Naomi Alderman - A ​hatalom

"A ​nők a világ minden táján felfedezik, hogy különös erővel rendelkeznek.

Ujjuk egyetlen érintésével képesek szörnyű fájdalmat okozni, sőt: gyilkolni is.
A férfiak pedig rájönnek, hogy kicsúszott a kezükből az irányítás…
Elérkezett a Lányok Napja, de vajon hogyan fog véget érni?
A hatalom az elmúlt évek legnagyobb könyvsikereinek egyike, megjelenése óta megtalálható a legfontosabb sikerlistákon, 15 héten át szerepelt a New York Times mérvadó listáján. Már több, mit két tucat nyelvre lefordították, rendkívüli aktualitásával, melyben egy új, nők irányította jövőt vizionál, jelentős visszhangot váltott ki az irodalmi életben, a közéletben, a sajtóban és a politikában. Sorra kapja a fontos elismeréseket, a New York Times az év tíz legjobb könyve közé választotta, ahogyan Barack Obama is ajánlotta, mint az év egyik legfontosabb könyvét.
„Provokatív, korszak-meghatározó thriller.” (Guardian)
„Az éhezők viadala és A szolgálólány meséje – vegyítve.” (Cosmopolitan)
„Tökéletes. Okos, ijesztő, mulatságos.” (Daily Telegraph)
„Magával ragadó. Minden nőnek el kellene olvasni.” (The Times)
„Dermesztő. Egy irodalmi bomba.” (Financial Times)
„Sokkoló.” (Observer)"

Hogy találtam rá? 

Rengeteget hallottam róla, mert nagyon sokan dicsérik. Még Emma Watson is ajánlotta olvasásra, és amire ő azt mondja, hogy ő, amellett nem szabad elmenni szó nélkül.

Saját példány? Dedikált?
 
Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

A feminizmusról szóló könyvek kedvelőinek, és azoknak, akik szeretik a hasonló témákat, vagy esetleg tetszett/tetszik nekik A szolgálólány meséje című sorozat.

Értékelés:

Első benyomásra a könyv erőszakosnak tűnik; a vörös és fehér színekkel belemászik az ember agyába, és zavarja azt. Legalábbis nekem ez volt az érzésem; már maga a könyv is "erőt" fejt ki ránk. A grafika nagyon szép és érzékletes, tetszett a betűtípus és a rajz stílusa. Egyszerű, mégis beszédes. Elsőre nem vettem észre, hogy van benne könyvjelző is, úgyhogy ez meglepetésként ért a könyv olvasása közben. :)

A könyv belseje is szintén kellemes, néhol ábrákkal magyaráz az író, és történelmet is tanít közben. A szöveg elhelyezése és a mérete harmonikus, nagyon szerettem, hogy külön személyekre vannak
bontva a fejezetek, imádom ezt az elrendezést.  Plusz volt még benne az, ahogyan számoltuk vissza az éveket, egyre kíváncsibbá tett a kötet.

Már a könyv elején belecsöppenünk a történésekbe, ami igazán viszi magával az olvasót a történetben, nem hagyja, hogy egy kicsit is másra koncentráljunk, nem kalandozunk el az olvasás során. Mindig oda tudunk figyelni az eseményekre, mert fenntartja az érdeklődést az író.

 "Alan a dolgozóba vezető ajtóból figyel.
- Fiatal szerelem?
Margot megvonja  vállát.
- Fiatal valami. Fiatal hormonok.
- Jó tudni, hogy van még, ami nem változik."

Több témát is feszeget az írónő, melyek nem könnyűek és nehéz hibát véteni bennük: a nemek közötti különbségek, és a vallás a fő témája a regénynek. Sok hasonló regénnyel (vagy akár filmmel, sorozattal) találkozhatunk, mégis úgy érzem, hogy A hatalom különleges a maga módján, mert egészen máshogy mutatja be ezeket a témákat, remekül megtalálja az egyensúlyt a dolgok körül, több oldalról is kivizsgálja.

Azzal, hogy több személlyel is megismerkedhetünk az elején, nem okoz zavart, sőt inkább jobban elmélyít a regényben bennünket, mivel áthatóbban meg tudjuk ismerni az eseményeket. Több szemszögből láthatjuk a történéseket, mindenki máshogy éli meg az "erőt"; máshogy használja. Külön érdekes tény volt, hogy egy fiú történetét is olvashatjuk, nem csak nőkét. Habár nekem a Tunde név olyan, mintha "Tünde" lenne, és az elején mindig egy nőt képzeltem el. Roxyt tökre bírtam mindvégig, az elején is már egy erős lány volt, érdekes történettel.

 "- Igaz - feleli a férfi. - Igazad van.
Margot arra gondol: így beszél egy férfi. És meg is van rá minden oka."

Néhány fejezet után már láttam, hogy ez a regény és ez az írónő intelligens, és rengeteg időt fektethetett a könyvbe, hogy ilyen legyen. Látszik, hogy van mögötte tudás és sok-sok gondolat, amit talán több éven át magában rejtegethetett. Csak arra tudok gondolni, hogy nem volt túl vidám élete, és így (is) próbálta kiírni magából a gondjait, amit tisztelek és hálás vagyok érte. Egyáltalán nem nyúlt mellé, és úgy vélem, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia egyszer. Akár férfi, akár nő az illető. Nem fogja megbánni.

Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!

BORÍTÓ: Hiba lenne szó nélkül hagyni, hiszen annyira jól munkát végzett a grafikus. Színösszeállításban, hangulatban tökéletes. Egyértelműen rámutat a műfajra, érződik belőle az "erő". A piros és a fehér szín összhangja erős érzéseket kelt az emberben. 5/5
 
TÖRTÉNET: Ritkán kedvelem az ilyen témákat, mert nem igazán vagyok híve a feminizmusnak, mégis annyira érdekelt a könyv, hogy muszáj volt elolvasnom és veszettül bántam volna, ha nem így lenne. Intelligens, felkavaró történet a nemek közötti  balanszról, és meglepő módon a hatalomról. 5/5

KARAKTEREK: Szimpatikusak voltak, annak ellenére is, hogy a könyv elején nem igazán rájuk volt figyelve, sokkal inkább csak a cselekedeteik kerültek előtérbe, és maga a történet felvázolása. Mindenkit szerettem valamiért, erős; élő karakterekre sikeredtek. 5/5

FILM/KÖNYVEMLÍTÉSEK: 

Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Roxy

Amit szerettem benne: A történetet

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: XXI. Század

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 384

Műfaj: Disztópia

Tovább