Akizuki Koh - Gotoh Sei - Fujimi Orchestra (Fujimi zenekar)

"Morimura Yuuki, concertmaster at Fujimi Citizens Orchestra, loves music and his small, amateurish, but tight-knit group at Fujimi. His world is shaken up when a brilliant, new conductor, Tounoin Kei, is recruited to breathe life into their music and orchestra. Yuuki feels Tounoin's high demands will do nothing but chase away the members, but when he draws more from them than they ever thought possible, Yuuki reconsiders his own motives for staying at Fujimi. Obviously, the newcomer Tounoin understands Fujimi more than Yuuki ever did and even has the girl that Yuuki's been in love with for the past three years, at his feet. Nursing a wounded pride Yuuki resigns from Fujimi, but Tounoin has other ideas…" 


Hogy találtam rá?


Nézegettem a mangák között és láttam, hogy Bella is olvasta.




Értékelés:

A történet egy amatőr zenekarról szól, a Fujimiről. A zenekar tagjai eléggé változó korosztály, van diák, idős, fiatal, de mindenki azért jár a klubba, mert imád zenélni. A klubban családias hangulat uralkodik mindig, látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást és a zenét, amit együtt alakítanak.
A Fujiminek van úgymond egy vezetője, Morimura Yuuki, ő lesz a mi egyik főszereplőnk. Ő a zenekar első hegedűse és koncertmestere, mindig próbálja terelgetni a többieket a jó út felé és teljes szívét-lelkét beleadja a Fujimibe. Yuuki eléggé visszafogott, csendes és kedves fiú, aki a klubbnak él és a zenélésnek, habár nem hisz abban, hogy ő igazán jó lenne.

Azzal indulnak be az események, hogy a klubbhoz egy új karmester érkezik Tounoin Kei, aki fiatal, nagyon csinos és iszonyatosan képzett karmester. Kei tanítási módszerei teljesen eltérnek Yuukiétől, ő sokkal többet követel meg a többiektől, elvárja, hogy mindig őt nézzék miközben zenélnek és ne a kottát. Így a többieket ez motiválni fogja, hogy sokkal többet gyakoroljanak otthon, mert a Fujiminél nem nézhetnek majd bele füzetbe és ha elrontják a dalt, azzal a többieket hátráltatnák. Yuuki teljesen kiad ettől a tanítási módszertől és erős ellenszenvet kezd érezni az új karmester iránt, aki ráadásul még arrogáns is.

Yuuki úgy dönt, hogy elhagyja a Fujimit, mert úgy érzi, hogy számára már egyáltalán nincsen hely a klubban, hiszen megérkezett a nagyszerű karmester, Kei, aki mindenkit ösztönöz a több gyakorlásra. Azt azonban Yuuki nem sejti, hogy az új karmester mit fog cselekedni, amikor megtudja, hogy Yuuki el akarja hagyni a Fujimit.

A karmester ugyanis felkeresi Yuukit és olyat tesz vele, amit még senki nem csinált a fiúval, így Yuuki még jobban megutálja a karmestert és még az is kiderül róla, hogy az erőszakra nem csupán Kei szánta rá magát, hanem Yuuki egy barátnője biztatta őt.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Yuuki barátnőjét sem tudtam teljesen megérteni, tudniillik, hogy Yuuki odavolt Natsukoért, feleségül szerette volna venni. Ám amint Tounoin megjelent, Natsuko csak vele kezdett foglalkozni és nyilvánosan látszott, hogy teljesen belehabarodott Tounoinbe. Egy nap adódott is alkalma elmondani ezt a fiúnak, és itt jön be a történetbe a bonyodalom, hogy Tounoin elmesélte a lánynak, hogy ő bizony meleg. Natsuko pedig szépen közölte a férfival, hogy szerinte a barátja Yuuki is meleg és, hogy nála bepróbálkozhat nyugodtam, nos így lett az, hogy Tounoin rámászott szegény főszereplő fiúnkra.  

A rajzolása egész szép volt szerintem, de nem olyan, amin ámulok és bámulok. A történet pedig nem igazán jött be. Yuuki szerintem iszonyat hamar túltette magát azon, hogy Kei megerőszakolta, egy normális ember nagyon nehezen jut ilyesmin túl. Sőt talán egész életében sem jut túl ilyesmin, Yuuki pedig szinte azonnal túllépett rajta, nem is érdekelte, hogy mi történt, csak dühös volt. Nem próbálta senkivel megbeszélni, nem sírt stb. Másrészről végig azt hangoztatja a történet során, hogy mennyire utálja Tounoint, és végül a manga utolsó öt lapjában gyorsan összehozzák őket. Ez így nagyon nem volt jó szerintem, nem sok logika volt így benne, legalább lett volna akkor rövidebb. Engem nem hatott meg.

Oké, hogy ez egy manga és annyira nem lényeges a logika, de én szeretem, ha legalább van benne értelem és tudom rendesen követni a főszereplő észjárását, de Yuukiét egyszerűen nem tudtam megérteni, Tounoin volt a hűvös, és nem pedig ő. Ennek ellenére Yuuki leszarta, hogy mit csinált vele Tounoin. Ha legalább néhány lapon keresztül sírdogált volna, vagy láttam volna, hogy szomorú emiatt a dolog miatt..azt mondom, hogy oké, szegény... DE semmi ilyesmi nem volt, tényleg csak dühös volt Kei-re ezért és inkább az volt előtérbe helyezve, hogy neki miért kell mennie a Fujimihez, amikor ott Kei a karmester és neki már semmi dolga nem lenne ott, nem pedig az, hogy mit tett vele és ezért nem szeretné őt látni sem.

Pontozás

Történet: 2/5

Karakterek: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Kei

Amit szerettem benne: A borító és a rajzolás

Amit nem szerettem benne: Az, hogy Yuuki hamar túltette magát az eseményeken és, hogy végig azt hangoztatta, hogy ő utálja Tounoint, aztán az utolsó öt lapban mégis megszereti.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 5

 Megjelenés: 2005

Oldalszám: 189

Eredeti cím: Akizuki Koh - Gotoh Sei - Kanrei Zensen Conductor

Tovább

Otomo Katsuhiro - Visitors (Látogatók)

"Visiting someone else's apartment could be a very dangerous thing to do, especially if you forget to knock before you enter..."

 Hogy találtam rá?


Nézelődtem a mangák között a horror kategóriánál.




Értékelés:


Már az anyukánk is megmondta, hogy ne menjünk be úgy egy ajtón, hogy ne kopognánk legalább egyszer és ezt érdemes is betartani, tanítja meg nagyon jól ez a kis pár lapos manga.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Ichikawa Yutaka egyetemista, egy napon ketten is elfelejtenek bekopogni hozzá és ebből csúnya dolgok sülnek ki. Kiderül, hogy Ichikawa élete nem is olyan átlagos, mint a legtöbb egyetemistai diáké, nem éppen hétköznapi dolgokat rejteget a szekrényében és mellesleg nem úgy mutatja ki a szeretet, ahogy azt kellene...

Eléggé kicsi történet az egész, szóval nem nagy nehézség elolvasni. Túl rövidnek éreztem, szerintem ha hosszabbra csinálták volna, akkor sokkal jobban átjöhetett volna az egész témája, pedig szerintem jó volt. A rajzolása sem volt igazán szép, így annyira engem nem fogott meg, pedig nagyon jót is ki lehetett volna hozni ebből. Viszont a végső képen a "The end" felirat feletti részen jót kacagtam.

Pontozás

Történet: 2/5

Karakterek: 2/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: A főszereplő

Amit szerettem benne: Az alapsztori jó lett volna és a műfaj

Amit nem szerettem benne Túl rövid volt, nem éltem bele magam

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 1

 Megjelenés: 1984

Oldalszám: 24

Eredeti cím: Otomo Katsuhiro - Houmonsha

Tovább

Stephen King - Ezüst pisztolygolyók

"A hold minden lelkes, avatott vagy amatőr bámulójának feltüntetett, hogy jó néhány pontatlanságot engedtem meg magamnak a történeti elképzelt ideje, az 1984-es év holdciklusait illetően. Ezúton üzenem azon kedves olvasóimnak, akik talán azt gondolják,hogy jobb jutott eszembe, hogy de igen… csak túlságosan nagy volt a kísértés, és nem tudtam neki ellenállni."

Hogy akadtam rá?

King könyv és gyorsan kellett valami rövidebb olvasmány Moly.hu-ra az egy éjszakás olvasásra. Láttam, hogy mások is ezt olvassák el, úgyhogy ezt választottam.

Kinek ajánlom?

Elsősorban azoknak, akik szeretik Kinget, valamint olyanoknak, akik még csak ismerkednek Kinggel vagy az olvasással, mivel rövidke így könnyen lehet vele haladni. Harmadik okként pedig felhozom, hogy vérfarkas van benne, sok embert ez vonz.

Bevezetés: 

Magyar borító odaillő, jól megvan rajzolva a vérfarkas, viszont az angol sem rossz, csak ott sokkal kevesebb látszik a vérfarkasból.

A történetet nem nehéz kitalálni, nyilván vérfarkasról szól. Az egész történet kis részekre van bontva és minden résznek a címe az adott hónap, amikor az esemény történik. Ezt nagyon jó ötletnek találtam, nagyon kreatív.

Minden hónapban meghal valaki, így mutatja be, hogy a vérfarkas, hogy szedi áldozatait, hogyan lakmározik egész évben egy kisvárosban, Tarker's Millben. Minden egyes áldozatot bemutat King bácsi, néhány dolgot megtudunk róluk.

Értékelés:   

Marty a filmben

Minden hónapban meghal valaki, így mutatja be, hogy a vérfarkas, hogy szedi áldozatait, hogyan lakmározik egész évben egy kisvárosban, Tarker's Millben. Minden egyes áldozatot bemutat King bácsi, néhány dolgot megtudunk róluk. Mos pedig rajtam a sor, hogy néhány mondatot írjak az áldozatokról, legalábbis leírok néhány nevet, csak úgy megemlékezésképpen.

Arnie Westrum az első áldozat, aki otthon kártyázik, mert rettentően unatkozik, amikor egyszer csak zajt hall az ajtóból, mintha valaki kaparászná, végül nem tudja visszafogni magát és kinyitja az ajtót. Ezután pedig Stella Randolpha februári hullánk, aki mindig férfiakról álmodik és még sosem volt senkije. Majs sor kerül még Clyde Corliss és Alfie Knopfler fejére is.

Egyetlen egy túlélője lesz a vérfarkas támadásának, mégpedig Marty, egy kisfiú és ő lesz egyedül az, aki fiatal kora létére sokkal ügyesebben oldja meg a vérfarkas dolgot, mint a felnőtt vadászok együttvéve.

Angol borító

Érdemes elolvasni ezt a regényt, nem valami hosszú, de elszórakoztatja az embert néhány órára. Szívesen olvastam volna még erről a történetről, mert szeretem a vérfarkasos regényeket, de hát örülök, hogy King bácsi ennyit is adott nekem. Jól meg volt szerkesztve és fogalmazva a történet, ismét kiemelném, hogy a hónapokra való felosztás nagyon jó ötlet volt. Azt sajnáltam egyedül, hogy ilyen rövidke volt a történet, szerettem volna megtudni többet a vérfarkasról, jó lett volna megismerkedni jobban a karakterével és arról, hogy hogyan élte meg az egészet. Hiszen egy ilyen ember, amilyen ő lehetett azelőtt, hogy vérfarkassá vált valószínűleg nehezen fogadta ezt a dolgot és jó lett volna ha ezt részletesen ismerteti az író, no de nem baj, így is nagyszerű volt a regény.

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 3/5

Kedvenc karakter: Marty

Amit szerettem benne: Az, hogy vérfarkas van a történetben és maga a történet

Amit nem szerettem benne: Hamar vége lett

Adatok

Kiadó: Európa

Sorozat: King sorozat

 Megjelenés: 1985

Oldalszám: 128

Eredeti cím: Stephen King - Cycle of the Werewolf

Film: Magyarul ugyanezzel a címmel, angolul Silver Bullet.

Tovább

Boichi - Hotel

 
"In the year 2272 A.D. Mankind is extinct.
A computer continues to live on in order to complete a mission in a world where all life has gone extinct. This is a record of those 27 million years of its heroic struggle. "


Hogy találtam rá?


Keresgéltem a mangák között és megtetszett a borítója.


Értékelés: 


Elég nehéz róla beszélni, mert nagyon komoly témája van. A történet, hogy egy Dockins nevű professzor a világ fejesei elé tárja a problémát: az emberek visszafordíthatatlan károkat okoztak, a hőmérséklet növekedett, ami a tengerekből több gázt szabadított fel. Úgy számítja, hogy 2250-re a hőmérséklet el fogja érni a 100°C fokot, ennek következtében a tengerek ki fognak száradni.

Az emberiség elérkezett a teljes kipusztuláshoz. Egyetlen lehetőséget lát csak kiútként, ha építenek egy "Bárka" nevű hajút, amibe beleteszik majd az emberi DNS-eket és a hajó el fogja juttatni őket egy másik bolygóra, ahol új életet kezdődhet majd el. A földön pedig egy tornyot szeretnének építeni, ami pedig a többi élőlénynek a génjeit tárolná el. Amikor már a többi ember is észreveszi a problémát meg is építik ezeket. A torony vezetője egy számítógép lesz, aki valójában a főszereplőnk lesz, mert ő meséli el végig az emberiség történetét. Ennek a toronynak lesz a neve Hotel, a számítógépet pedig a professzor rakoncátlan tanítványa nevezi el Louisnak.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Amikor eljön a "vég" a professzor tanítványa, Keira Louishoz visz egy DNS-t, ami a professzor és az ő gyermeke, és megkéri Louist, hogy védje meg. Az első fejezet úgy záródik le, hogy Louis elénekel egy utolsó dalt "anyjának" Keirának, közben pedig a bolygó haldoklik.

A második fejezetben végig Louis-szal vagyunk, aki hosszú-hosszú éveken keresztül próbálja megvédeni a DNS-eket, közben pedig a torony is sérül, rengeteg időt azzal tölt, hogy megpróbálja magát feljavítani a környezeti hatások után szerzett sérülésektől.

Louis végig kitart a célja mellett és rendületlenül próbálja megvédeni a magában eltárolt DNS-eket. 2079-től egészen 27034732-ig őrzi meg őket az utókornak, ám ezután megsemmisül.

Hihetetlenül szép és kidolgozott mind a történet, mind a rajzolása. Csak ajánlani tudom. Azért furcsa belegondolni, hogy ez is egy alternatíva lehet...vajon az ember rá fogja bízni az egész életét és mindenét egy gépre?

Pontozás

Történet: 6/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Louis, természetesen

Amit szerettem benne:: Az EGÉSZ, a történet, a rajzolás, MINDEN!

Amit nem szerettem benne:: Nem volt ilyen!

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 1

 Megjelenés: 2006

Oldalszám: 43

Eredeti cím: Boichi - Hotel

Tovább

Taishi Zaou - Eiki Eiki - Color (Szín)

"When art student Takashiro Tsuda chose to show his painting, Color, in a gallery exhibition, he never dreamed that an uncannily similar painting would hang next to his – with the same title, even. Works of art come from the deepest depths of an artist’s soul, so how can anyone else be expressing themselves so much like Takashiro? Filled with a yearning to find his artistic soulmate, Takashiro goes off to art school in Tokyo and meets classmate Sakae Fujiwara. Soon, Takashiro learns that this is the artist he’s been searching for – the one who created a Color so much like his own – but Sakae is a guy! Can such a profound connection between two people transcend gender and become something more?"

Hogy találtam rá?

A mangás kihívásra kaptam Bellától.


Értékelés:

A történetünk egyik főszereplő Tsuda Takashiro, aki festő szeretne lenni, amatőr kiállításokon is szoktak megjelenni képei, itt kezdődik az egész történet. Ugyanis Takashiro meglát a saját festménye mellett egy nagyon hasonló képet, ugyanolyan színekből épül fel az is, mint az övé. Takashirot nagyon érdekelni kezdi, hogy ki készíthette azt a képet - ráadásul a kép címe is ugyanaz, amit ő adott a sajátjának: Szín-, találkozni akar az illetővel és meg szeretné ismerni, minél előbb. Hamarosan ki is deríti, hogy Fujiwara Sakae-nek hívják azt, aki ennyire lenyűgözte a képével. Takashiro végig abban a tudatban van, hogy Sakae-chan (ugyanis így említik neki a készítő nevét), egy lány. Takashiro a kiállításon beleszalad egy fiatal, helyes fiúba, de akkor még nem tulajdonít semmit az egésznek. Azonban, amikor Takashiro az iskolába megy és újra belebotlik (szó szerint, mert megint egymásnak esnek) a fiúba, akkor már örül, hogy végre megint láthatta az ismeretlent.

A rajziskolában bemutatkozásra kerül a sor és kiderül, hogy Sakae-chan és az a fiú, akibe belebotlott a kiállításon és a tanterem előtt egy és ugyanaz a személy. Sakae-kun (így már kun, mivel rájött, hogy fiú), ahogy megtudja Takashiro nevét egyből felugrik a padról és megöleli őt és megmondja Takashironak, hogy örül, hogy végre találkoztak, mert már nagyon megszerette volna ismerni őt. Takashiro úgy gondolja, hogy majd nagyon jó barátok lesznek, mivel így megértik egymást, de hamarosan mindkettőjüknek erősebb érzései kezdenek kialakulni barátságnál.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Ezután néhány fejezetig eléggé aranyos részek jönnek, bemutatják, hogy Takashiro és Sakae szinte minden nap együtt vannak, végül egy nap, amikor Takashiro házában vannak Sakae-kun bevallja, hogy nagyon szeretné megcsókolni Takashiro-kunt. Takashiro elsőnek nagyon meglepődik ezen a kijelentésen, ugyanis az iskolában ő is majdnem megcsókolta a fiút, mert szintén ugyanúgy érez, ahogyan Sakae-kun is. A fiúk közül még egyikőjük sem élte át az első csók egyedi érzését ezért egymást kérdezik, hogy vajon, hogyan is kéne csinálni ezt a dolgot? Végül Sakae-kun ráveszi magát és megkéri Takashirot, hogy csukja be a szemét. Itt csattan el az első csókjelenet, ezután pedig sülve-főve együtt lesznek és már az iskolában sem szégyellik magukat, mindenki előtt csókolóznak és együtt ebédelnek, ahogyan azt a szerelmes párok szokták csinálni. Persze az iskolatársak ezen szörnyülködnek, de a végére ők is megbékélnek a dologgal.

A történet ezután romantikus és vicces, majd az utolsó fejezetben Takashiro telefont kap melyben közlik, hogy az édesapja beteg lett és, hogy utazzon haza. Takashiro így is tesz, Sakae-kun pedig teljesen depressziós lesz emiatt. Ám ő sem fog egész nap a szobában kuksolni, merthogy az édesapja felkeresi, mert neki kéne átvennie a családi üzletet, mivel idősebb testvére megszökött a barátnőjével.
Így olybá tűnik, hogy Takashiro és Sakae-kun elszakadnak egymástól, Takashiro próbálja elérni telefonon Sakae-kunt, de a családja nem engedi, hogy találkozzanak vagy beszéljenek egymással. Így hát Takashiro - amint édesapja felgyúgyul-, egyből visszautazik Tokióba, hogy ismét együtt lehessen Sakae-kunnal, de mivel nem tudja felvenni vele a kapcsolatot osztálytársaihoz fordul és együtt mennek el Sakae-kun házához. Ahol is kijátsszák az őrt, így Takashironak alkalma jut bemenni a házba, hogy megkeresse Sakae-kunt és elmondja neki, hogy együtt akar vele lenni és nem érdekli semmi más sem.

Végül is története legalább volt és a karakterek is egész aranyosak, a rajzolása sem csúnya, bár pár helyen itt is előkerült a zsiráfnyak. Nem volt unalmas, a történet is haladt előrefelé, néhol elmosolyodtam néhol pedig elpirultam. Nem éreztem azt, hogy túl hamar megszerették volna egymást, nem éreztem azt, hogy gyorsan mentek volna az események, pont jó volt minden és legalább itt a fiú fiúnak nézett ki.

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5


Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Sakae-kun, ha választani kell.

Amit szerettem benne:: Az, hogy aranyos volt úgy az egész.

Amit nem szerettem benne:: Alapból taszító, hogy fiú-fiú kapcsolat van, de mivel ez a műfaja, nem húzom le ezért. Sőt, itt még ez sem zavart. Néhol a rajzolása nem tetszett, de amúgy eléggé szép volt.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 5

 Megjelenés: 1999

Oldalszám: 207


Eredeti cím: Mikiyo Tsuda - Eiki Eiki - Color

Tovább

Eiki Eiki - Mikiyo Tsuda - Dear Myself (Kedves Önmagam)

"One fateful morning, Hirofumi awakens to discover he has no memory of the previous two years. He has forgotten his classmates and everything he's learned at school. All he recalls is the car accident that caused his amnesia. When he finds a letter written to himself, he is shocked to discover that he has been romantically involved with the tragic and handsome Daigo! Can true love triumph over the loss of memory? And will Hirofumi be able to make Daigo smile again?"


Hogy találtam rá?


Bella ajánlotta, mert megkértem, hogy küldjön már néhány mangát, amit el tudok olvasni Moly.hu-n a mangás eseményre. Ez volt az egyik, amit küldött.

Értékelés:

A történetünk főszereplője Mizui Hirofumi, aki egy nap arra ébred, hogy körülötte furcsa dolgok történnek. Más helyen vannak a bútorai, a családtagjai idősebbek, mint voltak, furcsa egyenruhát akarnak ráadni és más évet írnak, mint amire emlékezett. Édesanyjával elmennek egy orvoshoz, hogy kiderítsék mi a probléma (előtte teljesen hülyének nézték szegény flótást), ehhez még sok ész sem kell, hogy a doki megmondja, az elmúlt két év teljesen kiesett a fiú fejéből.

Hazafelé indulva az édesanyjával, a hallottakon tűnődik, amikor megjelenik a másik főszereplő Furubayashi Daigo, aki állítja, hogy ismeri Hirot, de ő bizony nem emlékszik egyáltalán a fiúra. Noha, mint az később kiderül Daigo és Hiro együtt járnak (igen, két fiú). Hirofumi teljesen kiakad azon, hogy ő együtt járt egy férfival, mert tudomása szerint ő nem meleg, legalábbis nem emlékszik olyasmire, hogy egy férfival járt volna valaha is. Még csak el sem tudja magát képzelni egy fickóval. Ezen történtek után Hirofumi nekilát, hogy megkeresse a naplóját (a doki ajánlotta neki, hogy nézzen szét, nincs-e esetleg egy naplója), és így megtudja, hogy mi történt vele az elmúlt két évben. Hirofumi végig azt képzeli, hogy az ő testét megszállta egy földönkívüli és ezért nem emlékszik az elmúlt két évre, mert közben végig az a bizonyos földönkívüli cselekedett helyette. Másrészről az Idegen még üzenetek is írogatott neki.

Egy oldal a mangából (katt a képre)

Ez lenne az alaptörténet és végül is ezen kívül nem sok izgalmas történik, Hirofuminek nem kell sok idő ahhoz, hogy elkezdjen valamit érezni Daigo iránt, már az első nap elküldi, hogy ő ugyan nem meleg és hagyja békén. Ám szinte rögtön meg is bánja ezt a tettet, mivel a szíve szörnyen sajogni kezd amiért így bánt Daigo-val. Így hát lassan fel is keresi őt, persze Daigo azt hiszi, hogy már minden rendben van és többször is megpróbál rámászni Hirofumira, azt remélve, hogy ha a testük majd egybefonódik, akkor a lelke is emlékezni fog a fiúra és végre minden a régi kerékvágásba mehet át. De hát Hirofumi sírva fakad és ezt látva Daigo szomorú lesz és elszalad a lakásból, ami végül is teljesen logikus...ő mászik rá szerencsétlen kis srácra, erre ő rohan el. No, mind1.

Az egész nem szól másról, csak arról, hogy Daigo végig sír és nyafog, hogy őt senki sem szereti, ezzel teljesen magához láncolja Hirofumit, aki meg sajnálja Daigot és hát valamilyen szinten vonzódik hozzá, mert állandóan szeretné látni a mosolyát és, hogy boldog. Mire a történet végére eljutunk, legalább háromszor járjuk meg a kórházat, mert vagy Hirofumit csapja el valami, vagy éppen Daigoval történik valami. Szóval nem az a "rágjuk le a körmünket, amíg elolvassuk" típus, és sok izgalom meg esemény nincsen benne, ezért unalmas is valamilyen szinten. De lehet vele haladni.

A rajzolása sem kifejezetten szép, egynémelyik helyen a karaktereknek zsiráfnyaka van és fura kezeik, de hát mit is vártunk egy ilyen történettől? Legalább a férfiak férfiaknak néznek ki, oké, nem mindenhol, de a többségében férfinak néznek ki és legalább ez értékelhető.

Szerintem csak azok olvassák el, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak romantikával és kevés akcióval, az akciót nem csak a sztorira értem, hanem az eseményekre is (konkrétan csak azok a részek vannak, ahol Daigo rá akar mászni Hirofumira, aztán a vége felé elcsattan egy csók is).

Pontozás

Történet: 2/5

Karakterek: 2/5

Borító: 3/5

Kedvenc karakter: Az nincs.

Amit szerettem benne:: A borító az még egész jó, más nem. Annyi, hogy legalább fiúnak néztek ki.

Amit nem szerettem benne:: Az, hogy nem volt semmi izgalom benne, állandóan baja esett valakinek és a rajzolása sem volt szép. Valamint, hogy Daigo állandóan nyafogott, mint valami emós.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 3

 Megjelenés: 1998

Oldalszám: 180


Eredeti cím: Eiki Eiki - Dear Myself

Tovább