Richelle Mead - Vámpírakadémia (Sorozat: Vámpírakadémia I.)

"A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk."

Sorozat: Vámpírakadémia I.



Hogy találtam rá?

Sokan olvasták moly.hu-n, elég nagy népszerűségnek is örvend, így könnyű volt rátalálni.

Saját példány?

Nem.

Kiknek ajánlom?

Vámpír, urban fantasy és ifjúsági regények imádóinak. Azoknak, akik szeretnének egy nem szokványos történetet olvasni, ami nem csak romantikáról szól, azoknak, akik ki szeretnének kapcsolódni pár órára.

Bevezetés:

Őszintén megmondom, hogy nagyon félve indultam neki a könyvnek, mert vámpíros volt. Vámpíros és bentlakásos iskolás, mellé még romantikát is vegyítettek. Azt gondoltam, hogy csak valami új, hegyes fogú unalmas tiniregény. De a megérzésem átvert, mert helyette egy nem szokványos, egyedi vámpírregényt kaptam.

Értékelés:

Angol borító

 A történet Lissa Dragomirrel és Rose Hathaway-jel kezdődik. A lányok két éve szöktek meg a Szent Vlagyimir Akadémiából, most azonban elkapták őket is visszavitték az iskolába. Ebben az iskolában a tanulók két csoportra oszlanak. Az uralkodó morákra és a testőreikre, akiket dampyoknak neveznek. A két lánynak nem csak az iskolai problémákkal kell megküzdeniük, hanem tiltott szerelemmel, rosszindulatú pletykákkal is, viszont nem csak az iskolában fenyegeti őket veszély, azon túl is sok várja őket valami...

Nem egy tipikus vámpíros sztori, meglepetett az egész, azt hittem, hogy valami borzalmas tinitörténet lesz, de nem ez történt. Izgalmas volt, habár 1-2 karakter eléggé idegesítő, főleg a főszereplő, Rose. Valamiért én nem szeretem a főszereplőket, de ő különösképpen taszító volt. Nem csak a pasik miatt, akikre rámászott közben, hanem volt egy-két beképzelt megszólalása is amellett, hogy végig nem tudtam vele azonosulni. Lissa sem volt valami szerethető karakter, akit úgy igazából vártam az Christian volt. 

Maga a világfelépítés elég jó, nem mondom, hogy sablonos és, hogy unalmas, de túlzottan hátast sem dobtam tőle. A mágiahasználat és az, ahogy az iskolában szakosodnak valamire, találó ötlet, de valahogy mégis keveselltem azt, hogy mit tanulnak az iskolában. Jobban kedveltem volna az egész történetet, ha sokkal többet megtudunk arról, hogy hogyan élnek az iskolában, miket csinálnak, hogyan tanítják őket a tanárok. Ez a része nekem túl kevés volt, bár lehet, hogy csak én vagyok túl részletesség imádó. Sebaj. A végén az ütközetet is kicsit összecsapottnak találtam, túl hamar vége lehet, amolyan „tudjuk le gyorsan és legyen vége” módon. Azt sem értettem, hogy miért kell a moráknak egyáltalán védő? Tudnak varázsolni, akkor használják is és védjék meg magukat, ráadásul vámpírok is. Oké, oké…nemesek meg minden és már régóta így működik, de akkor lehetnének kicsit erősebbek a védők, mert így a morák tűnnek erősebbnek, csak éppen nem használják a mágiát.

 Bár valószínűleg a későbbi részekben fog kiderülni, hogy hogyan működik és, hogy milyen erejük is van igazából. SPOILER Az is kicsit érdekes volt, hogy Viktor olyan könnyen meglépett a végén (oké, utána megint elkapták, de akkor is), ha valaki ilyet csinál, akkor alap, hogy nem 1-2 őrt teszek oda, akit le tud gyűrni egy striga. SPOILER VÉGE Tipikusan olyan történet, amit elolvas az ember és örül, hogy végre nem egy olcsó és már százszor átrágott témát olvasott el, de azért még sem teszi ki az „imádom” listára, csak megmarad a „hm…egész jó volt” csoportban. Azért várom a következő részt, hátha az jobban fog tetszeni. Úgy érzem nem adott még ki mindent az író magából és lapul még benne sok jó ötlet. 

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás

Történet: 3/5

Karakterek: 2/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Christian

Amit szerettem benne: Alapötlet, vámpírok

Amit nem szerettem benne: Rose

Adatok 

Következő rész címe:  Richelle Mead ~ Dermesztő ölelés

Kiadó: Agave

Megjelenés: 2009

Oldalszám: 236

Eredeti cím: Richelle Mead - Vampire Academy

Richelle Mead-től várható bejegyzések a jövőben: Dermesztő ölelés

Tovább

Oriana Fallaci - Levél egy meg nem született gyermekhez

„Ma éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből” – kezdi születendő gyermekéhez intézett monológját Fallaci önéletrajzi ihletésű könyvének hősnője. A felfedezés nyomán ezernyi kérdés fogalmazódik meg benne: Mi a szeretet? Mit ér a család? Mely pillanatban kezdődik az emberi élet? Férfinak jobb-e születni vagy nőnek? Hogyan egyeztethető össze egy nő életében a hivatás és a gyermekvállalás? S mind közül a legfontosabb: vajon van-e joga rákényszeríteni akaratát az éppen csak megfogant lényre? Kegyetlen őszinteséggel faggatja önmagát, gyengeségeit sem szégyelli, kétségbeesését sem titkolja, de minden sorát az élet szeretete hatja át.
A női és általában az emberi lét nagy kérdéseit feszegető, mégis rendkívül olvasmányos mű évtizedek óta őrzi népszerűségét. Első megjelenése, az 1970-es évek óta mit sem veszített aktualitásából, frissességéből. A szöveget a legújabb olasz kiadáshoz igazított fordításban adjuk közre."

Hogy találtam rá?

Moly.hu-n az Egyszer egy nevezetű kihívásra kerestem egy könyvet és ezt érdekesnek találtam.


Kinek ajánlom?


Azoknak, akik közel érzik magukat az anyasághoz és szeretnének egy kis drámát olvasni ezekben a nehéz, de egyben örömteli időkben.

Bevezetés: 

Úgy indul a könyv, hogy egy fiatal lány megtudja, hogy terhes. Sajnálatos módon a gyermek apja, nem igazán kíván részt venni az apaságban, mert előzőleg otthagyta a nőt. Úgy tűnik, hogy a férfit nem igazán érdekli a dolog és az anya sem tudja még, hogy mit is kéne kezdenie ezzel a helyzettel.
Így meg is van az alaptörténetünk, egy növekvő baba és a mamája. A cím tökéletesen leír mindent, mert tényleg olyan, mintha csak egy levelet olvasnánk, az anyja úgy beszél, mintha éppen mesélné a történteket a babának, elmondja, hogy miket csinált aznap, mi történt vele, néha még mesét is mesél a babának. A megfogalmazás nem rossz, az írónő leír mindent, amire kíváncsi az ember és mindezt úgy teszi, hogy a könyv nem unalmas és lehet vele haladni. Aki közel érzi magát az anyasághoz és szeretne egy kis drámát olvasni ezekben az időkben, azoknak ajánlom. Szerintem ők egy percig sem fognak unatkozni, sőt még azok sem, akik nincsenek közel a témához, mert az írónő erről gondoskodik.

Értékelés:

A magyar borító szép szerintem, de lehet valakinek kicsit rémisztő lehet. Az angolon nem sok minden van.

Az eleje úgy indult, hogy nagyon fogom szeretni, de hát sajnos a végére teljesen más lett belőle. Nem igazán szeretek drámát olvasni, vagy olyasmit, ami anyaságról, gyermekekről szól. De ez a cím felcsigázott és kíváncsi voltam nagyon rá.

Az apa viselkedése egyáltalán nem döbbentett meg, hiszen a legtöbb férfi így reagál arra, ha megtudja, hogy apa lesz, főleg úgy, ha már a nővel nincsenek együtt. Igazából még sajnáltam is egy kicsit, mert ő aztán nem tehetett az egészről, na persze, nem igazán érdekelte a gyerek, ez bűn, természetesen, de ezt kivéve nem volt vele bajom. Az anyáról viszont elég sok mindent megtudunk a könyv során, nem igazán volt jó élete, szegény volt és elég sokszor kihasználták. Viszont őt egy percig sem sajnáltam, bárhogy is hangzik. Már az elején is furcsának tartottam a viselkedését, hiszen amikor elmondja a barátnőjének, hogy ő terhes és a barátnő ezen kiakad és tanácsolja, hogy esetleg vetesse el, megharagszik rá. Holott azelőtt is gondolt erre a választásra, hogy nem kéne ez a baba, ezért nem hiszem, hogy orrolnia kellett volna a nőre, inkább megmondhatta volna őszintén, hogy ő is gondolt rá, de aztán elvette. Csak itt az a baj, hogy nem vetette el, mert még a könyv végé felé is gondolkozik rajta, hogy hát igen, talán mégsem kéne megszülnie.

Angol borító

Igazán bosszantott ez a viselkedés, hogy hol akarja a babát, hol pedig megszabadulna tőle. Másrészről pedig azt tartottam rossznak, hogy szegény gyerek még kicsi volt mégis csak arról beszélt, hogy milyen rossz az élet, mennyit szenvedne, hogyha nőnek születne meg, de ha férfi lenne akkor kevésbé lenne nehéz az élete. Szerintem ez arra ment ki, hogy ő mennyire haragszik a férfiakra, nagyobb részt azért, mert a pasi csak úgy elhagyta őt még azután is, hogy közölte, hogy van babája. Nem hiszem, hogy egy anya erről beszélni a gyermekének, aki még a pocakjában van, hogy mennyire rossz az élet és, hogy mennyire nem kéne, hogy ő megszülessen, mert akkor nem szenvedne. Egyenesen felháborító volt ez, főleg, hogy az orvos is mondta a nőnek, hogy lehetséges, hogy a baba mindent hall, amit mondanak neki. Én soha nem mondanék ilyeneket a gyerekemnek, persze, hogy vannak rossz dolgok az életben, de a jókról kellene beszélnie, nem arról, hogy mennyire rossz minden. Szegény gyereknek jobb is, hogy nem született meg, mert egy ilyen anya mellett nem jó felnőni. Nem is csodálom, hogy meg sem született, hiszen az anyja annyiszor hangoztatta, hogy lehet elveteti és jobb lenne ha meg sem születne, hogy az már hihetetlen.

Az apuka is néhányszor megjelenik még, mert megpróbálja visszaszerezni a családot, mert meggondolja magát, de a nőnek még ez sem elég, nem igazán foglalkozik vele, pedig a férfi ott sír neki, hogy mennyire sajnálja. Szerintem, ha megpróbált volna megbocsájtani neki, nem így alakultak volna a dolgok. Hiszen valamikor szerette a férfit...
Ezeken még túl is léptem volna, hogy oké, terhes a nők...azok gyakran változtatnak véleményt, de amikor elment dolgozni, pedig az orvos ellenezte, azt hittem, hogy falba verem a fejem. Jó kis ugrálós úton a babával a hasában, fantasztikus érzés lehetett. És csak azért ment el arra az útra, hogy megmutassa ő igenis képes még dolgozni is a baba mellett és nincs szüksége arra, hogy csak feküdjön az ágyban (ahogy azt az orvos tanácsolta neki) és próbáljon nyugodtan maradni, mert esetleg a sok idegesség árthat a babának.

Aztán meg teljesen egy hétig vérzik folyamatosan, de nem képes elmenni az orvoshoz, hogy segítsenek rajta, majd egy hét múlva jelenik meg nála és ekkor közlik vele, hogy a magzat már két hete nem él.

Nem igazán sajnáltam a nőt, mert magának köszönhette az egészet, figyelmeztették nem is egyszer, de hát nem kell hallgatni az orvosra...állandóan csak szomorú dolgokra tudott gondolni és azokat is mesélte el a gyereknek, nem tartotta be, amit az orvos ajánlott, hát akkor magára vessen. Egy felnőtt nőtől azért többet várna az ember, nem azt, hogy na, most én megmutatom, hogy a nők se olyan bénák. Szerintem az egésznek az volt a nagy hibája, hogy a nő bizonyítani akart másnak is, nem csak magának. Nem akarta ezt a gyereket, egy percig sem éreztem azt, hogy ő szeretné, ha megszületne, főleg azok után, amikor meghal és azt kérdezi, hogy: „Miért nem vesztettelek el már korábban?” Ekkor legszívesebben falhoz vágtam volna a könyvet. Nem tetszett, pedig reméltem, hogy fog.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva! 

Pontozás

Történet: 2/5

Karakterek: 2/5

Borító: 2/5

Kedvenc karakter: A gyermek

Amit szerettem benne: Alaptörténet, az a rész, ahol a gyerek beszél

Amit nem szerettem benne: Az anya gondolkodása, cselekedetei

 

  

Adatok

Kiadó: Cartaphilus

 Megjelenés: 2010

Oldalszám: 128

Eredeti cím: Oriana Fallaci - Letter to a Child Never Born

 

Tovább

Jin Kyoung - Terror

"It's midnight, what are those sounds? Every day, without fail, on the stroke of midnight, she comes…"


Hogy találtam rá?

Keresgéltem a horror kategóriánál.


Értékelés:

Nehéz róla bármit is írni úgy, hogy ne mondjak el mindent, mert végül is csak nyolc oldalas az egész manhwa, de megpróbálok pár mondatot pötyögni róla.

A lényeg, hogy mindenki fél a sötétben és beképzel dolgokat. Éjszaka, lefekvésnél mindig fekete alakok ugrálnak a plafonon vagy az ágy mellett, esetleg éppen a padló recseg, mintha valami nehéz alak sétálgatna rajtuk, ilyenkor minden gyerek magára húzza a takarót, mintha az egy pajzs lenne és megvédené őt bármitől.

Oldal a mangából (katt a képre)

Ez a valami pedig nem hagy békén, minden nap ott jár a szobádban, miután a nap lenyugszik és megpróbál kínozni, viccelődik veled, elsuhan melletted, te pedig minden egyes alkalommal elbújsz a takaród alá, mert még csak látni sem bírod a fura fényeket, a mozgó fekete ködszerű dolgokat.

A mindössze nyolc oldalas kis történet, egy lány félelmeit mutatja be, mert őt is meglátogatja valami minden éjjel és nem hagyja nyugodni...

Nekem tetszett volna az egész, ha nem lett volna ilyen iszonyúan rövid, nagy volt a csattanója is, nem erre számítottam volna egyáltalán. De ha több lapon keresztül bemutatta volna, hogy a lány mennyire retteg attól a valamit, ami minden éjjel elmegy hozzá, akkor sokkal jobban átérezhető lett volna az egész és nem lőtte volna le hamar a csattanót. Hagyta volna kibontakozni a dolgokat, így sem jött volna rá senki sem, de legalább jobban beleélte volna magát az olvasó és azon tűnődött volna, hogy mi lehet az a dolog, amitől a lány ennyire retteg.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva! 

Pontozás

Történet: 3/5

Karakterek: 3/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: A képzeletbeli szörny

Amit szerettem benne: A témája, a rajzolás

Amit nem szerettem benne: Nagyon rövid volt, ha hosszabb lett volna, sokkal jobban átjött volna a vége. Legalább 2-3 fejezeten keresztül le lehetett volna írni, hogy hogy fél a lány éjszaka.

Adatok

Kötetek: 1

Fejezetek: 1

 Megjelenés: Ismeretlen

Oldalszám: 8

Eredeti cím: Jin Kyoung - Terror

Tovább

C. S. Lewis - Narnia Krónikái – A varázsló unokaöccse

"A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban." 


Sorozat: Narnia Krónikái ~ 1. rész (nem mindenki szerint)

Hogy találtam rá? 

A filmadaptációt láttam, sajnálom is, hogy először ahhoz volt szerencsém, jobb lett volna gyerekként olvasni a könyveket.


Kiknek ajánlom?

Mesekedvelőknek, gyerekeknek.


Bevezetés:

Egy aranyos mesét vártam, ezt is kaptam meg az első könyvben (nem mindenki erre a sorrendre esküszik). Kellemes kis limonádés, könnyed történet. 



Értékelés:

A főszerepben egy kislány áll, Polly Plummer. Polly éppen a kertben sétál, amikor találkozik a szomszéd kisfiúval, Digory-val. Mint minden gyerek, ők is szeretik a kalandokat, így felfedezősdit játszanak a padláson, itt találkoznak egy különös, öreg bácsival, Andrew-val. A bácsi éppen egy kísérletet folytat, ad a két gyereknek egy gyűrűt, ám amint Polly a kezébe vette az ékszert, el is tűnt. Andrew bácsi elmondja, hogy a gyűrű valójában egy másik világba viszi azt, aki megérinti. Digory vissza akarja hozni a lányt, ezért a bácsitól kap még egy gyűrűt, amivel utána mehet. Itt kezdődik a két gyerek története, rengeteg kalandon és veszélyen át, boszorkánytól kezdve a hatalmas és bölcs oroszlánig.

Angol borító

Biztos vagyok benne, hogyha gyerekként elolvasom ezeket a könyveket, akkor ugyanannyira imádnám a világát, mint Roxfort varázslatos helyeit. De sajnos valahogy kimaradt az életemből eddig, azt hiszem ez is egy nagy baklövés volt az életemben. Ha tehetem majd el fogom olvasni a gyerekeimnek, hogy néhány óráig ők is el tudják képzelni azt, hogy milyen lehet, ha két gyűrű segítségével egy teljesen másik világba tudnánk átutazni, ahol az ember egyik leghűségesebb barátja megszólal, pedig azelőtt sose tett ilyet. Ahol minden életre kel és ahol mindent valóra lehet váltani, de ugyanakkor oda is befészkeli magát a mohosság.

Nagyon aranyos, könnyed olvasmány. Aki látta a filmeket, és szereti őket az egyszer mindenképpen vegye rá magát. Jó érzés könyv formájában is megismerni Narnia világát, ebben a részben pedig Narnia születését írja le az író, néha humoros, vicces mondatokkal megöntve. Pár órára ki tudja kapcsolni az idősebbeket is, hogy kicsit ismét gyerekek legyenek.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva! 

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: Aslan

Amit szerettem benne: Történet, könnyedség

Amit nem szerettem benne: Kicsit régi már, limonádés

Adatok


Következő rész címe: Narnia Krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Kiadó: M&C

Megjelenés: 1955

Oldalszám: 224

C. S. Lewis-től várható bejegyzések a közeljövőben: Narnia Krónikái – Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Tovább

Terry Collins - E. T. – A földönkívüli

"1982-ben mutatták be azt a filmet, amelyet a nagyközönség azonnal a szívébe zárt és minden idők egy legkedveltebb klasszikusává vált. Ez a film pedig nem más, mint Steven Spielberg egyik mesterműve a különleges barátságról: az E.T. – A földönkívüli. Egy kis idegen lény 3 millió fényévre került az otthonától. De egy magányos tízéves fiú, Eliott a segítségére siet, be szeretné fogadni őt az otthonába. Ez a hatalmas kaland és a barátságuk örökre megváltoztatta mindkettejük életét, amelyről tudják, hogy nincsenek földi határai. A négy Oscar-díjat és két Golden Globe-díjat – közte a legjobb filmért járó díj- nyert E.T. egy mulatságos, izgalmas és felejthetetlen alkotás. Egy elbűvölő klasszikus, amely mágikus érintésével mindenkit rabul ejt!"

Hogy találtam rá?

A filmet már régen láttam, a könyvet pedig az egyik barátom adta kölcsön. 

Kiknek ajánlom? 

Bárkinek, aki valaha is találkozott a filmmel, gyerekeknek és szimplán azoknak, akik szeretik az UFO-s történeteket és szeretnének egy rövid könyvvel kikapcsolódni.

Bevezetés:

Kicsit féltem tőle, mert az ilyen regények soha nem túl jók, de lényegében nem okozott nagy csalódást. Könnyed volt és hamar lehetett vele végezni.

 Értékelés:

E.T és Eliott

A történetet szerintem sokan ismerik, de azért leírom azoknak, akik esetleg még nem találkoztak vele. Adott nekünk egy kisfiú, aki két testvérével és az anyukájával él együtt. A fiú egyik nap hangokat hall a házuk közelében és találkozik egy földönkívülivel, aki imádja a cukorkákat. Mindketten nagyon megijednek egymástól, de hamarosan összeismerkednek és barátságot kötnek egymással. A kisfiú, Eliott megpróbálja titokban tartani az új barátját, de testvérei előtt nem igazán tudja ezt megtenni. A gyerekek a szobájukban rejtik el az idegent és oly annyira megszeretik, hogy nem akarnak tőle megválni. Hamarosan azonban fura emberek kezdenek járkálni a környéken.

A történet könnyed, kedves és humoros, az írásmód aranyos és gyorsan lehet vele haladni. A karakterek sem voltak unalmasak, kedvesek voltak és szerethetőek. A könyv negatívumát a rövidsége adta, egy idősebb gyerek nem hiszem, hogy annyira tudja élvezi, mivel nem túl részletes és hamar véget ér a történet. Egy fiatalabb olvasó minden bizonnyal meglesz vele elégedve és még sokáig fog beszélni E.T-ről, az idegenről.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva! 

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 4/5

Kedvenc karakter: E.T

Amit szerettem benne: Humor, könnyedség

Amit nem szerettem benne: Rövid volt

Adatok

Kiadó: Szukits könyvkiadó

Megjelenés: 2002

Oldalszám: 126

Tovább

Neil Gaiman - Coraline

(Katt a képre)

"Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más…
Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét." 


Hogy találtam rá?

Legjobb barátnőm nézette meg velem az animációs mesét (A Karácsonyi Lidércnyomás rendezője készítette), és azt is említette, hogy a könyv is jó.

A mese borítója

Kiknek ajánlom?


12 éves kortól már tudom bárkinek ajánlani, nem egy nehéz olvasmány, nem is hosszú úgyhogy tényleg minden korosztálynak megfelel. Kellemes kikapcsolódást tud nyújtani néhány órára és ne felejtsük el, hogy mese is készült belőle, amit jó lehet utána megtekinteni.


Bevezetés:


A mesét nézve sokat vártam tőle, az írótól még nem olvastam semmit ezelőtt, úgyhogy kíváncsi voltam már rá nagyon, mert irtó sokan dicsérik.




Értékelés:

Coraline egy fiatal kislány, akivel a szülei nem igazán foglalkoznak, mert állandóan dolgozniuk kell. Új házba költöznek, messze a várostól. Gyerekek a közelben nincsenek, a szomszédban csupán két öregasszony és egy fura bácsika lakik. Coraline nagyon unja magát, mert nyári szünet van, még iskolába sem kell mennie. Az összes könyvét kiolvasta már és nem tud magával mit kezdeni, viszont nagyon szereti a kalandokat, így a ház körül járkál, de ott sincs sok érdekes dolog és túl messzire sem mehet.

Angol borító

Egyetlen dolog kelti fel az érdeklődését egy ajtó a lakásukban, ami csukva van, pedig csak fal van mögötte. Ám egyik nap, amikor Coraline kíváncsiságból kinyitja ismét az ajtót, már nem fal van mögötte, hanem egy sötét folyosó. A lány könnyedén átmegy rajta és egy új otthonába kerül, ahol a "másik anyukája" és "másik apukája" már nagyon várta. Látszólag Coraline-ék új háza nagyon jó, azonban "másik anyunak" és "másik apunak" gombszeme van, de még is annyira kedvesek és olyan finomságokat készít neki "másik anyu", hogy Coraline sokat jár vissza.

A játékai is külön életet élnek, a szomszéd színházban egy csomó kutya nézi az öregasszonyok előadását. Szóval minden csodaszép és jó, a szülei már nem dolgoznak, csak vele foglalkoznak egész álló nap és Coraline ezt nem is bánja mindaddig, amíg azt nem akarják, hogy örökre ott maradjon és neki is gombszeme legyen.

Coraline a mesében

A történet szerintem egyedi és érdekes, kicsit félelmetes is lehet a kisebbeknek. Nem egy szokványos meseregény és nem is egy felnőtteknek írt horrortörténet, valahogy tényleg minden korosztályt megpróbált megcélozni az író. Nem éreztem azt, hogy ez kifejezetten egy mese, inkább valahol a mese és a felnőtt regény között van. A fogalmazás is nagyon tetszett, jól ír Gaiman, megfogott. Kicsit Kinghez tudnám hasonlítani az írót, akit persze imádom. : ]

Coraline karaktere sem egy hétköznapi kis tinilány, inkább egy magának való, okos lány. Pontosan azokat hagyta ki belőle az író, amit utálok egy karakterben, így teljesen szerethetővé vált. Nem voltak meggondolatlan, buta cselekedetei, mindennek volt értelme, amit csinált. Igazi felfedező.

A Macska volt a másik kedvenc karakterem, nem lehetett róla eldönteni az elején, hogy jó vagy rossz. Ez a kettősség teljesen lenyűgözött, kevés könyvben van ilyesmi. 

A Macska a mesében

Másik anyu és másik apu karaktere is nagyon megtetszett. Anyu a hosszú karmaival és mosolyával teljesen magával ragadják az olvasót, vagy félelmében vagy örömében. Másik apu nem szerepelt igazán sokat, úgyhogy sajnos nem sokat lehet erről mondani, csak annyit tudok, hogy kis papucs férj lehet, mert mindent megcsinált a feleségének.

Elég nehéz erről a könyvecskéről írni, fájdalmas dolgokat feszeget benne az író. Valahol úgy érzem, hogy nem is gyerekeknek akarta ezt szánni, hanem felnőtteknek. Igenis fontos dolog, hogy egy gyerek ne csak játékokat és ételt kapjon, hanem figyeljünk rá, beszélgessünk vele és érezze, hogy szeretjük.

Ami nem tetszett az annyi volt, hogy túl rövidnek találtam, a mesében sokkal több minden történt, hosszabb volt. Úgy hiszem lehetett volna még ezen dolgozni, de mivel a gyerekekre is gondolt az író, nem szerette volna hosszúra írni, pedig jobb lett volna.

Összességében aranyos mese ez, bármilyen korosztálynak nagyon szívesen tudom ajánlani.

Te mit tennél, ha az egyik szobátok egy másik világba vinne?

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 2/5

Kedvenc karakter: Coraline, Macska

Amit szerettem benne: A történet, megfogalmazást

Amit nem szerettem benne: Rövid volt

Adatok

Kiadó: Agave könyvek

 Megjelenés: 2009

Oldalszám: 144

Tovább

Stephen King - A Ragyogás

(Katt a képre)

"Stephen King kiemelkedő képviselője egy jellegzetesen amerikai műfajnak, a pszichohorrornak, mely olyan elődökre tekinthet vissza, mint E. A. Poe, Ambrose Bierce vagy Hawthorne. A ragyogás pompás rémtörténet, amelyben minden hitchkocki klisé adva van: a Colorado-hegység egyik magaslatán a hó által a világtól elzárt szálloda, melynek története hátborzongató rémségek sorozatából áll; egy un. „második látással”, vagyis ragyogással megáldott-megvert túlérzékeny kisfiú, aki azt is megérzi, ami csak történni fog, s érzékenységével jelen idejű fenyegetésként éli át, ami a múltban már megesett; az alkoholizmusából éppen kigyógyult apa, akinek labilis idegrendszere fokozatosan tovább bomlik, mígnem a Szálloda (amelynek történetét meg akarja írni) szelleme teljesen hatalmába keríti, s ezzel a pusztító szellemmel azonosulva családja megsemmisítésére tör; az elhatalmasodó tébolynak már-már természetfölötti őrületté fokozása, s ennek megfelelően olyan „képsorok”, amelyekhez hasonlók csak a Hitchkock-filmek tetőpontján láthatók; s végül – ha nem is mindenki számára – a megmenekülés. A regényből – nem véletlenül – sikeres film is készült Stanley Kubrick rendezésében, Jack Nicholsonnal a főszerepben."

Hogy találtam rá?


King fan vagyok, nem volt nehéz. De Ciccnyog molyos kihívása ösztönzött az azonnali olvasásra.

Angol borító

Kiknek ajánlom?


Azoknak, akik szeretik Kinget és azoknak, akik szeretik a borzongató horrorkönyveket. Azoknak is élvezhető lehet, akik szeretik az olyan történetet, ahol valakinek valamilyen érdekes képessége van.

Bevezetés: 


Nehezen indultam neki, mert mostanában sok Kinget olvastam és hanyagolni akartam egy kicsit az írót, így kicsit hosszabb ideig is olvastam, mint kellett volna. De azért legyűrtem, sőt még maradt is másra időm ebben a hónapban. Legközelebb nem tudom mikor fogok Kinget olvasni, most tényleg kicsit hagyom lenyugodni a King imádatomat és inkább más műfajokra fogok összpontosítani.


Értékelés:


A borító találó, habár nekem valamiért sokkal jobban tetszik az 1991-es kiadás, ahol Danny van rajta egy fura, fényes kör mellett. Az angolban viszont a legújabb tetszik, de az is nagyszerű, ahol mindenki rajta van.


A könyv négy nagy részre van felosztva, mindegyiknek külön címe van. Ezek a King kisebb-nagyobb fejezetekre bontotta. Az első részben és fejezetben egy meghallgatáson vagyunk, ahol Jack Torrance az aki szeretne munkához jutni egy szállodában. A munkáltató nem szívesen szeretné alkalmazni Jacket, mert megtudta, hogy régen alkoholproblémái voltak, Jack hiába közli, hogy már egy éve egy kortyot sem ivott, a munkáltató valahogy még sincs jó véleménnyel a férfiról. Az egyetlen ok, amiért Jack megkapja a gondnoki állást az azért van, mert a Jack régi jó barátja a munkáltató felettesének.

Danny a filmben

Így hát a történet azzal indul, hogy Jack végre boldog, hogy megkaphatta az állást és a családjával együtt el kell utazniuk a Panoráma nevezetű szállodába, ahol egy télen csak ők lesznek, mert ilyenkor a szálloda szünetet tart és semmilyen vendég nem fog érkezni. Ugyanis a havazás miatt a szálloda teljesen megközelíthetetlen lesz. Emiatt aggódik egy kicsit Jack felesége, Wendy is, habár arra is gondol, hogy jól fogják ott érezni magukat, mert így a férjének esélye sem lesz arra, hogy ismét az italhoz nyúljon, mivel a szállodában nincs semmilyen alkohol.

Van azonban egy kisebb gond a Panorámával, az előző gondnok brutálisan megölte a feleségét és a két kislányát. Hamarosan kiderül, hogy nem csak ez az egy haláleset történt, hanem a Panorámában már sokkal több gyilkosság is volt már. Jack mindent egy albumból olvas ki, amit a kazánnál talál, amire minden este és minden reggel ügyelnie kell majd, mivel nem üzemel teljesen jól és ha 180° fölé emelkedik, akkor az egész kóceráj felrobbanhat. 

Régi angol borító

A szállodába érkezésnél a szakács, Dick, megmutatja Jack családjának a konyhát, ahol majd Wendy fenséges vacsorát tud készíteni a szerettei számára. Dick azonban felfigyel Jackék kisfiára, Dannyre, akinek különleges képessége nyilvánvaló lesz Dick számára. Dick ugyanis képes arra, hogy hallja más emberek gondolatát, Danny azonban még nála is sokkal jobban érzékeli ezeket a dolgokat, így elbeszélget a fiúval. Elmeséli neki, hogy nem csak ő az, aki ilyen dologra képes, de nagyon ritka az olyan ember, aki rendelkezik a Ragyogással. Figyelmezteti a kisfiút, hogy ne menjen a játszótéren levő sövények felé és, hogyha bármi baj lenne, akkor csak hívja őt a Ragyogással és ő azonnal érte fog jönni, hogy segítsen neki.

Danny ezután furcsa dolgokat kezd látni a szállodában, amitől megijed, de mivel Dick azt mondta neki, hogyha ezeknek a dolgoknak azt mondja, hogy "te nem vagy itt", akkor hamarosan el is fognak tűnni így hát a kisfiú megpróbálja ezt alkalmazni. Be is válik neki és kicsit jobban érzi magát, amikor a csúnya dolgok eltűnnek.

Miután megmutattak mindent Jackéknek, mindenki elhagyja a szállodát és a család magára magad. A hó pedig hamarosan elválasztja a Panorámát a külvilágitól, így senki nem lesz képes elhagyni a szállodát vagy bejutni a szállodába. A csúnya dolgok pedig egyre sűrűbben jönnek és már nem csak Danny lát szörnyű dolgokat, hanem Jack is észlelni kezdi, hogy a szállodával van valami, de mindig megpróbálja képzelgésnek felfogni. De mi van, ha ezek a dolgok nem csak képzelgések? Mi van akkor, ha a halott nő a fürdőkádban tényleg ott van és rájuk vár?

Jack a filmben

A történet az elején egy kicsit unalmas volt a számomra, az igazi fejlemények a kétszázadik oldal után indulnak be, onnantól már nehéz megválni a könyvtől, mert újabb és újabb érdekesség történik. Jack karaktere sem egy unalmas főszereplő, habár én idegesítőnek tartottam azt, hogy semmit sem akart elhinni, amit látott. Mindig megpróbálta a képzeletére és hallucinációra fogni. Megértettem őt is, mivel egy olyan eset után, hogy egy férfi eltöri a saját fia kezét és alkoholista volt, nehéz lehet a családjára nézni anélkül, hogy állandóan azt érezni, hogy a felesége mikor figyeli. Mikor gondolja azt, hogy "vajon újra iszik?" "vajon mikor fogja bántani újra az én kicsikémet?". Hiába volt tiszta és rendes Jack, azért ezeket a dolgokat egy feleség nehezen felejti el, nem könnyű ezek után újra együtt élni a férjével és persze a régi emlékek ismét feltörnek benne, akárhányszor csak furcsán viselkedik a férje.

Még egy külföldi borító

Wendy karakterével is együtt tudtam érezni, mivel ő egy anya szerepet töltött be, így egyértelmű volt, hogy nagyon félti az egyetlen gyermekét és megpróbálja még a tűztől is védeni. Persze voltak pillanatok, amikor nem kellett volna úgy Jacknek esnie, de hát milyen egy anya, amikor megsérül a gyermeke? Egyből azt az embert próbálja meg okolni, aki a közelben volt és nem vigyázott a picire.

Danny szerintem nagyon aranyos gyerek volt, viszont túl felnőttes volt egy ötéveshez képest, még ha olyan ötéves is volt, akinek különleges képességei vannak. A Ragyogás dolog, ez a különleges képesség, hogy Danny belelát a jövőbe és képes mások gondolatait, érzéseit hallani nagyszerű ötlet volt, remek kivitelezésben. Kingtől már vártam, hogy egy ilyen történetet olvashassak, mert hozzám közel állnak ez a természetfeletti témák, főleg a különleges képességek, pláne a gondolatolvasás.

Dick volt az egyik kedvencem a könyvben, hihetetlen, hogy King alkotott egy olyan embert, aki pár pillanat alatt képes volt megkedvelni annyira egy fiút, hogy akár az életét is feláldozza érte. Ennyire kedves és segítőkész embert, nem hiszem hogy lehet találni mostanában. És tetszettek azok a részek is, ahol a Ragyogás összekötötte az embereket és Dick találkozott nem is egyel útja során.


Én is úgy vélem, hogy nem ez volt King legjobb műve, de szerintem a legrosszabb sem. Az első kétszáz oldal után élveztem, lehetett volna jobb, de nem lehet mindig sikerkönyvet írni, ugye? Kicsit az is idegesített, hogy semmiképpen sem próbált meg Wendy maga lépni a tettek mezejére, nem próbálta megnézni az aeroszánt, pedig ha utánajár magától, akkor valószínűleg máshogy jártak volna, de akkor nem lett volna a történet az, ami. Mindenesetre ajánlani tudom csak a King imádóknak, érdemes megismerkedni vele.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 3/5

Kedvenc karakter: Dick

Amit szerettem benne: Az alaptörténet, a vége

Amit nem szerettem benne: Az elején unalmas és néha később is

Adatok

Kiadó: Európa könyvkiadó

Megjelenés: 2006

Oldalszám: 512

Eredeti cím: Stephen King - The Shining

Tovább

Elisabetta Gnone - Fairy Oak – Az ikrek titka (Fairy Oak I.)

"Már vagy ezer éve mindig, amikor éjfélt üt az óra, varázslatos dolog történik Fairy Oak házaiban: parányi, fényes tündérek gyermekekről mesélnek a jóságos tekintetű boszorkáknak, akik izgatottan csüggnek minden szavukon. Különös ugye? Köztudott, hogy a tündérek és a boszorkányok nem szívlelik egymást, s hogy a boszorkányok ki nem állhatják a gyerekeket. Csakhogy mi Zöldlapályvölgyben járunk, Fairy Oak falujában, ahol a dolgok mindig is egy kissé másképp zajlottak…"



Sorozat: Fairy Oak I. 



Hogy találtam rá? 


A könyvtárban nézelődtem a gyerekosztályon és megtetszett a borítója. 

Kiknek ajánlom? 

Gyerekeknek és a gyerekkönyveket kedvelő tiniknek. Sok szép képpel van díszítve a könyv, így tökéletes arra is, hogy a gyerek megszeressen olvasni vele.

Bevezetés:

Valami ilyesmire számítottam a borítója alapján. Könnyed, aranyos olvasmány. A rajzok szépek benne és visszaadja a gyerekek képzeletét. A színek megfelelően illenek a rajzoláshoz és vidámságot tükröznek, akárcsak maga a történet. Én ugyan már kinőttem ezeket a meséket, de egyébként merem ajánlani mindenkinek.

Értékelés:

Vanília

Feli (tündérke) feladata, hogy Vaníliára és Pervinkára vigyázzon, ő a dajkájuk. Azonban Felinek nem csak a kislányok csíntevéseivel kell szembe néznie, hanem egy gonosszal is, aki Fairy Oak felé közeledik.

Aranyos kis mesekönyv. A története szerintem nem bonyolult, de pontosan ilyenre van szükségük a gyerekeknek, leginkább 8-12 éves korig ajánlom ezt a könyvet. Gyönyörűek benne a rajzok és a képek is nagyon szépek, ritka manapság az olyan gyerekkönyv, ahol ennyire odafigyelnek a rajzokra, leginkább csak odadobnak valamit. Nem, itt szépen kivannak dolgozva. 

Helyesírási hiba, nyomtatási hiba nincs benne, a karakterek szerethetőek, aranyosak. Ilyen nevek találhatóak benne, mint pl: Vivivi, Bizsike, ezek pedig feldobják kellőképpen a könyvet.
Megtalálhatóak benne valamint a mesék tipikus elemei: jók, rosszak, varázslények, boszorkányok, tündérek, varázstárgyak, apró kis bosziszerelem, beszél fák.
A felnőtt ember semmi újdonságot nem talál benne, de bizonyára, ha kicsi gyerek lennék elbűvölt volna Fairy Oak csodaszép világa.

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!  

Pontozás

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Pervinka

Amit szerettem benne: Szép képek, rajzok, aranyossága

Amit nem szerettem benne: Már túl öreg vagyok én ehhez...sajnos

Adatok 

Következő rész címe:  Elisabetta Gnone - Fairy Oak ~ A sötétség bűvölete

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés: 2007

Oldalszám: 290

Eredeti cím: Elisabetta Gnone - El Secreto De Las Gemelas

Elisabetta Gnone-től várható bejegyzések a jövőben: A sötétség bűvölete

Tovább

Lewis Carroll - Alice Csodaországban

(Katt a képre)

"Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott. Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget. De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is."


Hogy találtam rá?


Nincs olyan ember, aki ne ismerné a mesét vagy csak a történetet. Kíváncsi voltam rá és hát a Könyvmolypárbajra választott tíz könyvem között is szerepel. Ez az első könyv, amit elolvastam a párbajra.


Kiknek ajánlom?


Azoknak, akik imádják a mesét vagy meséket és fontos, hogy élénk fantáziájuk legyen. Inkább fiatal felnőtteknek és felnőtteknek ajánlanám, egy gyermek nem biztos, hogy értékelni tudná az eredeti változatot.


Bevezetés:

Angol borító

Az író Lewis Carroll angol matematikus, pap, fényképész, költő és író volt. Itt is látszik, hogy elég sokoldalú az író, egy olyan valaki, aki ilyen sok mindenhez értett nem csoda, hogy egy különös, furcsa teremtményekkel ruházta fel ezt a képzeletbeli világot, hiszen egy ilyen elme képes csak ilyesmire.

Elég sokan besorolják a mese közé, de szerintem egy felnőtt embernek is ugyanolyan élményt tud nyújtani, mint egy idősebb gyermeknek. Sőt, szerintem kisgyerekeknek csak a mesét szabad eléjük tennünk, hiszen ez a könyv kicsit nehézkes lehet a számukra, nem egy könnyebb olvasnám. Meg kell érteniük a gyors cselekményváltozást, az állatok viselkedését, Alice döntéseit és persze a megfogalmazást. Nehéz is egy ilyen könyvről értékelést írni, hiszen a maga módján nagyon csodálatos alkotás, de ugyanakkor fura, bizarr és esetleg unalmas és értelmetlen lehet. Az olvasásánál el kell vonatkoztatnunk attól, amiket eddig olvastunk és természetesen a fantáziánkat is nagyon szabadjára kell engednünk, és ha ez sikerül, akkor egy megannyi csodával, lénnyel ellátott világba fogunk érkezni, ahol minden lehetséges és ahol minden meg is történik, ahol minden él.


Értékelés:

  

Alice csodaországban, kép a meséből

A borító nem nyerte el kimondottan a tetszésemet, szép a rajzolása, azzal nincs bajom. De nekem a lány rajta semmiképpen sem kelti az érzést, hogy az Alice lenne, a kártyák is valahogy furcsán néznek ki rajta. Jobban tetszett volna valami, ami kicsit hasonlít a mesebeli Alice-re.

A történet elején megismerkedünk Alice-szel, aki egy fiatal lány. Alice és a nagynénje egy mezőn üldögélnek és Alice már rettentően unja, hogy a nénje csak olvas és nem érti, hogy tudja lekötni egy olyan könyv, amiben nincsenek versek vagy képek. Ahogy nézelődik, Alice hirtelen észrevesz egy ruhába öltözött, fehér nyulat, piros szemekkel. A nyuszi az órájára pillant, majd felkiált, hogy el fog késni valahonnan. Alice a szemével követi a nyulat, míg az egy lyukba bele nem ugrik, ekkor a lány gondolkodás nélkül utánamegy. Hosszú pillanatokig csak zuhan a mélybe és azt sem tudja, hogy mikor lesz vége, szinte egy örökkévalóságnak tűnik a számára, mire földet és és egy csarnokba bukkan fel. A fehér nyuszi is ott van, ám az egyik sarkon a nyúl eltűnik és mire Alice utolérné, már senkit nem talál ott, csupán néhány bezárt ajtót és egy kis kerek asztalkán lévő üvegcsét, amire az van írva, hogy "Igyál meg". Alice így is tesz, mire összezsugorodik. Rettentően megijed attól, hogy ilyen apró lett, zokogni kezd, majd hamarosan észreveszi, hogy a földön van egy sütemény, egy cetlivel amin az "Egyél meg" volt olvasható, Alice kicsit aggódva bár, de megeszi a sütemény minden darabkáját. És így kezdődik el a története Csodaországban.

A bolond kalapos a filmben

Csodaország tényleg Csodaország megfordul benne mindenféle furcsaság beszélő egér, kéményseprő gyík, pipázó hernyó, egy vigyorgó macska, akinek a teste néha eltűnik és sok más érdekes állat. Alice kicsit érdekes karakter, jól elbeszélget önmagával és szereti megvitatni magában a dolgokat, szintén önmagával. Néha olyan, mintha saját magával veszekedne vagy éppen beszélgetne, mintha két karakter lenne a történetben, de persze jól érezhető, hogy éppen magával beszélget, de ha beleéljük magunkat Alice szerepébe, akkor kicsit furcsa lehet így olvasni.


"Alice rendszerint jó tanácsokat adott önmagának, de, sajnos, ritkán követte őket. Néha meg annyira összeszidta önmagát; hogy sírva is fakadt miatta. Egyszer - emlékezett - pofon is ütötte önmagát, mert csalt, amikor önmagával krokettet játszott." 

Szokatlan, igaz? Azért nem hiszem, hogy sok ember van, aki így el tud beszélgetni saját magával. Na, de a lényeg, hogy Alice nem csak furcsa lány, de furcsa dolgok is történnek vele egy furcsa világban. A történet kissé kuszának és értelmetlennek tűnhet, de a végén majd magyarázatot kapunk mindenre és megértjük, hogy ez a sok dolog miért tűnik ennyire megmagyarázhatatlannak.

Alice és a nyúl, a filmben

Szerintem nem egy gyerekeknek írt történet, igaz, hogy mese, de itt is, mint az Andersen meséknél figyelnünk kell arra, hogy nem feltétlen gyerekeknek szánták a mesét. Egy kisebb gyerek semmit nem értene belőle, ezt garantálni tudom, egy idősebb talán már megértené, de nem biztos, hogy le lehet vele kötni a figyelmét.

Nem egy hosszú olvasmány, így hát néhány óra alatt lehet vele végezni, legalább olyan gyorsan ellehet olvasni, mint ahogy az események jönnek-mennek a történetben. Én nem tartottam a könyvet rossznak, de nem lett a kedvencem. Ezek az össze-vissza dolgok, még amiatt is, hogy a végén magyarázatot kapunk rá szerintem kicsit megkavarták az egészet. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a boszorkányok főznek az üstben és mindenféle dolgot beledobálnak, hogy majd lesz belőle valami. Ez a könyv pont ilyen. Van benne sok dolog, de igazából ha az író nem írta volna ennyire kuszára, akkor talán nekem jobban tetszett volna. Így sem tartottam rossznak, mert ennek ellenére élvezhetővé varázsolta (főzte), de én egy-két dolgot máshogy szerettem volna olvasni. Így, sajnos be kell vallanom, hogy engem a mese sokkal jobban megfogott, valahogy több, -és ezért bocsánatot kérek minden kedves Lewis fantól-, értelme volt.

A vigyorgó macska a mesében

Az elején a zuhanásos rész teszi igazán össze a képet a végével, hiszen elég sok álom kezdődik úgy, hogy zuhanunk a mélységbe és nem tudjuk, hogy hová fogunk megérkezni. Vagy éppen így van vége az álomnak és már nem látjuk meg magunkat, ahogyan ott fekszünk holtan a földön, hanem ahogy leérkeznénk egyből fel is ébredünk. Kinek nem volt még ilyen álma? Szerintem életében legalább egyszer álmodik ilyet az ember, hiszen ez annak a jele, hogy nem találunk valahol kiutat, valami kérdésre nem leljük a megfelelő választ és kétségbeesett próbálunk szabadulni a dologtól. Ismerős, igaz?

A királynő a filmben

Mindenesetre fenntartom azt, hogy nem gyerekeknek szánt mű, én így hiszem. Inkább fiatal felnőtteknek és felnőtteknek ajánlom, akik néhány órára elszeretnének vonatkoztatni a valóságtól és szeretnének egy olyan történetet olvasni, ami teljesen elmebeteg. Igazából osztozom a véleményben, hogy ilyet bárki tudna írni, aki tudatmódosító szerek hatása alatt áll (állítólag az író így írta meg), hiszen a történet teljesen, elejétől-végéig olyan, mintha drogosan olvasnánk.

Rám nem igazán tett nagy hatást ez a könyv, az alaptörténetet szeretem, a mesét kiskoromban imádtam. Az új filmet szerettem, érdekes volt és szépen megvoltak csinálva a karakterek. Mindenesetre örültem, hogy a könyvben nem voltak benne az ikrek, azokat a mesében és a fimben is nagyon utáltam. Itt meg kell említenem, hogy néhány dolog nem szerepel az első könyvben (a második könyv címe: Alice tükörországban), ami a mesében és a filmben viszont benne van, azok a második kötetben lesznek.




Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás

Történet: 3/5

Karakterek: 3/5

Borító: 2/5

Kedvenc karakter: Bill, a gyík

Amit szerettem benne: Az alaptörténet

Amit nem szerettem benne: A kuszaság

Adatok

Kiadó: General Press

 Megjelenés: 2007

Oldalszám: 104

Eredeti cím: Lewis Carroll - Alice's Adventures in Wonderland

Folytatás: Alice tükörországban

Tovább