"A Mélység és A falka James
Herbert-díjas szerzőjének rémtörténete egy új-mexikói szektáról, melynek
tagjait egy sötét erő tartja halálos rettegésben.
Egy fiatal nő látszólag egyszerű feladattal bíz meg három zsoldost.
Meg kell találniuk az unokaöccsét, akit az apja vélhetően az akarata
ellenére vitt magával Little Heavenbe, az új-mexikói hegyek között
megbúvó, világtól elzárt közösségbe.
Miután a zsoldosok megérkeznek a táborba, baljós dolgokra lesznek figyelmesek. Különös
mozgolódást tapasztalnak az erdőben és a fák tetején. A komor, Fekete Szikla néven ismert monolit sötét árnyékot vet a helyre, a közösséget pedig hamarosan áthatja a rettegés és a bizalmatlanság. Miközben az események az őrület felé sodródnak, a menekülési útvonalakat egymás után vágja el valaki vagy valami. Little Heaven mennyországból pokollá változik, és az életben maradtak kénytelenek felvenni a harcot azzal az ismeretlen, gonosz erővel, amely mindenkit el akar pusztítani."
Hogy találtam rá?
Olvastam már tőle A Falka című regényt, és nagyon-nagyon szerettem!
Saját példány? Dedikált?
Saját, de nem dedikált.
Kiknek ajánlom?
Horrorkedvelőknek.
Értékelés:
Nick Cutter nevével először A Falka című könyvnél ismerkedtem meg. Annyira tetszett az a könyv, hogy muszáj voltam előszedni a következő regényét is, számítva arra, hogy hasonlóan nagyszerű kötetet fogok kapni.
Első kézbevételre a könyv megnyerő; hangulatos a borító (bár azt a könyv végén tudtam meg, hogy miért ezt a színösszeállítást választották) és már láthatjuk rögtön, hogy illusztrációk vannak benne. Ezeket nem mertem előre lelőni, pedig tudom, hogy sokan szeretik körbe pörgetni őket. A papírt szerettem, kellemes volt lapozni és nem igazán sérült, a borító sarkai már annál inkább, viszont kellemes típust választottak hozzá.
Az író stílusa nem változott; habár csak egy év telt el a két könyv között, így sok fejlődést nem lehet felsorolni. Tetszett, hogy a történet a jelen és a múlt között váltakozott, mégsem volt rendszeres ez a dolog. Egyáltalán nem lehetett összezavarodni úgy, mint néhány másik regénynél. Itt pontosan tudtuk, hogy mikor melyik idősávban vagyunk, főleg úgy, hogy a jelenből kevesebb jutott. Sokszor humoros volt, ahol pedig ijesztőnek kellett lennie, ott ezt száz százalékig megtette. Laza, könnyű stílusával hamar bele tudunk rázódni az eseményekbe, nem okoz gondot felvenni a ritmusát. Azonnal belecsaptunk a lényegbe, imádtam!
"– Ágyő!
– Orvosra van szükségem! – hörögte a férfi.
– Inkább egy balzsamozóra – válaszolta az Angol."
Micah szimpatikus főszereplő volt: erős és határozott. Nem csalódtam benne, mindig pontosan azt tettem, amit elvártunk tőle vagy amire számítottunk. Remek társ és barát volt a könyv egész ideje alatt. Minerva személyesítette meg a vad nőt, akit a múltja kísértett, amelytől nem tudott szabadulni. Habár ez mindhárom szereplőre igaz volt, mégis nála éreztem a legjobban az együttérzést, vele tudtam azonosulni. Ebenezer valahogy nekem a férfi Minny volt, csak lazasággal vegyítve. Remek ötlet volt, hogy nem átlagos főszereplőkkel volt dolgunk, hanem alapvetően negatívak voltak: bérgyilkosok, rossz fiúk/lányok. Mindhárom karakterhez lehetett vonzódni, nem voltak érdektelenek.
Az első néhány fejezetben mindenkinek megismerhetjük a múltját, és közben őket is közelebb hozza hozzánk az író.
A történetben nem csak a karakterfejlődés a lényeg, hanem a vallási téma is igen fontos elemeket feszeget. Nem csupán a tipikus jó-rossz kapcsolat, illetve a megbocsájtás kerül előtérbe, hanem a befolyásolás; manipuláció; elszigetelés és a vallási gyülekezetek lényege is központi szerepet játszik. Az illusztrációk nagyon jól hozták magukkal a történetet, nem szeretem, amikor össze-vissza vannak, így roppantul örültem, hogy a rajzok azokat a jeleneteket ábrázolták, amik éppen történtek a közelmúltban. A rajzok mellett a Bibliai idézetek is hangulatosabbá tették a regényt.
"A Sátán igyekszik megakadályozni, hogy imádkozz, mert tudja, hogy az ima elveszi az erejét, hirdette az egyik plakát.
– Nos, ezek szerint velem jó munkát végzett, mert sohasem imádkozom – jegyezte meg Minerva. – Szívesen, Sátán!"
Nagyon meghatározó volt számomra a könyv egész hangulata, ez a sötét és szomorú légkör. Még mindig hasonlít a stílusa és a képzelőerője Kingéhez, de cseppet sem bánom. Nick Cutter regényében az a legjobb a számomra, hogy átéléssel írja a félelmetes részeket, gyanítom, hogy ő is arról ír, amitől éjszakánként retteg. A karakterei erősek és élők. Megfűszerezi a komoly részeket egy kis humorral, hogy az ijedősebbek egy kicsit lazulhassanak, azt pedig különösen imádom benne, hogy nagyszerű szófordulatokat és hasonlatokat használ.
Sajnos, a történet kicsit lassan indul be, de ha túljutunk az első néhány fejezeten, akkor ismét egy remek történetet olvashatunk Nicktől. Ám nekem valahogy A Falka című regénye áthatóbb volt, mégis ebben is megtaláltam azt, amit kerestem. Nem csalódtam. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket.
Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!
BORÍTÓ: A hangulata tükrözi a könyvét, a betűtípus passzol hozzá. A könyv belsejében lévő illusztrációk pedig fantasztikusak. 5/5
TÖRTÉNET: Érdekes, félelmetes és több témát is feldolgoz, szerettem az idézeteket és a könyv/filmemlítéseket. 4/5
KARAKTEREK: Mindenki más és más, mégis van bennük közös, amitől emberiek lesznek. Együtt tudtam velük érezni és úgy cselekedtek, ahogy azt vártam. 4/5
FILM/KÖNYVEMLÍTÉSEK: Ne bántsátok a fekete rigót; Az idő előtti elhantolás
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Micah, Minny
Amit szerettem benne: A történetet, a stílusát
Amit nem szerettem benne: -
Adatok
Kiadó: Agave könyvek
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 512
Műfaj: Horror
Miután a zsoldosok megérkeznek a táborba, baljós dolgokra lesznek figyelmesek. Különös
mozgolódást tapasztalnak az erdőben és a fák tetején. A komor, Fekete Szikla néven ismert monolit sötét árnyékot vet a helyre, a közösséget pedig hamarosan áthatja a rettegés és a bizalmatlanság. Miközben az események az őrület felé sodródnak, a menekülési útvonalakat egymás után vágja el valaki vagy valami. Little Heaven mennyországból pokollá változik, és az életben maradtak kénytelenek felvenni a harcot azzal az ismeretlen, gonosz erővel, amely mindenkit el akar pusztítani."
Hogy találtam rá?
Olvastam már tőle A Falka című regényt, és nagyon-nagyon szerettem!
Saját példány? Dedikált?
Saját, de nem dedikált.
Kiknek ajánlom?
Horrorkedvelőknek.
Értékelés:
Nick Cutter nevével először A Falka című könyvnél ismerkedtem meg. Annyira tetszett az a könyv, hogy muszáj voltam előszedni a következő regényét is, számítva arra, hogy hasonlóan nagyszerű kötetet fogok kapni.
Első kézbevételre a könyv megnyerő; hangulatos a borító (bár azt a könyv végén tudtam meg, hogy miért ezt a színösszeállítást választották) és már láthatjuk rögtön, hogy illusztrációk vannak benne. Ezeket nem mertem előre lelőni, pedig tudom, hogy sokan szeretik körbe pörgetni őket. A papírt szerettem, kellemes volt lapozni és nem igazán sérült, a borító sarkai már annál inkább, viszont kellemes típust választottak hozzá.
Az író stílusa nem változott; habár csak egy év telt el a két könyv között, így sok fejlődést nem lehet felsorolni. Tetszett, hogy a történet a jelen és a múlt között váltakozott, mégsem volt rendszeres ez a dolog. Egyáltalán nem lehetett összezavarodni úgy, mint néhány másik regénynél. Itt pontosan tudtuk, hogy mikor melyik idősávban vagyunk, főleg úgy, hogy a jelenből kevesebb jutott. Sokszor humoros volt, ahol pedig ijesztőnek kellett lennie, ott ezt száz százalékig megtette. Laza, könnyű stílusával hamar bele tudunk rázódni az eseményekbe, nem okoz gondot felvenni a ritmusát. Azonnal belecsaptunk a lényegbe, imádtam!
"– Ágyő!
– Orvosra van szükségem! – hörögte a férfi.
– Inkább egy balzsamozóra – válaszolta az Angol."
Micah szimpatikus főszereplő volt: erős és határozott. Nem csalódtam benne, mindig pontosan azt tettem, amit elvártunk tőle vagy amire számítottunk. Remek társ és barát volt a könyv egész ideje alatt. Minerva személyesítette meg a vad nőt, akit a múltja kísértett, amelytől nem tudott szabadulni. Habár ez mindhárom szereplőre igaz volt, mégis nála éreztem a legjobban az együttérzést, vele tudtam azonosulni. Ebenezer valahogy nekem a férfi Minny volt, csak lazasággal vegyítve. Remek ötlet volt, hogy nem átlagos főszereplőkkel volt dolgunk, hanem alapvetően negatívak voltak: bérgyilkosok, rossz fiúk/lányok. Mindhárom karakterhez lehetett vonzódni, nem voltak érdektelenek.
Az első néhány fejezetben mindenkinek megismerhetjük a múltját, és közben őket is közelebb hozza hozzánk az író.
A történetben nem csak a karakterfejlődés a lényeg, hanem a vallási téma is igen fontos elemeket feszeget. Nem csupán a tipikus jó-rossz kapcsolat, illetve a megbocsájtás kerül előtérbe, hanem a befolyásolás; manipuláció; elszigetelés és a vallási gyülekezetek lényege is központi szerepet játszik. Az illusztrációk nagyon jól hozták magukkal a történetet, nem szeretem, amikor össze-vissza vannak, így roppantul örültem, hogy a rajzok azokat a jeleneteket ábrázolták, amik éppen történtek a közelmúltban. A rajzok mellett a Bibliai idézetek is hangulatosabbá tették a regényt.
"A Sátán igyekszik megakadályozni, hogy imádkozz, mert tudja, hogy az ima elveszi az erejét, hirdette az egyik plakát.
– Nos, ezek szerint velem jó munkát végzett, mert sohasem imádkozom – jegyezte meg Minerva. – Szívesen, Sátán!"
Nagyon meghatározó volt számomra a könyv egész hangulata, ez a sötét és szomorú légkör. Még mindig hasonlít a stílusa és a képzelőerője Kingéhez, de cseppet sem bánom. Nick Cutter regényében az a legjobb a számomra, hogy átéléssel írja a félelmetes részeket, gyanítom, hogy ő is arról ír, amitől éjszakánként retteg. A karakterei erősek és élők. Megfűszerezi a komoly részeket egy kis humorral, hogy az ijedősebbek egy kicsit lazulhassanak, azt pedig különösen imádom benne, hogy nagyszerű szófordulatokat és hasonlatokat használ.
Sajnos, a történet kicsit lassan indul be, de ha túljutunk az első néhány fejezeten, akkor ismét egy remek történetet olvashatunk Nicktől. Ám nekem valahogy A Falka című regénye áthatóbb volt, mégis ebben is megtaláltam azt, amit kerestem. Nem csalódtam. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket.
Köszönöm a példányt a kiadónak és a Kildarának!
BORÍTÓ: A hangulata tükrözi a könyvét, a betűtípus passzol hozzá. A könyv belsejében lévő illusztrációk pedig fantasztikusak. 5/5
TÖRTÉNET: Érdekes, félelmetes és több témát is feldolgoz, szerettem az idézeteket és a könyv/filmemlítéseket. 4/5
KARAKTEREK: Mindenki más és más, mégis van bennük közös, amitől emberiek lesznek. Együtt tudtam velük érezni és úgy cselekedtek, ahogy azt vártam. 4/5
FILM/KÖNYVEMLÍTÉSEK: Ne bántsátok a fekete rigót; Az idő előtti elhantolás
Pontozás
Történet: 4/5
Karakterek: 4/5
Karakterek: 4/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Micah, Minny
Amit szerettem benne: A történetet, a stílusát
Amit nem szerettem benne: -
Adatok
Kiadó: Agave könyvek
Megjelenés: 2017
Oldalszám: 512
Műfaj: Horror
