Neil Gaiman - Coraline

(Katt a képre)

"Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét." 


Hogy találtam rá?

Legjobb barátnőm nézette meg velem az animációs mesét (A Karácsonyi Lidércnyomás rendezője készítette), és azt is említette, hogy a könyv is jó.

A mese borítója

Kiknek ajánlom?


12 éves kortól már tudom bárkinek ajánlani, nem egy nehéz olvasmány, nem is hosszú úgyhogy tényleg minden korosztálynak megfelel. Kellemes kikapcsolódást tud nyújtani néhány órára és ne felejtsük el, hogy mese is készült belőle, amit jó lehet utána megtekinteni.


Bevezetés:


A mesét nézve sokat vártam tőle, az írótól még nem olvastam semmit ezelőtt, úgyhogy kíváncsi voltam már rá nagyon, mert irtó sokan dicsérik.




Értékelés:

Coraline egy fiatal kislány, akivel a szülei nem igazán foglalkoznak, mert állandóan dolgozniuk kell. Új házba költöznek, messze a várostól. Gyerekek a közelben nincsenek, a szomszédban csupán két öregasszony és egy fura bácsika lakik. Coraline nagyon unja magát, mert nyári szünet van, még iskolába sem kell mennie. Az összes könyvét kiolvasta már és nem tud magával mit kezdeni, viszont nagyon szereti a kalandokat, így a ház körül járkál, de ott sincs sok érdekes dolog és túl messzire sem mehet.

Angol borító

Egyetlen dolog kelti fel az érdeklődését egy ajtó a lakásukban, ami csukva van, pedig csak fal van mögötte. Ám egyik nap, amikor Coraline kíváncsiságból kinyitja ismét az ajtót, már nem fal van mögötte, hanem egy sötét folyosó. A lány könnyedén átmegy rajta és egy új otthonába kerül, ahol a "másik anyukája" és "másik apukája" már nagyon várta. Látszólag Coraline-ék új háza nagyon jó, azonban "másik anyunak" és "másik apunak" gombszeme van, de még is annyira kedvesek és olyan finomságokat készít neki "másik anyu", hogy Coraline sokat jár vissza.

A játékai is külön életet élnek, a szomszéd színházban egy csomó kutya nézi az öregasszonyok előadását. Szóval minden csodaszép és jó, a szülei már nem dolgoznak, csak vele foglalkoznak egész álló nap és Coraline ezt nem is bánja mindaddig, amíg azt nem akarják, hogy örökre ott maradjon és neki is gombszeme legyen.

Coraline a mesében

A történet szerintem egyedi és érdekes, kicsit félelmetes is lehet a kisebbeknek. Nem egy szokványos meseregény és nem is egy felnőtteknek írt horrortörténet, valahogy tényleg minden korosztályt megpróbált megcélozni az író. Nem éreztem azt, hogy ez kifejezetten egy mese, inkább valahol a mese és a felnőtt regény között van. A fogalmazás is nagyon tetszett, jól ír Gaiman, megfogott. Kicsit Kinghez tudnám hasonlítani az írót, akit persze imádom. : ]

Coraline karaktere sem egy hétköznapi kis tinilány, inkább egy magának való, okos lány. Pontosan azokat hagyta ki belőle az író, amit utálok egy karakterben, így teljesen szerethetővé vált. Nem voltak meggondolatlan, buta cselekedetei, mindennek volt értelme, amit csinált. Igazi felfedező.

A Macska volt a másik kedvenc karakterem, nem lehetett róla eldönteni az elején, hogy jó vagy rossz. Ez a kettősség teljesen lenyűgözött, kevés könyvben van ilyesmi. 

A Macska a mesében

Másik anyu és másik apu karaktere is nagyon megtetszett. Anyu a hosszú karmaival és mosolyával teljesen magával ragadják az olvasót, vagy félelmében vagy örömében. Másik apu nem szerepelt igazán sokat, úgyhogy sajnos nem sokat lehet erről mondani, csak annyit tudok, hogy kis papucs férj lehet, mert mindent megcsinált a feleségének.

Elég nehéz erről a könyvecskéről írni, fájdalmas dolgokat feszeget benne az író. Valahol úgy érzem, hogy nem is gyerekeknek akarta ezt szánni, hanem felnőtteknek. Igenis fontos dolog, hogy egy gyerek ne csak játékokat és ételt kapjon, hanem figyeljünk rá, beszélgessünk vele és érezze, hogy szeretjük.

Ami nem tetszett az annyi volt, hogy túl rövidnek találtam, a mesében sokkal több minden történt, hosszabb volt. Úgy hiszem lehetett volna még ezen dolgozni, de mivel a gyerekekre is gondolt az író, nem szerette volna hosszúra írni, pedig jobb lett volna.

Összességében aranyos mese ez, bármilyen korosztálynak nagyon szívesen tudom ajánlani.

Te mit tennél, ha az egyik szobátok egy másik világba vinne?

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 2/5

Kedvenc karakter: Coraline, Macska

Amit szerettem benne: A történet, megfogalmazást

Amit nem szerettem benne: Rövid volt

Adatok

Kiadó: Agave könyvek

 Megjelenés: 2009

Oldalszám: 144

Tovább