ember életét élni, akárcsak egy napra is? Nos, hát ez a regény pontosan erről szól. "A" minden nap máshogy néz ki, más életét éli, mégis egy dolog azonos ezekben a napokban: ugyanazt a lányt szereti. A könyv pontosan 6034 napot ismertet meg velünk. Ezekben a napokban "A" mindig valaki más.

"Amikor azonban mindennap változol, közelebb kerülsz az egyetemességhez. A mindennapok apró részleteihez. Ahány ember bőrébe bújsz, annyiféleképpen érezheted a cseresznye ízét. A kék árnyalatait....Megtanulod, mennyit ér egy nap, mert tudod, hogy mennyire különbözhetnek egymástól."

Ez az alapfelállás roppant érdekes volt, és habár akadtak olyan "napok", amikor egy picit lazább és unalmasabbá vált a történet, összességében mindig volt valami izgalmas és valami olyan esemény, amitől tovább tudtam olvasni a könyvet.

A főkarakterek szerethetőek voltak, és "A"-vel annak ellenére, hogy ennyi stílust és ennyi embert alakított, nem volt nehéz azonosulni. Itt említeném meg, hogy az író egy remek ötlettel állt elő, ami igazán nehéznek is volt mondható, hiszen alapvetően is nehéz egy szereplőt jóra, érdekesre formálni neki mégis sikerült ezt "nap, mint nap" megtennie. Ezért külön gratuláció jár neki. Illetve azért is, mert sok helyen elgondolkoztatott, muszáj volt meg-megállnom a könyv olvasása közben, mert éppen azon agyaltam, amiről mesélt nekünk. Hihetetlenül szépen fogalmaz az író, legalábbis nekem nagyon tetszett az, ahogy az életről és az élet dolgairól tudott írni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire elnyeri a tetszésemet.

"Képzeld el, hogy honvágyad van, de nincs otthonod, ami után vágyakozz. Ilyen érzés."

Nem unatkoztam, könnyedén lehetett haladni az olvasmánnyal és állandóan kérdések vetődnek fel az olvasóban: Milyen lehet így élni? Én tudnék-e szeretni valakit, aki minden nap máshogy néz ki? Még akkor is, ha azonos nemű? Vagy ha öreg, esetleg túl fiatal? Bennem lenne-e, hogy ugyanaz, csak máshogy néz ki?
Illetve magával a cselekménnyel kapcsolatban is sok kérdés felmerül az emberben, amiket nem tudtam nagyon megválaszolni magamnak.

"Kérdések mindig is voltak, és lesznek. Minél több a válasz, annál több lesz a kérdés."

Én ebben a regényben maximálisan megtaláltam azt, ami egy könyvet "könyvé" tesz: izgalmas volt, szép és emlékezetes. Még a vége ellenére is, amitől azért kiakadtam, hogy lehet befejezni így egy részt? Áh. Nem hiába mondták, hogy olvassam el. Várom a következő részt!

Köszönöm a példányt a kiadónak!

BORÍTÓ: Nem annyira tetszett a filmes, a másik kifejezőbb számomra. A képek szépek és hangulatosak, de valahogy nem éreztem annyira könyvhöz illőnek.  2/5
 
TÖRTÉNET: Izgalmas és az alapfelállás szerintem nagyon nyerő, szuper ötlet volt és egyedi. Hál'istennek nem volt nagyon nyálas. 4/5

KARAKTEREK: Mindkét főszereplővel tudtam azonosulni, pedig "A" kifejezetten nehéz karakternek tűnik/tűnhet, mivel minden nap más személyiség. Ezt nehéz lehetett megoldani, de ügyes volt az író. 4/5

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 2/5

Kedvenc karakter: "A"

Amit szerettem benne: Alapötlet

 
Amit nem szerettem benne: Néha voltak unalmasabba részek

Adatok

Kiadó: Maxim


Megjelenés: 2018

Oldalszám: 312

Műfaj: Ifjúsági, LMBTQ

Tovább

Naomi Alderman - A ​hatalom

"A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.
A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…
Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.
„Provokatív, korszak-meghatározó thriller.” (Guardian)
„Az éhezők viadala és A szolgálólány meséje – vegyítve.” (Cosmopolitan)
„Tökéletes. Okos, ijesztő, mulatságos.” (Daily Telegraph)
„Magával ragadó. Minden nőnek el kellene olvasni.” (The Times)
„Dermesztő. Egy irodalmi bomba.” (Financial Times)
„Sokkoló.” (Observer)"

Hogy találtam rá? 

Rengeteget hallottam róla, mert nagyon sokan dicsérik. Még Emma Watson is ajánlotta olvasásra, és amire ő azt mondja, hogy ő, amellett nem szabad elmenni szó nélkül.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

A feminizmusról szóló könyvek kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a hasonló témákat, vagy esetleg tetszett/tetszik nekik A szolgálólány meséje című sorozat.

Értékelés:

Első benyomásra a könyv erőszakosnak tűnik; a vörös és fehér színekkel belemászik az ember agyába, és zavarja azt. Legalábbis nekem ez volt az érzésem; már maga a könyv is "erőt" fejt ki ránk. A grafika nagyon szép és érzékletes, tetszett a betűtípus és a rajz stílusa. Egyszerű, mégis beszédes. Elsőre nem vettem észre, hogy van benne könyvjelző is, úgyhogy ez meglepetésként ért a könyv olvasása közben. :)

A könyv belseje is szintén kellemes, néhol ábrákkal magyaráz az író, és történelmet is tanít közben. A szöveg elhelyezése és a mérete harmonikus, nagyon szerettem, hogy külön személyekre vannak
bontva a fejezetek, imádom ezt az elrendezést.  Plusz volt még benne az, ahogyan számoltuk vissza az éveket, egyre kíváncsibbá tett a kötet.

Már a könyv elején belecsöppenünk a történésekbe, ami igazán viszi magával az olvasót a történetben, nem hagyja, hogy egy kicsit is másra koncentráljunk, nem kalandozunk el az olvasás során. Mindig oda tudunk figyelni az eseményekre, mert fenntartja az érdeklődést az író.

 "Alan a dolgozóba vezető ajtóból figyel.
- Fiatal szerelem?
Margot megvonja  vállát.
- Fiatal valami. Fiatal hormonok.
- Jó tudni, hogy van még, ami nem változik."

Több témát is feszeget az írónő, melyek nem könnyűek és nehéz hibát véteni bennük: a nemek közötti különbségek, és a vallás a fő témája a regénynek. Sok hasonló regénnyel (vagy akár filmmel, sorozattal) találkozhatunk, mégis úgy érzem, hogy A hatalom különleges a maga módján, mert egészen máshogy mutatja be ezeket a témákat, remekül megtalálja az egyensúlyt a dolgok körül, több oldalról is kivizsgálja.

Azzal, hogy több személlyel is megismerkedhetünk az elején, nem okoz zavart, sőt inkább jobban elmélyít a regényben bennünket, mivel áthatóbban meg tudjuk ismerni az eseményeket. Több szemszögből láthatjuk a történéseket, mindenki máshogy éli meg az "erőt"; máshogy használja. Külön érdekes tény volt, hogy egy fiú történetét is olvashatjuk, nem csak nőkét. Habár nekem a Tunde név olyan, mintha "Tünde" lenne, és az elején mindig egy nőt képzeltem el. Roxyt tökre bírtam mindvégig, az elején is már egy erős lány volt, érdekes történettel.

 "- Igaz - feleli a férfi. - Igazad van.
Margot arra gondol: így beszél egy férfi. És meg is van rá minden oka."

Néhány fejezet után már láttam, hogy ez a regény és ez az írónő intelligens, és rengeteg időt fektethetett a könyvbe, hogy ilyen legyen. Látszik, hogy van mögötte tudás és sok-sok gondolat, amit talán több éven át magában rejtegethetett. Csak arra tudok gondolni, hogy nem volt túl vidám élete, és így (is) próbálta kiírni magából a gondjait, amit tisztelek és hálás vagyok érte. Egyáltalán nem nyúlt mellé, és úgy vélem, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia egyszer. Akár férfi, akár nő az illető. Nem fogja megbánni.

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ: Hiba lenne szó nélkül hagyni, hiszen annyira jól munkát végzett a grafikus. Színösszeállításban, hangulatban tökéletes. Egyértelműen rámutat a műfajra, érződik belőle az "erő". A piros és a fehér szín összhangja erős érzéseket kelt az emberben. 5/5
 
TÖRTÉNET: Ritkán kedvelem az ilyen témákat, mert nem igazán vagyok híve a feminizmusnak, mégis annyira érdekelt a könyv, hogy muszáj volt elolvasnom és veszettül bántam volna, ha nem így lenne. Intelligens, felkavaró történet a nemek közötti  balanszról, és meglepő módon a hatalomról. 5/5

KARAKTEREK: Szimpatikusak voltak, annak ellenére is, hogy a könyv elején nem igazán rájuk volt figyelve, sokkal inkább csak a cselekedeteik kerültek előtérbe, és maga a történet felvázolása. Mindenkit szerettem valamiért, erős; élő karakterekre sikeredtek. 5/5

FILM/KÖNYVEMLÍTÉSEK: 

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Roxy

Amit szerettem benne: A történetet

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: XXI. Század

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 384

Műfaj: Disztópia

Tovább

Tom Fletcher - Christmasaurus

 "Felejts ​el gyorsan mindent, amit eddig az Északi-sarkról tanultál, és ismerkedj meg:
– egy Trundli Vili nevű fiúval
– az apjával, Trundli Gyurival
– a Mikulással (igen! az igazi Mikulással!)
– egy Csücsöri nevű manóval
– Undok Brendával, a legutálatosabb lánnyal az iskolában (vagy talán az egész világon)
– egy Vadász nevű otromba alakkal és a kutyájával, Vicsorral – és egy igazán különleges dinoszaurusszal…
A Christmasaurus varázslatos mese arról, hogy amit nagyon
szeretnénk, az nem mindig az, amire igazán vágyunk.

Tom Fletcher 1985-ben született, Londonban. Népszerű énekes, író, YouTube-sztár, vlogger és nem mellesleg két fiú édesapja.
Egyik kedvenc filmje a Vissza a jövőbe – ezért együttesét Marty McFlyról nevezte el. A zenekar szövegeit nagyrészt Tom írja, és már első lemezükkel bekerültek a Guinness-rekordok Könyvébe mint a legfiatalabb, zenei toplistákat vezető zenekar a Beatles után.
Első regénye, a Christmasaurus 2017 karácsonyán színdarabként is debütál Londonban, de már rajzfilmsorozat is készül belőle.
"Ott állt előtte egy igazi, hús-vér, lélegző dinoszaurusz! Testét fényes, jeges pikkelyek borították, hatalmas szeme kéken csillogott; ez a dínó úgy nézett ki, mint egy téliesített oroszlán. De tetőtől talpig belegabalyodott a szalagba, a csomagolópapírba, a girlandba és az izzósorba. Kifejezetten hasonlított egy karácsonyfára. Vili közelebb lépett hozzá, és meglátott a dínó hátán egy ajándékkártyát:
Vilinek a Mikulástól"

Hogy találtam rá?

Nagyon szeretem a dinókat és a kiadó könyvei között nézelődtem.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Gyerekeknek és gyermekded lelkeknek.

Értékelés:

Első kézbevételre a könyv nagyon szép. Kellemes ránézni az élénk színű borítóra, és az aranyos dinoszauruszra. A védőborítást levéve már egyből egy szép rajzzal találhatjuk szembe magunkat, ami egy dinót ábrázol. Csak, ha megfordítjuk a könyvet, akkor vesszük észre, hogy nem feltétlen egy vidám történetről lehet szó, mivel a hátlapján egy tolószék szerepel. Ettől függetlenül a borító azt sugallja nekünk, hogy mégis boldoggá fog tenni bennünket a tartalma.

A könyvbe lapozva is láthatjuk, hogy rengeteg csodaszép illusztráció kapott helyet a betűk között, ezek tökéletesen feldobhatják a gyerek hangulatát, még nagyobb kedvvel fog olvasni. A betűméret tökéletes, pont elég nagy ahhoz, hogy ne legyen zsúfolt, mégse hassanak üresen a lapok.

"A dinoszauruszoknál menőbb lények sosem éltek ezen a bolygón."

A történet rendkívül aranyosan indul, a néhol megváltozó betűméret igazán feldobja az olvasást. Végig szívmelengető és kellemes élményt nyújt, nem csak a kicsiknek. Azonkívül, hogy vidám, vicces és irtó cuki, elgondolkoztató is. Többek között a barátság, az egymás elfogadása is fontos szerepet tölt be ebben a könyvben. Pozitív volt számomra, hogy nem egy átlagos kisfiú életébe tekinthettünk bele, nem volt minden tökéletes és szép, valahogy mégis úgy éreztük, hogy boldogok vagyunk a könyv olvasása során.

Tetszett továbbá még, hogy a jó karakterek tényleg jók voltak, aki pedig negatívként lett feltüntetve, ő valóban az is volt.

"Ha soha nem láttam valamit, honnan tudjam, hogy létezik?"

A manós versek annyira nem jöttek át nekem, lehetséges, hogy ehhez egy gyereknek is fel kellett volna olvasnom őket, hátha ő jobban értékeli. :) Alapjáraton a könyv nyelvezete és stílusa viszont kedvező bárkinek, könnyen érthető a kisebbeknek is, szórakoztató.  

Leginkább Karácsony tájékán tudom elképzelni az olvasását, mert valóban van egy téli/ünnepi hangulata az egésznek, így hát Karácsonyi ajándéknak tökéletes választás lehet ez a regény. Olvassátok szeretettel!

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ: Tökéletesen illik egy gyerek kezébe, cuki és szép élénk színű. A betűtípus is megfelelő ehhez a műfajhoz.  5/5
 
TÖRTÉNET: Van mondanivalója, attól függetlenül is, hogy gyerekkönyv. Néhol kicsit lassú volt a történet, de nagyon élvezhető és aranyos. 4/5

KARAKTEREK: Aranyosak, egyediek és nagyon szerethetőek. 5/5

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: A vadász

Amit szerettem benne: A történetet, mondanivalóját, illusztrációk 

Amit nem szerettem benne: Néha vontatott volt

Adatok

Kiadó: Kolibri 

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 350

Műfaj: Gyerekkönyv

Tovább

Nick Cutter - A ​szekta

"A Mélység és A falka James Herbert-díjas szerzőjének rémtörténete egy új-mexikói szektáról, melynek tagjait egy sötét erő tartja halálos rettegésben.

Egy fiatal nő látszólag egyszerű feladattal bíz meg három zsoldost. Meg kell találniuk az unokaöccsét, akit az apja vélhetően az akarata ellenére vitt magával Little Heavenbe, az új-mexikói hegyek között megbúvó, világtól elzárt közösségbe.
Miután a zsoldosok megérkeznek a táborba, baljós dolgokra lesznek figyelmesek. Különös
mozgolódást tapasztalnak az erdőben és a fák tetején. A komor, Fekete Szikla néven ismert monolit sötét árnyékot vet a helyre, a közösséget pedig hamarosan áthatja a rettegés és a bizalmatlanság. Miközben az események az őrület felé sodródnak, a menekülési útvonalakat egymás után vágja el valaki vagy valami. Little Heaven mennyországból pokollá változik, és az életben maradtak kénytelenek felvenni a harcot azzal az ismeretlen, gonosz erővel, amely mindenkit el akar pusztítani."


Hogy találtam rá?

Olvastam már tőle A Falka című regényt, és nagyon-nagyon szerettem! 

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Horrorkedvelőknek.

Értékelés:

Nick Cutter nevével először A Falka című könyvnél ismerkedtem meg. Annyira tetszett az a könyv, hogy muszáj voltam előszedni a következő regényét is, számítva arra, hogy hasonlóan nagyszerű kötetet fogok kapni.

Első kézbevételre a könyv megnyerő; hangulatos a borító (bár azt a könyv végén tudtam meg, hogy miért ezt a színösszeállítást választották) és már láthatjuk rögtön, hogy illusztrációk vannak benne. Ezeket nem mertem előre lelőni, pedig tudom, hogy sokan szeretik körbe pörgetni őket.  A papírt szerettem, kellemes volt lapozni és nem igazán sérült, a borító sarkai már annál inkább, viszont kellemes típust választottak hozzá.

Az író stílusa nem változott; habár csak egy év telt el a két könyv között, így sok fejlődést nem lehet felsorolni. Tetszett, hogy a történet a jelen és a múlt között váltakozott, mégsem volt rendszeres ez a dolog. Egyáltalán nem lehetett összezavarodni úgy, mint néhány másik regénynél. Itt pontosan tudtuk, hogy mikor melyik idősávban vagyunk, főleg úgy, hogy a jelenből kevesebb jutott. Sokszor humoros volt, ahol pedig ijesztőnek kellett lennie, ott ezt száz százalékig megtette. Laza, könnyű stílusával hamar bele tudunk rázódni az eseményekbe, nem okoz gondot felvenni a ritmusát. Azonnal belecsaptunk a lényegbe, imádtam!

"– Ágyő!
– Orvosra van szükségem! – hörögte a férfi.
– Inkább egy balzsamozóra – válaszolta az Angol."

Micah szimpatikus főszereplő volt: erős és határozott. Nem csalódtam benne, mindig pontosan azt tettem, amit elvártunk tőle vagy amire számítottunk. Remek társ és barát volt a könyv egész ideje alatt. Minerva személyesítette meg a vad nőt, akit a múltja kísértett, amelytől nem tudott szabadulni. Habár ez mindhárom szereplőre igaz volt, mégis nála éreztem a legjobban az együttérzést, vele tudtam azonosulni. Ebenezer valahogy nekem a férfi Minny volt, csak lazasággal vegyítve. Remek ötlet volt, hogy nem átlagos főszereplőkkel volt dolgunk, hanem alapvetően negatívak voltak: bérgyilkosok, rossz fiúk/lányok. Mindhárom karakterhez lehetett vonzódni, nem voltak érdektelenek.
Az első néhány fejezetben mindenkinek megismerhetjük a múltját, és közben őket is közelebb hozza hozzánk az író.

A történetben nem csak a karakterfejlődés a lényeg, hanem a vallási téma is igen fontos elemeket feszeget. Nem csupán a tipikus jó-rossz kapcsolat, illetve a megbocsájtás kerül előtérbe, hanem a befolyásolás; manipuláció; elszigetelés és a vallási gyülekezetek lényege is központi szerepet játszik. Az illusztrációk nagyon jól hozták magukkal a történetet, nem szeretem, amikor össze-vissza vannak, így roppantul örültem, hogy a rajzok azokat a jeleneteket ábrázolták, amik éppen történtek a közelmúltban. A rajzok mellett a Bibliai idézetek is hangulatosabbá tették a regényt.

"A Sátán igyekszik megakadályozni, hogy imádkozz, mert tudja, hogy az ima elveszi az erejét, hirdette az egyik plakát.
– Nos, ezek szerint velem jó munkát végzett, mert sohasem imádkozom – jegyezte meg Minerva. – Szívesen, Sátán!"  

Nagyon meghatározó volt számomra a könyv egész hangulata, ez a sötét és szomorú légkör. Még mindig hasonlít a stílusa és a képzelőerője Kingéhez, de cseppet sem bánom. Nick Cutter regényében az a legjobb a számomra, hogy átéléssel írja a félelmetes részeket, gyanítom, hogy ő is arról ír, amitől éjszakánként retteg. A karakterei erősek és élők. Megfűszerezi a komoly részeket egy kis humorral, hogy az ijedősebbek egy kicsit lazulhassanak, azt pedig különösen imádom benne, hogy nagyszerű szófordulatokat és hasonlatokat használ.

Sajnos, a történet kicsit lassan indul be, de ha túljutunk az első néhány fejezeten, akkor ismét egy remek történetet olvashatunk Nicktől. Ám nekem valahogy A Falka című regénye áthatóbb volt, mégis ebben is megtaláltam azt, amit kerestem. Nem csalódtam. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket.

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ: A hangulata tükrözi a könyvét, a betűtípus passzol hozzá. A könyv belsejében lévő illusztrációk pedig fantasztikusak.  5/5
 
TÖRTÉNET: Érdekes, félelmetes és több témát is feldolgoz, szerettem az idézeteket és a könyv/filmemlítéseket. 4/5

KARAKTEREK: Mindenki más és más, mégis van bennük közös, amitől emberiek lesznek. Együtt tudtam velük érezni és úgy cselekedtek, ahogy azt vártam. 4/5

FILM/KÖNYVEMLÍTÉSEK:  Ne bántsátok a fekete rigót; Az idő előtti elhantolás

Pontozás  

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Micah, Minny

Amit szerettem benne: A történetet, a stílusát

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Agave könyvek


Megjelenés: 2017

Oldalszám: 512

Műfaj: Horror

Tovább