
Családjának elvesztése után Aront a valóságos személyről mintázott, elismert orvos, Janusz Korczak veszi magához, aki a náci megszállás idején minden erejét a varsói árvaház fenntartásának szentelte. Mint tudjuk, mindannyiuk útja a treblinkai haláltáborba vezetett. Vajon Aronnak sikerül
megmenekülnie, hogy hírét vigye, milyen megpróbáltatásokon mentek keresztül a gettó gyermekei?
Jim Shepard gyermeki nézőpontból láttatja a történelem legsötétebb
időszakát úgy, hogy a nyomasztó történetet megindító, izgalmas
fordulatokkal teli regénnyé formálja, amelyből még a humor sem hiányzik.
„Az Áron könyve kérlelhetetlen szenvedéllyel mutatja be, hogy mennyire bonyolult lény az ember. Nemcsak Janusz Korczak és a varsói gettó gyermekeinek testamentuma, hanem minden olyan gyermeké, aki a háború következtében magára maradt.” (Anne Michaels)"
Hogy találtam rá?
Szeretem az ilyen témákat, a Sorstalanság után pedig akartam egy hasonló történetet.
Saját példány?
Igen.
Kiknek ajánlom?
A téma kedvelőinek.
Bevezetés:
Régen olvastam már hasonlót, az íróval azelőtt nem találkoztam még, nem is tudom, hogy van-e más regénye.
Értékelés:
A téma megunhatatlan nálam, viszont eléggé lehangoló és nyomasztó, ezért azt ajánlom, hogy előtte vagy utána mindenképpen valami vidámabbat olvassunk. Maga a történet több részből áll össze. Aron családját ismerhetjük meg az elején, és arról kapunk információkat, hogy ki hogyan viszonyul a fiúhoz.
Az első részben még minden normális, születésnapot ünnepelünk, étterembe megyünk és Aronnak viszonylag normális, boldog élete van (leszámítva a mindig beteg testvérét). Ám amint kitör a háború minden megváltozik; Aron nehezen birkózik meg az elzártsággal. Barátaival egy kisebb csoportba verődnek, és próbálják túlélni a mindennapokat.
A legfontosabb feladatuk a lopás és a csempészés lesz, amiből csak tudnak élelmet szereznek maguknak. Ez az átmenet, hirtelen váltás tükrözi azt, hogy milyen hamar semmivé tud foszlani az eddigi életünk.
Ebben a részben csakis a nyomor, a szorongás és a túlélés kerül előtérbe. A könyvben inkább a cselekmények és a szereplők választásai határozzák meg a történetet, és nem pedig a leíró részek. Ettől függetlenül az író részletesen ismertet minden fontosabb dolgot, amit tudunk kell. A főszereplőről mindenki azt gondolja, hogy csak magára gondol, azonban ha olvassuk a regényt, nekünk nem ez jön le. Aront csak a körülmények miatt hoz rosszabb vagy jobb döntést, mégis ő próbál jót cselekedni.
Az elején kicsit nehéz együttérezni a főszereplővel, addig még nem értjük őt meg rendesen, nehéz a szívünkbe zárni. Az író folyamatosan adagolja az információkat, és a történet végére egy teljesen szerethető gyereket kapunk.
Számomra az utolsó pár oldal volt a legmegrázóbb, az ahogy Korczak bánt a gyerekekkel nagyon megható. Még egy ilyen helyzetben is, nem magára gondolt, hanem a gyerekeire.
Valahogy én most ezt annyira nem tudtam átérezni (kivétel az utolsó pár oldalon), valami hiányzott belőle. Az a plusz talán, amit a Sorstalanságban kaptam, nem igazán sikerült senkit megkedvelnem, csupán a végén. Ettől függetlenül élveztem az olvasást, és pár napig még bennem maradt a nyomasztó érzés a könyv elolvasása után.
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Korczak
Amit szerettem benne: A nyomasztó hangulat szépen átjött
Amit nem szerettem benne: Valami plusz hiányzott belőle
Adatok
Megjelenés: 2016
„Az Áron könyve kérlelhetetlen szenvedéllyel mutatja be, hogy mennyire bonyolult lény az ember. Nemcsak Janusz Korczak és a varsói gettó gyermekeinek testamentuma, hanem minden olyan gyermeké, aki a háború következtében magára maradt.” (Anne Michaels)"
Hogy találtam rá?
Szeretem az ilyen témákat, a Sorstalanság után pedig akartam egy hasonló történetet.
Saját példány?
Igen.
Kiknek ajánlom?
A téma kedvelőinek.
Bevezetés:
Régen olvastam már hasonlót, az íróval azelőtt nem találkoztam még, nem is tudom, hogy van-e más regénye.
Értékelés:
A téma megunhatatlan nálam, viszont eléggé lehangoló és nyomasztó, ezért azt ajánlom, hogy előtte vagy utána mindenképpen valami vidámabbat olvassunk. Maga a történet több részből áll össze. Aron családját ismerhetjük meg az elején, és arról kapunk információkat, hogy ki hogyan viszonyul a fiúhoz.
Az első részben még minden normális, születésnapot ünnepelünk, étterembe megyünk és Aronnak viszonylag normális, boldog élete van (leszámítva a mindig beteg testvérét). Ám amint kitör a háború minden megváltozik; Aron nehezen birkózik meg az elzártsággal. Barátaival egy kisebb csoportba verődnek, és próbálják túlélni a mindennapokat.
A legfontosabb feladatuk a lopás és a csempészés lesz, amiből csak tudnak élelmet szereznek maguknak. Ez az átmenet, hirtelen váltás tükrözi azt, hogy milyen hamar semmivé tud foszlani az eddigi életünk.
Ebben a részben csakis a nyomor, a szorongás és a túlélés kerül előtérbe. A könyvben inkább a cselekmények és a szereplők választásai határozzák meg a történetet, és nem pedig a leíró részek. Ettől függetlenül az író részletesen ismertet minden fontosabb dolgot, amit tudunk kell. A főszereplőről mindenki azt gondolja, hogy csak magára gondol, azonban ha olvassuk a regényt, nekünk nem ez jön le. Aront csak a körülmények miatt hoz rosszabb vagy jobb döntést, mégis ő próbál jót cselekedni.
Az elején kicsit nehéz együttérezni a főszereplővel, addig még nem értjük őt meg rendesen, nehéz a szívünkbe zárni. Az író folyamatosan adagolja az információkat, és a történet végére egy teljesen szerethető gyereket kapunk.
Számomra az utolsó pár oldal volt a legmegrázóbb, az ahogy Korczak bánt a gyerekekkel nagyon megható. Még egy ilyen helyzetben is, nem magára gondolt, hanem a gyerekeire.
Valahogy én most ezt annyira nem tudtam átérezni (kivétel az utolsó pár oldalon), valami hiányzott belőle. Az a plusz talán, amit a Sorstalanságban kaptam, nem igazán sikerült senkit megkedvelnem, csupán a végén. Ettől függetlenül élveztem az olvasást, és pár napig még bennem maradt a nyomasztó érzés a könyv elolvasása után.
Történet: Nyomasztó, megrázó. Mindenképpen érdemes előtte/utána olvasni valami vidámat.
Karakterek: Nem lopta be magát senki sem különösebben a szívembe, de a két főszereplő kidolgozott, jól megformált.
Borító: A történethez illik, tetszik, hogy a borító is sötétebb színekből áll, a könyv hangulatát tükrözi. A háttér is fantasztikus, főleg azokkal a kávészínű mintákkal, amik olyanok, mintha bombáznák a területet és a gyerekek az elől próbálnának elfutni.
Összesítés: Néhány órás kikapcsolódást tud nyújtani, szívszorító történet egy fiúról, aki csak próbált túlélni és alkalmazkodni. A leírások szépek, részletesek; ajánlom azoknak, akik kedvelik az ilyen történeteket.
Kedvenc idézetek:
"– A gyereknek joga van a tisztelethez – szavalta. – A gyereknek joga van a fejlődéshez. A gyereknek joga van a bánathoz. A gyereknek joga van a tanuláshoz. És a gyereknek ahhoz is joga van, hogy hibázzon."
Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!
Összesítés: Néhány órás kikapcsolódást tud nyújtani, szívszorító történet egy fiúról, aki csak próbált túlélni és alkalmazkodni. A leírások szépek, részletesek; ajánlom azoknak, akik kedvelik az ilyen történeteket.
Kedvenc idézetek:
"– A gyereknek joga van a tisztelethez – szavalta. – A gyereknek joga van a fejlődéshez. A gyereknek joga van a bánathoz. A gyereknek joga van a tanuláshoz. És a gyereknek ahhoz is joga van, hogy hibázzon."
Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!
Pontozás
Történet: 3/5
Karakterek: 3/5
Karakterek: 3/5
Borító: 5/5
Kedvenc karakter: Korczak
Amit szerettem benne: A nyomasztó hangulat szépen átjött
Amit nem szerettem benne: Valami plusz hiányzott belőle
Adatok
Kiadó: Alexanda
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 240
Eredeti cím: Jim Shepard - The Book of Aron
Eredeti cím: Jim Shepard - The Book of Aron