Arthur Golden - Egy gésa emlékiratai

(Katt a képre)

"Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titokzatos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot csak kétségbeesést és vívódást. A hangoskönyv Pécsi Ildikó előadásában került kiadásra."


Hogy találtam rá?

Már régen el akartam olvasni, mert nagyon érdekelt. Szeretem a gésákról szóló dolgokat és az is megkönnyítette a dolgomat, hogy Moly.hun van egy ilyen nevezetű kihívás.


Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik a Japán kultúráról szóló könyveket.



Bevezető: 

Nagy reményekkel indultam neki a könyvnek és nem okozott csalódást. Minden egyes oldala nagyon érdekes volt, soha nem untatott egy pillanatra sem.

Angol borító

Cijo-chan, egy fiatal japán kislány, egy szegény halász leánya, akik egy régi, rozzant házban laknak. Cijo humorosan "részeg"háznak hívja a családi fészket. Az élet nem könnyű, mert Cijo édesanyja nagyon beteg, az apjuk emiatt pedig gondterhelt. Egyik nap egy férfi érkezik a házukhoz, Tanaka-san, aki hosszú, mély beszélgetésbe kezd Cijo édesapjával, majd távozik. Cijo-chan és a nővére hamarosan meghívást kap Tanaka-san-tól, hogy töltsék ott az éjszakát nála. Cijo nagyon megörül a meghívásnak, mert soha nem gondolhatta volna, hogy egy olyan embernél töltheti az estét, mint Tanaka-san.

Pár nap múlva azonban Tanaka magával viszi a két lányt és egy férfi gondviselésére bízza őket, a lányok nem értik, hogy miért kell elhagyniuk a családjukat, és azt sem tudják, hogy mi lesz velük, hová fognak kerülni.

A kilenc éves Cijo szinte fel sem fogja azt, amikor egy úgynevezett okijába, azaz gésaházba kerül és közlik vele, hogy mostantól itt fog élni. Cijo egyetlen dolgot akar ezután, megkeresni a nővérét, Szatszut, akitől elválasztották, és aztán együtt visszakerülni a falujába. Ám nem minden úgy alakul, ahogy ő gondolja, mert az okijából nehezebb megszökni, mint az remélte.

Értékelés:

Az angol borító isteni, habár magyarul is megjelent azt hiszem ugyanezzel a kinézettel.

Az eleje nagyon jól indul, fordulatos, érdekes, Könnyű haladni vele, olvastatja magát a könyv. Nagyon élvezetes leírásokat kapunk arról, hogy hogyan éltek ebben az időben a japánok és, hogy főként hogyan viselkedtek a gésák, miként éltek, mi volt a céljuk az életben. Lebilincselően fogalmazza meg azokat a részeket, ahol Mameha-san tanítja Cijot, miként lehet belőle nagyszerű híres gésa. A táncjelenetek is nagyon tetszettek, az sem volt unalmas, amikor arról írt, hogyan veszik fel a gésák a ruhájuk, mit miért tesznek magukra, hogyan teszik magukra és, hogy miként változnak ezek a ruhák a gésák növekedése közben.

Részletes képet kapunk arról is, hogyan festették ki magukat, miket tettek az arcukra. A szomorú dolgokat is nagyon jól tudta érzékeltetni az író, ahol kellett ott sajnáltam a karaktereket, együtt tudtam érezni velük.

Cijo-chan karaktere nem volt különösebben a kedvencem, de nem is utáltam. Voltak részek, ahol sajnáltam amiatt, amik történtek vele, de volt ahol egyenesen bosszantott, hogy hagyja így becsapni magát Hatszumomoval szemben. Én a helyében inkább ellenkezdtem volna, mintsem összefessem valakinek a nagyszerű kimonóját. Na persze szerette volna tudni hol van a nővére, ezt megértem, de én megpróbáltam volna más módot keresni rá, na meg egy idő után Cijo nem mert volna semmi rosszat sem tenni, hiszen egy kilenc éves lány volt, akit elszakítottak a családjától. Egy ennyi idős gyerek inkább szomorkodik, sírdogál, de nem próbál meg egyből megszokni és bajt keresni. Na, de ezek már csak kisebb dolgok, ettől független jó volt a történet.

Kép a filmből

Szajuri karaktere (amikor már 30 éves), nem igazán tetszett, mivel szerintem egy kicsit beképzelt volt, vagy lehet csak nekem tűnt annak, túlságosan is kezdett hasonlítani a beszéde Mameháéra -aki amúgy a kedvenc karakterem volt benne-, de mégis valahogy másabb volt, Mameha nem tűnt beképzeltnek. Sajnáltam, hogy Nubu olyan keveset szerepelt, én szerettem volna, ha végül megnyeri Szajuri szívét, mert nekem sokkal jobban tetszett az ő karaktere, mint az elnöké. Igazából bosszantott, hogy Szajuri úgy bánt vele, ahogy, szerintem ha őszinte lett volna Nobuhoz, nem lett volna semmi baj és nem veszítette el volna Nobu barátságát sem.

Az, hogy a végén az elnök hirtelen bevallotta, hogy érzelmeket táplált mindvégig Szajuri iránt, az nekem kicsit fura volt, úgy éreztem, mintha eredetileg máshogy lett ez volt, csak később vált ilyenné. Olyan túl mesébe illő, hogy egy lány évekig szeretek valakit, akit gyerekként látott, aztán amikor minden a legrosszabbra fordul, akkor derül ki, hogy a férfi is szereti őt. Azt nem tudom megmondani, hogy valóban így volt-e, de ha igen, akkor nagyon szerencsés nő volt Szajuri.

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Mameha, Nobu

Amit szerettem benne: Az, ahogy bemutatta a gésák életét

Amit nem szerettem benne: Az, hogy az Elnökről csak úgy hirtelen kiderült minden az utolsó pár fejezetben

Adatok

Kiadó: Trivium

 Megjelenés: 2006

Oldalszám: 448

Eredeti cím: Arthur Golden - Memoirs of a Geisha

  

 

Tovább