
Miután egy tornádó végigsöpört a lakókocsiparkunkon, Ózföldén kötöttem ki.
De ez az Ózfölde nem olyan volt, mint a könyvben és a filmben. Dorothy visszatért, és elkezdte kilopni a varázslatot a földből. A Varázsló is újra eljött.
Glindát már nem lehetett Jó Boszorkánynak nevezni. És ki maradt meg a Gonosz Boszorkányok közül? Egyesítették erőiket a Gonoszok Forradalmi Rendjében, ahová engem is be akartak sorozni. A küldetésem? Megölni Dorothyt.
És amikor egy csapat egykori – vagy talán nem is csak egykori – gonosz boszorkány akar valamit, elég nehéz nemet mondani. Csakhogy a merénylői küldetésem nem a tervek szerint alakult. Dorothy még mindig életben van. A Rend eltűnt. És az otthonom, amelyet mindenáron magam mögött akartam hagyni, veszélybe kerülhet.
Ezen az eltorzult és megosztott helyen valahogy meg kell találnom Noxot és a Rend maradékát, megvédenem Ózfölde igazi uralkodóját, legyőznöm Dorothyt és csatlósait – miközben megpróbálok rájönni, mit keresek itt valójában. De kiben bízhatok meg egy olyan országban, ahol a jó és a rossz közötti határvonalat egy erősebb szél is átrendezheti?
KI AZ IGAZI GONOSZ?
Danielle Paige a Columbia Egyetemen végzett. Korábban televíziós
volt, munkáját Writers Guild of America díjjal ismerték el, és többször
jelölték Emmy-díjra tévéműsorokért. Miután átváltott az ifjúsági
irodalomra, három regénye jelent meg digitális formában (No Place Like
Oz; The Witch Must Burn; The Wizard Returns), amelyek a Dorothynak meg
kell halnia előzményei. Jelenleg New Yorkban él."
Hogy találtam rá?
A Dorothynak meg kell halnia folytatása.
Saját példány?
Igen.
Kiknek ajánlom?
Akik szeretik az Óz történetét, és olvasták az első részt.
Bevezetés:
Tetszett az első rész, így el szerettem volna olvasni ezt is. Nem voltak elvárásaim, az első rész után gondoltam, hogy ez sem lehet rossz.
Értékelés:
A történet ott folytatódik, ahol abbahagytuk. Az író nem fecsérli az idejét azzal, hogy bemutassa eddig min mentek keresztül a szereplők. Amynek nem sikerült a küldetése, miszerint meg kell ölnie Dorothy-t ahhoz, hogy Ózföldön minden újra a régi legyen és harmóniában élhessenek az ottaniak. Smaragdváros lángokban áll, a Bádogembernek megszerezték a szívét. Most viszont menekülniük kell.

Kicsit furcsa volt, hogy semmilyen felvezetés nélkül csöppenünk bele az eseményekbe, kellett egy kis idő, mire visszarázódtam a történetbe. Emiatt nem tartottam annyira jó ötletnek, hogy az írónő teljesen ott folytatta a sztorit, ahol jártunk. Viszont még mindig fantáziadús az ötlet, könnyen lehet vele haladni, habár nekem egy kicsit sok volt ez a csata és harcolás. Az előző rész inkább véres volt és sötét, ennek a hangulata viszonylag jobban emészthető, annak ellenére, hogy sok az öldöklés és a harc benne.
Összességében szerintem nem romlott sokat a történet, lehetett volna kicsit összetettebb és izgalmasabb (néha kicsit unalmas volt ez a sok gyilkolászás és utazás). A stílus továbbra is megnyerő, rengeteg kreativitás van az írónőben, és az, hogy kiderült, hogy mi is igazából Ózfölde elég érdekes irányt vet a harmadik regényre, kíváncsian várom a folytatást.
Történet: Utazással és harccal van tele, ami néhol kicsit unalmasabb, de mégis gyorsan olvastatta magát a regény.
Karakterek: Amyről és Pete-ről sokkal többet megtudtunk, mint eddig. Leginkább az író most a szereplőkre helyezte a hangsúlyt. Szerethetőek és érdekes még mindig.
Borító: Illik az előző részhez, szépen kidolgozott. Talán a betűtípus kicsit kusza, de mindenképpen hangulatos.
Összesítés: Kicsit másra számítottam az első rész után, de mégis érdekes volt olvasni, sok minden kiderült, amire eddig nem kaptunk választ, és újabb kérdések is felmerültek. Várom az új részt!
Ha tetszett a poszt, akkor iratkozz fel. A blog alján, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra kattintva!
Pontozás
Történet: 3/5
Karakterek: 3/5
Karakterek: 3/5
Borító: 4/5
Kedvenc karakter: Madárijesztő
Amit szerettem benne: A kreativitás
Amit nem szerettem benne: Unalmas részek
Adatok
Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2016
Oldalszám: 360