Agatha Christie - Gyilkosság ​az Orient expresszen (Hercule Poirot 10.)

"Néhány ​óra múlva felébredt, vagyis inkább felriadt.
Tudta, hogy mi ébresztette fel: egy hangos nyögés, szinte kiáltás, valahonnan egészen közelről. És a
Poirot felült, és meggyújtotta a lámpát. Most vette észre, hogy a vonat áll. Valószínűleg egy állomás.
A kiáltás megijesztette. Emlékezett rá, hogy a szomszéd fülke Ratchetté. Felkelt, és kinyitotta az ajtót, éppen akkor, amikor a kalauz végigsietett a folyosón, és bekopogott Ratchett ajtaján. Poirot résnyire nyitva hagyta az ajtót, és figyelt. A kalauz még egyszer kopogtatott. Megszólalt egy csengő, és egy távoli fülke ajtaja fölött kigyulladt egy lámpa. A kalauz hátrapillantott. Ebben a másodpercben megszólalt egy hang a szomszéd fülkében franciául:
Semmi baj. Tévedtem.
Rendben van, monsieur.
A kalauz elsietett, és bekopogott azon az ajtón, amely fölött égett a lámpa.
Poirot megkönnyebbült szívvel visszabújt az ágyba, és eloltotta a villanyt. De előbb még megnézte az óráját. Nulla óra harminchét perc volt.
következő pillanatban harsányan megszólalt egy csengő."

Hogy találtam rá? 

Klasszikus, mindenki ismeri.

Saját példány? Dedikált?

Igen, nem.

Kiknek ajánlom?

Krimiszeretőknek, és azoknak, akik még nem olvasták. Szinte kötelező darab.

Értékelés:

Eddig még nem volt szerencsém ehhez az Agatha regényhez, való igaz, hogy az egyik legismertebb műve, mégis került engem ezidáig. Nagy hiba volt.

Már maga a könyvborító is érdekfeszítő, tökéletesen illik ez a sötétkékes árnyalat a könyv hangulatához. Nálam a hideg éjszakákat idézte fel, ami kimondottan passzol a regényben levő időszakhoz. A kötet mérete jól illik a kézbe, könnyű volt fogni, kellemes a papír tapintása. A betűtípus is kényelmesen olvasható, akár több órán át is. A könyv kívül és belül is kifogástalan.

Agatha Christie stílusa már elsőre megfogott, a humor; az a könnyedség, amivel ő összeilleszti a szavakat mondatokká valósággal ellenállhatatlan. Nem is csoda hát, hogy oly sokan szeretik az írónőt, hiszen a könyvei letehetetlenek.

"— Monsieur, tapasztalatom szerint, ha valaki abban a helyzetben van, hogy ellenségei lehetnek, ahogy ön az imént mondta, akkor rendszerint nemcsak egy ellenségről van szó."

Poirot intelligens; vicces és hamar megszerethető karakter. A laza kifejezésmódja és ésszerűsége, gyors észjárása hamar ráébreszti az embert, hogy ő tényleg zseniális detektív. Nem nehéz vele együtt izgulni, gondolkozni, hogy vajon mi történhetett a vonaton, és ki követhette el a bűntényt? Agatha olyan káprázatosan alkotta meg ezt a karaktert, hogy Poirot szó szerint él és mozog; kutat és vizsgál, amíg meg nem találja a gyilkost.

Ám a többi szereplőt sem kell félteni ebben a regényben, ki merem jelenteni, hogy az összes élethű, szinte láttam őket magam előtt. Andrényi gróf és grófnő nem csak azért került hozzám picit közelebb, mert magyar származásúak, hanem azért is, mert egy összetartó páros, szépek és kifejezőek.  

Mrs. Hubbard tette ki számomra a viccesebb jeleneteket, az ő személyisége kiemelkedő volt a könyvben. Az, ahogy állandóan a lányáról beszélt, rá hivatkozott egy igazán szeretetreméltó nőként tűnt fel a szememben, akinek a családja a legfontosabb, főleg a lánya véleménye. Viszont ezzel szemben mégis kissé idegesítőnek volt beállítva, amitől humorossá váltak a részei.  

"– A gyilkos köztünk van. Itt a vonaton." 

Kevés olyan regényt tudok mondani, ahol a mellékszereplők is ilyen jól ki vannak dolgozva, és együtt a főszereplővel remek társaságot alkotnak, valóban úgy érezhető, hogy mi is ott vagyunk az Orient expresszen, és próbáljuk megfejteni a rejtélyét.

Egészen a könyv végéig nem jöhetünk rá a gyilkos kilétére. Agatha olyan jól alakította ki a szálakat, hogy nem is találhatunk benne hibát, minden apró részletre sikerült odafigyelnie. Különösképp tetszett, ahogy össze voltak szedve az utasok információi (a nyomozónk által), ezzel is segítve a könyv és az események megértését.

Ezt a könyvet mindenkinek a kezébe kell vennie egyszer, még akkor is, ha a filmadaptációk valamelyikét már látta. Bátran ajánlom azoknak, akik a krimik szerelmesei. Azok pedig, akik még nem találkoztak jó krimivel, nos, hát itt az alkalom!

A kötetért köszönet a Helikon kiadónak és a Kildarának! 

BORÍTÓ: Pont passzol a regény hangulatához és az időszakhoz. Tetszik ez a kékes szín és a hó. Gyakorlatilag minden rajta van, ami a regényhez kell, remek munka. 5/5

TÖRTÉNET: Zseniálisan vannak összeállítva a szálak, mindent apró részletekben kapunk meg, és egészen a könyv végéig nem tudjuk meg a kilétét a gyilkosnak. Letehetetlen; olvastatta magát; izgalmas és fordulatos. 5/5
 
KARAKTEREK: Élnek, kedvelhetőek és igaziak. Könnyedén tudunk azonosulni a főhőssel és szó szerint vele együtt izgulunk, hogy végre kiderüljön az igazság. A nyomozónk eszes, kitartó és ügyes megfigyelő. Minden mellékszereplő egyedi személyiség, és ők is igazán érdekesek, ami ritka. 5/5

Pontozás  

Történet: 5/5 

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Poirot egyértelműen

Amit szerettem benne: Stílus, fordulat

 
Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Helikon

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 264

Műfaj: Krimi

Tovább

Demeter Norbert - A ​Lanky ház halott

"Mi ​történik, ha az ember egy olyan világra talál, amelyet képtelen megérteni? Amely túlmutat mindenen, amit addig tudott vagy hitt? Vajon akkor sem veszíti el az ép elméjét, ha szembetalálkozik a kimondhatatlan gonosszal?

Richardnak fogalma sincs mibe keveredik, amikor Pennyville-be utazik, hogy új regényéhez anyagot gyűjtsön. Miközben a városka legendáit kutatja, egy rémítő történet rajzolódik ki előtte.

Kis idő múlva teljesen kicsúszik a lába alól a talaj; már nem tudja, mi a valóság és mi a képzelet.

Vajon tényleg beszél hozzá a Lanky ház szélkakasa vagy csupán halucináció az egész?

És milyen titkot rejtenek a romok a sövénykerítés takarásában?
S vajon a suttogó hangok, melyek egyre vészjóslóbbak, segíteni akarják vagy ők is Richard életére törnek?

Demeter Norbert első regényével a sötétségbe invitálja Kedves Olvasóját, de egy percre sem hagyja magára. Minden egyes oldalon vele van, s arra kéri, bármilyen borzalmat is lát, bármilyen rémség rettenti is, ne féljen. Csak fogja szorosan a kezét."

Hogy találtam rá? 

A Colorcom könyvei között nézelődtem.

Saját példány? Dedikált?

Saját példány, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Horrorkedvelőknek mindenképpen.

Értékelés:

Első ránézésre a Lanky ház halott egy vaskos, nehéz kötet, amiben kicsi betűk várják, hogy végre elolvassák őket. A papírlapok szép fehérek, finomak és kellemes érzés lapozgatni őket, már a legelső kézbevételnél azt érezhetjük, hogy egy remek könyvet tartunk a kezünkben. A borító illik a történethez, és a műfajhoz. Az egyetlen bajom az volt vele: túl sérülékeny. Már az első két-három kinyitásnál megtört, és úgy maradt.

A könyv elején néhány idézet található. Már rögtön megakadt a szemem a Stephen King - Az című regényéből merített pár soron, s ehhez még hozzájött az is, hogy a városka neve Pennyville. (Az említett King kötetben a bohóc neve Pennywise) Ám nem csupán ez a két utalás található a kötetben, két női szereplő neve is megegyezik. Aprócskát zavartak ezek a dolgok, olyan érzésem volt, hogy az író hasonlítani akar Kingre, ám amikor elkezdtem olvasni a könyvet, hamar rájöttem, hogy nem erről van szó.

Demeter Norbert igen kifinomult ízléssel, fogalmazókészséggel van megáldva. Nagyon szépen használja a hasonlatokat, és bátorkodik több leírórészt tenni a könyvébe, ami manapság igencsak háttérbe szokott kerülni. Nem keltette azt a hatást, hogy kezdő író írta. Megvolt a maga finomsága, szinte már-már azt lehet mondani, hogy egy teljesen kiforrott íróval van dolgunk. Néhol akadtak elírások, amik kicsit nehezítették az olvasást, pl. a muszáj ly-val volt leírva... Ennek ellenére lehetett a könyvvel haladni, és érdekes volt egy kicsit nehézkesebb regényt olvasni.

A főszereplővel, Richarddal hamar meg tudjuk találni a közös pontot, hiszen egy íróról van szó, akinek a célja, hogy végre egy olyan regényt tudjon alkotni, ami megfogja az embereket.

"Valószínűleg csak beképzelte magának a hangot, kontrollt vesztett képzelete teremtette csak meg egy felajzott pillanat gyermekeként. Mert hát ki hallott már olyat, hogy valaki az elméjével hall hangokat?"

Richard kitartó, folyamatosan ír, és próbál mindenre figyelni. Elszánt és erős. Ám az új regény bizony nehéz feladatnak bizonyul, mert a kötet, amivel dolgozik, éppen elkészítésre kerül egy másik személy által (legalábbis nagyon hasonló). A főszereplőnket ez mélyen érinti, mégis úgy gondolja, hogy itt az ideje egy másik történet után nézni.

Ebben lesz segítségére Brian, a figyelmes és segítőkész barát, aki új ötletek keresésével tölti a szabadidejét, és így Richardnak alkalma lesz megismerkedni a Lanky ház történetével. Brian számomra az egyik legszimpatikusabb karakter lett, hiszen nincs is annál jobb barát/ismerős, aki mindenben támogat minket, és ott van, amikor szükségünk van rá.

A Sárkánykirály félelmetes; titokzatos; beteg és perverz. Első perctől kedveltem, főleg, hogy még a történetével is meg tudtunk ismerkedni. Stella nem igazán hatott rám se pozitívan, se negatívan, kicsit semleges volt számomra. Leginkább a Sárkány részeit vártam, mindig újabb és újabb pluszokat akartam megtudni róla.

Nagyon tetszett, hogy a történet két részre lett osztva: jelen és múlt. Így sokkal könnyebben meg tudunk ismerkedni az előzményekkel, és egyre több információhoz jutottunk hozzá. A könyvben folyamatosan jöttek az új események (néhol sajnos viszont kicsit lassabban, mint kellett volna), ha nem megszakításokkal olvastam volna, akkor valószínűleg pár nap alatt kivégzem, de sajnos nem volt egyben ennyi időm, és hát aludni és dolgozni is kell az ember lányának.

A főszereplőben furcsálltam, hogy kicsit könnyen adta meg magát a gonosznak az elején, úgy éreztem, hogy nem próbálkozott eléggé ellenállni. Ennek ellenére mégis volt benne valami, amitől úgy éreztem, ennek így kell lennie. Imádtam ezt a misztikumot, ezt a sejtelmességet, amitől már én sem tudtam eldönteni, hogy vajon most éppen csak Richard képzelete játszik velünk, vagy valóban megtörténnek ezek a dolgok?

A kötetben mindent megkapunk, ami egy jó horrortörténethez kell: szép megfogalmazás; ijesztő jelenetek; erőszak; brutalitás és ezek összessége társul még misztikummal, bálványozással. Kimondottan tetszett az író stílusa, nagyon jó irányban halad. És plusz pont azért, amiért ilyen szép lezárást kapott a könyv, így lett szép, kerek egész.

"A félelem nem a tudásból fakad. Ez az egyetlen félelem, amit megengedhetünk magunknak. De amit tudsz, amit ismersz, attól nem kell félned."

Demeter Norbert azt üzeni nekünk a könyvben, hogy ne féljünk, csak fogjuk a kezét.

Kedves Norbert, hát én mivel nagy horrorrajongó vagyok, nem féltem; de azt kell mondanom, hogy szívesen fogom máskor is a kezed! Ez egy remek olvasmány volt, és ritka az ilyen egy kezdő írótól.

Ajánlom minden horrorkedvelő embernek, és azoknak, akik még nem nagyon olvastak magyar írótól; ne habozzatok, mert vannak ám nagyon jók, akik megérdemlik a támogatást.

A kötetért köszönet a Kildarának és a Colorcom kiadónak!

BORÍTÓ: Lehetett volna félelmetesebb megjelenésű, de nekem így is nagyon tetszik. Mindenki leolvassa róla a témát, a betűtípus is passzol, és összességében remek hatást kelt. Egyetlen hibája, hogy sérülékeny. 5/5

TÖRTÉNET: Néhol vontatottra sikeredett, ezért picit nehéz volt haladni, mégis vittek tovább az események. Tetszett, hogy a jelen és a múlt történéseivel is megismerkedhettünk, így egyre jobban kitisztult minden előttünk. Az biztos, hogy sok munka van benne, és rengeteg fantázia. 4/5

 
KARAKTEREK: Egyik sem került hozzám nagyon közel, valamiért a főszereplő sem. Egy-két helyen nem úgy reagált, ahogy azt vártam volna, pedig sok szimpatikus cselekedete lehetett volna. Nem tudtam sajnálni, vagy együtt érezni vele. A többiekkel azonban nem volt bajom. 3/5

Pontozás  

Történet: 4/5 

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: A sárkánykirály

Amit szerettem benne: A szókimondóságát és azt, hogy beteg volt

 
Amit nem szerettem benne: Az elütéseket, néha lassan jöttek az új események

Adatok

Kiadó: Colorcom Media

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 606

Műfaj: horror

Tovább

Tiszlavicz Mária - Duplacsavar [BuKo történetek 1.]

"Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket. Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen.
Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt.
Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát – még akkor is, ha emberéletekbe kerül." 

Hogy találtam rá?

A borítót és a könyvjelzőt én terveztem.

Saját példány? Dedikált?

Igen és igen.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek aki szerint a magyar írók jól írnak, és azoknak, akik szeretik a krimi, illetve a nyomozós történeteket.  

Értékelés:

Amikor egyeztettem az írónővel borító ügyben, még nem tudtam sok mindent a regényről, csupán néhány oldalt kaptam meg ízelítőnek. Ebből kellett dolgoznom.

Nagyon izgalmas és kellemes érzés volt először a kezemben tartani azt a regényt, amihez én készítettem a kinézetet. Kicsit másra számítottam, mert sokkal sötétebb lett, mint az eredeti tervem -a nyomda miatt-, mégsem tudta elvenni a kedvem a regénytől, hiszen benne volt a nevem!

Az apróbb betűket nézegetve egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet a kötet, és szinte azonnal nekiálltam olvasni. Habár ritkán olvasom magyar íróktól, voltak kételyeim az elején, úgy látszik, ezt el kell vetnem, mert a magyarok igenis nagyon jól írnak! Tiszlavicz Mária ugyanis olyan könnyedséggel és aprólékossággal fogalmaz, hogy csak úgy faltam a sorokat, és már-már azon kaptam magam, hogy majdnem a buszon maradtam miatta.

A könyv nem engedett el, vagy legalábbis nagyon erőlködni kellett. A váltott szemszög nagyban hozzátett ahhoz, hogy mindig fenntartsa az érdeklődést, nehéz volt letenni a kötetet. Volt, ahol a főszereplő Amy cselekedetei kötöttek le minket, máshol pedig Viktor és Felix szórakoztatott minket a maguk humoros, jófej stílusukkal.

Karakterek terén eléggé vegyesen voltunk elárasztva, volt, aki inkább negatívként hatott, mások pedig teljesen pozitív irányba mentek el, ez is nagyon szimpatikus volt, nem voltak kimondottan csak rossz vagy csak jó szereplők. Az írónő valahol megtartotta a párhuzamot, és emberinek éreztem az összes szereplőt a hibájukkal együtt is, hiszen úgy tűnt, élnek. Sajnos, ennek ellenére nem tudtam nagy kedvencet avatni.

Amy a főszereplője ennek a történetnek, nem tipikusan az az utált csaj, akivel csak néhány közös pontot tudunk felismerni magunkkal kapcsolatban, sokkal inkább egy vagány, elszánt nővel volt dolgunk, aki tudta, hogy mit akar. Negatívumként érintett, hogy miket kellett megtenni azért, hogy elérje a célját, de ettől még erősebbnek gondoltam őt.

"– Megszeppent?
– Igen. Mint egy elveszett, riadt kis őzike. Lehet, hogy csak egy pillanatra jött elő, de én megláttam.
– Nem vagyok az a megszeppenős típus – közölte Amy. – Őzike meg pláne nem!"

Viktor semleges volt számomra, nem igazán tudtam azonosulni vele, azoknál a részeknél, ahol ő volt, sokkal jobban foglalkoztatott Felix és az ő fáradhatatlan humora.

Egy régebbi tervezet

A sztori végig érdekfeszítő, alig várjuk, hogy kiderüljön, mi miért történik, folyamatosan sodródunk az eseményekkel, észre sem vesszük az idő múlását. Az írónő fokozatosan építette fel a történetet, így mindig egyre több dologgal tudunk szembesülni, amitől valóban letehetetlenné válik a regény. Látszik, hogy a nyomozás részbe sok időt fektetett bele, fontosnak tartotta, hogy Magyarország is meg legyen említve a regényben, ez különösképpen tetszett, pedig általában zavar az ilyesmi. Itt mégsem tartottam furának, sőt inkább nagyon természetes volt.

Ahol kellett, ott pontosan és szépen fogalmazta meg a mondatokat, máshol pedig olyan egyszerűen viccelődött a szavakkal, hogy valóban elmosolyodunk a sorok olvasásánál. Ebben a regényben benne van minden, ami egy jó akció-krimihez kell: romantika, akció és az elengedhetetlen humor.

Néhol zavaró volt az elütés, volt benne pár hiba, amit kijavítottam volna, de ez a könyv minőségét nem rontotta el.

Mindenkinek bátran tudom ajánlani, mert egy ügyes és nem utolsó sorban lelkes írónővel ismerkedhet meg a regény olvasásával, és egy olyan kalandban lehet része, amit kár lenne kihagyni.

Az írónőnek pedig köszönöm szépen a közös munkát, és további sikereket szeretnék kívánni! Sok hasonló könyv legyen még a polcán! :)

BORÍTÓ: Sajnálom, hogy nem sikerült bekalibrálni a nyomtatót, ezért sötétebb lett, mint a tervem. A hátulján nem igazán látszik a grafika... Eredetileg több vázlat is készült, volt, amit jobban el tudtam volna képzelni, mégis így a végére azt gondolom, hogy ez lett a legjobb.

TÖRTÉNET: Összességében élveztem, régen olvastam már ilyen klasszikus krimit. Minden megvolt benne, ami kell egy jó történethez: romantika, akció és humor. 5 pont

KARAKTEREK: Nem igazán tudtam kedvencet avatni, de ennek ellenére az volt az érzésem, hogy elég időt fordított az író mindenkire, és szépen sikerült kialakítani az egyes jellemeket. Hiányoltam valakit, akihez igazán kötődhettem volna. 4 pont  

Pontozás  

Történet: 5/5 

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter:

Amit szerettem benne: A nyomozás, a csavar

 
Amit nem szerettem benne: Az a néhány elütés :(

Adatok

Kiadó: Underground

Megjelenés: 2017

Oldalszám: 218 

Műfaj: Krimi

 

Tovább