2016. június 14., kedd

Jim Shepard - Áron könyve

"Aron, a történet elbeszélője Lengyelország német megszállása idején családjával együtt Varsóba kényszerül, ahol nélkülözés vár rájuk. A gettóban élő gyerekekből összeverődő maroknyi csapat tagjai nap mint nap életüket kockáztatva szöknek át a falon, hogy csempészéssel és sefteléssel szerezzék meg a betevő falatot. Eközben a zsa- rolókkal, a zsidó, a lengyel és a német rendőrökkel, valamint nem utolsósorban a Gestapo fenyegetésével is meg kell küzdeniük.
Családjának elvesztése után Aront a valóságos személyről mintázott, elismert orvos, Janusz Korczak veszi magához, aki a náci megszállás idején minden erejét a varsói árvaház fenntartásának szentelte. Mint tudjuk, mindannyiuk útja a treblinkai haláltáborba vezetett. Vajon Aronnak sikerül
megmenekülnie, hogy hírét vigye, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül a gettó gyermekei?
Jim Shepard gyermeki nézőpontból láttatja a történelem legsötétebb időszakát úgy, hogy a nyomasztó történetet megindító, izgalmas fordulatokkal teli regénnyé formálja, amelyből még a humor sem hiányzik.
„Az Áron könyve kérlelhetetlen szenvedéllyel mutatja be, hogy mennyire bonyolult lény az ember. Nemcsak Janusz Korczak és a varsói gettó gyermekeinek testamentuma, hanem minden olyan gyermeké, aki a háború következtében magára maradt.” (Anne Michaels)"

Hogy találtam rá?

Szeretem az ilyen témákat, a Sorstalanság után pedig akartam egy hasonló történetet.

Saját példány?

Igen.

Kiknek ajánlom? 

A téma kedvelőinek.

Bevezetés:

Régen olvastam már hasonlót, az íróval azelőtt nem találkoztam még, nem is tudom, hogy van-e más regénye.
 
Értékelés:

A téma megunhatatlan nálam, viszont eléggé lehangoló és nyomasztó, ezért azt ajánlom, hogy előtte vagy utána mindenképpen valami vidámabbat olvassunk. Maga a történet több részből áll össze. Aron családját ismerhetjük meg az elején, és arról kapunk információkat, hogy ki hogyan viszonyul a fiúhoz.

Az első részben még minden normális, születésnapot ünnepelünk, étterembe megyünk és Aronnak viszonylag normális, boldog élete van (leszámítva a mindig beteg testvérét). Ám amint kitör a háború minden megváltozik; Aron nehezen birkózik meg az elzártsággal. Barátaival egy kisebb csoportba verődnek, és próbálják túlélni a mindennapokat.

A legfontosabb feladatuk a lopás és a csempészés lesz, amiből csak tudnak élelmet szereznek maguknak. Ez az átmenet, hirtelen váltás tükrözi azt, hogy milyen hamar semmivé tud foszlani az eddigi életünk.

Ebben a részben csakis a nyomor, a szorongás és a túlélés kerül előtérbe. A könyvben inkább a cselekmények és a szereplők választásai határozzák meg a történetet, és nem pedig a leíró részek. Ettől függetlenül az író részletesen ismertet minden fontosabb dolgot, amit tudunk kell. A főszereplőről mindenki azt gondolja, hogy csak magára gondol, azonban ha olvassuk a regényt, nekünk nem ez jön le. Aront csak a körülmények miatt hoz rosszabb vagy jobb döntést, mégis ő próbál jót cselekedni. 

Az elején kicsit nehéz együttérezni a főszereplővel, addig még nem értjük őt meg rendesen, nehéz a szívünkbe zárni. Az író folyamatosan adagolja az információkat, és a történet végére egy teljesen szerethető gyereket kapunk.

Számomra az utolsó pár oldal volt a legmegrázóbb, az ahogy Korczak bánt a gyerekekkel nagyon megható. Még egy ilyen helyzetben is, nem magára gondolt, hanem a gyerekeire.

Valahogy én most ezt annyira nem tudtam átérezni (kivétel az utolsó pár oldalon), valami hiányzott belőle. Az a plusz talán, amit a Sorstalanságban kaptam, nem igazán sikerült senkit megkedvelnem, csupán a végén. Ettől függetlenül élveztem az olvasást, és pár napig még bennem maradt a nyomasztó érzés a könyv elolvasása után.

Történet: Nyomasztó, megrázó. Mindenképpen érdemes előtte/utána olvasni valami vidámat.

Karakterek: Nem lopta be magát senki sem különösebben a szívembe, de a két főszereplő kidolgozott, jól megformált.

Borító: A történethez illik, tetszik, hogy a borító is sötétebb színekből áll, a könyv hangulatát tükrözi. A háttér is fantasztikus, főleg azokkal a kávészínű mintákkal, amik olyanok, mintha bombáznák a területet és a gyerekek az elől próbálnának elfutni.

Összesítés:
Néhány órás kikapcsolódást tud nyújtani, szívszorító történet egy fiúról, aki csak próbált túlélni és alkalmazkodni. A leírások szépek, részletesek; ajánlom azoknak, akik kedvelik az ilyen történeteket.

Kedvenc idézetek:

"– A gyereknek joga van a tisztelethez – szavalta. – A gyereknek joga van a fejlődéshez. A gyereknek joga van a bánathoz. A gyereknek joga van a tanuláshoz. És a gyereknek ahhoz is joga van, hogy hibázzon."

Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!

Pontozás  

Történet: 3/5 

Karakterek: 3/5

Borító: 5/5

Kedvenc karakter: Korczak

Amit szerettem benne: A nyomasztó hangulat szépen átjött

Amit nem szerettem benne: Valami plusz hiányzott belőle

Adatok

Kiadó: Alexanda

Megjelenés: 2016

Oldalszám: 240
  
Eredeti cím: Jim Shepard - The Book of Aron










TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK A BLOGRÓL

Kiemelt bejegyzés

Suzanne Collins - Az éhezők viadala (Sorozat: Az Éhezők Viadala I.)

"Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Pa...

Pontyozás

  • 1. - Érdemtelen az olvasásra
  • 2. - Majdnem eldobtam
  • 3. - Átlagos
  • 4. - Jó, nem unatkoztam
  • 5. - Imádtam
  • 6. - Őrülten jó, ezerszer olvasnám!

Kéziratok

Szívesen fogadok kéziratokat, így arra gondoltam, hogy azokat is jelezni fogom, hogy hol járok velük. Nyugodtan küldhet nekem bárki bármilyen hosszúságú irományt, szívesen olvasom őket.

Jelenleg 5 kézirat van nálam.

Szívesen fogadok most kéziratokat!

Népszerű bejegyzések