Ha megkérnének rá, hogy a lehető legtömörebben foglaljam össze a Boszorkánydinasztia sorozat lényegét, ezzel az egy mondattal tenném meg. Mert ebben minden benne van. Olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a többféle műfaj keveredését, és izgalmasnak találják, ha megannyi hatás éri őket olvasás közben. Akik vágyják a romantikát, akarják a kalandot, és hajlanak a lehetetlen felé is. Akik nem sütik le a szemüket, ha borzongató szex fűti át a lapokat. Mélyen tudják (és akarják is) gyűlölni a történet gonoszát, teljes szívükkel átérzik a szereplők érzéseit, bírják a bicskanyitogató szóhasználatot, és értékelik a csípős humort. Igen, a Boszorkánydinasztia története valóban egy mese. De aki Andersen, vagy a Grimm testvérek féle történetre számít, azt komoly meglepetések fogják érni. A Dinasztia a mesék új generációját képviseli."
Hogy találtam rá?
Mogul kiadós könyv és ismerem a szerzőt is.
Saját példány? Dedikált?
Igen és igen.
Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki odavan a témáért. Azok figyelmébe ajánlom, akik szeretnének kikapcsolódni jó néhány órára egy kedves, romantikus, fordulatos regénnyel.
Értékelés:
Ez a fajta fantasy annyira nem áll közel hozzám, sokkal jobban szeretem azokat a történeteket, amik kevésbé mennek rá a romantikus részekre. Számomra inkább fontosabb a fordulat, a cselekmény, a botrány. Ennek ellenére mindvégig izgalommal olvastam a regényt, már az elején könnyedén megszokjuk az írónő stílusát. Szerethető; szépen fogalmaz; részletesen és élvezhetően.
A történet több részre van osztva, így könnyedén megtaláljuk azokat a részeket, amiket szeretünk. Nálam ez plusz pont egy regénynél, mert ha éppen keresek egy jelenetet, akkor ne kelljen a sorokat bújnom, hanem nagyjából be tudjam tájolni, hogy merre lehetett, esetleg a folytatást is megkönnyíti, ha éppen elfelejtettük könyvjelzőzni.
Nagyon szerettem a könyv lapjait, nem tudom, hogy milyen fajta papírból készült, de igazán kellemes a tapintása, és a tinta sem kenődik rajta. A szemem egyáltalán nem fáradt el olvasás közben, még akkor sem, amikor kissé halvány fényben olvastam.
 |
| Luna (Saját készítésű rajz) |
Az írónő többféle lényt is beletett a regénybe, nem csak az unalmas vámpír-vérfarkas-boszorkány téma jelenik meg, hanem démonok, lidércek is életre kelnek a kezei alatt. Az alaptörténet az újjászületéssel nagyon jól indul, tetszett, hogy egy ilyen téma köré építi fel az író a vérfakas-boszorkány szálat. A humor is nagyszerű volt, Luna karaktere vitte az egészet, és akármikor fellépett a színre mosolyt csalt az arcunkra. Egyszerűen annyira jól kidolgozott jellem volt, ami az egész regényt vitte a hátán, és alig vártuk, hogy újra felbukkanjon a sorok között. A sajátos bolondos, perverz stílusával szerintem sokak kedvencévé vált.
"– Otthon? – Una azt hitte, rosszul hall. Ez még Lunától is meredek volt. – Pucéran jöttél idáig?
– Hát a metrón kicsit furán néztek, de nem akartam ilyenkor taxiba ülni."
Kissé hiányosnak éreztem a világleírást, és a lényekről is sokkal többet olvastam volna, de mivel több részes lesz, valószínűleg a következőben többet megtudunk róluk.
Ami szintén zavaró volt nálam az, hogy Angel és Lazarus túl tökéletes volt, egymásnak lettek teremtve, mindkettő jól néz ki, gazdagok, egyszóval túlontúl tökéletesre sikeredtek. Arról nem is beszélve, hogy mindketten a halhatatlanok fajához tartoznak. Ebben az írónő kicsit félrecsúszott, lehetett volna még ezen alakítani. Túlságosan elmélyült a regény a romantikus ide-oda ugrálásban, és a történet is alább hagyott úgy a 250. oldal után, majd a végén ismét felpörgött.
Az Ítészekről is többet olvastam volna, sajnáltam, hogy pár oldalt kaptunk belőlük ízelítőnek. Azok a részek izgalmasabbá tették a sztorik, ahol megjelentek.
Ruehl és Fairy kapcsolata jobban megmozgatta a fantáziámat, és nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy velük vajon mi fog történni a későbbiekben. Valahogy ebben a két mellékszereplőben sokkal nagyobb lehetőséget látok, mint a főszereplőkben. Illetve akit még megemlítenék, mert habár csak pár pillanatra került elő, mégis nagyon vonzott, az Aghrimon volt. A Démonok királya már rögtön első pillanatra a kedvencemmé vált, és szinte sírtam, hogy olyan keveset szerepelt.
Lazarus és Angel szála egyértelmű volt, egymásnak vannak teremtve, így még a bonyodalmon sem tudtam annyira izgulni, hiszen tudtam, hogy mi lesz a vége. Azonban mosolyogva olvastam azokat a részeket, ahol Lazarus és Angel próbált kijönni egymással, vicces volt, hogy a férfi így próbálkozott, Angel pedig próbált ellenállni a jóképű vérfarkasnak.
"Lazarus arcán teljes értetlenséggel állt a szoba közepén.
- Mindenki úgy pihen, ahogy szokott - magyarázta. - Van, aki pizsamában, van, aki meztelenül."
Összességében egy aranyos, élvezhető történetet sikerült alkotnia az írónőnek. Kíváncsian várom a következő részt, és remélem, hogy sokkal jobban megismerhetem majd ezt a világot, mert rengeteg lehetőség rejlik benne.
Történet: Kedves, fordulatos történet. Néhol kaland, máskor pedig forró romantika, a humorral is ügyesen bánik az írónő, könnyen meg tud minket nevettetni. Mindvégig szépen fogalmaz, és körültekintően ügyel arra, hogy megtudjunk minden fontos részletet.
Karakterek: Mindenki élethű, könnyedén el tudjuk magunkat képzelni közöttük, azonosulni egyszerű velük. A főszereplők ugyanolyanok maradnak, nem csapong az írónő a stílusok között, így látszik, hogy sok időt szenteltek rájuk. A mellékszereplők pedig csak annyira jelennek meg, amennyire fontosak lesznek a történet szempontjából.
Borító: Tökéletesen passzol a történethez, színben és hatásban egyaránt. Nagyon szép munka. A betűtípus is odaillő, visszaadja a fantasy elemeket a maga játékos formáival.
Összesítés: Egy olyan világot sikerült kialakítani, amiben sok lehetőség van, kezdésnek jó volt az első rész, azonban remélem, hogy a következőben sokkal több izgalmat és akciót kaptunk.
Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!
Pontozás
Történet: 4/5
Karakterek: 4/5
Karakterek: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Aghrimon, Ruehl, Fairy
Amit szerettem benne: Az alapötlet, a könyv rugalmassága, olvashatósága, Luna beszólásai
Amit nem szerettem benne: Szerettem volna többet olvasni a világfelépítésről és a bennük élő lényekről, ezt kevésnek éreztem. Angel-Lazarus pedig túl tökéletes volt.
Adatok
Kiadó: Mogul
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 478
