Evie Wyld - Ha ​minden madár énekel

"Jake Whyte, az Ausztráliából érkezett fiatal nő magányosan él egy öreg tanyán, valahol egy meg nem nevezett brit szigeten, ahol szüntelenül esik az eső és fúj a szél. Van egy társa, a neveletlen Kutya, és van egy birkanyája.
De éjszakánként valami előjön az erdőből, és öldösi a birkáit. Akármi lehet. Talán az erdőben élő rókák, vagy az a furcsa fiú a szomszédból? Egy ismeretlen, félelmetes vadállatról is hallani. Avagy a szörnyű titkokat rejtő múlt kísért?
Mi késztet egy lányt arra, hogy egy elhagyatott tanyán, sok ezer kilométerre a szülőföldjétől magányosan éljen? Miféle tragikus titkokat hordoz a lelkében, mi elől menekül, és miről tanúskodnak a hátán soha be nem gyógyuló hegek? S mi köze mindennek az eltűnő birkákhoz?
Számos díjjal jutalmazott, gyönyörűen megírt, fordulatos történet egy különleges női sorsról, erőről és a nehezen megszerezhető megnyugvásról."

Hogy találtam rá?

Sokat láttam ezt a könyvet, még nyereményjátékot is készítettek hozzá, így állandóan szem előtt volt, felkeltette az érdeklődésemet.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki szereti a nyomasztóbb, kortárs regényeket.

Értékelés:

A borító nekem nagyon szimpatikus volt első ránézésre is. A lapok nem sérülnek könnyedén, a könyv fedele is viszonylag masszív. Kellemes volt kézbe venni, mert nem nehéz és jó a tapintása az oldalaknak.

A fülszöveg felcsigázott már akkor, amikor először találkoztam vele. Mindenképpen izgalmasnak tűnt és olyan könyvnek, amit érdemes elolvasni. Az Ahol a folyami rákok énekelnek-hez tudtam hasonlítani első körben, ami nagy kedvencem lett az idei évben és szerintem mindenkinek tennie kéne vele egy próbát, aki kicsit is szereti ezt a műfajt.

A regénnyel kevesebb, mint egy hét alatt sikerült végeznem, nem egy hosszú olvasmány, akár egy nap alatt is kivégezhető. Gyorsan lehet haladni az oldalakkal, az olvasóban folyamatosan benne van az érzés, hogy tudni szeretné mi történt a főszereplővel, mivel csak ízelítőként, kisebb adagokban csepegtetve kapjuk meg az információkat. A birkatenyésztésről én vajmi keveset tudok, de ennek ellenére teljesen lekötötte a figyelmemet a kötet. Meglepően tetszett az, hogy a történteken visszafelé haladunk és egyre többet tudunk meg a lány múltjáról. Ez az "elhallgatott stílus" adott egy plusz élményt a regényhez, amitől érdekfeszítővé vált az olvasása. Egyszerre volt szórakoztató; nyomasztó és érdekes.

Jake karaktere kedvelhető volt nekem, tetszett a titokzatossága, a stílusa, függetlenül attól, hogy egy eléggé férfias főhősnővel találkozhatunk a könyvben. Számomra egyáltalán nem volt zavaró az, hogy nem az a tipikus nő, akit mindig mindenki megment. Meg tudta állni a helyét egyedül is, látszott és érződött, hogy talpraesett, sok negatív tapasztalattal. A mellékszereplőkkel sem volt problémám, nagyon nem nőttek a szívemhez, de mégis jelen voltak és nem viselkedtek idegesítően vagy jellemtelenül.

A történet egyszerű, nincs túlbonyolítva, mégis sokatmondó. Két idősíkon játszódik: múlt és jelen. A múlt eseményeit folyamatosan visszavezetve ismerhetjük meg, az egész könyvet végigkíséri a nyugtalanító légkör, nem csupán a múltban, hanem a jelenben is. A regény több kérdést is felvet időközben: Mi történt Jake-kel az élete során? Miért menekült el otthonról, miért bánik vele így a családja? Vajon sikerül végre megnyugvást találnia? És természetesen mi az, ami éjszakánként gyilkolja a birkáit? A történet végén mindezekre választ kaphatunk.

Negatívumnak egyetlen dolgot tudok említeni, mégpedig a lezárással kapcsolatban. Nekem volt egy kis hiányérzetem a lénnyel kapcsolatban, szeretek mindenre kielégítő választ kapni. Ám mégis, valahogy talán rendben volt ez így, mert ha kicsit többet mondd el erről az író, akkor nem lenne bennem továbbra is ez a különleges, motoszkáló érzés.

Köszönöm a könyvet a Metropolis Media kiadónak!

BORÍTÓ: Mutatós; passzol a történethez és a lényeget ragadja meg, tetszik, hogy a cím pirossal lett kiemelve. 5/5

TÖRTÉNET: Egyszerű, mégis sokatmondó. Szerettem, hogy visszafelé mentünk az időben és így derültek ki az események. Hiányoltam néhány információt még a sztoriból. 4/5


KARAKTEREK: A főszereplővel együtt tudunk érezni, szerethető és kellemes a jelleme, annak ellenére is, hogy férfias. Nem egy unalmas "mentsetek meg" típusú szereplő. A mellékkarakterek is élőek voltak, volt jellemük. Különösen nem szerettem meg senkit. 4/5

Pontozás 

Történet: 4/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Kutya

Amit szerettem benne: Alaptörténet

Amit nem szerettem benne: Hiányérzetem volt a történettel kapcsolatban

Adatok

Kiadó: Metropolis Media

Megjelenés: 2020

Oldalszám: 288

Műfaj: Misztikus

Tovább

Christelle Dabos - Bábel ​emlékezete [A tükörjáró 3.]

"Két év és három hónap telt el azóta, hogy Ophélie akarata ellenére visszatért Animára. Kényszerű
magányában gondolkodni volt ideje elég, és elmondhatatlanul szeretne végre utánajárni mindannak, amit Faruk Könyvéből kiolvasott és Istentől megtudott. Némi segítséggel eljut Bábelre, és hamis személyazonosság alatt igyekszik megtalálni a helyét az ottani társadalomban.
A beilleszkedés egyfelől nem túlságosan nehéz, ugyanis a szilánkcsoport lakossága származását tekintve igen vegyes, a legmodernebb technikai vívmányokkal azonban olykor meggyűlik az Animista baja. A nyomozását leginkább az segíti, hogy felveteti magát a helyi virtuózneveldébe, ahol persze újabb ellenfelei és irigyei is akadnak. De vajon az olvasótehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy mélyebbre ásson, és közelebb kerüljön az igazsághoz? És hogy Thorn nyomára bukkanjon a bábeli zűrzavarban?"

Hogy találtam rá?

Imádom a sorozatot.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik olvasták az előző két részt.

Értékelés:

Iszonyatosan vártam az új rész érkezését. A sorozat első és második kötete annyira belopta magát a szívembe, hogy A Tükörjáró világa folyamatosan a fejemben volt és mindig ott motoszkált a gondolat, hogy vajon mi fog történni a harmadik könyvben? A korábbi kötetekkel pár nap alatt végeztem is, ez egy kicsit tovább tartott, mert lebetegedtem közben.

A borító tökéletesen passzol a sorozat többi részéhez, nekem tetszik, hogy mindegyik kötet más és más színű, de a koncepció nagyon hasonló. Könnyű volt lapozni, a betűméret megfelelő és
ugyanakkora, mint a korábbi részeknél.

A könyv ott folytatódik, ahol a második rész befejeződött. Ophélie visszautazott Animára a családjához, és már két éve nem hallott Thorn felől. Meglehetősen unatkozik is, már nem találja a régi helyét Animán, gondolatai Thorn körül kavarognak egész nap, így hát ráveszi magát, hogy megkeresse: így jut el Bábelre.

"Egyedül az az igazi hiba, amelyet az ember meg sem próbál jóvátenni."

A történet nem csupán Ophélie szemszögéből játszódik, hanem megjelent egy új szereplő is, aki nem más, mint Berenilde kislánya, Victorie. Szimpatikus karakter volt az első pillanattól kezdve, attól függetlenül is, hogy csak egy kisgyerek és egy néhány éves gyermek fejébe láthattunk bele a könyv olvasása közben. Nem volt egyáltalán zavaró, szépen megoldotta az író a gondolatait és a korához mérten viselkedett.

Ez a plusz nézőpont jelenősen hozzájárult ahhoz, hogy a cselekmény ne legyen egyhangú; így sikerült feldobnia Ophélie unalmasabb részeit, mert sajnos be kell vallanom, hogy most ebben a könyvben egy picit vontatottá vált a sztori az ő részéről. Bábel érdekes helynek ígérkezett, rengeteg lehetőséget láttam a történetben, mégis egy pontig azt éreztem, hogy nem nagyon haladunk sehová. Ophélie esetlen, nem láttam a karakterfejlődését, holott a korábbi események igazán beindíthatták volna nála a változást.

A világban különlegesen hatottak az új elemek, amiket belecsempészett az írónő, így valamivel többet tudtunk meg a létezésről, Istenről és arról, hogy hová fog még bonyolódni a történet. Szerettem a robotika témát a regényben és Bábel szabályait pl: nagyon szigorú dresscode van náluk és a cselekedeteinkre is komolyan oda kell figyelni, különben megüthetjük a bokánkat.

Szerintem, mint mindenki, én is azt vártam, hogy Thorn mikor lép végre a színre, és mi történt vele az elmúlt két évben? A felbukkanása izgalmas volt; meglepett. Innentől az események is sokkal jobban kibontakoztak és volt mit várnom a történetben. A mellékszereplők nekem tetszettek, Archibaldról olvastam volna még, mert ő egy kimondottan megnyerő karakter, akire mindenki kíváncsi lehet. Sajnáltam, hogy a régebbi szereplők egy picit háttérbe szorultak, ám az újak között is találhatunk olyat, aki felkelti az érdeklődésünket, ilyen volt nekem például Octavio. 

"– Mikor, hol, kik voltak, és miért?
– Múlt éjjel, a Holdvilágban, nem tudom és nem tudom."

Thorn viselkedését nem értettem az elején, volt tippem, hogy vajon miért ilyen, de nem voltam benne biztos, azt hittem, hogy történt vele valami és amiatt bánik így Ophélie-vel. Amikor a gyanúm beigazolódott, akkor tök logikusnak tartottam a viszonyulását a főszereplőnőnkhöz, a könyv vége szerintem remekül sikerült. A kezdeti nehézségek és lassúság ellenére sikerült egy izgalmas végkifejletet kihozni a sztoriból, és a szereplők kapcsolata is remekül meg lett oldva.

Összességében én úgy érzem, hogy nem kellett volna külön kötetbe szedni ezt a részt - konfliktustérkép most nem hullámzott nagyon -, inkább nevezném a harmadik részt Rejtélyes ​eltűnések a Holdvilágban 2-nek. Olyan volt, mintha még a karakterek szintjén annál a résznél tartanánk, így egy picit nekem csalódás volt az új kötet ebből a szempontból, ettől függetlenül imádom a sorozatot és nagyon-nagyon várom az új részt!

Köszönöm a könyvet a Kolibri kiadónak!

BORÍTÓ: 5/5

TÖRTÉNET:  3/5

KARAKTEREK: 4/5

Pontozás 

Történet: 3/5

Karakterek: 4/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter:  

Amit szerettem benne: Főszereplők, világ

Amit nem szerettem benne: Az előző részekhez képest visszafejlődés volt

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 584

Műfaj: Fantasy

Tovább

Dan Simmons - Terror

"Azoknak ​a férfiaknak, akik a brit birodalom Terror és Erebus nevű hajóin indultak felfedezőútra, minden reményük megvolt a diadalra: Sir John Franklin 1845-ös felfedezőútján vettek részt – a kor technológiailag legfejlettebb expedícióján –, és ők indulhattak a világon először gőzhajóval a legendás észak-nyugati átjáró felkutatására.

De a hajókat most már majdnem két éve csapdában tartja a sarkvidéki jég. A szén és az élelem kezd kifogyni. Ugyanakkor nem a fehér, de folyamatosan átformálódó táj, a dermesztő hideg vagy a készletek felélése jelenti a legnagyobb fenyegetést a tengerészekre, sőt, még csak nem is az, hogy a hajóikat szép lassan összezúzza az óceán engesztelhetetlen ereje.

Nem, egy sokkal félelmetesebb veszély is leselkedik rájuk: valami, ami odakint vadászik a jeges sötétségben, ami követi a hajókat, és egyesével végez a legénység tagjaival, akiket megcsonkít és felfal. Egy névtelen valami, ami sehol sincs, és mégis mindenhol ott van: a tőle való rettegés az expedíció legnagyobb ellensége.
Amikor maga Franklin is borzalmas halált hal, Francis Crozier kapitányra hárul a feladat, hogy átvegye az irányítást, és egy utolsó, elkeseredett próbálkozást tegyen arra, hogy kimenekítse a legénység maradékát dél felé, a jégen át. Egy eszkimó nő is velük tart, aki nem tud beszélni. Lehet, hogy ő lesz a túlélésük záloga – vagy a haláluk okozója. És miközben a skorbut, az éhség és az őrület sorra szedik az áldozataikat, a jégen leselkedő borzalom is egyre vakmerőbbé válik, Crozier és az emberei attól kezdenek tartani, hogy nincs menekvés…"

Hogy találtam rá?

Láttam az ebből készül sorozatot és annyira megszerettem, hogy muszáj volt elolvasnom a könyvet.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Azoknak, akik szeretik az Életben maradtakat; igaz történeten alapuló regényeket; túlélőhorrorokat.

Értékelés:

Először a sorozattal találkoztam és az annyira magába szippantott, hogy el szerettem volna olvasni minél hamarabb a regényt is. Korábban már találkoztam egy hasonló történettel (Életben maradtak), ám az kevésbé fogott meg, viszont a Terror már az első 30 oldal után kedvencemmé vált. Gyakorlatilag piszok nehéz volt letenni a könyvet a kezemből, de sajnos dolgozni is kell, így nem tudtam vele olyan gyorsan haladni (no meg eléggé vastag is), mint, ahogy azt a könyv

engedte volna.

A borító eszméletlen jól sikerült, imádom, hogy a belső fedőlapon kapunk egy kis ízelítőt arról, hogy nem egy vidám történetet tartunk a kezünkben. A műfajt azonnal felismerhetjük benne, egyszerűek a színek, mégis sokat sugallnak.

A regény az 1800-as évek elején játszódik, és valós események alapján íródott. Két hajó expedícióra indul az Észak-Nyugati átjáróhoz, ám a jég fogságába kerülnek és nem tudnak szabadulni. Fogy az élelem és egy furcsa, idegen teremtmény is vadászni kezd rájuk. Történelmi regények igazából ritkán fognak meg, ám a Terrorral ez teljesen máshogy volt. Való igaz, hogy nem csupán egy kalandregénnyel volt dolgunk, a horror meglehetősen erős elem volt a könyvben, amit én egy cseppet sem bántam.

Már a történet elején megismerhetjük a kulcskaraktereket. Goodsir és Crozier szinte azonnal a kedvenceim lettek. Goodsir egy jólelkű és önzetlen ember, akinek minden vágya az, hogy a többieket segítsége. Crozier kapitánynál nem is találhattunk volna jobb vezetőt a HMS Terrorra, odaadásával, határozott és erős jellemével mindent megtesz azért, hogy életben tartsa az embereket, miközben saját démonaival is meg kell küzdenie. Hickey egy olyan karakter volt a regényben, aki szerintem eléggé meghatározó volt a történet szempontjából; csakúgy, mint Némaság kisasszony. Hickey rengeteg izgalmat vitt a regénybe, Némaság kisasszony pedig a rejtéllyel fűszerezte meg. Számomra mégis Blanky volt a legszerethetőbb valamennyiük közül (nehéz volt ugyan a választás); ő varázsolt el a legjobban. Hihetetlen kitartása és életkedve csodálattal töltött el.

A regény legfontosabb kérdései az életben maradás és az, hogy hogyan tudunk emberek maradni egy embertelen környezetben? Ahogy a történet alakul, úgy változnak meg az emberek gondolatai, a türelem lassan átvált türelmetlenségbe és hamarosan egy életért folyó harc veszi kezdetét, ahol akadnak olyanok, akiknek semmi sem akadály a túlélésért.

A történelmi és horror elemeken kívül az író remekül használja a drámai fordulatokat, jó a karakterfejlődés és nehézség nélkül jutunk el a végkifejletig. Egy pillanatra sem tudunk unatkozni a könyv olvasása közben, folyamatosan kapjuk az információkat és egyre jobban megismerjük a szereplőket is. 

Még nem olvastam ezelőtt Dan Simmonstól, de határozottan megszerettem, nem csupán a történet és az írói tehetsége miatt, hanem azért is, mert róla is ugyanazt gondolom, amit Michael Crichtonról: egy zseni. Olyan könnyedén, mégis fantasztikusan tud írni történetet, hogy egyszerűen lehetetlenség nem szereti az írását.

Ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia, szó szerint kihagyhatatlan. Biztosan többször el fogom még olvasni.

Köszönöm a könyvet az Agave kiadónak!

BORÍTÓ: Csodaszép, azonnal felismerjük a műfajt, képet kapunk arról, hogy hol játszódik, milyen évszakban. Imádtam, hogy a könyv belső fedelén más az illusztráció, utalva arra, hogy nem egy vidám történetet tarthatunk a kezünkben. 5/5

TÖRTÉNET:  Első pillanattól kezdve magával ragadja az olvasót, egyáltalán nem éreztem azt lassan haladna, folyamatosan fenntartotta az érdeklődést és könnyen lehetett olvasni. Remek történet, biztosan többször el fogom még olvasni.

KARAKTEREK: Mindenkit szerettem valamiért, még a negatív szereplők is szerethetőek voltak (bár én alapból kedvelem őket); szinte láttam őket magam előtt. Remekül kidolgozottak, nagyon megszerettem őket és több kedvencet is sikerült választanom. 5/5

EMLÍTETT KÖNYVEK: Homérosz: Íliász; Giovanni Boccaccio: Dekameron; Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék; William Shakespeare: Hamlet; Homérosz: Odüsszeia; William Shakespeare: Lear király

Pontozás 

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter:  Thomas Blanky; Goodsir; Francis Rawdon Moira Crozier, Cornelius Hickey

Amit szerettem benne: Történet, karakterek

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Agave könyvek

Megjelenés: 2018

Oldalszám: 714

Műfaj: Horror, túlélőhorror

Tovább

Delia ​Owens - Ahol ​a folyami rákok énekelnek

"Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.

Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olv
asni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…
Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.
A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből."

Hogy találtam rá?

Rengetegen ajánlották és olvasták molyon, így mindig szembe jött velem. Karácsonyra kértem ajándékba.

Saját példány? Dedikált?

Saját, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, tényleg!

Értékelés:

Első ránézésre is szerelembe estem ezzel a regénnyel. Annyira gyönyörű a borítója, hogy szinte kiabál azért, hogy olvassuk el. Egyszerű, mégis azonnal magára vonja a figyelmet; kellemes a szemnek, szépek a színei.

Nem sűrűn olvasok ilyen életregényeket, mert általában nem kötnek le, és unalmasak számomra. Ezzel a könyvvel azonban teljesen más volt a helyzet. A rengeteg pozitív élményt olvasva, gondoltam, hogy adok neki esélyt és kérem karácsonyi ajándéknak. Nem is kaphattam volna jobbat...Az író első regénye...wow, milyen lesz a következő?

Néhány oldal után már elvarázsolt. A stílus és a történet magával ragadó; nagyon nehéz letenni ezt a könyvet, mert folyamatosan fenntartja az érdeklődést és újabb információkkal lát el bennünket fejezetről-fejezetre. Kya egy azonnal megkedvelhető főszereplő, akivel együtt tudunk érezni és sajnáljuk őt. Nem csupán azért, mert egyedül kell megélnie egy ilyen pici lánynak, hanem az apja miatt is, aki igazából nem is törődik vele, nem érdekli, hogy mit fog enni a lány, csak legyen meg a napi italadagja. Engem Kya anyukája is roppantul bosszantott (igaz meg lesz magyarázva a viselkedése), de számomra ez nem tűnt elfogadható indoknak, hogy magára hagyjon egy kisgyereket. Ugyan melyik szerető anya tenné meg ezt?

"Megkerült egy magas fűcsomót, és hirtelen az óceán szürke, szigorú, lüktető arca meredt rá. A hullámok önnön nyálukban fuldokolva egymásnak csapódtak, hangos robajjal törtek meg a fövényen - az energia kereste, hol szállhatna partra. Azután halk habnyelvekké lanyhultak, és várták a következő hullámot."

Ez a könyv azért is zseniális, mert nem csupán a családon belüli elnyomást, alkoholizmust mutatja be nagyszerűen, hanem az iskolai bántalmazást is sikerült belevinni a regénybe, amitől csak még hihetőbb és életszerűbb az egész. Egy ilyen családi helyzetből hatalmas erő kell ahhoz, hogy az ember megpróbáljon önerőből felállni. Kyának abszolút semmilyen segítsége nem volt, leszámítva a kedves fekete családot, akiket mindenképpen meg kell említeni. Ugyanis az író a rasszizmusról is remekül ír, megható és elgondolkoztató a regény. Annyi mindent sikerült belevinnie az írónak, hogy az mindenképpen csodálatra méltó. És főleg azért, mert ezekről egyszerűen; érthetően és hihetően ír.

Számomra jó volt az összhang a pozitív és negatív élmények váltakozása között. Egy-egy szomorúbb rész után jött egy kellemesebb élmény, így majdhogynem sírva mosolyogtunk a fejezetek között. Tate szuper barátja Kyának a kezdetektől fogva. Szerettem a jeleneteket, amikben együtt szerepeltek, igazi őszinte szerelem az övéké.

A helyszínről is sikerült hitelesen írnia az írónőnek, szinte láttam magam előtt a lápi tájat, a madarakat és az összes élőlényt, amelyeket Kya napról-napra figyelt és tanulmányozott. Kía kitartása és élni akarása nagy erőt adott nekem is, sokáig gondolkoztam ezek a regényen az elolvasása után is. Sajnálom azokat, akiknek hasonló helyzetben kell felnőniük és saját maguknak kell megfőzni a szerény ételt az életben maradás miatt. Minden tiszteletem azé, aki egy ilyen helyzetből emelt fővel tud felállni és tovább lépni.

A krimiszál kevésbé került előtérbe, ám ez engem cseppet sem zavart. Izgultam Kya miatt és volt egy tippem, hogy ki lehetett az igazi elkövető, de nem jött be. Meglepő volt számomra a végkifejlet, de ígv volt kerek és befejezett.

A könyv egyszerre okít; szórakoztat és elérzékenyít. Ritka az ilyen. Ajánlom mindenkinek aki egy felejthetetlen élményt akar, nem fog csalódni. Számomra ez lett a 2019-es év legjobb könyve. 

BORÍTÓ: Csodaszép, azonnal megfogja az embert, amikor pedig kinyitottam még jobban imádtam. A belső illusztráció nagyon különlegessé tette az élményt. A színek megnyugtatóak, egyszerűen jó ránézni erre a könyvre. 6/5 

TÖRTÉNET: Egy percig nem unatkoztam, ha a munka nem szól közbe egy helyben kiolvasom. Csodálatos történet, amit mindenkinek olvasnia kellene. 6/5 

KARAKTEREK: Kya a főszereplő, a többiek csak annyira jelennek meg, amennyire muszáj. Tate az első pillanattól kezdve szimpatikus volt a számomra, Kya mellett ő volt a másik kedvencem, szerettem őket együtt. 6/5 

Könyvemlítések: -

Pontozás 

Történet: 6/5

Karakterek: 6/5

Borító: 6/5

Kedvenc karakter: Kya

Amit szerettem benne: Mindent (is)

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Libri

Megjelenés: 2019

Oldalszám: 426

Műfaj: Életregény, fejlődéstörténet

Tovább

FairyLoot kihívás [2020]

Novemberben megrendeltem életem első FairyLoot Box-át. Volt benne egy csodálatos Olvasónapló is, mely tartalmaz egy kihívást, amit szeretnék idén teljesíteni.

A kihívás pontjai a következőek:

- Olvass el egy olyan könyvet, amit a FairyLoot Box-ból szereztél!
- Olvass el egy élfestéses könyvet!
- Olvass el egy sajáthangos könyvet!
- Olvass el egy  olyan könyvet ami a városodban/megyédben/országodban játszódik!
- Olvass el egy (népmese) átdolgozást!
- Olvass el egy könyvet abban a műfajban/zsánerben, amit nem olvasol gyakran!
- Olvasd el egy író első könyvét!
- Olvass el egy olyan könyvet, amit be tudsz fejezni egy nap alatt!
- Olvasd el azt a könyvet, aminek szerinted a leggyönyörűbb a borítója!
- Olvass el egy olyan könyvet, ami 2020-ban jött ki!
- Olvass el egy olyan könyvet, ami télen játszódik!
- Olvass el egy olyan könyvet amiből film vagy sorozat készült!
- Olvass el egy olyan könyvet, amit mitológiai elemek ihlettek!
- Olvass el egy olyan könyvet, amit nő írt!
- Olvass el egy olyan könyvet, aminek a főszereplője LMBTQ identitású!
- Olvass el egy olyan könyvet, ami a tengeren játszódik!
- Olvass el egy olyan könyvet, ami több, mint 500 oldalas!
- Olvasd el újra az egyik kedvenc könyvedet!
- Olvass el egy olyan könyvet, amit az egyik barátod ajánlott!
- Olvass el egy olyan könyvet, ami a főgonosza miatt népszerű!
- Hallgass meg egy hangoskönyvet!
- Olvass el egy olyan könyvet, ami megkapta a Goodreads-nyertes díjat!
- Kezdj el egy új sorozatot!
- Olvass el egy önálló regényt!
- Olvass el 25 könyvet!

Tovább