"Azoknak a férfiaknak, akik a brit birodalom Terror és Erebus nevű
hajóin indultak felfedezőútra, minden reményük megvolt a diadalra: Sir
John Franklin 1845-ös felfedezőútján vettek részt – a kor
technológiailag legfejlettebb expedícióján –, és ők indulhattak a
világon először gőzhajóval a legendás észak-nyugati átjáró
felkutatására.De a hajókat most már majdnem két éve csapdában tartja a sarkvidéki jég. A szén és az élelem kezd kifogyni. Ugyanakkor nem a fehér, de folyamatosan átformálódó táj, a dermesztő hideg vagy a készletek felélése jelenti a legnagyobb fenyegetést a tengerészekre, sőt, még csak nem is az, hogy a hajóikat szép lassan összezúzza az óceán engesztelhetetlen ereje.
Nem, egy sokkal félelmetesebb veszély is leselkedik rájuk: valami, ami odakint vadászik a jeges sötétségben, ami követi a hajókat, és egyesével végez a legénység tagjaival, akiket megcsonkít és felfal. Egy névtelen valami, ami sehol sincs, és mégis mindenhol ott van: a tőle való rettegés az expedíció legnagyobb ellensége.
Amikor maga Franklin is borzalmas halált hal, Francis Crozier kapitányra hárul a feladat, hogy átvegye az irányítást, és egy utolsó, elkeseredett próbálkozást tegyen arra, hogy kimenekítse a legénység maradékát dél felé, a jégen át. Egy eszkimó nő is velük tart, aki nem tud beszélni. Lehet, hogy ő lesz a túlélésük záloga – vagy a haláluk okozója. És miközben a skorbut, az éhség és az őrület sorra szedik az áldozataikat, a jégen leselkedő borzalom is egyre vakmerőbbé válik, Crozier és az emberei attól kezdenek tartani, hogy nincs menekvés…"
Hogy találtam rá?
Láttam az ebből készül sorozatot és annyira megszerettem, hogy muszáj volt elolvasnom a könyvet.
Saját példány? Dedikált?
Saját, de nem dedikált.
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik az Életben maradtakat; igaz történeten alapuló regényeket; túlélőhorrorokat.
Értékelés:
Először a sorozattal találkoztam és az annyira magába szippantott, hogy el szerettem volna olvasni minél hamarabb a regényt is. Korábban már találkoztam egy hasonló történettel (Életben maradtak), ám az kevésbé fogott meg, viszont a Terror már az első 30 oldal után kedvencemmé vált. Gyakorlatilag piszok nehéz volt letenni a könyvet a kezemből, de sajnos dolgozni is kell, így nem tudtam vele olyan gyorsan haladni (no meg eléggé vastag is), mint, ahogy azt a könyv
engedte volna.
A borító eszméletlen jól sikerült, imádom, hogy a belső fedőlapon kapunk egy kis ízelítőt arról, hogy nem egy vidám történetet tartunk a kezünkben. A műfajt azonnal felismerhetjük benne, egyszerűek a színek, mégis sokat sugallnak.
A regény az 1800-as évek elején játszódik, és valós események alapján íródott. Két hajó expedícióra indul az Észak-Nyugati átjáróhoz, ám a jég fogságába kerülnek és nem tudnak szabadulni. Fogy az élelem és egy furcsa, idegen teremtmény is vadászni kezd rájuk. Történelmi regények igazából ritkán fognak meg, ám a Terrorral ez teljesen máshogy volt. Való igaz, hogy nem csupán egy kalandregénnyel volt dolgunk, a horror meglehetősen erős elem volt a könyvben, amit én egy cseppet sem bántam.
Már a történet elején megismerhetjük a kulcskaraktereket. Goodsir és Crozier szinte azonnal a kedvenceim lettek. Goodsir egy jólelkű és önzetlen ember, akinek minden vágya az, hogy a többieket segítsége. Crozier kapitánynál nem is találhattunk volna jobb vezetőt a HMS Terrorra, odaadásával, határozott és erős jellemével mindent megtesz azért, hogy életben tartsa az embereket, miközben saját démonaival is meg kell küzdenie. Hickey egy olyan karakter volt a regényben, aki szerintem eléggé meghatározó volt a történet szempontjából; csakúgy, mint Némaság kisasszony. Hickey rengeteg izgalmat vitt a regénybe, Némaság kisasszony pedig a rejtéllyel fűszerezte meg. Számomra mégis Blanky volt a legszerethetőbb valamennyiük közül (nehéz volt ugyan a választás); ő varázsolt el a legjobban. Hihetetlen kitartása és életkedve csodálattal töltött el.
A regény legfontosabb kérdései az életben maradás és az, hogy hogyan tudunk emberek maradni egy embertelen környezetben? Ahogy a történet alakul, úgy változnak meg az emberek gondolatai, a türelem lassan átvált türelmetlenségbe és hamarosan egy életért folyó harc veszi kezdetét, ahol akadnak olyanok, akiknek semmi sem akadály a túlélésért.
A történelmi és horror elemeken kívül az író remekül használja a drámai fordulatokat, jó a karakterfejlődés és nehézség nélkül jutunk el a végkifejletig. Egy pillanatra sem tudunk unatkozni a könyv olvasása közben, folyamatosan kapjuk az információkat és egyre jobban megismerjük a szereplőket is.
Még nem olvastam ezelőtt Dan Simmonstól, de határozottan megszerettem, nem csupán a történet és az írói tehetsége miatt, hanem azért is, mert róla is ugyanazt gondolom, amit Michael Crichtonról: egy zseni. Olyan könnyedén, mégis fantasztikusan tud írni történetet, hogy egyszerűen lehetetlenség nem szereti az írását.
Ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia, szó szerint kihagyhatatlan. Biztosan többször el fogom még olvasni.
Köszönöm a könyvet az Agave kiadónak!
Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik az Életben maradtakat; igaz történeten alapuló regényeket; túlélőhorrorokat.
Értékelés:
Először a sorozattal találkoztam és az annyira magába szippantott, hogy el szerettem volna olvasni minél hamarabb a regényt is. Korábban már találkoztam egy hasonló történettel (Életben maradtak), ám az kevésbé fogott meg, viszont a Terror már az első 30 oldal után kedvencemmé vált. Gyakorlatilag piszok nehéz volt letenni a könyvet a kezemből, de sajnos dolgozni is kell, így nem tudtam vele olyan gyorsan haladni (no meg eléggé vastag is), mint, ahogy azt a könyv engedte volna.
A borító eszméletlen jól sikerült, imádom, hogy a belső fedőlapon kapunk egy kis ízelítőt arról, hogy nem egy vidám történetet tartunk a kezünkben. A műfajt azonnal felismerhetjük benne, egyszerűek a színek, mégis sokat sugallnak.
A regény az 1800-as évek elején játszódik, és valós események alapján íródott. Két hajó expedícióra indul az Észak-Nyugati átjáróhoz, ám a jég fogságába kerülnek és nem tudnak szabadulni. Fogy az élelem és egy furcsa, idegen teremtmény is vadászni kezd rájuk. Történelmi regények igazából ritkán fognak meg, ám a Terrorral ez teljesen máshogy volt. Való igaz, hogy nem csupán egy kalandregénnyel volt dolgunk, a horror meglehetősen erős elem volt a könyvben, amit én egy cseppet sem bántam.
Már a történet elején megismerhetjük a kulcskaraktereket. Goodsir és Crozier szinte azonnal a kedvenceim lettek. Goodsir egy jólelkű és önzetlen ember, akinek minden vágya az, hogy a többieket segítsége. Crozier kapitánynál nem is találhattunk volna jobb vezetőt a HMS Terrorra, odaadásával, határozott és erős jellemével mindent megtesz azért, hogy életben tartsa az embereket, miközben saját démonaival is meg kell küzdenie. Hickey egy olyan karakter volt a regényben, aki szerintem eléggé meghatározó volt a történet szempontjából; csakúgy, mint Némaság kisasszony. Hickey rengeteg izgalmat vitt a regénybe, Némaság kisasszony pedig a rejtéllyel fűszerezte meg. Számomra mégis Blanky volt a legszerethetőbb valamennyiük közül (nehéz volt ugyan a választás); ő varázsolt el a legjobban. Hihetetlen kitartása és életkedve csodálattal töltött el. A regény legfontosabb kérdései az életben maradás és az, hogy hogyan tudunk emberek maradni egy embertelen környezetben? Ahogy a történet alakul, úgy változnak meg az emberek gondolatai, a türelem lassan átvált türelmetlenségbe és hamarosan egy életért folyó harc veszi kezdetét, ahol akadnak olyanok, akiknek semmi sem akadály a túlélésért.
A történelmi és horror elemeken kívül az író remekül használja a drámai fordulatokat, jó a karakterfejlődés és nehézség nélkül jutunk el a végkifejletig. Egy pillanatra sem tudunk unatkozni a könyv olvasása közben, folyamatosan kapjuk az információkat és egyre jobban megismerjük a szereplőket is.
Még nem olvastam ezelőtt Dan Simmonstól, de határozottan megszerettem, nem csupán a történet és az írói tehetsége miatt, hanem azért is, mert róla is ugyanazt gondolom, amit Michael Crichtonról: egy zseni. Olyan könnyedén, mégis fantasztikusan tud írni történetet, hogy egyszerűen lehetetlenség nem szereti az írását.
Ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia, szó szerint kihagyhatatlan. Biztosan többször el fogom még olvasni.
Köszönöm a könyvet az Agave kiadónak!
BORÍTÓ: Csodaszép, azonnal felismerjük a műfajt, képet kapunk arról, hogy hol játszódik, milyen évszakban. Imádtam, hogy a könyv belső fedelén más az illusztráció, utalva arra, hogy nem egy vidám történetet tarthatunk a kezünkben. 5/5
TÖRTÉNET: Első pillanattól kezdve magával ragadja az olvasót, egyáltalán nem éreztem azt lassan haladna, folyamatosan fenntartotta az érdeklődést és könnyen lehetett olvasni. Remek történet, biztosan többször el fogom még olvasni.
KARAKTEREK: Mindenkit szerettem valamiért, még a negatív szereplők is szerethetőek voltak (bár én alapból kedvelem őket); szinte láttam őket magam előtt. Remekül kidolgozottak, nagyon megszerettem őket és több kedvencet is sikerült választanom. 5/5
EMLÍTETT KÖNYVEK: Homérosz: Íliász; Giovanni Boccaccio: Dekameron; Geoffrey Chaucer: Canterbury mesék; William Shakespeare: Hamlet; Homérosz: Odüsszeia; William Shakespeare: Lear király
Pontozás
Történet: 5/5
Karakterek: 5/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Thomas Blanky; Goodsir; Francis Rawdon Moira Crozier, Cornelius Hickey
Amit szerettem benne: Történet, karakterek
Amit nem szerettem benne: -
Adatok
Kiadó: Agave könyvek
Megjelenés: 2018
Oldalszám: 714
Műfaj: Horror, túlélőhorror
