2018. március 7., szerda

Roald Dahl - A ​barátságos óriás

"A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ nem közönséges csontkrámcsáló óriás. Ahhoz túlságosan is kedves és gyámbor. Szofi legnagyobb szerencséjére. Ha ugyanis bármelyik
másik óriás rabolta volna el az éjszaka kellős közepén, hamarosan felfalta volna reggelire. Amikor Szofi megtudja, hogy az óriások Angliába loholnak, és egészben nyeldekelnek le kedves gyerkedliket, ő meg a HABÓ elhatározza, egyszer s mindenkorra véget vetnek a szörnyűséges emberevésnek!
Szofi és a HABÓ címmel is megjelent."

Hogy találtam rá? 
Az animációs filmhez már volt szerencsém és annyira tetszett, hogy muszáj volt elolvasnom a könyvet is.

Saját példány? Dedikált?

 
Igen, de nem dedikált.

Kiknek ajánlom?


Gyerekeknek, azoknak, akik szerették a mesét; illetve gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt élvezhető olvasmány lehet. 

Értékelés:

A könyv kinézete hibátlan, nagyon szeretem a kép hangulatát; a betűtípust és a színes címet. Azonnal lehet sejteni, hogy miről szól a regény, nagyon kifejezőre sikerült. A lapok szépek, nagyszerűen feldobják a sorok között felbukkanó rajzocskák vagy az egész oldalas illusztrációk.

Az elején féltem a regénytől, mert a rajzfilm igazán megfogott, és az első néhány oldalon volt pár szóismétlés, de szerencsére ez hamar elmúlt, így teljesen átadhattam magam a történetnek, ami valóban figyelemreméltó.

Szofi már első pillanatra egy kedves, aranyos lánynak tűnik, aki kíváncsi a világra. Az otthonban levő szabályok ellenére sem fél, bátran felkel az ágyából, nem tart attól, hogy esetleg büntetést kaphat ezért. Ez is mutatja, hogy mennyire hajtja a kíváncsiság.

A HABÓ picit ijesztő a könyv elején, de hamar rájövünk, hogy nem kell tőle tartani, sőt. Egy igazán különleges, vicces és szeretetreméltó személyiség rejlik benne. Azzal, hogy más, mint a többiek szinte azonnal szimpatikus válik, és Szofi is megbarátkozik vele néhány perc alatt. Iszonyat szerettem a beszédét, ahogy furcsán fejezte ki magát, aranyos óriásnyelven. Ettől nemcsak humorosak lettek a mondatai, de még jobban érződött, hogy ő más, mint Szofi.

"- A szavak - magyarázta - egész életemben tekervényes problémát jelentettek számomra. Próbálj meg türelmesebb lenni velem. Mint mondám, mindig pontosan tudom, hogy mikor milyen szót akarok mondani, de a végére valahogy mégis összekavarodok."

Ám nemcsak a Szofi és a HABÓ közötti kapcsolat az, ami hozzátesz ehhez a könyvhöz valami pluszt, hanem az is, ahogy a HABÓval bánik a többi óriás. Igazán tanulságos lehet ez a könyv a gyerekek számára, megtanulhatják belőle a barátság fogalmát, az elfogadást és azt, hogy hogyan kell viselkedni azokkal, akik másabbak, mint mi.

Az álomgyűjtés egy olyan plusz dolog a regényben, amitől még izgalmasabb és különösebb lesz, nagyon tetszettek a gyerekek álmai, ahogyan elképzelték magukat másnak: erősnek, bátornak vagy éppen fontosnak.

"A befőttesüveg alján, kicsivel a címke széle alatt, ott hevert békésen az elaltatós álom. Ugyanolyan finoman lüktetett, mint a másik, s ugyanolyan tengerzöld is volt, csak talán egy picivel nagyobb."

Extra pont, hogy az író még saját magáról is belerejtett egy mondatot a regénybe. S talán az író után a legnagyobb elismerést a fordítónak köszönhetjük, mivel remek munkát végzett, nélküle biztosan nem lett volna ennyire élvezhető ez a könyv. Bárkinek ajánlom, aki kicsit is gondolkozik rajta, aki pedig még nem, hát, itt az alkalom!

A példányért köszönet a kiadónak és a Kildarának.

BORÍTÓ: A Móra kiadó borítója is aranyos volt, de ez a filmes sokkal barátságosabb és kifejezőbb. Jobban látszik, hogy a  képen tényleg egy óriás és egy kislány van. Nagyon tetszenek a színei, a betűtípusok és a kép egész hangulata. 5/5
 

TÖRTÉNET: Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog. Az elején volt néhány szóismétlés, ami később aztán eltűnt, így a könyv is élvezhetőbbé vált. Kedves, szeretni való történet egy kislányról és egy óriásról, aki nem félt más lenni. 5/5

KARAKTEREK:
Szofi és HABÓ is sok munkát igényelt ahhoz, hogy ez a történet működőképes legyen, az író pedig tökéletes oldotta meg. Mindkettőjükről el lehet mondani, hogy élnek, könnyedén lehet őket szeretni és az olvasóból ki is váltják ezt.


Pontozás  

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: HABÓ

Amit szerettem benne: A történet, a HABÓ beszédét
 
Amit nem szerettem benne: Az elején a szóismétlést

Adatok

Kiadó: Kolibri

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 286

Műfaj: Meseregény
 

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Népszerű bejegyzések