"Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie
akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.
A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?"
Hogy találtam rá?
Imádom a sorozatot.
Saját példány? Dedikált?
Saját, de nem dedikált.
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik olvasták az előző két részt.
Értékelés:
Iszonyatosan vártam az új rész érkezését. A sorozat első és második kötete annyira belopta magát a szívembe, hogy A Tükörjáró világa folyamatosan a fejemben volt és mindig ott motoszkált a gondolat, hogy vajon mi fog történni a harmadik könyvben? A korábbi kötetekkel pár nap alatt végeztem is, ez egy kicsit tovább tartott, mert lebetegedtem közben.
A borító tökéletesen passzol a sorozat többi részéhez, nekem tetszik, hogy mindegyik kötet más és más színű, de a koncepció nagyon hasonló. Könnyű volt lapozni, a betűméret megfelelő és
ugyanakkora, mint a korábbi részeknél.
A könyv ott folytatódik, ahol a második rész befejeződött. Ophélie visszautazott Animára a családjához, és már két éve nem hallott Thorn felől. Meglehetősen unatkozik is, már nem találja a régi helyét Animán, gondolatai Thorn körül kavarognak egész nap, így hát ráveszi magát, hogy megkeresse: így jut el Bábelre.
"Egyedül az az igazi hiba, amelyet az ember meg sem próbál jóvátenni."
A történet nem csupán Ophélie szemszögéből játszódik, hanem megjelent egy új szereplő is, aki nem más, mint Berenilde kislánya, Victorie. Szimpatikus karakter volt az első pillanattól kezdve, attól függetlenül is, hogy csak egy kisgyerek és egy néhány éves gyermek fejébe láthattunk bele a könyv olvasása közben. Nem volt egyáltalán zavaró, szépen megoldotta az író a gondolatait és a korához mérten viselkedett.
Ez a plusz nézőpont jelenősen hozzájárult ahhoz, hogy a cselekmény ne legyen egyhangú; így sikerült feldobnia Ophélie unalmasabb részeit, mert sajnos be kell vallanom, hogy most ebben a könyvben egy picit vontatottá vált a sztori az ő részéről. Bábel érdekes helynek ígérkezett, rengeteg lehetőséget láttam a történetben, mégis egy pontig azt éreztem, hogy nem nagyon haladunk sehová. Ophélie esetlen, nem láttam a karakterfejlődését, holott a korábbi események igazán beindíthatták volna nála a változást.
A világban különlegesen hatottak az új elemek, amiket belecsempészett az írónő, így valamivel többet tudtunk meg a létezésről, Istenről és arról, hogy hová fog még bonyolódni a történet. Szerettem a robotika témát a regényben és Bábel szabályait pl: nagyon szigorú dresscode van náluk és a cselekedeteinkre is komolyan oda kell figyelni, különben megüthetjük a bokánkat.
Szerintem, mint mindenki, én is azt vártam, hogy Thorn mikor lép végre a színre, és mi történt vele az elmúlt két évben? A felbukkanása izgalmas volt; meglepett. Innentől az események is sokkal jobban kibontakoztak és volt mit várnom a történetben. A mellékszereplők nekem tetszettek, Archibaldról olvastam volna még, mert ő egy kimondottan megnyerő karakter, akire mindenki kíváncsi lehet. Sajnáltam, hogy a régebbi szereplők egy picit háttérbe szorultak, ám az újak között is találhatunk olyat, aki felkelti az érdeklődésünket, ilyen volt nekem például Octavio.
"– Mikor, hol, kik voltak, és miért?
– Múlt éjjel, a Holdvilágban, nem tudom és nem tudom."
Thorn viselkedését nem értettem az elején, volt tippem, hogy vajon miért ilyen, de nem voltam benne biztos, azt hittem, hogy történt vele valami és amiatt bánik így Ophélie-vel. Amikor a gyanúm beigazolódott, akkor tök logikusnak tartottam a viszonyulását a főszereplőnőnkhöz, a könyv vége szerintem remekül sikerült. A kezdeti nehézségek és lassúság ellenére sikerült egy izgalmas végkifejletet kihozni a sztoriból, és a szereplők kapcsolata is remekül meg lett oldva.
Összességében én úgy érzem, hogy nem kellett volna külön kötetbe szedni ezt a részt - konfliktustérkép most nem hullámzott nagyon -, inkább nevezném a harmadik részt Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban 2-nek. Olyan volt, mintha még a karakterek szintjén annál a résznél tartanánk, így egy picit nekem csalódás volt az új kötet ebből a szempontból, ettől függetlenül imádom a sorozatot és nagyon-nagyon várom az új részt!
Köszönöm a könyvet a Kolibri kiadónak!
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik olvasták az előző két részt.
Értékelés:
Iszonyatosan vártam az új rész érkezését. A sorozat első és második kötete annyira belopta magát a szívembe, hogy A Tükörjáró világa folyamatosan a fejemben volt és mindig ott motoszkált a gondolat, hogy vajon mi fog történni a harmadik könyvben? A korábbi kötetekkel pár nap alatt végeztem is, ez egy kicsit tovább tartott, mert lebetegedtem közben.
A borító tökéletesen passzol a sorozat többi részéhez, nekem tetszik, hogy mindegyik kötet más és más színű, de a koncepció nagyon hasonló. Könnyű volt lapozni, a betűméret megfelelő és
ugyanakkora, mint a korábbi részeknél.
A könyv ott folytatódik, ahol a második rész befejeződött. Ophélie visszautazott Animára a családjához, és már két éve nem hallott Thorn felől. Meglehetősen unatkozik is, már nem találja a régi helyét Animán, gondolatai Thorn körül kavarognak egész nap, így hát ráveszi magát, hogy megkeresse: így jut el Bábelre. "Egyedül az az igazi hiba, amelyet az ember meg sem próbál jóvátenni."
A történet nem csupán Ophélie szemszögéből játszódik, hanem megjelent egy új szereplő is, aki nem más, mint Berenilde kislánya, Victorie. Szimpatikus karakter volt az első pillanattól kezdve, attól függetlenül is, hogy csak egy kisgyerek és egy néhány éves gyermek fejébe láthattunk bele a könyv olvasása közben. Nem volt egyáltalán zavaró, szépen megoldotta az író a gondolatait és a korához mérten viselkedett.
Ez a plusz nézőpont jelenősen hozzájárult ahhoz, hogy a cselekmény ne legyen egyhangú; így sikerült feldobnia Ophélie unalmasabb részeit, mert sajnos be kell vallanom, hogy most ebben a könyvben egy picit vontatottá vált a sztori az ő részéről. Bábel érdekes helynek ígérkezett, rengeteg lehetőséget láttam a történetben, mégis egy pontig azt éreztem, hogy nem nagyon haladunk sehová. Ophélie esetlen, nem láttam a karakterfejlődését, holott a korábbi események igazán beindíthatták volna nála a változást.
A világban különlegesen hatottak az új elemek, amiket belecsempészett az írónő, így valamivel többet tudtunk meg a létezésről, Istenről és arról, hogy hová fog még bonyolódni a történet. Szerettem a robotika témát a regényben és Bábel szabályait pl: nagyon szigorú dresscode van náluk és a cselekedeteinkre is komolyan oda kell figyelni, különben megüthetjük a bokánkat.
Szerintem, mint mindenki, én is azt vártam, hogy Thorn mikor lép végre a színre, és mi történt vele az elmúlt két évben? A felbukkanása izgalmas volt; meglepett. Innentől az események is sokkal jobban kibontakoztak és volt mit várnom a történetben. A mellékszereplők nekem tetszettek, Archibaldról olvastam volna még, mert ő egy kimondottan megnyerő karakter, akire mindenki kíváncsi lehet. Sajnáltam, hogy a régebbi szereplők egy picit háttérbe szorultak, ám az újak között is találhatunk olyat, aki felkelti az érdeklődésünket, ilyen volt nekem például Octavio.
"– Mikor, hol, kik voltak, és miért?
– Múlt éjjel, a Holdvilágban, nem tudom és nem tudom."
Thorn viselkedését nem értettem az elején, volt tippem, hogy vajon miért ilyen, de nem voltam benne biztos, azt hittem, hogy történt vele valami és amiatt bánik így Ophélie-vel. Amikor a gyanúm beigazolódott, akkor tök logikusnak tartottam a viszonyulását a főszereplőnőnkhöz, a könyv vége szerintem remekül sikerült. A kezdeti nehézségek és lassúság ellenére sikerült egy izgalmas végkifejletet kihozni a sztoriból, és a szereplők kapcsolata is remekül meg lett oldva.
Összességében én úgy érzem, hogy nem kellett volna külön kötetbe szedni ezt a részt - konfliktustérkép most nem hullámzott nagyon -, inkább nevezném a harmadik részt Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban 2-nek. Olyan volt, mintha még a karakterek szintjén annál a résznél tartanánk, így egy picit nekem csalódás volt az új kötet ebből a szempontból, ettől függetlenül imádom a sorozatot és nagyon-nagyon várom az új részt!
Köszönöm a könyvet a Kolibri kiadónak!
BORÍTÓ: 5/5
TÖRTÉNET: 3/5
KARAKTEREK: 4/5
Pontozás
Történet: 3/5
Karakterek: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter:
Amit szerettem benne: Főszereplők, világ
Amit nem szerettem benne: Az előző részekhez képest visszafejlődés volt
Adatok
Kiadó: Kolibri
Megjelenés: 2019
Oldalszám: 584
Műfaj: Fantasy
