John Cure - A fekete esernyős férfi

"1980-ban ​​Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával…

2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.

Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.

Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?
És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?

A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót."

Hogy találtam rá?

John fanatikus vagyok.

Saját példány?

Igen.

Kiknek ajánlom?

Mindenkinek, aki olvasott már az írótól. Valamint azoknak, akik még nem; misztikus regények kedvelőinek.

Bevezetés:

Mivel már nem az első regény, amit olvasok az írótól, így tudtam, hogy mire számíthatok. Egy misztikus, természetfeletti erőket rejtegető olvasmányt vártam, tele izgalommal és borzongással.

Értékelés:

Először szeretnék mindenkit figyelmeztetni arra, hogy a kézbevétel után fogjon egy finom forró teát, válassza ki a legkényelmesebb olvasóhelyét, mert bizony, ha elkezdi olvasni, onnantól kezdve nem tud majd felállni, bárhogyan is próbálná.

Kedves John! Figyelmeztethettél volna, hogy egy mesterműt sikerült megalkotnod, hiszen teljesen eufórikus hangulatba kerültem!

Egyszerűen már az első pár oldal után annyira lebilincselő volt a regényt, hogy nem tudtam abbahagyni az olvasást. Csak jöttek és jöttek az oldalak, minden egyes oldalon más-más izgalmat, új kérdést tárva fel előttem, amire választ akartam kapni.

John most hazai helyekre varázsolt el minket, amitől még inkább magunkénak érezhetjük a regényt. Nekem ez meglehetősen tetszett, hiszen egy Magyar helyszínt sokkal jobban el tudunk képzelni, mivel esetleg már jártunk ott, vagy ismerünk hozzá hasonlót. Remek választásnak tartottam, hiszen miért ne történhetne itt is különös dolog? Miért ne lehetne Magyarország is egy misztikus történet színtere? De nem csupán a helyek voltak a megnyerőek, valahogy a nevek is szépen csengtek és mindenkihez illettek, nem éreztem furcsának őket.

"– Úgy sejtem, bárkik is legyenek – folytatta Marcell –, ezeknek a lényeknek a létezéséről nem ma szereztek tudomást először."

Lassan adagolva kapjuk az információkat, a történet több szálon fut, így hamar megismerhetjük a szereplőinket. Ám ez egyáltalán nem zavaró (sok regénynél pedig az), nem érezzük úgy, hogy ugrálnánk a karakterek között, mindegyik jelenet finoman van elválasztva egymástól és egyértelműen érezhető, hogy mikor kik vannak az adott szituációban. Én alapból szeretem, ha egy könyv több szálon van levezetve, és ahogy egyre jobban belegabalyodunk, annál több kérdésünk lesz és annál izgalmasabb a regény, így vált ez is letehetetlenné. A múlt és a jelen váltakozása pedig még hangulatosabbá tették.

Az író

Jónéhány szereplő felbukkan a regényben, így nem nehéz kedvünkre találni egy megfelelőt, akiért izgulhatunk és szerethetjük. Ennyi karakter mellett nehéz elveszni, ám az író ebben sem bukott el, tökéletesen kidolgozta őket, egytől egyik mindegyikük él, és szabályosan megelevenednek előttünk. Nehéz dolgom volt azzal, hogy éppen kit is válasszak, ami nálam nagy szó!

Szeretem John írásaiban, hogy mindig olyan témát választ, aminek van valóságalapja, ám körültekintően teszi ezt, látszik igyekezete, ami arra összpontosul, hogy mindenki számára érdekességeket mutasson meg a világról. Olyanokról ír, amitől többet tudhatunk meg a saját világunkról, megismerhetjük jobban, hogy miben élünk. Törekszik arra, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt a realitás és a misztikum között. A legjobb pedig az benne, hogy az olvasó vonzódást kezd érezni a téma iránt. Mindezt pedig úgy teszi, hogy könnyedén sodródunk bele a dolgokba, a remek fogalmazókészség mellett látszik az affinitása is a témához, ami nagyon imponáló. Az pedig csak hab a tortán, hogy mindezt egy magyar írótól kapjuk. John egyértelműen páratlan alkotója ezeknek a témáknak, és nem utolsósorban utánozhatatlan.

Én nagyon közel állok a történetben szereplő dolgokhoz, így az indigógyermek és a kristálygyerek fogalma számomra már ismert volt, mégis annyira jó volt olvasni ezekről, hogy kicsit el is felejtkeztem az unalmas hétköznapokról. Különösképpen élveztem, hogy itt is megjelent valamilyen lény, de remélhetőleg az Éberlények nem fognak meglátogatni engem, habár a hangyák után már nem lepődnék meg.

Ez egy kicsit másabb történet, mint a Hontalan Lelkek vagy A gonosz új arca, mégis biztos vagyok benne, hogy aki olvasta az előző írásait Johnnak, ugyanúgy elvarázsolva fogja érezni magát ebben a regényben is, és állítom, hogy nem fog csalódni. John Cure egy olyan világba vezet el minket, amiről nem gondoltuk, hogy létezhet, és az a legfélelmetesebb benne, hogy itt játszódik.

Rengeteg izgalom, felejthetetlen sorok várnak az olvasóra. A világ, amit John megalkotott, maradandó élményt nyújt, és soha nem fogjuk ugyanolyannak látni tőle a valóságot.

Történet: Lebilincselő, izgalmakkal teli. Minden megvan benne, ami egy tökéletesen megírt regényhez szükségeltetik: kis romantika, humor, fordulat, meglepetés és rengeteg izgalom.

Karakterek: Minden karakter nagyon szépen kidolgozott, látszik, hogy sok időt szántak rájuk. Rendkívül élethűek. Szinte láttam magam előtt a mozgásukat, beszédüket, mimikájukat. John nagyon jó munkát végzett velük.

Borító: Tökéletesen illik a történethez, sejtelmes, misztikus. Látszik, hogy egy sötétebb hangulatú regénnyel van dolgunk, félelmet kelt -főleg azokkal a földönkívüliekkel a gerincén-, fantasztikusra sikeredett.

Összesítés: Ez egy remekül megírt olvasmány, nem lehet semmibe belekötni. John szépen javította ki az apróbb hibáit, már-már tökéletesnek nevezhető művet alkotott.

Csak imádni lehet! <3

Köszönöm az írónak (és persze a kiadónak) ezt a hatalmas élményt, sokáig fogok még álmodni és elmélkedni a regényről. Ezt a művet mindenkinek olvasnia kéne!
 

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 5/5 

Karakterek: 5/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Simon, Éberlények

Amit szerettem benne: MINDENT!

Amit nem szerettem benne: -

Adatok

Kiadó: Mogul

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 464